Tavola in Piazza

Frico

A frico tradícionális friulán (carniai) étel.
Tulajdonképpen nem más, mint sült sajt.
Eredetileg különböző érlelésű sajtmaradékokból készült és ünnepnapokon fogyasztották, friss vagy sült polentával.
Két változata létezik, az egyik a “frico tenar” vagyis a “lágy frico”, ami hagyma, krumpli, vaj, só, esetleg póréhagyma és speck hozzáadásával készül, és úgy néz ki, mint a rösti; a másik a “frico friabile” vagyis az “omlós frico”, 🙂 amihez csak sajtot használnak. Ez utóbbiból – egészen vékonyan készítve – aranyos kis kosárkákat formázhatunk, amibe kedvünk szerint pakolhatunk bármit. Ünnepi előételnek kitűnő! (Ha jól emlékszem, a Szakácsok könyve is említi.)
No, de én most nem ezt a változatot készítettem, hanem az elsőt, a rusztikusat, hagymával és krumplival.
Második fogás volt, de polentát már nem főztem hozzá, anélkül is nagyon laktató.

Frico tenar cu lis patatis

Hozzávalók:
  • 5 közepes krumpli
  • 400 g Latteria vagy Montasio (vagy mindkettő; én kb. 100 g friss Latteriát és 300 g 3 hónapos Montasiot használtam)
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 ek. olívaolaj vagy 1 ek. vaj
  • bors

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat/olajat, majd mepirítjuk benne a vékony karikára vágott hagymát. Hozzáadjuk a nagylyukú reszelőn lereszelt (vagy nagyon apróra vágott) krumplit, sózzuk, bprsozzuk, és folyamatosan kevergetve kb. 20 percig sütjük. (Ha úgy látjuk, hogy a krumpli túl gyorsan pirul, adjunk hozzá egy kevés vizet.)Ezután a hagymás krumplit megszórjuk a durvára reszelt sajttal, és az egészet alaposan összekeverjük. Innen már csak türelem és erős csukló szükségeltetik a tökéletes kivitelezéshez: még kb. 20 percig folyamatosan (kívülről befelé) keverve a fricot aranybarnára sütjük. Megéri a fáradságot, mert nagyon nagyon finom!

Szalonnás-sárgarépás lencse - nem csak Szilveszterre

A szilveszteri menü összeállítása nem volt egyszerű feladat. A levessel nem volt probléma, egyértelmű volt, hogy jó ecetes, káposztás bableves lesz füstölt csülökkel, az jólesik másnap is a megfáradt gyomornak, a főétel viszont gondot okozott: a szülők kacsát szerettek volna, Ember halat, én marhát. A szülők köretnek lehetőleg krumplit és párolt káposztát óhajtottak, Ember zöldsalátát, de minimum valami párolt zöldséget (lehetőség szerint káposztán kívül bármit), én lencsét. Ajjaj, a “jólét”!
Végül én engedtem.
Lemondtam a marháról (a lencséhez szigorúan ragaszkodtam!), és Ember ill. a hal mellett voksoltam. Aztán megtrágyaltuk, hogy ugye a halat nem mindenki szereti, a lencséhez meg egyébként sem passzol, s végül engedtünk a nagyok kívánságának: legyen kacsa. (Tudom én, hogy a kacsa nem az a kapirgálós fajta, de szárnyas no, és azért titkon bíztam benne, hogy friss kacsát nem fogok kapni Nyíregyházán 😉
Így is lett. De nem hogy kacsa nem volt, a hal a Piaccsarnokban botrányos kinézetű volt, a marhahús meg elfogyott. Mindez december 30-án délelőtt tizenegy óra körül. (Meg is dicsértem a nyíregyháziakat, amiért ilyen korán keltek, és felvásárolták az összes friss halat, kacsát és marhát -már ha korán reggel volt a Csarnokban…)
Maradt tehát a malac. S ha már így megjártuk, és senkinek nem tettünk a kedvére, gondoltam, legalább a köretek készüljenek mindenki kívánsága szerint.
Volt végül
– sütőben sült krumpli, sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé,
– ecetes főtt cékla,
– párolt vöröskáposzta,
– szalonnás lencse.
A szalonnás lencse receptjét mindenképp postolni szerettem volna, mert nagyon finom lett, és félek, hogy jövő Szilveszterig elfelejtem a receptet. 🙂

Szalonnás-sárgarépás lencse
– nem csak Szilveszterre
Hozzávalók:
  • 100 g húsos füstölt szalonna
  • 250 g lencse
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 kisebb sárgarépa
  • 1 kicsi petrezselyemgyökér
  • 1 babérlevél
  • bors


A lencsét néhány órára beáztatom (tudom, hogy elvileg nincs rá szükség, de így sokkal hamarabb elkészül, és ami a lényeg, nekem így nem esnek szét a szemek), majd bő, sós vízben a babérlevéllel együtt roppanósra főzöm.

Ezalatt a szalonnát vékonyra szeletelem, majd lassú tűzön, lassan kisütöm a zsírját. A pörcöt félreteszem, a visszamaradt zsíron megpirítom az apró kockára vágott hagymát, hozzáadom a felkockázott zöldségeket és a lencse főzőlevével folyamatosan locsolgatva az egészet puhára párolom.

Amikor a lencse majdnem megpuhul, leszűröm, alaposan összekeverem a párolt zöldségkockákkal, sózom, borsozom, és lefedve még néhány percig együtt párolom. Ha a pörcöt közben nem lopják el a torkos családtagjaink, felhasználhatjuk a díszítéshez.

Almás-pezsgős sült malac

Kicsit össze vagyok meg vissza. Bizonyára az új életmód az oka. Azért változhatott volna egy kicsit az óriási lemaradásom is…lassan már ott tartok, hogy a tavaly nyári recepteket az idén nyáron fogom postolni 🙂 (Vagy jövőre???)
Most hirtelen a szilveszteri malac képe került elő. Szigorúan csak a képe, mert hogy a recept honnan van, azt valószínűleg már sohasem fogjuk megtudni. Se az idén, se jövőre. Két napja keresem. Az biztos, hogy egy olasz gasztronómiai magazinban volt (novemberiben vagy decemberiben, ezeket vittem ugyanis haza, hogy az üres perceimben ne unatkozzak) de most nem találom. Legyen hát fejből:
Almás-pezsgős sült malac
Hozzávalók:
  • 1,5 kg bőrös malachús
  • 80 g vaj
  • 1/2 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 közepes alma (Pink Ladyt használtam, ennek a húsa nehezen esik szét, így kiválóan alkalmas a hosszú ideig tartó főzésre, párolásra)
  • 2 sárgarépa
  • 1 petrezselyemgyökér
  • kakukkfű
  • szerecsendió
  • kb. 3 dl száraz pezsgő
  • 2 zsályalevél
  • 1 dl tejszín
  • metélőhagyma
  • fehérbors


A malachúst a sóval, borssal és a kakukkfűvel befűszereztem, a bőrét éles késsel bevagdaltam, majd egy közepes méretű tepsibe helyeztem.

A hagymát nagyon vékonyan felkarikáztam (ill. felfélkarikáztam, mert bőven elég volt egy fél fej hagyma), a fokhagymát felszeleteltem, a sárgarépát és a petrezselyemgyökeret apró kockára, az almát gerezdekre vágtam.

A hagymákat, a zöldségkockákat és az almát a hús köré szórtam, majd ide-oda vajdarabkákat pakoltam, és az egészet meglocsoltam a pezsgő egyharmadával.

Alufólia alatt 160 fokos sütőben kb. 2,5 órán keresztül sütöttem, közben a maradék pezsgővel locsolgattam. (Az utolsó fél órában levettem róla az alufóliát, és hagytam, hogy a malac bőre ropogósra piruljon.)

Amikor a hús megpuhult, kiszedtem a tepsiből, meleg helyre raktam, és az alatta keletkezett zöldéges szaftot egy szűrőn keresztül átpasszíroztam. Egy serpenyőben felforraltam, hozzáadtam a tejszínt, egy kevés szerecsendiót, kicsit vártam, míg besűrűsödik, megszórtam apróra vágott friss metélőhagymával (olasz betegség: mindenre/be kell valami friss) és a felszeletelt sült malachússal tálaltam.

Húsos csókák :-)

Úgy kezdődött minden, hogy vettem négy csókát. Artit. 🙂 Három nappal hazaindulás előtt.
Ilyenkor mindig valami furcsa érzés kerít hatalmába, mintha még meg kellene ennem fél Olaszországot (visszafelé meg fordíva) mert ki tudja, lehet, hogy útközben elpatkolok, és akkor nem lesz egy olyan utolsó ízélmény, amire a halálom előtti percben szívesen emlékszek vissza.
Ez most komoly! Betegség ez, vagy evészavar, vagy csak az ízek iránti tisztelet, nem tudom, de minden alkalommal így érzek. Nem nagy dolgokról álmodom, elég egy pizza, egy mozzarellás-koktéparadicsomos-bazsalikomos spagetti, vagy bármi más, amiről tudom, hogy a másik országban nincs, vagy ha van is, az íze közel sem hasonlít az eredetihez.
A négy csókára viszont az utolsó napokban már nem jutott idő, utolsó este pánikszerűen nézegettem őket, hogy vajon mit is fogok velük kezdeni Magyarországon.
Aztán jött a felmentő sereg! Szomszédék átjöttek elköszönni. Receptet ugyan nem mertem tőlük kérni 😉 inkább azt kérdeztem meg, hogy hol ették életük legfinomabb articsókáját, és mi volt benne.
R. határozottan emlékezett az anyukája isteni töltött articsókájára, ami oldalassal együtt készül jó sok rozmaringgal, zsályával, fokhagymával megbolondítva. R. nagyon rendes volt, rögtön fel is gráfolta a mamit, aki a teflonban lediktálta a körülbelüli receptet.
Ez lett belőle:

Töltött articsóka vele főtt rozmaringos oldalassal
Hozzávalók:
A töltött articsókához:
  • 4 db articsóka
  • 20 dkg darált marhacomb
  • 1 tojás
  • 2 ek. reszelt parmezán
  • 1/2 tejbe áztatott, jól kinyomkodott zsömle (de jó a kenyérbél is, vagy ha egyik sincs, akkor 2 ek. zsemlemorzsa is megteszi)
  • néhány rozmaringlevélke apróra vágva
  • bors
  • citromlé + víz

Az oldalashoz:
  • 1 kg oldalas hosszában ketté vágva (kérjük meg a hentest, hogy lehetőleg ne bárddal tegye, hanem fűrésszel, és akkor a hús nem lesz tele csontszilánkkal…khm, khm, Nyíregyházán hiába kérleltem a hentes bácsit, nem hallgatott rám…vagy nem volt fűrésze 😉
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • néhány zsálya- és rozmaringlevélke
  • 1 dl száraz fehérbor (Tocai friulanot használtam)
  • olívaolaj
  • frissen őrölt bors
Az articsókát megmossuk, a szárának nagy részét levágjuk (én úgy 4-5 cm-t hagyta rajta), majd egy éles késsel a tetejéből is levágunk 2-3 cm-t. A külső levelekből egyenként leszedünk 1-2, esetleg 3 réteget is, a közepét egy kissé kiszélesítjük, (ide kerül majd a húsos töltelék), aztán kicsípjük a belsejében lévő szúrós, bolyhos részt, végül, amíg a töltelék és a hagymás alap elkészül, az egészet citromos vízbe dobjuk, hogy ne színeződjön el. (Érdemes kesztyűben dolgozni! Én nem így tettem, és az ujjaim 4-5 napig tökfeketék voltak! Nem vagyok csipkerózsika, főzök, vagy mi, de a negyedik napon már nagyon zavart a dolog. 🙂
Elkészítjük a tölteléket: A darált combot összekeverjük a tojással, a tejbe áztatott, kinyomkodott zsömlével, a reszelt parmezánnal, az apróra vágott rozmaringlevélkékkel és a fűszerekkel.
Az oldalast feldaraboljuk.
A hagymát, a fokhagymát és a zöldfűszereket felaprítjuk, és az előzőleg felhevített olívaolajon 1-2 percig pároljuk. Hozzáadjuk a feldarabolt oldalast, nagy lángon rövid ideig pirítjuk, enyhén sózzuk, tekerünk rá egy kevés borsot, majd felöntjük a fehérborral.
Amíg a bor nagy része elpárolog, az articsókáról levágjuk a tisztítás során rajtahagyott 4-5 cm-es szárat, a tölteléket egy kiskanál segítségével a közepébe töltjük, és az articsókákat ill. a szárakat az oldalasok közé ültetjük.
Az egészet lefedjük, és addig pároljuk, amíg az oldalas megpuhul.
R. anyukája griellezett polentával tálalja, de nekem nem volt otthon kukoricadarám, és épp készült egy kis gombapörkölt nokedlivel, így a köret végül nokedli lett…nyamm! Nem sok olyan étel van, amire ennyire szívesen emlékszem vissza, mint erre az oldalasos articsókára! Valószínűleg nem utoljára fordult elő a konyhámban. 😉

Fácántekercs Karácsonyra

Írtam már arról, hogy az idén itt Olaszországban nem készülök karácsonyi menüvel, mert az ünnepeket otthon töltjük. Nemisbéka karácsonyi recptverseny-kiírásának azonban nem tudtam ellenállni, a fácán is kapóra jött, ja, és épp hiánycikk a szilikonos grillecset a konyhámban, úgyhogy most erre pályázok. 😉
A fácántekercs a hagyományos friulán konyha remeke. Kicsit időigényes, kicsit macerás, kell hozzá némi kézügyesség, és gyakorlat, de szerintem a második-harmadik alkalommal már tökéletesre lehet fejleszteni a technikát (mert ugye nem vagyunk gyakorlott hentesek, hogy egyik percről a másikra, csak úgy hipp-hopp szétkapjunk egy madarat :-).
A tekercs természetesen elkészíthető csirkéből is, sőt, nálunk a tekercs-specialista Ember nagynéni nyúlból is csinál hasonlót.
Két éve történt, hogy elmentem ehhez a nagynénihez, hogy megnézzem, hogyan is kell készíteni ezt a tekercset. A fácánt a férje lőtte, és mire én megérkeztem a madár már megkopasztva várt rám az asztalon. (Ez, tegnapi fácánkopasztós tapasztalataimból kiindulva nagyban könnyít a műveletsor elvégzésén 🙂 Emlékszem, nagynéninek kb. 10 percig tartott a csontozás, még 10 percig a töltés-tekerés. Olyan gyorsan csinálta, hogy csak ámultam meg bámultam! No és persze mivel fotókat nem készítettem, másnap fogalmam sem volt, hogy hol is kezdte…
Most azonban nem hozzá mentem. Tudtam, hogy anyós is ismeri a tekercs-rejtelmeket, megkértem hát, hogy tekerjünk együtt. (Szabadkozott ugyan, hogy de az övé nem lesz soha olyan szép, mint a “Rózsikáé”, de aztán végül mégis ráált.)
A receptben megpróbálom részletesen leírni az egyes teendőket.
A tölteléknek csak a fantáziánk szab határt, mi most főtt sonkát, specket és kolbászt raktunk bele, de ettem már zöldségekkel töltöttet is, és következő alkalommal mindenképp ki fogom próbálni füstölt sonkával és savanyú uborkával is.

Karácsonyi fácántekercs
Hozzávalók:
A tekercshez:
  • 1 fácán
  • 50 g hajszálvékonyra szeletelt főtt sonka
  • 50 g hajszálvékonyra szeletelt speck
  • 100 g kolbász
  • néhány zsályalevél
  • 2 ágacska rozmaring
  • só, bors

És ahhoz, amiben majd a fácánunk megsül/fő:

  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • extraszűz olívaolaj
  • 0,5 dl Brandy vagy 1 dl száraz vörösbor (Brandyvel szerintem finomabb)
  • 1 sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 zsályalevél
  • 1 babérlevél
  • néhány szem borókabogyó

A fácánt kicsontozzuk. A hátán kezdjük, a gerinc mellett. Először az egyik, majd a másik oldalról is lefejtjük a húst, aztán haladunk a melle felé mindaddig, míg a hát-és a mellcsont együtt, egészben elválik. (Őszintén szólva ez a legnehezebb az egészben, innen már gyerekjáték a folytatás.) Nem kell megijedni, ha itt-ott marad nagyobb darab hús a csonton, ezt majd a többi hozzávalóval együtt a tekercs belsejébe pakoljuk. Anyóssal ellentétben érdemes kicsi, éles, hegyes végű csontozókést használni.

Ezután a combcsont végét, ott, ahol az inak vannak, bárddal, egy határozott mozdulattal lecsapjuk, a combcsontokat kivágjuk, és a húsban maradt inakat -ha sikerül- eltávolítjuk. (A bárdos művelet nélkül is működik a dolog, ez csupán azért kell, hogy a combcsontot könnyebben ki tudjuk venni.)

Ekkor a fácánt alaposan átmossuk, hogy az esetleges csontszilánkok ne maradjanak benne, majd egy vágódeszkán kiterítjük, ha véletlenül valahol lyukat látunk rajta, azt egy-egy darab hússal befedjük. Megszórjuk egy kevés apróra vágott rozmaringgal, zsályával, frissen őrölt borssal, és ha a töltelékünk nem túl sós, akkor sózzuk is.

A kiterített, befűszerezett fácánra fektetjük először a sonka-, majd a speckszeleteket. Ráhalmozzuk a bélből kiszedett, szétmorzsolt kolbásztölteléket, végül az egészet feltekerjük, egy ágacska rozmaringot és néhány levél zsályát teszünk a tetejére majd szorosan összekötözzük. Kívül is sózzuk, borsozzuk.

Egy lábasban felhevítjük az olívaolajat, hozzáadjuk a fokhagymát, majd ezen az illatos olajon a tekercsünket jól átforgatjuk, kissé megpirítjuk. Meglocsoljuk a Brandyvel, 1-2 percig még fedő nélkül, nagy lángon főzzük/pirtjuk, hadd párologjon el minél gyorsabban az a kevés folyadék, ami a hús alatt képződik.

Ezután hozzáadjuk az apró kockára vágott zöldségeket, egy kis tüllzacskóban a fűszereket. Lefedjük, és a legkisebb lángon puhára pároljuk. (A főzési idő természetesen a fácán korától is függ. Ha főzés közben a leve elpárolog, öntsünk hozzá egy kevés vizet, de fontos, hogy mindig csak keveset, így szép, sűrű, szaftot kapunk majd a végén.)

Amikor a fácántekercs elkészül, eltávolítjuk róla a zsineget és a zöldfűszereket, felszeleteljük tálra rendezzük, ráöntjük a zöldséges szaftot, és grillezett vagy sütőben sült polentaszeletekkel tálaljuk.

Azért jó ünnepekkor ez a tekercs, mert a munka nagy részét előző nap el lehet végezni, (sőt, a zöldségeket is fel lehet aprítani előző nap), így nem marad más hátra, mint az a néhány perces pirítás és Brandyvel való locsolgatás.

Ha polentával tálaljuk, akkor tulajdonképpen ezzel sincs sok tennivaló: előző nap elkészítjük, másnap már csak szeletelni és 5-10 percig grillezni kell!

Ó, igen, még eszembe jutott valami! Megmarad ugye a fácán szíve, mája, zúzája, nyaka és egy kevés hús, ami a csontokon marad. Ehhez egy gyors recept:

Hagymát dinsztelünk, hozzáadjuk az apróra vágott maradékokat és némi zöldfűszert, kevés vörösborral meglocsoljuk, mehet bele még egy kockára vágott sárgarépa, szárzeller, paradicsom, só, bors, és mártás sűrűségűre főzzük. Gnocchival vagy házi tagliatellével az igazi (akár karácsonyi első fogásnak is a fácántekercs előtt)!

Aggiornamento!

Azóta már elkészült.

A recept itt található.

Paradicsomos bableves

Volt két kiló babom. Ez rengeteg! Évente max. 3-4 alkalommal eszünk babot. Nem azért, mert nem szeretjük, csak a kamrában valahogy mindig megbújuk valami mögött, és amikor ötletekért megyek, nem a bab az, amibe először beleütközök. No de most nem menekülhetett! A felét elajándékoztam, majd a megmaradt félnek a felét is, az utolsó adag feléből levest főztem, s így már egészen nyugodt vagyok. 🙂

Paradicsomos bableves
Hozzávalók:
250 g szárazbab
300 g hámozott, darabolt paradicsom
4 olajban eltett ajókagyűrű
1 fej vöröshagyma
olívaolaj
friss zöldfűszerek (rozmaring, zsálya, metélőhagyma)
só, frissen őrölt bors

A babot egy fél napra beáztatom, majd bő, sós vízben félpuhára főzöm, leszűröm, a főzőlevet félreteszem.
Egy lábasban az olívaolajon kicsit megpirítom az kockára vágott hagymát, a felaprított zöldfűszereket és az ajókagyűrűket. Amikor ezek teljesen szétolvadnak, hozzáadom a babot és a paradicsomot, sózom, borsozom, majd addig főzöm, míg a bab megpuhul. Ha szükséges, a bab főzőlevével hígítom.
(Sok olasz recept ír még hozzá tésztát, árpagyöngyöt, rizst, de a bab már önmagában sem könnyű étel, és nem akartam az én gyenge gyomrú Emberemnek álmatlan éjszakákat okozni. 🙂 Két változat készült, az egyikbe nem tettem halat, így erre a végén reszelt parmezán került. Szerintem viszont a halas változat sokkal izgalmasabb!

Rozmaringos húsgombóc paradicsomszósszal

A környéken sokan készítik, ezt az elsősorban őszi/téli ételt. Friss vagy grillezett polentával naaaagyon finom!

Rozmaringos húsgombóc paradicsomszósszal
Hozzávalók:
  • 500 g darált marhahús (nem a “selezionate”-t szoktam hozzá venni, a kissé zsírosabb rész is megteszi)
  • 200 g száraz kenyér (zsömle, kinek, mi teszik, nálunk zsömle nem létezik, így marad a kenyér)
  • kb. 2 dl tej
  • 2 tojás
  • 50 g reszelt parmezán
  • 2 fej vöröshagyma
  • kb. 20 db fekete olívabogyó
  • 50 ml extraszűz olívaolaj
  • 1 ágacska rozmaring
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 300 ml hámozott, darabolt paradicsom
  • só, bors

A száraz zsömlét 10 percre a tejbe áztatom, majd jól kicsavarom.

Az olívaolajon megpárolom az kockára vágott hagymát, és a felaprított zöldfűszereket. A darált húshoz adom ennek a felét, a zsömlét, a tojásokat, a parmezánt, sózom, bőven borsot tekerek rá, majd az egészet alaposan összekeverem, és vizes kézzel gombócokat formálok belőle.

Az olajon megprárolt hagymára ráöntöm a paradicsomot, hozzáadom az olívabogyókat, fűszerezem (ide is mehet esetleg egy ágacska rozmaring), végül beleültetem a gombócokat, és fedő alatt, kis lángon kb. 35-40 percig főzöm.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 29

Az utóbbi időben rákaptam a “Picadilly” paradicsomra, mint tésztaszósz alapanyagra. Már egy hete majdnem minden tésztába pakolok belőle. Nem sokat, fejenként egyet vagy max. kettőt, apró kockára vágva. Épp csak az utolsó 1-2 percre rakom a szószba, így roppanós marad, és ami a lényeg: ezalatt az 1-2 perc alatt a paradicsom héja nem válik le a húsról, a szósz friss ízt kap, és főleg (!) a héj nem úszkál a szószban (amit egyébként nagyon nem szeretek). Szóval eddig mindig forráztam, hámoztam a paradicsomot, de az utóbbi időben már ezt is hanyagolom… 😉 A következő tészta egy egyszerű “alla veneziana” lett volna, amit anyósom sokszor készít, aztán végül nem bírtam ellenállni ezeknek a csodás roppanós Picadilly paradicsomoknak, meg persze az ajándékba kapott szárított gombáimnak és ez lett belőle:
Fettuccine borjúmájjal és “Picadilly” paradicsommal

Hozzávalók:

  • 320 g fettuccine
  • 200 g borjúmáj
  • 2 fej vöröshagyma
  • 20 g szárított gomba
  • 1 csokor petrezselyem
  • 1 ek. extraszűz olívaolaj
  • 1 ek. vaj
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 4 “Picadilly” paradicsom
  • só, bors

Áztassuk a szárított gombát kb. 20 percig langyos vízben, majd jól csavarjuk ki, és vágjuk apróra.

A vajon és az olajon pirítsuk meg a vékonyra szeletelt hagymát, adjuk hozzá a gombadarabkákat, majd öntsük fel a fehérborral, sózzuk, borsozzuk, és alacsony lángon, fedő alatt főzzük kb. 30 percig. Ha szükséges öntsünk hozzá a gomba átszűrt áztatólevéből egy keveset.

Ezalatt a paradicsomot vágjuk apró kockára, a májat vékony csíkokra. Amikor a hagyma elkészült, adjuk hozzá a májat, pirítsuk 3-4 percig, utána szórjuk meg az apróra vágott petrezselyemmel és a paradicsomkockákkal, és nagy lángon főzzük még 1-2 percig.

Közben a tésztát sós vízben főzzük ki, “al dente” szűrjük le, majd keverjük össze a paradicsomos-hagymás-májas szósszal. Tálaljuk azonnal. (Parmezán szerintem assolutamente nem szükségeltetik!)

Fettuccine con fegato di vitello e pomodoro

Ingredienti:

  • 320 g di fettuccine
  • 200 g di fegato di vitello
  • 2 cipolle
  • 20 g di funghi secchi
  • 1 mazzetto di prezzemolo
  • 1 cucchiaio di olio d’oliva extravergine
  • 1 cucchiaio di burro
  • 1 dl di vino bianco
  • 4 pomodori “Picadilly”
  • sale, pepe
  1. Mettete ad ammollare i funghi secchi in poca acqua tiepida per circa 20 minuti, poi strizzateli e tagliateli a pezzettini.
  2. In un ampio tegame riscaldate l’olio e il burro e fate soffriggere le cipolle affettate sottilmente. Unitevi il vino bianco, insaporite con un pizzico di sale e di pepe, poi cuocete a fuoco dolcissimo e tegame coperto per mezz’ora. (Se é necessario potete aggiungere dell’acqua filtrata in cui i funghi sono stati messi in ammollo.)
  3. Nel frattempo riducete il fegato a listarelle, tagliate i pomodori a cubetti piccolissimi e sminuzzate anche il prezzemolo.
  4. Aggiungete alla cipolla prima il fegato, fate cuocete per 3-4 minuti, dopo unitevi anche i cubetti di pomodoro e il prezzemolo sminuzzato e proseguite la cottura ancora per circa 1-2 minuti.
  5. Fate cuocere le fettuccine in abbondante acqua salata, scolatele al dente, conditele con il sugo e servitele immediatamente.

A paradicsomos képet innen szereztem.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 28

Nőcis tészta 🙂 Azt mondta valaki rá. Nőcis tulajdonsága pedig egyszerűen az, hogy rózsaszínű 😉 Egyébként maradék főtt céklából készült. Nem szeretk semmit kidobni, ezért pedig végképp a szívem szakadt volna meg, ugyanis otthonról jött, és minden ami otthonról jön, kincs!
Rózsaszínű agnolotti céklás-ricottás töltelékkel

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 350 g liszt
  • 3 tojás
  • 150 g főtt vagy sütőben sült, áttört cékla

A töltelékhez:

  • 200 g ricotta
  • 100 g főtt vagy sütőben sült cékla lereszelve
  • 1 tojás
  • néhány bazsalikomlevél
  • só, bors

A mártáshoz:

  • 50 g ricotta
  • 50 g mascarpone
  • 100 g főtt vagy sütőben sült cékla lereszelve
  • 1 kis fej hagyma
  • olívaolaj
  • só, bors
  • reszelt parmezán

A tojásból, a lisztből és az áttört, főtt céklából tésztát gyúrunk (ha túl lágy lenne, adjunk hozzá apránként egy kevés lisztet), vékonyra nyújtjuk.

A töltelékhez összekeverünk 200 g ricottát 100 g almareszelőn lereszelt főtt céklával, 1 tojással, és az apróra vágott bazsalikomlevéllel. Sóval, borssal ízesítjük, majd a kinyújtott tésztára, egymástól kb. 6-8 cm távolságra kiskanállal apró halmokat pakolunk. A tésztát kettéhajtjuk, (vagy egy másik kinyújtott tésztalappal betakarjuk), a kezünkkel óvatosan megnyomkodjuk a gombócok környékét, hogy a töltelék a főzés során ne folyjon ki, majd vagy egy tésztavágó segítségével négyzet alakúra vágjuk, vagy egyszerűen egy pohár segítségével kör alakúra szaggatjuk.

A mártáshoz az apróra vágott hagymát egy kevés olajon üvegesre pirítjuk, hozzáadunk 100 g almareszelőn lereszelt főtt céklát, 50 g ricottát, 50 g mascarponét, majd az egészet épp csak néhány percig főzzük, és összekeverjük a frissen kifőzött tésztával. Tálalásnál megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal.

Megj.: ha főtt céklát használunk a tészta világos rózsaszínű lesz, ha a sütőben sült változatot használjuk, sötétebb lesz, és céklától függően akár lilás árnyalatot is elérhetünk. Ezen kívül a tészta színének az intenzitása függ attól is, hogy milyen vastagra nyújtjuk: minél vékonyabb a tészta, a színe annál halványabb.


Agnolotti rosa con ricotta e barbabietola

Ingredienti:

Per la pasta:

  • 350 g di farina
  • 3 uova
  • 150 g di barbabietola lessata o cotta al forno, passata al passaverdure

Per il ripieno:

  • 200 g di ricotta
  • 100 g di barbabietola lessata o cotta al forno, grattuggiata
  • 1 uovo
  • qualche foglia di basilico
  • sale, pepe

Per la salsa:

  • 50 g di ricotta
  • 50 g di mascarpone
  • 100 g di barbabietola lessata o cotta al forno, grattuggiata
  • 1 cipolla
  • olio extravergine di oliva
  • sale, pepe
  • parmigiano grattuggiato
  1. Dalla farina, uova e barbabietola preparate la pasta. (Se l’impasto dovesse risultare troppo umido, unite farina sufficente per renderlo più sodo ed elastico.)
  2. Per il ripieno mescolate 200 g di ricotta con l’uovo, qualche foglia di basilico tritata finemente e 100 g di barbabietola lessata o cotta nel forno, grattugiata, sale e pepe.
  3. Stendete l’impasto poi distribuite sopra il ripieno in mucchietti, facendo attenzione di lasciare circa 6-8 cm di distanza fra loro. Coprite la sfoglia con il ripieno con un altra sfoglia di pasta schiacciando con le dita attorno ai mucchietti di ripieno per sigillare le due sfoglie.
  4. Servendovi di una tagliapasta, ritagliate gli agnolotti in quadrati (o con un bicchierino, potete ricavatene dei cerchi).
  5. Per la salsa fate imbiondire nell’olio la cipolla tagliata a dadini, aggiungete 100 g di barbabietola lessata o cotta nel forno, grattuggiata, 50 g di mascarpone, 50 g di ricotta; salate, pepate e cuocete la salsa per qualche minuto.
  6. Fate cuocere gli agnolotti, scolateli al dente, conditeli con la salsa e un po’ di parmigiano grattuggiato e servite.

A tésztából készült még tagliatelle és tagliolini is:

VKF XX./2. Bő lére eresztve - Anconai halleves

Anconai halleves
Hozzávalók:
  • 2 kg vegyes hal és tenger gyümölcsei (fekete tőkehal, ördöghal, nyelvhal, pérhal, rája, kakashal, vörös márna, rombuszhal, polip, királyrák, tisztított kékkagyló, sáskarák, tintahal)
  • 1 vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 700 g paradicsom
  • 0,5 dl extraszűz olívaolaj
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 1 dl fehérborecet
  • 8 szelet házi fehér kenyér
Egy cserépedényben pirítsuk meg az apróra vágott hagymát és a fokhagymát, locsoljuk meg a fehérborecettel, majd adjuk hozzá az apróra vágott petrezselyemzöldet és az előzőleg meghámozott, feldarabolt paradicsomot.
A megtisztítot halakat és a tenger gyümölcseit forgassuk lisztbe, majd adjuk a paradicsomos léhez oly módon, hogy előbb azok a halak kerüljenek bele, amik hosszabb főzési időt igényelnek. Alacsony lángon főzzük a levest kb. 30 percig, majd vegyük le a tűzről, és hagyjuk állni még 10-15 percig, hogy az ízek összeérjenek. Pirított házi fehér kenyérrel tálaljuk.

Zuppa di pesce all’anconetana

Ingredienti:

  • 2 kg di pesce e frutti di mare (merluzzetti, coda di rospo, sogliole, cefali, razze, pesce San Pietro, triglie, rombi, polpi, scampi, cozze giá spurgate, cannocchie, seppie)
  • 1 cipolla
  • 2 spicchi di aglio
  • 700 g di pomodori
  • 0,5 dl di olio d’oliva extravergine
  • 1 mazzetto di prezzemolo
  • 1 dl di aceto di vino bianco
  • 8 fette di pane bianco casereccio

  1. Fate soffriggere l’aglio e la cipolla in un tegame di coccio con l’olio di oliva; aggiungete l’aceto, il prezzemolo tritato e i pomodori privati dalla pelle e dei semi.
  2. Pulite, infarinate e mettete il pesce a cuocere nel tegame: prima quelli che hanno bisogno di un tempo di cottura più lungo, andando avanti con quelli più delicati. Fate cuocere a fuoco basso per circa 30 minuti, quindi spegnete il fuoco e lasciate poi riposare per circa 10-15 minuti.
  3. Servite la zuppa con le fette di pane casereccio tostato.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!