Tavola in Piazza

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 38 - Tagliatelle garnélafarokkal és sültpaprikával

Az Enciklopédiából. Szent Jakab kagyló helyett rákfarokkal.


Tagliatelle garnélafarokkal és sültpaprikával

Hozzávalók:
  • 320 g tagliatelle
  • 12 friss garnéla farok
  • 1 piros színű kaliforniai paprika
  • 1 sárga színű kaliforniai paprika
  • 1 vöröshagyma
  • extraszűz olívaolaj
  • 1 dl hal alaplé (mivel gyakran eszünk halat, nálam ez szinte mindig van pici dobozokban lefagyasztva a mélyhűtőben)
  • 1 közepes paradicsom (lehetőleg olyan fajta, amelyiknek kevés magja és leve van)
  • néhány levél bazsalikom
  • bors
Egy villát vagy egy kisebb nyársat beleszúrtam a paprikákba, majd óvatosan, a tűzhely lángja fölé tartottam, és addig sütöttem, amíg a paprikák héja megbarnult. Ezután a paprikákat papírzacskóba tettem, megvártam míg kihűlnek, végül lehántottam a héjukat, kiszedtem a magokat és a vastag ereket, majd a megtisztított paprikahúst vékony csíkokra vágtam. (A papírzacskós megoldás azért kell, mert így a héj könnyen elválik a paprika húsától.)
A rákfarkakról lehántottam a vékony páncélt, és egy fogvájó segítségével kiszedtem a farkakban végigfutó fekete színű vékony belecskét.
A hagymát felkockáztam, egy kevés olajon megpirítottam, hozzáadtam a csíkokra vágott paprikát, az apró kockára vágott paradicsomot, a megtisztított rákfarkakat, a kis darabokra tépkedett bazsalikomleveleket, végül sóztam, borsoztam, meglocsoltam a hal alaplével, és az egészet kb. 3-4 percig főztem.
Ezalatt a tagliatellét lobogó, sós vízbe dobtam, „al dente” leszűrtem, összeforgattam a rákfarkas-paprikás szósszal és azonnal tálaltam.

Tagliatelle con code di gamberi e peperoni

Ingredienti:

  • 320 g tagliatelle
  • 12 code di gamberi
  • 1 peperone rosso
  • 1 peperone giallo
  • 1 cipolla
  • olio d’oliva extravergine
  • 1 dl di fumetto di pesce
  • 1 pomodoro
  • 1 mazzetto di basilico
  • sale
  • pepe
  1. Abbrustolite i peperoni sulla fiamma, quindi metteteli in un sacchetto di carta e lasciateli intiepidire. Toglieteli dal sacchetto e privateli dalla pelle, dei semi e dei filamenti interni, tagliandoli a listarelle.
  2. In una padella antiaderente rosolate la cipolla tagliata a cubetti, aggiungete i peperoni, il pomodoro sminuzzato, le code di gamberi, e le foglie di basilico tritate. Salate, pepate, bagnate con il fumetto di pesce e fate cuocere per circa 3-4 minuti.
  3. Lessate la pasta, scolatela al dente, mescolatela con il sugo e servite subito.

Sáfrányos rizottó zöldspárgával

S hogy valami ennivaló is legyen, mert ugye gasztroblog ez vagy miaszösz (lassan már inkább szösz), álljon itt egy spárgás recept. Még valamikor március végén készült, itt akkortájt kezdődött a spárgaszezon, ami még mindig javában tart, úgyhogy egyelőre úgy tűnik, nem késtem le semmiről…

Sáfrányos rizottó zöldspárgával
Hozzávalók:
  • 400 g zöldspárga
  • 4 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
  • extraszűz olívaolaj
  • 2 tk. vaj
  • 1 vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 dl száraz fehérbor
  • zöldség alaplé
  • frissen őrölt bors
  • 2 ek. frissen reszelt parmezán
  • egy csipetnyi sáfrány

A spárgát megtisztítom, a fejeket levágom, félreteszem, a szárakat felkarikázom.
Egy lábasban felmelegítem a zöldség alaplevet, és elkeverem benne a sáfrányt.
A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, majd egy kevés olívaolajon és a vaj felén üvegesre párolom. Hozzáadom a rizst, kissé megpirítom, felöntöm a fehérborral, és nagy lángon folyamatosan kevergetve addig főzöm, amíg az alkohol elpárolog belőle. Kevés borsot adok hozzá, majd a forró sáfrányos zöldség alaplével időnként meglocsolva kb. 10-12 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a spárgakarikákat és a fejeket, végül az egészet készre főzöm. (Ez további kb. 8 perc, ami természetesen rizstől ill. spárgától függ. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a spárga zsenge, előbb főzzük roppanósra a zöldség alaplében, amivel majd a rizottót felöntjük, és a spárgát csak a főzési idő végén adjuk a rizshez.)
A rizottóhoz végül hozzáadom a reszelt parmezánt és a maradék vajat, ha szükséges sózom, alaposan összekeverem, és azonnal tálalom. A tányéron még tekerek rá egy kevés fekete borsot.

Aranydurbincs zöldbabbal és gombával

A nagy étteremalakítás közben úgy tűnik, az ámítógépem ámít, bár amíg képes csupán így játszani velem, jól van. Történt ugyanis, hogy múlt héten pénteken délután idekuporodtam recepteket írni, de a gép bemondta az unalmast, és közölte, hogy márpedig ő nem hajlandó „bekapcsolódni”…sem a munkámba, sem a receptírásba, de még saját magába sem. Mondanom sem kell, hogy a hetvenvalahány publikálatlan recept, ill. kép egyik pillanatról a másikra való esetleges eltűnése enyhén szólva sokkolt, így kértem-könyörögtem, „Csak most az egyszer ne hagyj cserben!” és lám-lám, megesett rajtam a computer-szív, és kaptam tőle egy (remélem nem utolsó) esélyt. Azóta amikor van időm, nem csinálok mást, mint szelektálok, rendezek, takarítok, és persze e-dobozolok, mint szájber-Tóték. Ha minden jól megy, mindjárt menthető lesz az anyag, és akkor aztán én leszek Az Őrnagy!
No, azért nem jöttem üres kézzel: hoztam egy tegnapi halas ételt aranydurbincsból (szerintem a tengeri sügér után a második legfinomabb hal), meg itt van végre a már megígért színes-tavaszos-(akár)húsvétos előétel is.
Aranydurbincs szezámmagos zöldbab-gomba körettel
Hozzávalók 2 személyre:
  • 1 kb. 500 g-os aranydurbincs
  • 100 g zöldbab
  • 100 g gomba
  • 1 kis fej hagyma
  • 0,5 dl extraszűz olívaolaj
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 2 evőkanálnyi szezámmag
  • 1 zsályalevél
  • 2 kisebb ág rozmaring
  • őrölt koriander
  • frissen őrölt bors
  • 1 citrom

A halat megpucoltam, beleit eltávolítottam, majd folyó víz alatt alaposan átmostam. Enyhén sóztam, borsoztam, a hasába tömködtem egy zsályalevelet, egy kisebb ág rozmaringot és három vékony szelet citromot. A másik zsályalevelet és néhány rozmaringlevélkét apróra tépkedtem és a hal mindkét oldalát bedörzsöltem vele.
A szezámmagot megpirítottam.
A hagymát apróra vágtam, az olajon üvegesre pirítottam, majd meglocsoltam a fehérbor felével, hozzáadtam a zöldbabot (még találtam egy utolsó üveggel a nagyikám féle télire eltett igazi hazai zöldbabból!), majd amikor ez félig megpuhult, a megtisztított, vékonyra szeletelt gombát is. Sóval, borssal, őrölt korianderrel fűszereztem, 2-3 percig főztem, majd az egészet átpakoltam egy nagyobb tepsibe, ráfektettem a már befűszerezett halat, a zöldségekre néhány szelet citromot raktam, és előmelegített sütőben, 190 fokon kb. 25 percig sütöttem. Tálalás előtt a pirított szezámmagot a zöldségekre szórtam.

Fegato alla veneziana

Anyósom jóvoltából nem csak a Friuli, de a Veneto tartománybeli ételek is folyamatosan az asztalunkra kerülnek. A következő étel is Venetóból származik, sőt, egyenesen Velencéből s persze, mondhatnánk rá, hogy egy egyszerű „pirított máj”…. aztán amikor megkóstoljuk, rájövünk, hogy mégsem az. Van benne valami más, van benne valami titok… Ez pedig nem más, mint a hagyma el(ő)készítése.
Mióta Olaszországban élek, jöttem rá, hogy mennyi minden rejlik a részletekben. Mondhatja bárki, hogy sznobság a klasszikus tésztákat, a rizottót vagy bármi mást úgy készíteni, ahogy a nagykönyvben meg van írva: szóról szóra, ügyelve a legapróbb részletekre is, a meghatározott időket betartva, az előírt hozzávalókból a legalapvetőbbeket nem helyettesítve, pedig ha kipróbáljuk így is, úgy is, jövünk csak rá, hogy inkább szíves-örömest leszünk sznobok, mintsem megfosztjuk magunkat „Az olasz ízélménytől”. Igaz ez erre a velencei módra elkészített májra is.

Borjúmáj velencei módra
– Figà a’la venessiana –
Hozzávalók:
  • 600 g borjúmáj (esetleg sertés)
  • 450 g vöröshagyma
  • 50 g vaj
  • 6 ek. extraszűz olívaolaj
  • 0,5 dl fehérbor
  • marha alaplé
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • frissen őrölt bors

A petrezselyemzöldet aprítsuk fel, a hagymákat vágjuk félbe, majd vékonyan szeleteljük fel.
Egy serpenyőben hevítsük fel a vajat és az olívaolajat, adjuk hozzá a petrezselyemzöldet és a hagymakarikákat, majd fedjük le, és lassú tűzön főzzük kb. 60 percig. Közben locsolgassuk a fehérborral és ha a bor elfogy, némi marhahúsből készült alaplével is. (Akkor lesz a legfinomabb, ha mindig csak egy-két csepp folyadékot adunk a hagymához, ami így majdnem inkább sül mint fő.)
60 perc letelte után adjuk hozzá a nagyon vékony csíkokra vágott májat, főzzük kb. 5 percig, sózzuk, borsozzuk, és pirítós kenyérrel AZONNAL! tálaljuk.
A hagymás alaphoz a fehérbor helyett adhatunk 1-2 ek. vörösborecetet vagy 0,5 dl tejet is.
Épp nemrég olvastam valahol (vááááá, nem találom hogy hol :-() hogy a „figà” nem májat jelent venetói dialektusban, hanem fügét. Ez pedig annak a bizonyítéka, hogy a venetóiak ezt az ételt a rómaiaktól „lopták” ;-), ott ugyanis létezik egy tradicionális fügés-májas étel.
Azt hiszem, a legközelebbi fügeszezonban ez utóbbit is kipróbálom…mondjuk egy kevés balzsamecettel megbolondítva…nyammm.


Fegato alla veneziana

Ingredienti:

  • 600 g di fegato di vitello (o di maiale)
  • 450 g di cipolla
  • 50 g di burro
  • 6 cucchiai di olio extravergine d’oliva
  • 50 ml di vino bianco
  • brodo di carne di manzo
  • 1 mazzetto di prezzemolo
  • sale
  • pepe
  1. Mondate, lavate, asciugate e tritate il prezzemolo. Tagliate le cipolle a fettine sottili.
  2. Mettete sul fuoco un tegame con l’olio e burro; appena inizieranno a soffriggere, unite il prezzemolo e le fettine di cipolle. Mescolate, coprite il recipiente e cuocete a fuoco basso per circa 60 minuti. (Bagnate ogni tanto con il vino bianco e dopo con un po’ di brodo.)
  3. Dopo circa 60 minuti aggiungete il fegato tagliato a fettine sottilissime, cuocete per circa 5 minuti, salate, pepate e servite subito con dei crostini di pane.

Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval

Íme tehát a saját gyűjtésű kagylókból készült rizottó.
Ember azt mondta, hogy „è da Ferarùt”! (A Ferarùt Friuli egyik legjobb, elsősorban halételekre specializálódott étterme. Itt található Rivignanoban.) Jesszusklarinét, ilyen bókot még senkitől sem kaptam! 🙂
Menet közben, azt hiszem, rájöttem, hogy miért lett olyan finom ez a rizottó. Közvetlenül a bibionei világítótorony mellett folyik bele a tengerbe a Tagliamento folyó, így a környéken éldegélő kagylóknak nincs az a penetráns halszaguk/ízük, és a belőlük készült ételek is teljesen más ízt kapnak. (A tészta egyébként, valószínűleg épp emiatt, túl „delicata”-ra sikeredett, ellenben a rizottóval csodát művelt!)
Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval
Hozzávalók 2 személyre:

  • 2 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
  • 300 g kékkagyló
  • kb. 15 db vénuszkagyló (sajnos csak ennyit sikerült összegyűjteni)
  • extraszűz olívaolaj
  • 2 tk. vaj
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 kisebb vöröshagyma
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 4 db Picadilly paradicsom
  • fehérbors
  • szükség szerint só


A kagylókat többször váltott vízben alaposan átmosom, ha van rá idő, néhány órán keresztül sós vízben állni hagyom. A kékkagylókat egy kefével megtisztítom, majd egy csipesszel kitépem a hátukon lévő ún. „szakállat”.
Egy serpenyőben olajat hevítek, rádobok 2 gerezd, kissé szétnyomott fokhagymát, majd hozzáadom a kagylókat. A serpenyőt lefedem, megvárom amíg a kagylók kinyílnak, (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!) egyenként kiszedegetem mindet, végül az alatta keletkezett levet egy gézlapon keresztül átszűröm, és felforralom.
1 tk vajat és egy kevés olívaolajat egy kisebb lábasban felhevítek, hozzáadom az apró kockára vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Fehéredésigpárolom, belekeverem a rizst és addig pirítom, míg az egész enyhén sárgás színt kap.
Felöntöm a fehérborral, megvárom amíg szinte teljesen elpárolog, majd folyamatosan kevergetve az előzőleg leszűrt forró lével locsolgatom mindaddig amíg a rizs „al denté”-re puhul. (Ha a lé kevésnek bizonyulna, adhatunk hozzá halalaplevet vagy vizet is. Az a fontos, hogy a rizshez adott folyadék mindig forró legyen!)
Amikor a rizs megpuhult, hozzáadom a felaprított petrezselyemzöldet, a héjastól apró kockára vágott Picadilly paradicsomot, (nem kell megijedni, nem fognak paradicsomhéjak úszkálni a rizottóban, a „PP” nem az a szétfővős fajta ;-), a maradék 1 tk. vajat, a kagylóhéjból kiszedegetett kékkagylókat és a vénuszkagylókat is. Ez utóbbit hagyhatjuk a héjukban is. (Jééééé, mennyi héj!)
Az egészet óvatosan összekeverjük, adunk hozzá egy kevés őrölt fehérborsot, ha szükséges sót, 1-2 percig forraljuk, és azonnal tálaljuk.

(Majdnem) minden napra egy tészta Nr 34 - Kékkagylós-paradicsomos spagetti

Előhalásztam a naptáramat: január 11-én voltunk ismét a bibionei világítótoronynál kutyát fárasztani és kagylót gyűjteni.
Előre megnéztem, mikor van apály, és a kirándulást akkorra időzítettük. Vénuszkagyló nem sok volt (mint utóbb kiderült, nem csak az apályra, hanem a holdfázisokra is oda kell figyelni, és ha jól emlékszem, újholdkor „lecsapni” a bestákra) ellenben a parton, a hatalmas köveken rengeteg kékkagylót találtunk. Természetesen a kövek víz alatti részéről szedtük le a kagylókat.
Csudajól szórakoztunk, és bár kezünk-lábunk csonttá fagyott, otthon a sparhelt melege, egy pohár Tocai, no meg az utána készült rizottó kárpótolt minket mindenért. Azt hiszem, ez volt életem legfinomabb rizottója!
Másnap még egy kékkagylós spagettire és egy adag csőben sült kékkagylóra is futotta a begyűjtött kagylómennyiségből.

Kékkagylós-paradicsomos spagetti

Hozzávalók:

  • 1 kg kékkagyló
  • 1 kis fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • 5 közepes paradicsom
  • egy csokor petrezselyemzöld
  • néhány levél friss bazsalikom
  • extraszűz olívaolaj
  • frissen őrölt bors
A kagylókat folyó vízben egy kefével megtisztítjuk, majd egy csipesszel (vagy egyszerűen a mutató- és a hüvelykujjunkkal) kitépjük a hátukon lévő ún. „szakállat”. A kagyló ezzel a szösszel kapaszkodik a tengerben lévő kövekhez.
A hagymát és egy gerezd fokhagymát nagyon apróra vágjuk, az olajon megpirítjuk, majd felöntjük a fehérborral. Hozzáadjuk a leforrázott, héjuktól megtisztított és felkockázott paradicsomokat és néhány bazsalikomlevelet, majd megszórjuk némi frissen őrölt borssal, és közepes lángon kb. 15 percig főzzük.
Ezalatt a megtisztított kagylókat egy serpenyőbe rakjuk, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal, hozzáadunk egy gerezd fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet, és fedő alatt az egészet addig pároljuk, míg a kagylók kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!)
A kagylók alatt keletkezett levet átszűrjük, hozzáadjuk a paradicsomos mártáshoz, és addig főzzük, míg a kellő mártás sűrűséget el nem érte. Ekkor óvatosan összeforgatjuk a kinyílt kagylókkal, és a frissen kifőzött spagettivel tálaljuk.

Véres rizottó

Tavalyelőtt, amikor Ember bácsikája disznótorba hívott, készítettem először ezt a véres rizottót. Ember nagybácsi ki akarta dobni az összes vért, mert úgy döntött, hogy nem készít véres kolbászt. Természetesen azonnal lecsaptam rá, mint ahogy a kidobbásra váró zsírszalonna nagy részére is.
Hazavittem, a zsírt kisütöttem, a vérből pedig hagymás vért és véres rizottót főztem. Imádták! Aztán meg azon csodálkoztak, hogy eddig ez a véres rizottó nekik miért nem jutott eszükbe… 🙂
A mostani disznóvágás alkalmával a vér nagy részét felhasználták ugyan, de a böllér bácsi úgy gondolta, sok lesz a kolbászba, így egy kevés jutott nekem is. 😉

Véres rizottó
Hozzávalók:
  • 4 csésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
  • 1 ek. disznózsír
  • 2 tk. vaj
  • 1 vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 320 g főtt vér
  • húsleves (lehetőleg sertéshúsból)
  • 1 ek. reszelt parmezán
  • frissen őrölt bors

Egy lábasban felhevítettem a zsírt és 1 tk. vajat. Hozzáadtam az apró kockára vágott hagymát és az áttört fokhagymát, majd amikor üveges lett, kissé megpirítottam rajta a rizst. Felöntöttem a vörösborral, megvártam míg nagy része elpárolog, majd folyamatosan kevergetve, a forró húslevessel időnként meglocsolva addig főztem, amíg a risz szinte teljesen megpuhult. Ekkor hozzáadtam a kisebb darabokra vágott főtt vért, 1 tk. vajat, a parmezánt, végül borsoztam (sózni nem kellett) 1-2 percig még forraltam, és azonnal tálaltam.


Risotto al sangue

Ingredienti:

  • 4 tazze di riso (Carnaroli)
  • 1 cucchiaio di strutto
  • 2 cucchiaini di burro
  • 1 spicchio d’aglio
  • 100 ml di vino rosso
  • 320 g di sangue di maiale
  • brodo
  • 1 cucchiaio di Parmigiano grattuggiato
  • pepe
  1. Sbucciate e schiacciate l’aglio, tagliate la cipolla a cubetti, lessate il sangue, scolatelo e tagliatelo a dadini.
  2. In una casseruola, nello strutto e 1 cucchiaino di burro fate imbiondire la cipolla e l’aglio. Unitevi il riso, fatelo tostare a fuoco vivo per qualche istante e aggiungete il vino rosso. Quando la maggior parte del vino sarà evaporato, abbassate la fiamma e fate cuocere il riso fino a quando diventa tenero (bagnando ogni tanto con il brodo bollente).
  3. Aggiungete i pezzettini di sangue, 1 cucchiaino di burro, il parmigiano grattuggiato e un po’ di pepe macinato. Fate cuocere il risotto ancora per 1-2 minuti, trasferitelo su un piatto da portata e servitelo subito.

Rizottó vénuszkagylóval

Ma rájöttem, hogy mégis van haszna ennek az én fene nagy lemaradásomnak. Tele van a számítógép publikálatlan, rég elfelejtett fotókkal, receptekkel. A mostani diéta idején, azt hiszem blogszünetet kellett volna elrendelni, ha ezek nincsenek. 😉 De vannak! 🙂
Az alábbi rizottó december 9-én készült. Azért emlékszem rá annyira, mert decemberben az egyetlen olyan nap, amikor sütött a Nap, az nyolcadika volt, és mi akkor voltunk a kutyókkal a tengerparton. Akkor gyűjtöttük ezt a kis kupac vénuszkagylót, 4-5 hüvelykagylót (borotvakagylót), és egy csigafélét is, amit ugyan megfőztem a rizottóval, de végül kidobtam.
Azóta voltunk megint, úgy két-három hete. Ez utóbbi adagből született meg életem legfinomabb rizottója, aminek a receptjét mindenképpen posztolni fogom.

Rizottó vénuszkagylóval

Hozzávalók 2 személyre:

  • 60 dkg vénuszkagyló
  • 2 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
  • olívaolaj
  • 2 tk. vaj
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 kisebb vöröshagyma
  • 1 dl száraz fehérbor

A kagylókat többször váltott vízben alaposan átmosom, ha van rá idő, néhány órán keresztül sós vízben állni hagyom.
Egy serpenyőben olajat hevítek, rádobok 2 gerezd, egy késsel kissé szétnyomott fokhagymát, majd hozzáadom a kagylókat. A serpenyőt lefedem, megvárom míg a kagylók kinyílnak, (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!) egyenként kiszedegetem mindet, végül az alatta keletkezett levet egy gézlapon keresztül átszűröm, és felforralom.
1 tk. vajat és egy kevés olívaolajat egy kisebb lábasban felhevítek. Hozzáadom az apró kockára vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Fehéredésig párolom, belekeverem a rizst, és addig piríom, míg a hagyma enyhén sárgás színt kap.
Felöntöm a fehérborral, megvárom amíg szinte teljesen elpárolog, majd folyamatosan kevergetve, az előzőleg leszűrt, forró lével locsolgatom mindaddig, amíg a rizs teljesen megpuhul. (Ha a lé kevésnek bizonyulna, adhatunk hozzá halalaplevet vagy vizet is, az a fontos, hogy a rizshez adott folyadék mindig forró legyen.)
Amikor a rizs megpuhult, óvatosan hozzákeverem a kinyílt kagylókat, az apróra vágott petrezselyemzöldet és 1 tk. vajat. Ezután már csak 1-2 percig főzöm, aztán pedig azonnal tálalom.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 33

A vadas menü első fogása, amit nemrég ígértem:
Tagliatelle szalonka raguval
Hozzávalók:

  • 320 g tagliatelle
  • 1 szalonka megtisztítva (májával együtt) és 2 csirkemáj
    vagy
  • 2 szalonka
    (Egy szalonkát kevésnek találtam 3-4 főre, de mivel nekem csak egy madaram volt, így adtam hozzá 2 csirkemájat. Először úgy 5 dkg-nyi marhamájat akartam hozzáadni, de féltem, hogy túl intenzív lesz az íze, és a szalonka nem érvényesül mellette.)
  • 5 dkg húsos füstölt szalonna
  • olívaolaj
  • 1 vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 zellerszár
  • 1 sárgarépa
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 babérlevél
  • 2 zsályalevél
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 3 dl l húsleves (lehetőleg marha)
  • néhány szem borókabogyó
  • 3 hámozott, darabolt paradicsom
  • petrezselyemzöld
  • frissen őrölt bors


A szalonkát 6 részre vágtam (2 szárny, 2 comb, mell, hát).
A szalonnát felkockáztam és egy lábasban kiolvasztottam azt a kevés zsírt, ami benne volt. A pörcöt benne hagytam. (5 dkg-től ne várjunk sokat, csak az íze miatt kell!) Öntöttem hozzá egy kevés olívaolajat, majd amikor felforrósodott, hozzáadtam az apróra vágott hagymát, az áttört fokhagymát, a zöldfűszereket és néhány percig pároltam.
Ezután tettem bele az egészen pici kockára vágott sárgarépát és zellerszárat, majd nagy lángon addig pároltam, amíg szinte az összes víz elpárolgott a zöldségek alól.
Felöntöttem a vörösborral, majd ismét lepirítottam. (Ekkorra már jó sűrű szaft keletkezett a lábasban.) Hozzáadtam a szalonkadarabokat, a borókabogyót, tekertem rá egy kevés borsot, majd lefedtem, és kb. 1 órán keresztül, alacsony lángon főztem.
1 óra főzésidő után hozzáadtam a hámozott, darabolt paradicsomokat, majd ismét 1 óra főzés következett. Ekkor raktam hozzá a csirkemájakat, amik a szalonkával együtt (végre) kb. 15 perc alatt megfőttek. (Nem tudom, miért kellett ennyi idő ennek az aprócska madárkának ahhoz, hogy megpuhuljon!)
A tagliatellét lobogó, sós vízbe dobtam.
A májakat és a szalonkadarabokat kivettem a lábasból, megvártam amíg egy kissé kihűlnek. A szalonkadarabokról leszedegettem a húst, a májakat pedig apróra vágtam. Mániám, hogy nagyobb darab zöldfűszert, és főleg borókabogyót egészben, szószban, szaftban nem hagyunk, úgyhogy én a szószból a leveleket és a bogyókat is kihalásztam.
A húst és a májat visszatettem a paradicsomos-zöldséges szószba, megszórtam egy kevés apróra vágott petrezselyemzölddel, majd megvártam míg az egész újra felmelegszik.
A tésztát leszűrtem, a szósszal összekevertem és azonnal tálaltam
.

Karácsonyi fácántekercs januárban

Elkészült a karácsonyi fácántekercs, ami a Nemisbéka által kírt karácsonyi receptverseny főétel kategóriájában harmadik helyezést ért el. Köszönöm mindenkinek, aki szavazott rá, és főleg köszönöm Nemisbékának elsősorban a verseny ötletét, a lebonyolításba fektetett rengeteg energiát, végül pedig a nyereményt!
Írtam akkor, hogy utolsó héten már nem volt időm elkészíteni, így a madár a fagyasztóban végezte.
Vasárnap Luciano jött hozzánk, (a Giorno della Memoria kapcsán sohasem hiányozhat, meg egyébként is állandóan újabb és újabb könyveken dogozik…fáradhatatlan!!!) ráadásul „anya-pakkot” hozott, egyértelmű volt tehát, hogy kitüntetett barátunk kitüntetett vacsorában részesül.
Így lett a menü tagliatelle szalonka raguval -recept később- és fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal. (Desszertet nem készítettem. Luciano nem rajong a desszertekért.)

Íme a már korábban megígért recept:


Fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal


Hozzávalók:

  • 1 fácántekercs (a tekercs elkészítésének a leírása itt található)
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 2 paradicsom
  • 2 babérlevél
  • egy ágacska rozmaring
  • 2-3 friss zsályalevél
  • 2 dl tejszín
  • bors
  • olívaolaj
Egy nagy lábasban felhevítek egy kevés olívaolajat, és a fácántekercs minden oldalát alaposan megpirítom benne. Hozzáadom a vékony csíkokra vágott hagymát, az áttört fokhagymát és a zöldfűszereket, majd addig pirítom, amíg a hagyma kissé sárgás színt kap. Ezután meglocsolom a vörösborral, megvárom amíg nagy része elpárolog, hozzáadom a kb. 1x1x1cm-es kockára vágottzöldségeket, lefedem, és folyamatosan, mindig csak épp egy kevés vizet hozzáadva addig párolom, amíg a fácán megpuhul.
A tekercset kiemelem a lábasból és egy vágódeszkára helyezve hűlni hagyom. (A zöldfűszereket kidobom.)
A megmaradt zöldséges szaftot átpasszírozom, visszaöntöm a lábasba, belekeverem a tejszínt, és ha szükséges, egy kevés vizet is adok hozzá, majd egyet forralok rajta.
Ezalatt a fácánt kb. 2 cm vastag szeletekre vágom, és a szeleteket tálalásig a tejszínes szaftba helyezem, hogy ne száradjanak ki.
(No, ez lett volna az eredeti elgondolásom, de közben beugrott, hogy Luciano nem nagyon szereti a tejszínt, így a szaft egyik felét meghagytam eredeti formájában, és csak a másik felét tejszíneztem, és aki kért, annak locsoltam belőle egy keveset a tekercs tetejére.)

Polenta


Hozzávalók:
  • 300 g kukoricadara
  • 1 l víz
  • 2 tk. só
A vizet felforralom, hozzáadom a sót, és vékony sugárban a kukoricadarát. Közben megállás nélkül kevergetem, hogy ne csomósodjon össze. (Ha túl sűrűnek találom, adok hozzá még egy kevés vizet.)
A híg polentát kb. 40 percig folyamatosan kevergetve készre főzöm, és egy kisebb tepsibe vagy más -én általában hasáb alakú- formába öntöm. Frissen is szeretjük, de mindig úgy készítem, hogy maradjon másnapra is. A másnapra megmaradt polentát felszeletelem, és grillrácson, sütőben vagy bordázott aljú serpenyőben megpirítom.

Vajban párolt paraj


Hozzávalók:
  • 400 g fagyasztott parajlevél
  • 20 g vaj
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • frissen őrölt bors
  • szerecsendió
  • 50 g reszelt parmezán
A vajban megpirítom a hajszálvékony csíkokra vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Hozzáadom a még fagyott parajleveleket, lefedem, és addig melegítem, amíg teljesen kiolvad. Ezután sóval, frissen őrölt borssal és sok-sok szerecsendióval fűszerezem, és addig főzöm, amíg szinte az összes lé elpárolog alóla. Végül összekeverem a frissen reszelt parmezánnal, lefedem, és néhány perc pihentetés után tálalom.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!