Tavola in Piazza

Bagettben sült sertésszűz párolt parajjal és hagymás paradicsomsalátával

Mivel többen is kértétek, íme a tegnapi sertésszűz receptje.
Bagettben sült sertésszűz párolt parajjal és hagymás paradicsomsalátával
Hozzávalók:
a húshoz: 1 kb. 400-450 g súlyú sertésszűz, 1 bagett, 20 dkg enyhén füstölt húsos szalonna vékonyan felszeletelve, 10 db rozmaring levélke, 2 zsályalevél, só, frissen őrölt feketebors, 2 teáskanál sertészsír
a parajhoz: 300 g friss paraj, 1 gerezd fokhagyma, 1 tk. vaj, frissen reszelt szerecsendió, só, frissen őrölt feketebors, 4 tk. frissen reszelt parmezán
a hagymás paradicsomhoz: 1 vöröshagyma, 4 db paradicsom, 4 teáskanál vörösborecet, 4 tk. extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt feketebors, kis csokor petrezselyemzöld
 
 
A bagettet hosszában bevágjuk, kinyitjuk, a belsejét kiszedjük, és az egyik végéből annyit levágunk, hogy a bagett kb. olyan hosszú legyen, mint a hús.
A sertésszüzet sóval, borssal, és az apróra vágott zöldekkel befűszerezzük.
Egy tálcán a húsos szalonnaszaleteket kissé egymásra fektetve szétterítjük, ráfektetjük a húst, az egészet feltekerjük, majd a bagett belsejébe fektetjük.
Egy darab alufóliát vékonyan kikenünk zsírral, belecsomagoljuk a töltött bagettet, tepsibe helyezzük, és 180 fokra előmelegített sütőben 50 percig sütjük. Ezután lefejtjük róla az alufóliát, visszatesszük a tepsibe, és grill programon további 5 percig sütjük. Szeletelés előtt 10-15 percig állni hagyjuk.
Közben egy serpenyőben felhevítjük a vajat, megpirítjuk benne a megtisztított, kés pengéjével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet. Hozzáadjuk a parajt, sóval, borssal és szerecsendióval fűszerezzük, és 5 perc alatt saját levében készre pároljuk. Megszórjuk a reszelt sajttal, lefedjük, félretesszük.
A paradicsomokat vastagabb, a hagymát vékony szeletekre vágjuk. Hozzáadjuk a felaprított petrezselyemzöldet, a vörösborecetet és az extraszűz olívaolajat. Sóval, borssal fűszerezzük, összekeverjük, és a kb. 2 cm vastagon felszeletelt bagettben sült sertésszűzzel valamint a párolt parajjal együtt azonnal tálaljuk.

A legfinomabb olasz paradicsomszósz

Ez az írás tavaly októberben megjelent már a Tavolán, igaz, fotó nem volt hozzá. Most, hogy ismét aktuális lett a paradicsom befőzés, gondoltam frissítem a bejegyzést egy-két új tapasztalattal, és csatolok képet is.
“Haha, nagyképű voltam, de mostanában ilyen hatásvadász címekbe botlok úton-útfélen, és egyébként nem is hazudtam nagyot. Történt ugyanis, hogy az utóbbi két hétben hirtelen négyen is elkérték a paradicsomszószunk receptjét, és hárman közülük addmeguramdemárazonnal felkiáltással, szóval a címnek van némi valós alapja.
Kéretik nagy-nagy tisztelettel és szeretettel kezelni a témát, mert nem másról, mint évszázadokon keresztül, mammáról figliára (jelen esetben fiára és menyére) szálló családi receptről van szó.
Tehát:
Paradicsomszósz

– természetesen, tartósítószer nélkül –
 
Hozzávalók: 10 kg paradicsom (édes, érett, lehetőleg házi – nem mondom, hogy a fajta nem fontos, de nem elsődleges, a kérdés inkább időjárásfüggő, az idén pl. a legízletesebb szószt koktélparadicsomból főztük, szóval a választást mindenkire rábízom, szezontól, lehetőségtől függően, lehet több fajta is, lényeg, hogy vásárlás előtt mindenképp kóstoljunk!, és csak azután döntsünk), kilónként 1/2 kávéskanálnyi só, kilónként 1 kis fej salottahagyma vagy fehérhagyma, kilónként 1 cikk fokhagyma, kilónként 1-2 levél friss bazsalikom

 

  • A hagymát, a fokhagymát megtisztíjuk, nagyobb kockára vágjuk.
  • A paradicsomot megmosuk, félbevágjuk, ha nagyok negyedeljük, és a hagymával valamint a fokhagymával együtt egy nagy fazékba rakjuk.
  • Közepes lángon elkezdjük főzni (nem kavarjuk!).
  • Lesben állunk, és egy merőkanállal folyamatosan leszedegetjük a paradicsomok tetejére kiülő vizet. (Hogy könnyebb legyen a művelet, krátert nyomunk a merőkanállal a paradicsomkupacba, és így merjük ki a levet.)
  • Sajnáljuk vagy sem, ezzel a lével nem tudunk mit kezdeni, kiöntjük. Ha kellő méretű a fagyasztónk, le is fagyaszthatjuk, ha van időnk és türelmünk, ezt is kidunsztolhatjuk, és később, rizottókhoz, zöldséglevesekhez felhasználhatjuk. Ne sajnáljuk, ez a paradicsomszósz készítésének a leglényegesebb pontja! (Amikor nagymamámnak meséltem, hogy készül nálunk a szósz, itt megakadt, és nem is tudott továbblépni, mert mi az, hogy kidobjuk a paradicsom levét?!? Hiába magyaráztam, hogy ez csak víz….)
  • Közben nagyon odafigyelünk, mert a paradicsom nagyon könnyen leég – így is jártunk már, khm, épp az idén. Érdemes inox fazekat használni, a zománcozott és az alumínium edények “veszélyesebbek”. Persze ezekben is lehet szószt főzni, de jobban oda kell figyelni.
  • Amikor már csak nagy erőfeszítések árán tudunk levet leszedni a paradicsomokról, kilónként hozzáadunk 1/2 kávéskanál sót, majd az egészet folyamatosan kevergetve kb. 30 percig főzzük.
  • Paradicsompasszírozón átpasszírozzuk (nem a csövesen, hanem amin a hallevesnek szoktuk az alapot készíteni), a szószba rakunk az eredeti mennyiséghez viszonyítva kilónként 1-2 bazsalikomlevelet, és még egyszer felforraljuk.
  • A szószt tiszta befőttesüvegekbe töltjük, lezárjuk.
  • Az üvegeket óriásfazékba rakjuk, felöntjük vízzel úgy, hogy az üvegeket ellepje, majd kis lángon 20 percig dunsztoljuk.
  • Jó ha ebben a forróvizes fazékban hagyjuk kihűlni, de ha még egy kört kell készíteni, és csak egy óriásfazekunk van, rakjuk a még forró üvegeket egy takaróval kibélelt dobozba, takarjuk be felül is, és itt hagyjuk kihűlni.

Tipp:

  • Ha a hagymát és a fokhagymát a vízleszedegetés után adjuk a paradicsomokhoz, frissebb ízű szószt kapunk
  • A hagyma és a fokhagyma el is hagyható, ebben az esetben közvetlenül felhasználás előtt készíthetünk extraszűz olívaolaj + fokhagyma, vagy extraszűz olívaolaj + fokhagyma + hagyma alapot hozzá.
  • Ha a főzési időt 3-4 órára hosszabbítjuk, és az egészet csak “pötyögtetve”, nagyona lacsony lángon főzzük, lekvár sűrűségű, nagyon koncentrált ízű szószt kapunk (Ilyet szokott Ember készíteni és általában ezért szoktek ölre menni a vendégek. Persze birkatürelem meg legalább 12 óra szabadidő kell hozzá.)
  • Anyósom szokott olyan verziót is készíteni, amihez rögtön az elején ad sárgarépát, fokhagymát, hagymát, zellerszárat, petrezselyemzöldet, bazsalikomot, sót és borsot. Ebben az esetben a végeredményt egy kész zöldséges paradicsomszósz, felmelegítés után mehet is az üvegből egyenesen a tésztára. (A főzési idő azonban itt is elég hosszúra nyúlik.)
No, azt hiszem, elmondtam minden titkot. Majd ha kisüt a nap, hozok fel néhány üveg szószt, és lövök róluk néhány képet is, hogy ne csak a szöveg árválkodjon itt magában.”

 Frissítés 2012.

  • Az idén a második befőzésnél kicsit későn kapcsoltam, és nem sikerült áttetsző paradicsomvizet leszedni. A lé viszonylag sűrű lett, így azonnal készítettem belőle egy citromos-paradicsomos zöldbablevest tőkehallal, másnap egy tenger gyümölcsei rizottóhoz használtam alapléként, ami megmaradt, behűtve, sóval, borssal fűszerezve ittuk meg.
  • Az idén hagyma, fokhagyma és só nélkül készítettem a szószt, passzírozás után csak bazsalikomlevelek kerültek bele, ezekkel egyszer felforraltam az egészet, és így töltöttem üvegekbe.

Pollo alla cacciatora

Kicsit megszakítom a tésztás sort, nehogy kiszeressenek belőlem a húsimádók. 😉
A csirke vadászné módra nagy családi kedvenc, “otthon otthon” a csirkepörkölt kiváló alternatívája. Nagyszerűen variálható, adhatunk hozzá gombát, olajbogyót, kapribogyót, (csípős)paprikát, kakukkfüvet, szerecsendiót, vörös helyett fehérbort.
Az alábbi recept hűtőürítés során állt össze, azt dobtam bele, ami épp a kezembe került.
Ahogy anyósom mondja: “Giusto per cambiare.” 🙂

Pollo alla cacciatora

Hozzávalók: 1 egész csirke, 300 g hámozott, darabolt paradicsom (akár konzerv is), 1 közepes fej vöröshagyma, 2 cikk fokhagyma, 2 tk. vaj, 2 ek. olívaolaj, 200 ml száraz vörösbor, 50 ml vörösborecet, négy evőkanálnyi olajbogyó, néhány bazsalikomlevél, egy kb. 10 cm-es rozmaringágacska, só, bors
A csirkét megtisztítjuk, feldaraboljuk.
Egy alacsony falú lábasban felhevítjük a vajat és az olívaolajat, beletesszük a feldarabolt csirkét, és nagy lángon hirtelen ropogós kérget sütünk rá.
Ekkor felöntjük a borral és az ecettel, megvárjuk amíg a hús alól az összes folyadék elpárolog, majd kivesszük, félretesszük. 
A megmaradt zsiradékon megpirítjuk a felkockázott hagymát és az áttört fokhagymát, hozzáadjuk a zöldfűszereket, a húst, a paradicsomot, egy kevés sót, borsot és az olajbogyót, majd lefedve, alacsony lángon addig főzzük, amíg a csirke megpuhul.
Friss polentával a legfinomabb, de tálalhatjuk sütőben sült rozmaringos krumplival, krumplipürével, párolt/sült zeller-vagy petrezselyemgyökérrel, vagy egyszerűen csak friss kenyérrel.
Il pollo alla cacciatora è uno dei miei piatti preferiti.
Si tratta di una ricetta di cucina che varia da regione a regione, un piatto che secondo gli ingredienti adoperati può essere sia povero, che da festa. Ora ho preparato in base a quello che avevo appena trovato in dispensa e nel frigorifero. Il risultato: ottimo! Beh, qui è difficile sbagliare…

Pollo alla cacciatora

Ingredienti: 1 pollo tagliato a pezzi, 300 g di pomodori in pezzi, 1 cipolla, 2 spicchi d’aglio, 2 cucchiaini di burro, 2 cucchiai di olio d’oliva extravergine, 200 ml di vino rosso secco, 50 ml di aceto di vino rosso, 4 cucchiai di olive verdi, basilico, rosmarino, sale, pepe

In un tegame riscaldate l’olio e il burro. Aggiungete i pezzi di pollo e fateli rosolare in tutti i lati. Sfumate con il vino e l’aceto e quando tutto il liquido si evapora, togliete la carne e mettetela da parte.
Nel olio rimasto in tegame soffriggete la cipolla tagliata a dadini insieme all’aglio schiacciato e le erbe aromatiche. Rimettete i pezzi di pollo, aggiungete il pomodoro, le olive, salate, pepate, coprite e lasciate a cuocere il tutto a fiamma moderata fino a che la carne diventa morbida.
Servite con polenta morbida, o patate/sedano rapa al forno o semplicemente con un bel pezzo di pane appena sfornato.

A Pacal - paradicsommal és parmigianoval

Vannak ételek, amelyek olyan jól sikerülnek, hogy képes lennék órákon keresztül “ülni” rajtuk. És aztán a maradékba újra meg újra beletúrni, kívánni, mint a mesében, hogy sose fogyjon el….
Ez a pacal  ilyen lett. Jók voltak az alapanyagok: gyönyörű, tiszta, vékony, (nem előfőzött) pacal; édesre fáradt nyárvégi paradicsom, friss, magyar citrusos petrezselyemzöld, a raktár csendjében másfél évig ücsörgő, aznap megszelt Parmigiano…
Legutóbb, amikor készítettem annyira telítődtem a nehéz pacal-párával, hogy mire elkészült az étel, ahhoz sem volt kedvem, hogy megkóstoljam. A következő adagnál aztán megkértem anyósomat, készítse el ő, úgy, ahogy azt a környékünkön szokás. Fantasztikus lett! Ezt próbáltam most csak úgy, érzésből rekonstruálni, és tessék, azonnal sikerült. Vállver, vállver…


Tehát felkockáztam egy vöröshagymát és két cikk fokhagymát. Egy magas falú cserépedényben olívaolajat hevítettem, hozzáadtam egy rozmaringágacskát, a hagymát, a fokhagymát, hagytam, hadd pötyögjenek… Ezalatt, apróra vágtam két húszcentis zellerszárat, majd a hagymához dobtam, megkevertem. Kis kockára vágtam egy termetes sárgarépát, a zelleres hagymához adtam, elkevertem. Nagyobbra tekertem a lángot, és hagytam, hogy a zöldségek a saját levükben süljenek-párolódjanak. Ez nem volt több, mint 5-6 perc, közben néha-néha megrázogattam, hogy a hagyma ne tapadjon az edény falához.
Ekkor a rozmaringágat kihalásztam, kidobtam, a zöldségeket pedig nyakonöntöttem kb. egy-másfél deci friulanoval, és erős tűz fölött addig főztem, amíg az összes folyadék elpárolgott. 
Hozzáadtam egy teáskanálnyi házi pirospaprikát, a felcsíkozott pacalt, (fél kilónyi lehetett), sót, borsot, egy maréknyi felaprított petrezselyemzöldet, négy teniszlabda nagyságú, négyfelé vágott paradicsomot, beletépkedtem négy bazsalikomlevelet, és az egészet cirka három óra alatt készre főztem – négyszer adtam hozzá egy kevés vizet, hogy le ne égjen. Mielőtt elzártam volna a lángot elkevertem benne négy evőkanálnyi frissen reszelt parmigianot.
Az egészet jó hosszú lére hagytam, nem si tudom eldönteni, hogy ropogós héjú, friss fehérkenyérrel vagy a grillezett polentával volt-e jobb.
Megenném ma is. Meg holnap is, sőt valószínűleg holnapután is – mint a gyerek, amikor rákap egy ízre, és napokig/hetekig csak egyfajta ételen él. Na de nem főzhetek minden nap pacalt, igaz?!?!

Frisella - a pugliai kétszersült

Nyárnak egyelőre se híre, se hamva, bár ahogy elnézem a jövő heti előrejelzéseket, vissza fogjuk mi még sírni ezt a tizenhúsz fokot… A mostani épp alkalmas idő arra, hogy megsüssük mi is a magunk friselláját, jövő héten meg csak megcsapkodjuk egy kis tenger/csapvízzel, jól megrakjuk a frissen szüretelt (addigra a sok esőtől szétcsattant) paradicsomjainkkal, és a lábunkat a Balatonba/Tiszába/tengerbe/lavórba lógatva élvezzük a dolce vitát.
La storia
 
A frisella eredete az i.e. X. századra nyúlik vissza. Több hiteles forrás is említi, hogy a föníciaiak hosszabb hajóútjaikon a tengervízbe mártva, és egy kevés olívaolajjal meglocsolva előszeretettel fogyasztották ezt a fajta szárított kenyeret. Köralakúra csupán praktikussági okokból formázták, madzagra fűzve, felakasztva így egyszerűen szállítható és tárolható is volt egyben.

Később, elsősorban hosszú eltarthatósága miatt egész dél-Olszországban közkedvelt lett. A közösségi pékségekben egy-egy család (vagy két-három család együttesen, összefogva) 2-3 hetente süttetett egyszerre nagy mennyiségű kenyeret. A friss pékáru körülbelül egy hétig volt fogyasztható, a következő 1-2 hétre frisellát süttettek.
Ma a csúcsgasztronómia is használja e történelmi jelentőségű kétszersültet; az ínyencek a legkiválóbb olívaolajokkal, articsókával, virághagymával (ol. lampascioni, üstökös gyöngyike), bivalymozzarellával de akár a délolasz partok adta rákokkal, kagylókkal is szívesen fogyasztják.
La ricettina

Frisella – a pugliai kétszersült
Hozzávalók: 250 g lágy nokedlitészta sűrűségű aktív kovász, 200 g víz, 150 g savó (vagy víz), 600 g kenyérliszt, 50 g extraszűz olívaolaj, 10 g
A kovászt összekeverjük a vízzel, a savóval, az olívaolajjal és a sóval.
A lisztet gyúródeszkára borítjuk, közepébe a kezünkkel krátert fúrunk, ide öntjük az olajos-vizes-kovászos keveréket, majd mindig egy kevés lisztet középre húzva, addig keverjük, gyúrjuk, amíg könnyen formázható, rugalmas tésztát kapunk.
A tésztát alaposan kidagasztjuk, gombócot formálunk belőle, és letakarva a duplájára kelesztjük.
A kissé megkelt tésztagombócot  lisztezett deszkára borítjuk, hat egyenlő részre osztjuk, mindegyik részből hurkát sodrunk, a hurkák végeit lazán egymás alá fordítjuk, gyűrű alakúra formázzuk.
A tésztagyűrűket sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük és egy megnedvesített kendővel letakarva ismét a duplájára kelesztjük.
Ezután vízzel mespriccoljuk, és 220 fokra előmelegített sütőben 5 percig, majd a sütő hőfokát 190 fokra mérsékelve további 15 percig sütjük. Közben a gőzösítést biztosítandó, ajánlatos 3-4 jégkockát (vagy egy kis pohár vizet) a sütőbe önteni.
A megsült gyűrűket rácsra tesszük, hagyjuk, hogy kissé kihűljenek, majd egy éles késsel (a hagyomány szerint madzaggal) keresztben félbevágjuk, ismét sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük, és 150 fokra előmelegített sütőben további 10-15 percig szárítjuk.
La gioia
Fejenként 3-4 datolya- vagy koktélparadicsomot felkockázunk, megsózzuk és összekeverjük egy kevés szárított oregnóval vagy friss bazsalikommal. A szárított tésztagyűrűket néhány másodpercre hideg vízbe mártjuk, tányérra helyezzük, és bőven megrakjuk a fűszeres, olajos paradicsomkockákkal.
A frisellát még áztatás előtt bedörzsölhetjük fokhagymával, a feltéthez adhatunk mozzarellát, csípőspaprikát, uborkát, olajbogyót, tonhalat is.

Füstölt scamorzával és paradicsommal töltött paprika

Össz. munka kb. 15 perc. Gyerekek is imádják – kikapirgálni a tölteléket.
Füstölt scamorzával és paradicsommal töltött paprika
Hozzávalók: 3 kaliforniai paprika, 4 közepes, érett fürtös paradicsom, 160 g füstölt scamorza, 2 szelet kenyér, extraszűz olívaolaj, egy csokor petrezselyemzöld, só, bors

A paprikákat kicsumáztam, megmostam, mindegyiket négyfelé vágtam. A negyedeket tűzálló tálra fektettem, sóztam, borsoztam, meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, és 190 fokra előmelegített sütőbe raktam.

Közben elkészítettema  tölteléket: A scamorzát, a kenyeret és a paradicsomokat kb ugyanakkora kockára vágtam. (Ha a paradicsom nagyon érett, lédús, tegyük szűrőbe, és csöpögtessük le a levét). A petrezselyemzöldet felaprítottam.
Egy serpenyőben olívaolajat hevítettem, hozzáadtam a megtisztított, félbevágott fokhagymagerezdet, és a kenyérkockákat, majd az egészet megpirítottam (akkor jó, ha a kenyérkockák kívül ropogósak, de belül még puhák, így a későbbi sütésnél nem fognak teljesen kiszáradni, sem megégni).
A paradicsomot, a sajtot, a petrezselyemzöldet és a pirított kenyérkockákat összekevertem, kóstoltam, sóztam, borsoztam, és az elősütött, negyedelt paprikákba töltöttem.
Az egészet visszatettem a sütőbe, de már csak annyira, hogy a sajt éppen megolvadjon benne, és azonnal tálaltam.

Maradékfelhasználás - a párolt rizs

Végy négy db paradicsomot. Mosd meg őket, vágj le egy kb. 1 cm-es részt a tetejükről, mindegyiknek vájd ki a belsejét. Az üres paradicsomokat sózd, borsozd, tedd félre. A paradicsom húsát és magházát vágd apró kockára. Egy gerezd fokhagymát vágj ketté és egy szál rozmaringgal együtt pirítsd meg olívaolajon. A fokhagymát és a rozmaringot dobd ki, a megmaradt olajhoz add hozzá a feldarabolt paradicsombelsőt, fél deci száraz fehérbort, fűszerezd kedved szerint (kedvem szerint: só, bors, apróra tépett bazsalikom és majoránna), majd főzd az egészet addig, amíg mártás sűrűségű lesz – ez négy paradicsom esetében, nagy lángon nem több mint 4-5 perc.

A megmaradt rizsre (ami nálunk épp sárgarépás volt) reszelj egy jó adag parmigianot, vagy bármilyen más kedvedre való sajtot, add hozzá a paradicsommártást, az egészet keverd össze, és töltsd a kivájt, befűszerezett paradicsomok belsejébe.

Tedd a paradicsomokat egy tűzálló tálba, szúrj közéjük rozmaringágacskákat, locsolj a tetejükre olívaolajat, és 200 fokra előmelegített sütőben (ha van grill vagy graten program, azok valamelyikén) süsd kb. 10 percig.

Langyos tésztasaláta zöldfűszeres stracchinoval és paradicsommal

Szintén szerdán. Szintén 5 perc munkával.
Langyos tésztasaláta zöldfűszeres stracchinoval és paradicsommal
Hozzávalók: 320 g ditalini vagy más “lyukas” tészta, 150 g stracchino (kórházi sajt 🙂 ha nincs, nem tudom, mivel helyettesíthető, kívül kissé zselés-remegős, belül (általában) lágy, krémes állagú, enyhe ízű, tehéntejből készült friss sajt, egy nagy csokor majoránna és bazsalikom vegyesen, fél citrom leve, 2 db édes, érett paradicsom só, bors

A paradicsomot felkockáztam, besóztam, kb. 20 percig állni hagytam, majd leszűrtem, a levét félretettem.

Egy lábasban vizet forraltam, sóztam, beledobtam a tésztát. Mialatt a tészta főtt, elkészítettem a szószt: a stracchinot sóval, borssal, a paradicsom levével, a zöldfűszerekkel, a citromlével és néhány evőkanálnyi extraszűz olívaolajjal összeturmixoltam, majd a tészta főzővizéből annyit adtam hozzá, hogy a megfelelő szósz állagot elérje (kb. 6 ek., ízlés kérdése, aki tunkolni szeretne a végén, többre lesz szüksége).
A tésztát “al dente” leszűrtem, néhányszor átforgattam, hogy hűljön kissé, összekevertem a zöldfűszeres stracchinoval és a paradicsomkockákkal, és azonnal tálaltam.

Paradicsomos-mozzarellás rakott karaj

A Nők Lapja egyik tavalyi számában főzte Tamás. Ott Kenyérmorzsás-paradicsomos csirkemell néven futott. Kicsit módosítottam a fűszerezésen, a csirkemell helyett pedig karajszeleteket használtam, és bár nem vagyunk nagy rakottas család, ez Embernek is ízlett. Aszonta „jó ez a pizzás hús”! Azért néha egész jó dolgokat iski tudnak találni a magyarok! 😉

Paradicsomos-mozzarellás rakott karaj

Hozzávalók:

  • 600g kicsontozott sertéskaraj
  • 4 db száraz magvas zsömle
  • 5 db közepes paradicsom
  • 200 g mozzarella
  • olívaolaj
  • oregánó
  • frissen őrölt feketebors
  • 4 ek. dijoni mustár
  • 4 szelet húsos füstölt szalonna
  • 1 ágacska rozmaring


A karajt kb. 5mm vékony szeletekre vágom, kissé kiklopfolom, sózom, borsozom, a szeleteket vékonyan megkenem a mustár felével.

A húsos füstölt szalonnát vékony csíkokra vágom, és egy serpenyőben ropogósra sütöm. A serpenyőben maradt zsiradékon a hússzeletek mindkét oldalát egy-egy percig sütöm, majd egy tűzálló tálba kevés olívaolajat öntök, és a tál ajlát kibélelem a hússzeletekkel.

A mozzarellát, a paradicsomot és a zsömléket egyforma nagyságú, (kb. 2x2x2 cm-es) kockára vágom, megszórom sóval, borssal, oregánóval, hozzáadom a maradék mustárt, az egészet alaposan összekeverem, és beborítom vele a hússzeleteket.

A kisütött szalonnacsíkokat és a rozmaringot a tetejére szórom, meglocsolom egy kevés olívaolajjal, és 170 fokra előmelegített sütöben 30 perc alatt ropogósra sütöm.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 38 - Tagliatelle garnélafarokkal és sültpaprikával

Az Enciklopédiából. Szent Jakab kagyló helyett rákfarokkal.


Tagliatelle garnélafarokkal és sültpaprikával

Hozzávalók:
  • 320 g tagliatelle
  • 12 friss garnéla farok
  • 1 piros színű kaliforniai paprika
  • 1 sárga színű kaliforniai paprika
  • 1 vöröshagyma
  • extraszűz olívaolaj
  • 1 dl hal alaplé (mivel gyakran eszünk halat, nálam ez szinte mindig van pici dobozokban lefagyasztva a mélyhűtőben)
  • 1 közepes paradicsom (lehetőleg olyan fajta, amelyiknek kevés magja és leve van)
  • néhány levél bazsalikom
  • bors
Egy villát vagy egy kisebb nyársat beleszúrtam a paprikákba, majd óvatosan, a tűzhely lángja fölé tartottam, és addig sütöttem, amíg a paprikák héja megbarnult. Ezután a paprikákat papírzacskóba tettem, megvártam míg kihűlnek, végül lehántottam a héjukat, kiszedtem a magokat és a vastag ereket, majd a megtisztított paprikahúst vékony csíkokra vágtam. (A papírzacskós megoldás azért kell, mert így a héj könnyen elválik a paprika húsától.)
A rákfarkakról lehántottam a vékony páncélt, és egy fogvájó segítségével kiszedtem a farkakban végigfutó fekete színű vékony belecskét.
A hagymát felkockáztam, egy kevés olajon megpirítottam, hozzáadtam a csíkokra vágott paprikát, az apró kockára vágott paradicsomot, a megtisztított rákfarkakat, a kis darabokra tépkedett bazsalikomleveleket, végül sóztam, borsoztam, meglocsoltam a hal alaplével, és az egészet kb. 3-4 percig főztem.
Ezalatt a tagliatellét lobogó, sós vízbe dobtam, „al dente” leszűrtem, összeforgattam a rákfarkas-paprikás szósszal és azonnal tálaltam.

Tagliatelle con code di gamberi e peperoni

Ingredienti:

  • 320 g tagliatelle
  • 12 code di gamberi
  • 1 peperone rosso
  • 1 peperone giallo
  • 1 cipolla
  • olio d’oliva extravergine
  • 1 dl di fumetto di pesce
  • 1 pomodoro
  • 1 mazzetto di basilico
  • sale
  • pepe
  1. Abbrustolite i peperoni sulla fiamma, quindi metteteli in un sacchetto di carta e lasciateli intiepidire. Toglieteli dal sacchetto e privateli dalla pelle, dei semi e dei filamenti interni, tagliandoli a listarelle.
  2. In una padella antiaderente rosolate la cipolla tagliata a cubetti, aggiungete i peperoni, il pomodoro sminuzzato, le code di gamberi, e le foglie di basilico tritate. Salate, pepate, bagnate con il fumetto di pesce e fate cuocere per circa 3-4 minuti.
  3. Lessate la pasta, scolatela al dente, mescolatela con il sugo e servite subito.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!