Tavola in Piazza

Pacal Friuliból - Trippe in bianco

Buongiorno, biciklis világ!

A tegnapi halas poszt után ma ismét a Tavoláról tudósítok. Jelentem a fiúk Friuliban vannak (“…ez itt az ééééééén -második- hazááááám”). Arra még nem jöttem rá, hogy a Giro résztvevői hogy és mikor jutnak el Bibionéból Palmanovába, de mihelyst megtudom, kiállok a kiskapuba, és átadom nekik minden magyar bringa-fan üdvözletét. 😉

Nézzük a tegnapi eredeményeket: Adrei Greipel, “a Lotto-Soudal német versenyzője már harmadik szakaszsikerét szerezte. Ma 187 km és sík terep várt a karavánra a bibionei befutó előtt. Greipel a hajrában az ausztrál Ewant (Orica) és az olasz Nizzolot (Trek) előzte meg és továbbra is vezet a pontversenyben, így övé a piros trikó, bár holnap már nem áll rajthoz, a szezon további részére rápihen.  Az összetettben ma nem történt változás, a verseny nagy felfedezettje, Bob Jungels (Etixx) megőrizte a rózsaszín trikót.” – írja a velo.hu

Ma egy kifejezettem érdekes, kemény emelkedőkkel, lejtőkkel, kanyarokkal tarkított, egészen pontosan 170 km hosszú szakasz vár a fiúkra Palmanovától Cividaléig. Izgalmas lesz ez a nap! Én mindenképpen követni fogom az eseményeket.

Friuliról mind itt a Tavolán, mind a Tarka Bárkán annyit írtam már, hogy most hirtelen nem is tudom, mit adhatnék még a már meglévő anyaghoz. Nézzük előbb a korábbi posztokat! Van itt

– friulán halleves, amit a Michelin csillagos séftől, Alberto Tonizzotól tanultam,

scampi alla busara

maranói halleves,

marinált füstölt pisztráng vajas kalácson,

paradicsomos angolna,

füstös csiperke gomba polentával,

gubana – friulán karácsonyi kalács,

cjarsòns – különleges ízvilágú (fahéjas-mentás-kakaós-mángoldos), füstölt ricottával szervírozott, töltött tészta Carniából.

frico – burgonyás sült sajt, stb.

és többek között van egykét (na, jó, három, négy, öt), fényképes, személyes jellegű bejegyzés is.

No és hogy miért is lehet szeretni Friulit? Elsősorban azért, mert itt tkp. minden van: tenger, dombság, hegyek; kedves nagyobb (Trieszt, Udine, Gorizia, Pordenone, Tarvisio) és kisebb (Codroipo, San Daniele, Aquileia, Grado, Cividale,  Forni di Sopra, Cormòns, Venyone, Gradisca d’Isonzo stb.), egy halom magyar vonatkozású történelmi emlékkel bíró város; kiváló éttermek (a legjobbak listája itt); jó borok (lista itt); sonka – San Danielében; szalámi; brovada – törkölyben savanyított karórépa, musetto – sertésorr, sertésbőr, fej-,csülök-, és egyéb, kevésbé értékes húsrészek -kinek hogy, igaz?- ledarálva, sóval, borssal, vörösborral és szerecsendióval fűszerezve, vastagbélbe töltve; kiváló minőségű pisztráng itt, almabor Verzegnisben; olívaolaj Triesztben; méz; Montasio és Latteria sajt; sör pl. Saurisban; grappa – a legjobb itt, és kb. estig sorolhatnám a látnivalókat, műemlékeket, múzeumokat, de most erre sajnos nincs idő. (Ne felejtsük el, hogy Olaszországnak ez az a régiója, amely a legközelebb esik szeretett hazánkhoz. Budapestről cirka 5-6 óra alatt ide lehet érni, szóval akár egy hosszú hétvégére is érdemes ide ellátogatni.)

Rátérek inkább a bejegyzés fénypontjára: ez pedig nem más, mint “pacal fehéren”- “trippe in bianco”, azaz paradicsom nélkül, sok zsályával, petrezselyemzölddel, és jó érett Montasio sajttal.

Friuliban a paradicsomos változat is elterjedt, de egy ilyen már volt a blogon, ezért döntöttem a lenti elkészítése mellett. Állítólag Carniában babot és burgonyát is főznek bele, ez nekem  kicsit soknak tűnt, így maradt a polenta, mint köret.

Íme a recept:

Pacal fehéren Friuliból – Trippe in bianco

Hozzávalók kb. 6 személyre:

600 g pacal

1 nagy sárgarépa

1 angol zeller szár

1 db vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

150 ml száraz fehérbor (nálam friulano)

6-8 db zsályalevél

egy nagy csokor petrezselyemzöld

só, frissen őrölt fekete bors

extra szűz olívaolaj

50 g érlelt Montasio sajt

trippe1

A zöldségeket megtisztítjuk. A zellerszárat és a sárgarépát nagyon apró kockára, a pacalt csíkokra vágjuk, a vöröshagymát, a petrezselyemzöldet finomra aprítjuk.

Egy magas falú cserépedényben olajat hevítünk, belerakjuk a hagymát, a fokhagymát, a zellert, a sárgarépát, a petrezselyemzöld felét, és néhányszor megkeverve, közepes lángon kb. 10 percig pároljuk.

Felöntjük a borral, majd amikor a nagy része elpárolog, hozzáadjuk a pacalt és a zsályaleveleket. Megsózzuk, megborsozzuk, és az egészet (szükség szerint néha-néha egy kevés vízzel vagy hús/zöldség alaplével meglocsolva) kb. 3 óra alatt készre főzzük.

Papírvékonyra szelt érlelt Montasióval és a maradék aprított petrezselyemzölddel megszórva, friss kenyérrel vagy grillezett polentával forrón tálaljuk.

trippe

Az idei Giróról való gasztronómiai tudósítás részemről véget ért. Jó móka volt! Lányok, köszönöm a lehetőséget. Remélem, még találkozunk!

Holnap Erika jelentkezik a Paszulyról. Kövessétek!

Immunerősítő italok II. - Alma-csipkebogyó tea

Amihez a csipkebogyót még novemberben, ezen a csodás helyen gyűjtöttük:

csipkebogyo1

csipkebogyo

friuli montagna

csipkebogyo2

Monte Matajur (UD) – Friuli-Venezia-Giulia – 2015 november

Alma-csipkebogyó tea

Hozzávalók 2 személyre:

2 db bio alma héja

1 ek. szárított csipkebogyó

8 db citromfű levél

méz

400 ml víz

infuso2

A csipkebogyót és a citromfű leveleket egy lábasba helyezzük. A vizet az almahéjjal 60 °C-ra hevítjük, majd az egészet a citromfüves csipkebogyóra öntjük, és lefedve legalább 1 órán keresztül állni hagyjuk. Mézzel ízesítve, langyosan fogyasztjuk.

Az előző részben, ITT, gyömbéres grapefruit ital.

gyomberes fenyoszirupos grapefruit ital2

Ha tetszett a recept, oszd meg bátran másokkal is!

Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzéseimről és további tartalmakra is kíváncsi vagy, követheted a blogot a Facebookon is!

Az olasz lecsó és a titkos kert

Lecsó time! Elérkezett végre ez is! Egyszerűen imádom – a melegtől eltekintve az időszakot is és a lecsót is! Csak simán, egyszerűen (a magyart is natúr), friss kenyérrel, néha néhány csepp csípőspaprikás tejföllel és/vagy buggyantott tojással. Rizs, tarhonya, belefőzött, felvert tojás nálam nem játszik.

Íme, az én peperonatám:

Peperonata

Hozzávalók 4 személyre: 1 db sárga kaliforniai paprika, 1 db zöld kaliforniai, paprika, 1 db vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, egy kis csokor petrezselyemzöld, 200 g padlizsán, 200 g zsenge cukkini, 8 db édes, érett datolyaparadicsom, csipetnyi cukor, só, frissen őrölt fekete bors, extra szűz olívaolaj, 4-5 db bazsalikomlevél

peperonata

A zöldségeket megtisztítjuk, a paprikák csumáját eltávolítjuk. a vöröshagymát és a fokhagymát megpucoljuk.

A paradicsomokat egy percre forrásban lévő vízbe dobjuk, majd szűrőkanállal kivesszük, héjukat egy mozdulattal lefejtjük, húsukat kisebb darabokra vágjuk. A petrezselyemzöldet és a hagymát finomra aprítjuk, a paprikát, a padlizsánt és a cukkinit, kb. egyforma nagyságú darabokra vágjuk.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, rádobjuk a hagymát és üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a petrezselyemzöldet, a fokhagymát valamint a cukrot, és nagy lángon, ügyelve arra, hogy a petrezselyem meg ne égjen, 1-2 percig pirítjuk.

A zöldségeket a hagymás petrezselyemre rakjuk, megsózzuk, megborsozzuk, az egészet alaposan összefortgatjuk. Nagy lángon addig pirítjuk, amíg a zöldségek épp puhulni kezdenek. Ekkor hozzáadjuk a paradicsomot, és fedő nélkül, nagy lángon, gyakran megkeverve (de inkább rázogatva, hogy a hozzávalók megtartsák eredeti formájukat) addig főzzük, amíg a zöldségek roppanósra puhulnak. A bazsalikomleveleket csak az utolsó pár percre rakjuk a lecsóba.

Melegen, langyosan, hidegen, előételként pirítóssal, pirítóson, főételként friss kenyérrel, buggyantott tojással, pirított gnoccival, grillezett húsokhoz köretként, vagy egyszerűen csak magában tálaljuk.

Kerülhet még bele a hagymához aprítva kapribogyó, angol zeller; a petrezselymes hagymára locsolva balzsamecet, fehérbor. Ha frissebb ízhatást szeretnénk elérni, a petrezselyemzöldet csak a végén, a bazsalikomlevelekkel együtt adjuk a peperonatához!

peperonata1

No, és akkor közkívánatra a blogot tápláló, eddig titokban tartott Kert néhány részlete:kert bazsalikom koll

Anna, bazsalikom (zöld, lila) és rozmaring  – az “ültetvényről” leszüretelt cirka 700 g bazsalikomlevél épp tegnap reinkarnálódott pesztóvá.

pesto

A bazsalikompesztó receptje ITT található.

kert cukkini bab

Kusza zöldbab, cukkini, paradicsom nr1, végét járó uborka.kert paradicsom zsalya olajfa koll

Zsálya, paradicsom nr2, paradicsom nr3, olajfa levelek.kert szolo koll

Szőlő – fragolino bianco és rosso, bor. kert tok paradicsomBarka bokorra kúszó sütőtök, szivárványos mángold (van piros, pink és narancssárga is), patisszon (nem bírunk vele, rengeteg van), paradicsom nr4.

kert barack kollNektarin tavasszal és most.

kert viragVirágok. Nincs sok belőlük, mert az előző kutyusunk is szerette őket. Sőt, a harmadik tulajdonosai nem is mi vagyunk, hanem a kertész foglalkozású szomszédunk, akinek egy-egy rózsája néha átkacsint hozzánk.

Aztán vannak még zöld fűszerek – kakukkfű, citromos kakukkfű, citromfű, kétféle menta, babér, petrezselyem -, levendula, füge, és volt még fehér cseresznye, málna, padlizsán, karfiol, saláták – mizuna, rukola, jégsaláta, valamint spenót.

A kerti képek készítése során (kb. 6 perc), 32 szúnyogcsípést sikerült magamévá tenni. Volt olyan pillanat, hogy egyszerre négy tigris szívta a véremet. Igaz, nem lett éles, de azért megmutatom a legnagyobb ellenségemet, ott lóg a menta virágán – ha ráklikkeltek a képre, elég jól látszik:

kert szunyog

Na, de mindent az olvasókért! 😀

Szeretettel,

Gaba

Ha tetszett a bejegyzés, követheted a blog történéseit a Facebookon is!

Ha a halételeket is szereted, nézz be a Bárkámra! Biztos vagyok benne, hogy találsz kedvedre való, egészséges, halas recepteket.

Duplán füstös csiperkegomba polentával

A sok kedves érdeklődő üzenetre reagálva: nem, nem zárom be a blogot, nincsenek ilyen terveim. (Új könyvön és egyebeken dolgozom ugyan, de nem ez a fő oka annak, hogy alig adok életjelt magunkról.) Érjük be annyival, hogy a körülmények pillanatnyilag nem alkalmasak arra hogy rendszeresen új receptekkel/történetekkel örvendeztessem meg az olvasókat. Bevallom, hiányzik a korábban minden hétköznapomat kitöltő kreatív főzés, az írás, a fotózás; hiányzik a bloggerek, a rendszeres olvasók közössége, és nagyon furcsa ezt leírni, de most mégis úgy érzem, el kell hagynom egy időre ezt az egyébként igencsak ínyemre való kényszerpályát.

Egyelőre ennyi. Legyetek jók!

Egyetek sok halat és tenger gyümölcseit, (forgassátok gyakran a könyvet), és nézzetek be néha, hátha lesz alkalmam olykor-olykor nyomot hagyni a Tavolán!

Szeretettel gondolok rátok.

Gaba

Duplán füstös csiperkegomba polentával

Hozzávalók 4 személyre: 4 szelet (kb. fél cm vastag) friss, füstölt szalámi, 400 g csiperkegomba, 2 gerezd fokhagyma, 1 tk. vaj, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 50 ml száraz vörösbor, 1 ek. balzsamecet, só, frissen őrölt fekete bors, 100 g füstölt ricotta

A polentához: 200 g kukoricadara, 1 l víz, só, 1 tk. vaj

DSC_1509

A kukoricadarát lassan, forrásban lévő sós vízbe szórjuk, és folyamatosan keverve 35-40 percig főzzük. A masszát levesszük a tűzről, elkeverjük benne a vajat, és még forrón tűzálló tepsibe simítjuk.

A gombákat megtisztítjuk, negyedeljük, a szalámit kisebb kockára vágjuk. a petrezselyemzöldet finomra aprítjuk. A fokhagyma gerezdeket kés pengéjével kissé szétnyomjuk, és serpenyőben felhevített vajon 1 percig pirítjuk. Hozzáadjuk a gombát, a szalámi kockákat, és pirítani kezdjük. Néhány perc múlva felöntjük a vörösborral, majd amikor gombás szalámi alól az összes lé elpárolog, megszórjuk a petrezselyemzölddel, meglocsoljuk a balzsamecettel, és az egészet nem több, mint 1-2 perc alatt készre főzzük.

Közben a polentát 1 cm vastagon felszeleteljük, és grillserpenyőben a szeletek mindkét oldalát meggrillezzük.

A polenta szeleteket tányérokra helyezzük, rákanalazzuk a balzsamos-gombás sült szalámit, és nagylyukú reszelőn lereszelt füstölt ricottával, valamint egy kevés frissen aprított petrezselyemzölddel azonnal tálaljuk.

p.s. A recept érlelt, húsos füstölt szalonnával is működik.

Babéros-paradicsomos angolna, Delicius és Boldog Karácsonyt!

Delicius termékeit bizonyára sokan ismeritek, jó ideje jelen vannak már a magyar piacon is. (Én a sózott, az olajos-kapris és az olajos-csípős szardellájukat kedvelem különösen.) Ez már a második alkalom, hogy együtt dolgozunk, most olasz bloggerek részvételével egy hagyományos és újragondolt karácsonyi receptekből álló gyűjteményt hoztak létre, régióról régióra haladva Olaszországban.
A fotón látható étellel Friuli-Venezia-Giuliát képviselem – nem titok, ez lett a második otthonom. A babérral és petrezselyemmel fűszerezett paradicsomos angolna a évszázadokon keresztül a Bassa friulana területén elterjedt tradicionális karácsonyi főétel volt, ma már csak ritkán kerül az asztalra többnyire a főszereplő előkészítésének és beszerzésének nehézségei miatt. Nem terem már angolna a falu végén futó árok vizében, és valljuk be, a ma fiataljai sem azon igyekeznek, hogy megtanuljanak angolnát nyúzni (tisztelet a kivételnek ITT).

Babéros-paradicsomos angolna

recpet a Delicius Facebook oldalán, ITT található


A Tavola In Piazza minden olvasójának Békés Karácsonyt kívánok!

Lecca-lecca di foie gras alle noci, sciroppo di mele cotogne, sedano rapa e mele cotogne alla vaniglia, focaccina ungherese - Pirított diós libamáj nyalóka vaníliás zellerrel és birsalmával, birssziruppal és fonott kaláccsal

Lecca-lecca di foie gras alle noci, sciroppo di mele cotogne, sedano rapa e mele cotogne alla vaniglia, focaccina ungherese 

Ingredienti per 8 persone: 

Per il lecca-lecca di foie gras alle noci con sorpresa: 300 g di fegato grasso d’oca, 500 g di grasso d’oca, 500 ml di latte, 1 cipolla di Tropea, sale, pepe nero, 50 ml di ramandolo, 200 g di noci sgusciate, 2-3 spicchi di mele cotogne sciroppate (vedi sotto la ricetta) 

Pulite accuratamente il fegato d’oca, mettetelo in una ciotola, versate sopra il latte e lasciatelo in frigorifero per una notte. Il giorno dopo prendetelo, scolatelo, asciugatelo con un pezzo di carta da cucina e lasciatelo mezz’oretta a temperatura ambiente. 

Fate sciogliere il grasso in una pentola, aggiungete la cipolla sbucciata e tagliata a metà, il fegato, abbassate la fiamma e sobbollite per 15 minuti. Scolate il fegato, frullatelo insieme al ramandolo. Salate, pepate il patè e mettetelo in una vasetto. Versate sopra uno strato di circa 1 cm del grasso e lasciate solidificare tutto in frigorifero. 

Mettete le noci in una padella ed abbrustolitele. Ancora calde strofinate la superficie con un canovaccio ruvido in modo che la buccia si stacchi dal frutto stesso. Infine tritatele grossolanamente. 

Tagliate le mele cotogne sciroppate a dadini. 

Dal patè di fegato ricavate delle palline di diametro 3-4 cm. Inserite in ogni pallina un pezzettino di pera cotogna, passatele sulle noci tritate e infilzatele con degli stecchini decorati da un nastrino – per esempio di seta, ancora meglio se é di color oro… 🙂

Per aumentare „l’effetto lecca-lecca” un mio amico, cuoco fantastico! mi ha suggerito una soluzione molto carina: macinate una manciata di caramelle (per es. di sapore caramello). Setacciate la polvere ottenuta in una teglia foderata con carta da forno, cospargetela con una spezia prescelta – in questo caso il sedano in polvere sarebbe perfetto – e fate sciogliere il tutto nel forno preriscaldato a 200 gradi. Lasciatelo a rassodare e rompete la foglia di caramella in pezzi. 

Prendete in mano una lecca-lecca di foie gras, appoggiate sopra un pezzo di foglia di caramella speziata e con l’aiuto di un cannello modellatela in maniera che segui la forma della lecca-lecca, quindi passatela nelle noci tritate e servite come sotto. 

Per le treccine ungheresi: 250 g di farina 00, 1 cc di sale, 1 Cc colmo + 1 cc di zucchero, 35 g di burro sciolto, 150 ml di latte, 12,5 g di lievito fresco, 1 uovo per spalmare la superficie (tutto a temperatura ambiente) – in alternativa si può aggiungere all’impasto anche 30 g di uvetta ammollata nel ramandolo

Versate la farina nel contenitore dell’impastatrice, aggiungete 1 cucchiaio colmo di zucchero, il sale, mescolate per bene e scavate un nido al centro. 

Fate intiepidire il latte, quindi scioglietevi 1 cc di zucchero e sbriciolateci il lievito. Versate il tutto sul nido creato precedentemente nella farina, coprite con un canovaccio e lasciate lievitare per 20 minuti. 

Azionate l’impastatrice e piano piano aggiungete anche il burro sciolto. Impastate il tutto per circa 10 minuti, quindi copritelo con un canovaccio e lasciatelo lievitare fino a quando il volume si raddoppierà. 

Mettete l’impasto su un piano infarinato e lavoratelo con le mani. Dividetelo in otto pezzi uguali e copriteli con un canovaccio. Prendete un pezzo dell’impasto e dividetelo ancora in tre parti. Da ogni parte create dei sottili bastoncini con i quali formerte delle treccine. Continuate la stessa operazione con ogni pezzo d’impasto ed appoggiate le treccine in una teglia foderata con carta da forno. Quando di nuovo si raddoppiano di volume, spalmate la superficie con dell’uovo sbattuto e cuocetele nel forno preriscaldato a 180 gradi fino a quando diventeranno dorate.

Tagliate le treccine a fette grosse circa 1 cm e spalmatele con del burro salato e servitele con il lecca-lecca come vedete sotto.
Per il sedano rapa e mela cotogna alla vaniglia: 350 g + 150 g di sedano rapa, 400 g + 1 mela cotogna, un pizzico di sale, 2 piccole foglie di alloro, ½ baccello di vaniglia, 1 limone, 6 grani di pepe nero, burro 

Sbucciate 350 g di sedano rapa, tagliatelo a fette grosse di mezzo centimetro e con l’aiuto di un levatorsolo ricavate dei cilindri. Fate la stessa operazione anche con 400 g di mela cotogna strofinando le fette con un mezzo limone per evitare che la mela si annerisca. 

Con una centrifuga di frutta estraete il succo della mela cotogna e sedano rapa rimasti, aggiungete un pizzico di sale, qualche goccia di limone, i grani di pepe nero e le foglioline di alloro e riscaldate i due succhi separatamente. 

Nel succo di sedano fate cuocere i cilindretti di sedano e nel succo di mela cotogna fate cuocere i cilindretti di mela cotogna e quando diventeranno „al dente”, scolateli. 

In una padella riscaldate il burro, aggiungete i semini raschiati della vaniglia e fate saltare i cilindretti per 1-2 minuti. 

Per lo sciroppo di mele cotogne (10 vasetti circa): 2,5 kg di mele cotogne, 2 litri d’acqua, 1 kg di zucchero, 1 limone non trattato, 60 g di zenzero, 2-3 foglie di alloro 

Tagliate a pezzettini una mela cotogna. Sbucciate il limone e lo zenzero. Tagliate quest’ultimo a lamelle. 

In una pentola capiente mettete lo zucchero insieme all’acqua, la mela cotogna tagliata a pezzettini, la metà dello zenzero e la buccia del limone e fate bollire lo sciroppo per circa 30 minuti. 

Intanto sbucciate le mele cotogne rimaste e tagliatele a fette grosse circa 1 cm eliminando il torsolo. Distribuitele in una teglia alta insieme allo zenzero rimasto e le foglie d’alloro e versate sopra i ¾ dello sciroppo. Mettete il tutto nel forno preriscaldato a 200 gradi e fate cuocere per circa 45 minuti. Abbassate la temperatura a 150 gradi e completate la cottura per 2-3 ore girando di tanto in tanto le fette di mele cotogne e aggiungendo un po’ di sciroppo se fosse necessario. 

Quando le mele diventeranno cotte e lo sciroppo prenderà un bel colore rubino, distribuite tutto nei vasetti sterilizzati, chiudeteli immediatamente e teneteli in un posto fresco ed asciutto fino al momento dell’utilizzo. (Più le mele cotogne vengono cotte più lo sciroppo prenderà un colore scuro e un sapore bello, rotondo di noce. Inoltre se siete bravi e riusciete a conservare qualche vasetto per 2-3 anni, lo sciroppo diventerà scuro e avrà un sapore caratteristico di melassa e caffè che si abbinerà ancora meglio al foie gras alle noci.)

Accompagnate il piatto sopra con qualche goccia di questo sciroppo, ma potete servirlo anche nei singoli piattini.


Pirított diós libamáj nyalóka vaníliás zellerrel és birsalmával, birssziruppal és fonott kaláccsal 

Hozzávalók 8 főre: 

A pirított diós libamáj nyalókához: 300 g hízott libamáj, 500 g libazsír, 500 ml tej, 1 lila hagyma, só, feketebors, 50 ml ramandolo bor, 200 g dióbél, 2-3 gerezd sült birs 

A libamájat alaposan megtisztítjuk, egy lábasba helyezzük, ráöntjük a tejet, és egy éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap kivesszük, leszűrjük, papírtörlővel megszárítjuk, és egy órán keresztül szobahőmérsékleten tartjuk. 

A libazsírt felolvasztjuk, hozzáadjuk a meghámozott, félbevágott lila hagymát és a májat, és alacsony lángon 15 percig sütjük -épp csak gyöngyözzön a zsír!. Ezután a májat leszűrjük, és a ramandolóval együtt összeturmixoljuk. Sózzuk, borsozzuk, zárható üvegbe töltjük, a tetejére kb. 1 cm vastagon libazsírt öntünk, és egy napra hűtőbe tesszük. 

A dióbelet száraz serpenyőben megpirítjuk, és még melegen egy kendőbe szórjuk. A kendőt megdörzsöljük, így a pirított dió héja magától lehullik. Az így megtisztított dióbelet ezután durvára daráljuk. 

A sült birsalma gerezdeket felkockázzuk. 

A libamájkrémből 3-4 cm átmérőjű gombócokat készítünk, mindegyik belsejébe egy-egy kocka sült birset helyezünk. A golyókat a darált dióba forgatjuk, (selyem)szalaggal díszített pálcikára húzzuk, és így tálaljuk. 

A “nyalóka-hatás” fokozása érdekében Robi, a Kísérleti konyha fantasztikus szakácsa ajánlott egy felettébb érdekes és vonzó megoldást: a golyók krokantréteggel való behúzását, aminek a leírását ITT találjátok. 

A mini fonott kalácsokhoz: 250 g liszt, 1 kk. só, 1 púpos ek. + 1 kk. cukor, 35 g olvasztott vaj, 150 ml tej, 12,5 g friss élesztő, 1 tojás a kalács megkenéséhez (minden legyen szobahőmérsékletű!) – adhatunk a tésztához 30 g egy napig ramandolóban ázott mazsolát 

A kalácshoz a lisztet dagasztógép üstjébe szitáljuk, hozzáadunk 1 ek. cukrot, a sót, elkeverjük, és krátert fúrunk a közepébe. 

A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, majd az egészet a kráterbe öntjük. Az üstöt letakarjuk, és hagyjuk, hogy az élesztő felfusson – kb. 15 perc. 

Amikor az élesztő felfutott, beindítjuk a dagasztógépet, és az olvasztott vajat lassan a tésztához adagoljuk. Ezután hagyjuk, hogy a gép a tésztát alaposan kidagassza – kb. 10 perc – majd az üstöt ismét letakarjuk, és megvárjuk, amíg a tészta a duplájára kel. 

A megkelt kalácstésztát lisztezett deszkára borítjuk, átgyúrjuk, és nyolc egyenlő részre osztjuk. A nyolcadokat harmadoljuk, a harmadokból hurkákat sodrunk, majd hármasával megfonjuk. A nyolc mini fonatot sütőpapírral kibélelt tepsire helyezzük, letakarjuk, és ismét megvárjuk, amíg duplájukra kelnek. 

A tepsit ezután 180 fokra előmelegített sütőbe helyezzük, és a kalácsokat addig sütjük, amíg a tetejük aranybarnára pirul. 

A kalácsokat miután kihűltek, felszeleteljük, megkenjük egy nagyon vékony réget sós vajjal, és a libamáj nyalókával tálaljuk. 

A vaníliás zellerhez és birsalmához: 350 g + 150 g zellergyökér, 400 g + 1 db birsalma, csipetnyi só, 2 babérlevél, 1/4 vaníliarúd, 1 citrom, 6 szem feketebors, vaj 

A zellergyökeret megtisztítjuk, meghámozzuk, és kb. 100 g levét gyümölcspréssel kipréseljük. A maradék zellert fél cm vastagon felszeleteljük, és almamagház kiszúróval apró köröket szaggatunk belőle. 

A borsalmával ugyanígy járunk el, hámozás után egynek a levét kipréseljük, a többit felszeleteljük, és kiszaggatjuk – közben fél citrommal folymatosan kenegetve a birs felületét, hogy ne barnuljon meg. 

A gyümölcs és zöldséglevet külön-külön felforraljuk, sóval, néhány csepp citromlével és egy-egy babérlevéllel ízesítjük, majd a zeller- és birskarikákat a saját levükben roppanósra főzzük, és leszűrjük. 

Egy serpenyőben vajat hevítünk, és hozzáadjuk a félbevágott vaníliarudacskát. A zeller-, ill birskarikákat megfuttatjuk a vajban, és még melegen, a libamáj nyalókával tálaljuk. 

A sült birs receptjét ITT találjátok. Kínáljuk a libamáj nyalókát és a vaníliás birset ill. zellert néhány csepp birssziruppal vagy a képen látható módon tegyük egy kistányérra, így mindenki maga döntheti el, mekkora az az adag, amennyi még éppen jólesik belőle.

Gubana szivarok, sült birs és ramandolo boros zabaione

Emlékeztek még ERRE a versenyre? Tavaly csak véletlenül neveztem be, és legnagyobb meglepetésemre a zsűri az általam készített ételt ítélte a legjobbnak. Az idén változtattak a kiíráson, most ramandolo borhoz kellett ételt kitalálni – sós fogást elsősorban, de desszerttel is lehetett nevezni. Az alábbi volt az egyik kísérletem:
Gubana szivarok, sült birs és ramandolo boros zabaione
Hozzávalók:
A zabaionéhez: 4 tojás sárgája, 60 g gesztenyeméz, 100 ml ramandolo
A szirupban sült birshez: 2,5 kg birs, 800 g cukor, 1,8 l víz, 1 citrom leve és héja, 60 g friss gyömbér, 2 babérlevél


A gubanához az előző bejegyzésben leírt töltelékből elveszünk néhány evőkanálnyit és pépesre daráljuk. A tésztából pingponglabdányi gombócokat csípünk, kinyújtjuk, a tölteléket belesimítjuk. A tészta szélét megkenjük tojásfehérjével, és feltekerjük. A szivarokat sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük, a tetejüket is megkenjük tojásfehérjével, és 180 fokra előmelegített tepsiben addig sütjük amíg a tetejük barnára pirul.

A zabaionéhez a tojások sárgáját egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a mézet és a ramandolót, és gőz fölött habverővel addig keverjük, amíg a krém besűrűsödik. A krémet poharakba töltjük, egy-egy darabka sült birset helyezünk a tetejükre, és még melegen, a gubana szivarokkal tálaljuk
A vizet a cukorral felforraljuk. Hozzáadunk egy feldarabolt birskörtét, és a citrom héját és a meghámozott gyömbér felét, majd az egészet 30 perc alatt laza sziruppá főzzük. 
Ezalatt a maradék birset meghámozzuk, négyfelé vágjuk, magházukat eltávolítjuk, és a maradék gyömbérrel valamint a babérlevelekkel együtt egy 22×30 cm-es tepsibe terítjük. Hámozás közben a birsek minden oldalát bedörzsöljük a citrommal, hogy ne barnuljanak meg.
A szirupot a birsre öntjük, és 200 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük, Ezután visszavesszük 150 fokra a hőmérsékletet, és további 2-3 órán keresztül hagyjuk sülni. 


A receptet a Gourmet Stúdió egyik szerzőjétől kaptam, egészen keveset módosítottam rajta. Ági, köszönöm, és puszillak titeket!

Én végül kétféle birset készítettem: a képen látható, világos pirosas színűt, és egy sültebbet, majdnem barnásat, végül ez utóbbi az, ami jobban illik ehhez a desszerthez, úgyhogy sütögessétek nyugodtan jó sokáig a gyümölcsöket, így igazán kellemes diós ízük lesz. Ja, és őrizgetek úgy 30 milliliternyit abból, amit Ágitól kaptam, annak az évek alatt egészen sötétbarna színe, és fantasztikus melaszos-kávés íze lett.

Gubana - a friulán karácsonyi kalács

“A gubanáról: a gubana a Natisone völgy tradicionális (karácsonyi) kelt tésztája. Az első írásos emlék 1409-ből maradt fenn róla, amikor is XII Gergely pápa Cividaléba látogatott, és az ezen egyházi méltóság tiszteletére rendezett ünnepségen szilvapálinkával meglocsolt gubanát szolgáltak fel desszertként. 

A tészta elnevezése állítólag szlovén nyelvterületről származik. A Natisone völgy ill.Gorizia környéke nagyrészt szlovének lakta terület, és mivel szlovénul a „guba” azt jelenti „piega” (hajtás, redő, kanyarulat), azt mondják, a sütemény innen kapta a nevét. Furcsa következtetés, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezt a kelt tésztát Szlovéniában a „putizza” vagy „putizza” névvel illetik (Valamelyik friss néprajzos beleáshatná magát a témába, hátha van valami más magyarázata is az elnevezésnek, mert ez a változat nekem olyan „eben guba”. 😉 Igen, igen, az esetleges magyar vonatkozásra gondoltam, bár az is lehet, hogy semmi köze hozzánk.) A gubana eredeti változata egyébként négy napig készül. Akinek van bátorsága, itt talál róla egy „négynapos receptet” olasz nyelven.”

Írtam ezt 2009. februárjában. A név esetleges magyar vonatkozású részleteiben tudtommal azóta sem merült el senki, és a négynapos verzió linkjén sincs már a négynapos verzió receptje. Most azonban azt hiszem, megtaláltam Az Igazit! Nem a tradíció szerinti valódi gubanát, hanem a legfinomabbat, a legpuhábbat, amit az ember frissen, melegen egy az egyben azonnal megenne. Kicsit rosszul esik leírni, de a legfoszlósabb kalácsunk is épp csak bandukol mögötte. A tészta gyönyörű, a szakaszos kovászolásnak, a hosszú és többszöri kelesztésnek, a dédelgetésnek, a sparhelt melegének és a beledolgozott óriási munkának köszönhetően könnyen formázható, rugalmas. Aki szeret kelt tésztákkal foglalkozni, otthon kenyeret sütni, annak kifejezetten ajánlom a gubana eszerint a recept szerinti elkészítését, mert tényleg óriási élmény. Na de nem is szaporítom tovább a szót, megosztom veletek magyarul is Adriano (a Profumo di lievito blog szerzője) receptjét.

p.s. Csak azokat a hozzávalókat írtam bele, amiket én is használtam.

Gubana
Hozzávalók:
A tésztához: 600 g magas sikértartalmú liszt (én manitobát használtam), 200 g 3,6 % zsírtartalmú tej
110 g víz, 180 g kristálycukor, 160 g vaj, 1 egész tojás + 2 tojás sárgája, 14,5 g friss élesztő, 8 g só
1 narancs és 1 citrom lereszelt héja, 1 vaníliarúd kikapart magocskái

A töltelékhez: 220 g mazsola, 100 g édes fehérbor (nekem most ramandolóm volt itthon), 80 g hámozott, pirított mandula nagyobb darabokra darálva, 80 g hámozott, pirított dió nagyobb darabokra darálva, 80 g hámozott, pirított mogyoró nagyobb darabokra darálva, 80 g pirított fenyőmag, 100 g kristálycukor, 1 narancs és 1 citrom lereszelt héja, 40 g olvasztott vaj, 2 ek. folyékony gesztenyeméz, 50 ml rum, 100 g vajas keksz ledarálva, 2 ek. sárgabaracklekvár, 50 g kandírozott narancshéj apró kockára vágva, 60 g aszalt sárgabarack apró kockára vágva, 60 g aszalt füge apró kockára vágva, 50 g amaretti ledarálva, 1 kk. őrölt fahéj, 1/2 kk. frissen reszelt szerecsendió, 2 tk. narancsvirágvíz, (a töltelék a kamra adta lehetőségek alapján változtatható)

1. nap reggel kovászmagot készítünk 150 g liszt, 1,5 g élesztő és 70 víz keverékéből. Kézzel épp csak összekeverjük, letakarjuk, és 24 órán kersztül 18 fokon állni hagyjuk.


A mazsolát egy kis tálkába tesszük, leöntjük a borral és 24 órán keresztül állni hagyjuk.

1. nap este elkészítjük a kovászt: ehhez 200 ml langyos tejet összekeverünk 100 g liszttel, 1 citrom lereszelt héjával és 6 g élesztővel. Letakarjuk, és 5 fokra hűtőbe tesszük.

2. nap reggel kivesszük a kovászt a hűtőből, és összekeverjük.

A maradék 7 g élesztőt feloldjuk 40 g vízben, összekeverjük 40 g liszttel, és 20 percig állni hagyjuk. Miután felfutott, hozzáadjuk a kovászt.

180 g lisztet dagasztógép keverőtáljába szitálunk, beleöntjük a fenti masszát, és beindítjuk a gépet. Amikor a tészta összeáll, apró darabokban hozzáadjuk az előkovászt, egy tojás sárgáját, 60 g cukrot és 35 g lisztet. Ezután 2-3 darabban hozzáadunk 60 g vajat, amelyre előzőleg rákentük a vanília kikapart magocskáit. A tésztát addig dagasztjuk, amíg teljesen összeáll, és a felülete sima, egyenletes lesz. Ezután letakarjuk, és 28 fokon kb. másfél óra alatt a háromszorosára kelesztjük.

Közben elkészítjük a tölteléket: az összes hozzávalót összekeverjük, és felhasználásig hűvös helyen állni hagyjuk.

Ezután a dagasztógépet ismét beindítjuk. A tésztához hozzáadunk egy tojásfehérjét és 45 g lisztet.
Amikor a tészta sima, egyenletes felületű lesz, hozzáadunk egy tojássárgáját, 60 g cukrot, és egy kevés lisztet. Amikor a hozzáadott alapanyagok elkeverednek, ismét hozzáadunk egy tojássárgáját, 60 g cukrot, a sót és egy kevés lisztet. Néhány percig dagasztjuk, majd kisebb darabokban hozzáadjuk a maradék vajat (100 g), amire előzőleg rákentük a lereszelt narancshéjat. A tésztát további 5-6 percig dagasztjuk, majd letakarjuk, és 26 fokon 45 percig kelesztjük.

Ezután lisztezett deszkára borítjuk, a levegőt kissé kinyomkodjuk belőle, és körben haladva a szélét megfogjuk, kissé meghúzzuk, és a tészta közepére hajtjuk. (Adriano 2. sz. illusztrációját kell követni. ITT található.)

A gombócot ezután kelesztőtálba helyezzük, lefedjük, és másnap reggelig 5 fokos hűtőszekrényben tartjuk.

3. nap reggel kivesszük a tésztát a hűtőből, és egy órán keresztül szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután két egyenlő részre osztjuk, és 5-6 mm vastagra nyújtjuk. A tölteléket a lapokra kenjük, a szélén 1-2 cm-t üresen hagyunk, és megkenjük tojásfehérjével. Ezután a tésztát átlósan feltekerjük, a kígyót óvatosan meghúzogatjuk, csiga alakban feltekerjük, a végét az aljára hajtjuk.

A tekercseket sütőpapírral kibélelt 24 cm-es tortaformába helyezzük, (vagy sütőpapírból formát gyártunk neki), és egy kendővel letakarva kb. másfél óra alatt 28 fokon a duplájára kelesztjük.

Ezután megkenjük a tetejüket tojásfehérjével, és 180 fokos sütőben kb. 45 perc alatt készre sütjük. (Ha nagyon pirulnak,menet közben alufóliával letakarjuk.) Kendőbe bugyolálva rácson hagyjuk kihűlni.

Törkölypálinkával meglocsolva vagy édes fehérborral vagy reggelire meleg tejjel fogyasztjuk.


A tészta harmadát az utolsó kelesztés után lefagyasztottam, a második harmadból egy nagyobb gubanát, a harmadikból pedig egy kisebbet és több apró csigát ill. “szivart” készítettem.

Adriano képekkel is illusztrált gubana receptjét ITT találjátok.

Grazie, Adriano! E’ una ricetta fantastica!

És azt hiszem, most pár évig ismét nem sütök gubanát. 😉

Consorzio Friuli Venezia Giulia Via dei Sapori - Concorso "Oggi cucino io" e serata a Fagagna

Oggi non cucino io...

…mert volt egy pályázat. „Oggi cucino io” („Ma én főzök”) címmel a Friuli Venezia Giulia Via dei Sapori Társaság hirdette még júliusban. A nyár vagy az ősz ihlette receptet kértek, olyat, amelyikhez ízben passzol a friulano (ex tocai).
Mivel októberben halakkal és tenger gyümölcseivel készülő ételekkel volt nem kevés dolgom, gondoltam, ezek közül választok pályaművet, hiszen a halételek többségéhez illik a friulano. Nem mintha különösebben értenék a borokhoz, de egy nagyszerű vinotéka mellett lakom, így biztos voltam benne, hogy közvetlen szakértői véleményezés mellett rossz párosítás nem születhet. (Ezúttal is köszönöm Signor Tosonak a segítséget, a Tenuta Villanova 2008-as Ronco Cucco Friulanoja kitűnő választás volt.)

A szinte elsőként elkészült receptet (Nagy tarisznyarákos-cukkinis tócsni mézes-fehérboros sült almával és fűszeres tejföllel) és a Reni által készített fényképet elküldtem, majd óriási meglepetésemre, – utóbb kiderült, hogy több mint harminc pályázó közül- beválogattak a legjobb három közé. Tátott száj, örömkönnyek, stb. stb., erről már írtam egybejegyzést a blogon.

Aztán november 24-én, jött az írásbeli értesítés is, miszerint az ételt a Társaság évzáró gálaestjén, december 1-én, három főre el kell készíteni. Továbbá a Társaság egyik képviselője majd fel fog hívni, és vele megbeszéljük, hogy a főzés során mire lesz szükségem.

Őszintén megmondom, én csak ekkor eszméltem arra, hogy ezt az ételt valójában át sem gondoltam. Annak idején a tücsnihoz volt még itthon krumplim a szüleim kertjéből, lézengett egy fél pohár magyar tejföl, néhány gerezd kicsit punnyadt almát dobtam a sütőbe…tehát az az étel, ami nekünk eredetileg ott, akkor nagyon ízlett, most szinte reprodukálhatatlannak tűnt. Aztán elkezdtem játszani:

A héten az összes szabadidőmet azzal töltöttem, hogy kikísérletezzem, melyik az a krumplifajta, amelyik a legropogósabbra sül; mekkora lyukú reszelőn reszeljem, mekkora adagokat kanalazzak az olajba, hogy a belseje átsüljön, közben a külseje megfelelően ropogós legyen, de még csak véletlenül se legyen túlsütve;  hogy a puha és a ropogós rész megfelelő arányban legyen (az sem jó, ha szúrja az ember száját, és az sem, ha semmi rágni/ropogtatnivaló nincs rajta).

Kedden vettem két tarisznyarákot, egyet a főpróbára, egyet az élesre, és oylan szerencsés voltam, hogy azt készítettem el elsőként, amiből szinte alig tudtam 80 g rákhúst összeszedni.

Aztán próbálkoztam a mártással: vettem többféle panna acidát, creme fraiche-t, fűszereztem enyhébben, erősebben, borzalmas eredmények is születtek, ráadásul egyik sem passzolt még a tócsnihoz sem, nemhogy az almához. Végül Andris barátunk meghozta az igazi magyar tejfölt, amiből első próbálkozásra sikerült körülbelül az ízt kikeverni, amit eredetileg szerettem volna. Andris, neked is köszönöm szépen!

Aztán szerdán felhívott Alessandra a Da Nando étteremből, és kérte, hogy amit csak tudok, mindent vigyek magammal, lehetőleg el(ő)készítve, ti. az ételt tíz perc alatt, élesben, nagyközönség előtt kell majd elkészíteni. :-O Mondtam neki, hogy max. a mártást tudom vinni készen, a tócsnihoz masszáját ha előkészítem, levet enged, ráadásul az almát nem süthetem meg előre. Ezek után elkezdtem kísérletezni érettebb és kevésbé érettebb almákkal, melyik, mennyi idő alatt sül épp olyanra, amilyenre én szeretném. Variáltam a hőfokot, a programokat, a bordamagasságot, az almafajtákat, volt olyan amelyik 220 fokon a 7. percre elkészült ugyan de a sütőpapírra kicsöpögött méz megégett, nem beszélve a rozmaringról, ami épp olyan illatot árasztott, mint Mihály atya füstölője. x-)))) Másfél óra alatt az egész konyha tele lett ezerféleképp sült almákkal, a legjobban sikerült egy szottyosra érett Golden volt – a kamra utolsó legértékesebb darabja.

Persze, aludni nem tudtam, állandóan az alma járt az eszemben. Végül úgy döntöttem, valamiképpe mégis előfőzöm. Igaz, csütörtök hajnalban ráment még két órám, de ebből is sikerült a legjobbat kihozni.

Robi közben ellátott néhány jótanáccsal, mit, hogyan készítsek elő, hogy a tojást üssem fel előre, mindent készítsek tálkákba, hogya  végén már tényleg csak össze kelljen keverni mindent.
Fél hatra hívtak minket, sikerült időben odaérni, de azonnal közölték, hogy változott a helyzet, a színpadon csak tálalni fogunk. (Halleluja! Így már biztos, hogy meg fog sülni az alma, de azért szólhattatok volna kicsit hamarabb is…) Bevezettek minket egy jéghideg raktárrészbe, ahol millió cső, hatalmas gépek, két kisteherautó, egy kisebb kamion és a legújabb 911-es Porsche társaságában, egy nem túl hosszú asztalon, három gázzsámoly ült. Azonnal követeltem a sütőmet, ami pillanatokon belül meg is érkezett. És innentől kezdve elég lassan vánszorgott az idő. Ténferegtünk, nézelődtünk, figyeltük, hogy készülnek a séfek, az étteremtulajdonosok, hogy nyüzsög mindenki.

Fél nyolc körül Sig. Filiputti elmondta a körülbelüli programot, hogy nekünk ezen belül hol lesz a helyünk, hogy 15-20 perccel előtte szól, és akkor ennek alapján osszuk be az időnket, hogy majd a színpadon tesz fel néhány kérdést, de ne ijedjünk ám meg, nem fog nagy szakmai diskurzust folytatni velünk, és egyébként is, ha látja hogy nem akarunk válaszolni, majd ő továbbfűzi a témát. Nagyon kedves és közvetlen volt, részemről szinte az összes feszültség elszállt (maradt az a  bizonyos egészséges stressz), tényleg úgy éreztem magam, mintha ezer éve ismernénk egymást. És nem csak Sig. Filiputtival, hanem mindenkivel. Az arcok, a hangok, a sziluettek, mind mind ismerősnek tűntek, s kezdtem magam úgy érezni, mintha egy csodálatos filmben lennék.

Jöttünk-mentünk még egy darabig, egyre izgalamasabb lett a látvány, a berendezés, a hangulat. A gyárépületet két részre osztották, az egyikben az „ízek kézművesei” („gli artigiani del gusto”) a másikban az éttermek és a bortermelők helyezkedtek el. A kézművesek előételekkel, desszertekkel, fagylalttal és pálinkákkal készültek, az éttermek három kóstoló fogással, (két főétellel és egy desszerttel), a bortermelők pedig az éttermek által készített ételekhez illő borokkal.
Aztán egyszer csak megnyílt a fekete szalag, és kezdetét vette a könyvbemutató és a gála. Minden hófehérbe burkolva, mindenhol sejtelmes ünnepi, kékeshideg fény, csillogás… Óriási élmény volt így együtt látni Friuli kiválóságait, egy egyszerű ember életében ritkán adatik meg ehhez hasonló alkalom.
Egyetlen dolgot sajnálok, ti. hogy csak néhány ételt kóstoltam meg. Az elején még máshová koncentráltam, a végén, amikor lejöttünk a színpadról az éttermek már a desszertjeiket kínálták, én pedig nem vagyok az édességek nagy rajongója. Hármat kóstoltam, ezek közül egy egyszerű nagyon megfogott: datolyaszilva püré, angolkérm (?), gesztenyepüré és torrone darabkák. Ezt biztos, hogy itthon is elkészítem. Az elején kóstoltam egy libamájas előételt, ami egyáltalán nem ízlett, és egy fekete algából és lazacból készült másikat, ami viszont nagyon finom volt (az étel pontos megnevezésének utána kell járnom, ugyanis nem jegyzeteltem, nem szeretnék nem pontos megnevezést feltüntetni). Ezen kívül kóstoltam pitinát (a friulán Tramontina völgy jellegzetes felvágottja), San Daniele-i sonkát, fügelekvárt, mézet, hidegen füstölt pisztrángot, és sok-sok bort, amelyek közül egynek még a mai napig is érzem az illatát az emlékeimben. Igen, tudom, ez ahhoz képest, hogy kb. hetven ételt megkóstolhattam volna kevés. Majd legközelebb…;-)
A versenyről is írok néhány szót. Hárman voltunk tehát, Stefania Brocca, aki sütőtökkel és tőkehallal töltött raviolit készített, és Stefania Brocca, aki sütőtökkel töltött tésztacukorkákat készített sült zsályalevelekkel és ropogós fricoval. A körülmények, ahogy korábban említettem végül tényleg szinte táborira sikerültek, a legrosszabb az volt, hogy sötétben kellett főzni, ugyanis azzal nem számoltak az elején, hogy ha felkapcsolaják a villanyt, mivel csak egy óriási fehér függöny választott el minket a nagyteremtől, ott felborul az egész fényösszeállítás. Végül Ember a fényképezőgép vakujával világított hol az én, hol a másik két versenyző serpenyőjébe, hogy azért lássuk, mi történik benne.
Egy dolog miatt nagyon mérges voltam: kértem egy serpenyőt/fritőzt, akármit, amiben kisütöm a tócsnit, egy sütőt, amiben megsütöm az almát, és olajat, mert nem tudtam végül mit hoznak, ha fritőzt, akkor ki tudja mennyi olajat kellett volna elvinni magammal… Nem tudom ki szerezte be az olajat, de olyan büdös volt (bocs, szó szerint büdös volt!), hogy legszívesebben kidobtam volna. Persze, akkor már nem volt mit tenni. 
Utolsó pillanatra minden elkészült, az alma tökéletesre sült, a tócsni pont úgy ropogott, ahogy elképzeltem! Nem mondom, hogy nem remegett a kezem, amikor a színpad kellős közepén elkezdtem tálalni. J 

Andro Merkù, a műsorvezető oldotta a hangulatot, ő próbált kérdezősköni, de végül nem nagyon tudott hozzámférni, mert a zsűri egy-két tagja letáborozott a tócsnijaim mellett, és velük kellett hogy beszélgessek. Elmondtam, hogy épp ezen a tenger gyümölcseis projecten dolgoztam, ahol megpróbáltam olyan ételeket kikísérletezni, amelyek passzolnak valamelyest az átlagos magyar ízléshez, amit azok is megkóstolnak, akik idegenkednek a tenger ízeitől, és főleg, amit bárki el tud otthon készíteni. Aztán a tervezés közben megpróbáltam megérteni, mit jelent számomra ez az étel, és felfedeztem, hogy ez az egész, egy nem véletlenül megszerkesztett egység:
– az elemek összefonódása: a vízé, a földé, a tűzé és a levegőé, – a vízé, amely titokzatos gyümölcseivel ajándékoz meg minket, a földé, amely a kert finomságaival kecsegtet, a tűzé, amely a bors erejében van jelen, és a levegőé, amelyben a gesztenyevirágok illata száll tova;

– az évszakok egybefonódása: a nyárutóé, amikor az almák épp érni kezdenek, amikor a cukkini már fáradt, néha töppedt, sütésre tökéletesen alkalmas, és az őszé, amikor eljön a nagy tarisznyarákok szezonja, az első fagytok időszaka, amikor lelkifurdalás nélkül kényeztethetjük végre magunkat tartalmas, kalóriadús hozzávalókkal (ld. tejföl);

– emlékek és tapasztalatok egysége: nagymamám krumplipecsenyéjének emlékéé, amit saját ízlésem, konyhai tapasztalataim és kíváncsiságom alapján gondoltam újra;

– emberek és országok egységéé, hiszen egy hazai hagyományra alkalmaztam az itteni hagyományokat…

…aztán valamit mondtam még a borról is, de erre a részre már őszintén szólva nem emlékszem, mert akkor a zsűri tagjai összedugták a fejüket, a zsűri elnöke odajött hozzám, megkérdezte, hogy mi az étel pontos neve, honnan jöttem, és hogy melyik étteremben dolgozom (x-)))), aztán a műsorvezető kérte, hogy csinálunk úgy mint a Miss Italiában, fogjuk meg egymás kezét, és aki nyer, el ne felejtsen majd sírni (mindenki majd’megszakadt a nevetéstől, én, aki sem külsőre, sem alkatra különösen nem vagyok egy Miss Italia típus, még jobban), és kihirdették, hogy nyertem. 
Nagyon mókás volt, mert rengetegen feljöttek a közönség soraiból a színpadra, és mindenki tócsnit akart kóstolni. Végül valahogy kiszabadultam a maradékkal a tömegből, és ahogy mentem lefelé a színpadról, még mindig jöttek, csak jöttek, gratuláltak, kérdeztek, kapkodták a maradékot. Nagyon, nagyon aranyos volt mindenki! Köszönöm!
Szívből köszönök mindent! Köszönöm a fantasztikus ajándékokat, (külön kedves számomra Dott. Walter Filiputti által írt “I solisti del gusto” című könyv) a kedvességet, a fogadtatást, a közvetlenséget, de leginkább a lehetőséget köszönöm! Öt év munkájának és erőfeszítéseinek az elismerése ez, és az a tény, hogy épp friulánoktól kaptam, minimum megduplázza az egész jelentőségét.
Köszönöm!

Köszönöm A Gyereknek és Embernek, hogy elviseltek, és hogy hajlandóak voltak a héten négyszer nagy tarisznyarákos tócsnit enni!
Kedves Tavola In Piazza olvasók! Nektek is köszönök mindent! Köszönöm a jótanácsokat, az ötleteket, hogy gondoltatok rám, hogy szorítottatok értem! Nagyon fontosak vagytok számomra!

Igaz nem baj, ha „oggi non cucino io” („ma nem én főzök”)?

p.s A könyvről majd egy másik bejegyzésben írok.


p.s. 2 Ja, és bemutatták a legújabb 911-es Porsche-t is, de erről lemaradtam. x-) 
Szuhár és Fazekas Öcsi, azért gondoltam ám mindkettőtökre! 😉
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!