Ma sincs recept, csak néhány kép.
Múlt szombaton Gradoban voltunk.
Gyönyörűen sütött a nap.
Sétáltunk, tengert bámultunk.
Gyönyörűen sütött a nap.
Sétáltunk, tengert bámultunk.
menza Piazza 47. hét és örömhír
Eredetileg a sajtos rúd maradék tésztájából készült tonhalas falatokat szerettem volna ma posztolni, de közbejött valami. Közbejött egy hír, amit lassan egy napja itt dédelgetek, mint egy kisbabát.
De nem lövöm ám le előre a poént! Tessék először egy pillantást vetni az eheti menüre, hátha valakinek ad néhány használható ötletet a jövő hétre!
hétfő
csiperkekrém, zöldfűszeres ricottagolyók, speck, pirítós
kedd
ditalini tejszínes articsóka szósszal
párolt pisztráng
sültpaprika mártás taggiai olajbogyóval
sajttal és mandulával sült ricottás mángold
sajttal és mandulával sült ricottás mángold
kenyér
szerda
paradicsomos tojásleves
sütőben sült pisztráng (ez most így jött össze, kettesével csomagoltam annak idején a pisztrángokat)
főtt cékla saláta
csütörtök
rozmaringos sült csirkeszárny
zöldsaláta
péntek
pizza
szombat
tonhalas-zöldborsós rizssaláta
sütőben sült pisztráng
pancettával sült scarola
vasárnap
kicsit át kellett szervezni a menüt…
zöldségleves
kicsit át kellett szervezni a menüt…
zöldségleves
tarisznyarákos-cukkinis tócsni sült almával és borókás-rozmaringos tejföllel
zöldsaláta
És akkor a hír:
zöldsaláta
És akkor a hír:
A Consorzio Friuli Venezeia Giulia Via dei Sapori által meghirdetett receptversenyen a “Nagy tarisznyarákos-cukkinis tócsni gesztenyemézes sült almával és borókabogyós-rormaringos tejföllel” elnevezésű receptem bekerült a legjobb három közé.
A neheze azonban még hátravan, ugyanis az ételt a december elsején, a fagagnai Praticban megrendezésre kerülő gálavacsorán el kell készíteni, és a közönség soraiból választott háromtagú zsűrinek felszolgálni.
Nagyon nagy megtiszteltetés ez számomra, és óriási kihívás, hiszen a társaság tagjai nem mások, mint Friuli Venezia Giulia legnevesebb éttermeinek tulajdonosai, bortermelői, valamint kézműves élelmiszereket és egyéb termékeket gyártó cégek képviselői. A társaság elnőke Sig. Walter Filiputti, akinek Az ízek útján -gasztronómiai utazás az olasz Friuliban című könyvéről már más kontextusban ugyan, de szóltam. Az esten újra bemutatásra kerül Sig. Filiputti legújabb műve is, az “I solisti del gusto” amely a friulán “ízműveseket” hivatott bemutatni.
Nos, azt hiszem, megyek a halárushoz, és rendelek néhány nagy tarisznyarákot….;-)
1 messaggio nuovo... - 1 új üzenet...
GENTILI SIGNORI E CARI AMICI
MIE’ GRADITO INFORMARVI CHE
…ABBIAMO OTTENUTOUN PRESTIGIOSO RICONOSCIMENTO…
LA NOSTRA PRIMA STELLA MICHELIN- GUIDA 2012
CI TENIAMO A RINGRAZIA! RE TUTTI COLORO CHE CI SONO STATI VICINI E CHE HANNO CREDUTO NEL NOSTRO LAVORO
GRAZIE DI CUORE
ALBERTO TONIZZO
Complimenti di cuore!
In bocca al lupo per il futuro!
Gabriella Piazza
Hasonló bejegyzések:
Spaghetti con crema di olive taggiasche e pomodori essiccati – Spagetti aszalt paradicsom-taggiai olajbogyó krémmel
Cjarsòns con le erbe – Zöld füvekkel töltött "cjarsòns"
Lecca-lecca di foie gras alle noci, sciroppo di mele cotogne, sedano rapa e mele cotogne alla vaniglia, focaccina ungherese – Pirított diós libamáj nyalóka vaníliás zellerrel és birsalmával, birssziruppal és fonott kaláccsal
VKF XIX. Romantikus vacsora B menü 🙂
Marano Lagunare 2011. július, november
csak mert már rég volt halas téma a blogban…;-)
LINEA BLU - TRIESTE
Hasonló bejegyzések:
Spaghetti con crema di olive taggiasche e pomodori essiccati – Spagetti aszalt paradicsom-taggiai olajbogyó krémmel
VKF XX./2. Bő lére eresztve – Anconai halleves
Renga, baccalà e torre di piadine per mercoledì delle ceneri – Hering, szárított tőkehal és piadina torony hamvazószerdára
VKF XIX. Romantikus vacsora B menü 🙂
"10. ed. Sapori Pro Loco L'Arte di Degustare il Friuli Venezia Giulia"
Tavaly is volt. Most sem hagyhatjuk ki.
Villa Manin
Codroipo (Ud)
14, 15, 21 e 22 maggio 2011
Múlt héten főtt sonkát kóstoltunk tromával, zsályavajas knédlit, carne saladát és paradicsomos fricot grillezett polentával.
Ma kipróbáljuk a strozzapretit pitinával (kecskeéből vagy bárányból készült, sóval, borssal, fokhagymával fűszerezett, kukoricadarával bevont, füstölt húslabdacs), a párolt angolnát vaslapon sült polentával, a pulykát különböző gabonafélékkel készült hideg körettel, desszertnek pedig újra jöhet egy pohárka bivalyricotta friss eperrel, borok.
Holnapi terv: tepertőkrémes crostini, lassú tűzön sült bivaly polentával, párolt liba szintén polentával, (esetleg sertésborda párolt káposztával), gesztenyekrémes torta, borok, málnaszörpi.
Ajándékötletek (nem csak) Karácsonyra Friuliból
Íme néhány ötlet, mit vinnék haza (Karácsonyra) Friuliból.
Talán másnak is hasznos lesz a lista.
A bejegyzésben elrejtettem néhány megbíhzató/közismert termelő honlapjának a linkjét is. Forduljatok hozzájuk bizalommal!
A bejegyzésben elrejtettem néhány megbíhzató/közismert termelő honlapjának a linkjét is. Forduljatok hozzájuk bizalommal!
1. sonkát San Danieléből:
2. friulán szalámit
(Carniában keresném a számomra megfelelő hentest)
3. bevállalós barátoknak “brovadát és musetet”
(muset: sertésorr, sertésbőr, fej-,csülök-, és egyéb, kevésbé értékes húsrészek -kinek hogy, igaz?- ledarálva, sóval, borssal, vörösborral és szerecsendióval fűszerezve, vastagbélbe töltve, brovada: törkölyben áztatott karórépa)
4. bort
(Mellélőni nem nagyon lehet, szinte minden városban található enoteca, kérj bátran tanácsot!) A teljesség igénye nélkül: malvasia, picolit, refosco dal peduncolo rosso, ribolla gialla, schioppettino, tocai friulano (ami már nem is tocai, de érdemes így kérni! külföldiek -különösen a magyarok- azonnal belopják magukat a zord friulánok lelkébe ;-), verduzzo friulano
5. füstölt pisztrángot San Danieléből
6. Asìno sajtot Clauzettoból
7. bio almabort Verzegnisből
9. Trieszt környékéről extraszűz olívaolajat
10. az Alpokból mézet
11. bárhonnan Friuliból Montasio sajtot
12. Saurisból sört
13. Fagagnából Latteria sajtot
14. és néhány üveg grappát, hogy legyen mivel koccintani a hazatérésre
Cin-cin! e Buon Natale!
Panada (il pan bulìt - per quelli che non hanno denti) - Panada (főtt kenyér - a fogatlanoknak) --- VKF! XXXVI.
Nem volt könnyű szülés ez a VKF! forduló, nem azért mintha a számítógépem nem tobzódna még publikálatlan tradícionális olasz ételek fotóiban, hanem mert az történt, hogy készültem, terveztem, olvastam reggel-este, aztán Ember vasárnapra húslevest, sült csirkét és lecsót óhajtott, ráadásul otthonról jött egy kb. tízkilós zöldségszállítmány, amit nem hagyhattam a tavernában, ott már a bornak sem jó, nemhogy a friss zöldségeknek, s én szerényen mindemellett házisajtot terveztem, kenyeret, egy cápás quiche-t a VKF!-re, meg sütit, igen, sütit azt mindenképp, mert hetek óta nem láttam süteményt az asztalunkon.
Ráadásul épp néhány hete találtam rá féláron a Culinaria sorozat Karibi konyha kötetére, meg biztos ami biztos, egyúttal bedobtam a kosaramba egy kevésbé színvonalas kiadású venetói tengeri recepttárat is, arra az esetre ha repülőhalat, nagyobb cápát, hibiszkuszvirágot, zöld banánt, kenyérfagyümölcsöt most az egyszer Rivignanoban nem kapnék. Erre Ember jön itt nekem a húslevessel… Csak onnan tudtam, hogy nagyon vágyik rá, mert azt is hozzátette, hogy még Annát is elviszi egy naaaagy rivignanoi körutazásra, csak legyen végre egy jó brodo.
Végül persze lett húsleves, meg lecsó, megsült a csirke is, sikerült a 10 kg friss zöldséget felnőttesen is és gyerekesen is elkészíteni, de a nagy rivignanoi körutazásnak 1/2 11-kor vége lett, én meg itt ültem kétségbeesve, hogy akkor most én mit fogok publikálni a Sedith nagyszerű témájában. Arra már nem volt időm, hogy nagy terveket szőjek, gyorsan meginterjúvoltam a szomszédot, van-e valami dél-itáliai ötlete (anyukája déli), de csak padlizsános receptek jutottak eszébe, nekem meg épp padlizsánom nem volt itthon, aztán végiglapoztam egy friulán szakácskönyvet, és végül vállveregetve konstatáltam, hogy a főtt kenyértől egyszerűbb étel nem létezik a világon, ezt fogom elkészíteni.
Gyorsan utánagugliztam a szakácskönyves polcon, és kiderült, hogy van toszkán változata is, ami csupán néhány tojással gazdagabb, és a nem csak simán, hanem lereszelve szétázott kenyér miatt minden bizonnyal szimpatikusabb állagú is – mert bizony ennek a levesnek? ….nem mondom ki na, hogy milyen állaga van, de evés közben az az érzése támad az embernek, hogy beszedett egy jó kis doveberi begfázást, khgrrrrr, phö.
És hogy mindez miért a fogatlanoknak? Mert az olasz paraszti konyha eme gyöngyszeme az idősek és a gyerekek kedvenc eledele volt egykor. (És én nem is gondoltam volna, hogy manapság is elő-előfordul a hagyományőrzőbb családok asztalán!)
Mostanában egyébként nem adom fel olyan könnyen, így a legközelebbi húslevesnél a toszkán változattal próbálkozom; azt majd kissé antiautentikusan, ropogósra sült zsályalevelekkel a tetején fogom tálalni, mert szerintem ehhez a csatakos-mállós-nyálas-nyúlós halmazállapotú paraszti ételhez kifejezetten illik.
Aztán egyszer csak megbarátkozunk, a panada meg én.
Panada – il pan bulìt
Hozzávalók: 400 g száraz kenyér, 1 l húsleves vagy 7,5 dl víz és 2,5 dl tej, 2 babérlevél, 1 zsályalevél, 30 g vaj vagy egy kevés olívaolaj, érlelt sajt
A száraz kenyeret a levesbe aprítottam, hozzáadtam a babérlevelet, és az egészet gyakran kevergetve addig főztem, amíg az egész krémes állagú lett (ezt a “krémes” állagot nem én találtam ki, a szakácskönyv írta). A levest még forrón tányérokba szedtem, (pontosabban tányérba, mert Ember köszönte szépen, és azt mondta, hogy neki még van foga), a tetejét meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, reszeltem rá egy kávéskanálnyi Grana Padanot. A tányérba szedett leves felét megettem, kb. egy fél evőkanálnyit A Gyereknek adtam – nem kérette magát -, a többit pedig közös megegyszés alapján Artúrnak adtuk.
Nem lepődnék meg, ha valaki magyar verziót is fel tudna mutatni!
Sapori Pro Loco 2010 - Passariano, Codroipo (UD)
Emlékeztek még?
Ez történt tavaly:
Minden évben két májusi hétvégén kerül megrendezésre a codroipói Villa Manin előkertjében a SAPORI PRO LOCO elnevezésű gasztronómiai rendezvény, amelynek célja a tartomány tradicionális ételeinek népszerűsítése.
A rendezvényen résztvevő civil szervezetek 1, 2 ill. 3 Euroért árulhatják a helyben készített ételeiket, italaikat, a látogatók pedig azon túl, hogy olcsón, jót esznek, különböző kulturáli és sportprogramokon vehetnek részt.
Az idén majdnem megfeledkeztünk erről a nagyszerű rendezvényről, de végül Ember sógor felhívott, hogy „Akkor megyünk???”, így ismét nem maradtunk ki a jóból.
Előételnek mindketten gombakrémes crostinit ettünk füstölt ricottával (hááááát, legyen elég annyi, hogy a gombakrém finom volt, a kenyér nem),
aztán Ember evett tengeri sügér carpacciós crostinit (na eeeeez naaaagyon ott volt; a pácolást valaki nagyon ügyesen csinálta), és tengeri sügér szeletet (ami nem egészen szelet volt). 
Ember sógor nagyon dicsérte a Fricokosárkában tálalt gnocchit speckkel és füstölt ricottával. 
Én bivalyszalámival készült orzottót választottam, 
desszertnek pedig bivalyricottából készült könnyű habot eperszósszal. Mindkettő az est fénypontja volt. Kóstoltunk még egy-két süteményt: 
a „buiadnik”-ot, ami nem más, mint a Resia völgy tradicionális fügés süteménye, amit annak idején káposztalevélbe csomagolva a kemence parázsán sütöttek meg, 
aztán ettünk még almás rétest, aminek igaz, nem rétes, hanem kelt tészta jellege volt, és az egész inkább a Gubanára hasonlított (ami nem baj, mert így is illatos-fűszeres almában és aszalt gyümölcsökben fürdött a puha tészta) és végül megfeleztünk egy bundázott almaszeletet is. Ahhoz képest, hogy egyikőnk sem rajong a sütikért, nem volt rossz teljesítmény.;-)
Tavaly előételként burgundi csigát választottunk, aztán kóstoltunk sült békacombocskákat és szamárpörköltöt is. Akkor desszertet nem ettünk, de a mostani kóstolók után jövőre biza’ ki nem hagyom! 🙂
Amire szívesen beneveztem volna:
ezekre az oldalasokra polentával, rákokra zöldmártással, vááááá, őszibarackra (mármint a ragasztgatós rózsaszínű lagzis sütire, aminek annyira megörültem, amikor megláttam!), 
cjarsonsra (mert még egyszer nem biztos, hogy vállalkozom arra, hogy sk. készítsem el), 
sarde in saórra (mert imádom, és itthon sem tudom megunni),
Sapori Pro Loco a codroipoi Villa Maninban lesz tehát jövőre is! Aki erre jár, mindenképp nézzen be! Addig is lehet gyűjteni az 1-2 euros pénzérméket!
Ez történt tavaly:
Minden évben két májusi hétvégén kerül megrendezésre a codroipói Villa Manin előkertjében a SAPORI PRO LOCO elnevezésű gasztronómiai rendezvény, amelynek célja a tartomány tradicionális ételeinek népszerűsítése.
A rendezvényen résztvevő civil szervezetek 1, 2 ill. 3 Euroért árulhatják a helyben készített ételeiket, italaikat, a látogatók pedig azon túl, hogy olcsón, jót esznek, különböző kulturáli és sportprogramokon vehetnek részt.Az idén majdnem megfeledkeztünk erről a nagyszerű rendezvényről, de végül Ember sógor felhívott, hogy „Akkor megyünk???”, így ismét nem maradtunk ki a jóból.
Előételnek mindketten gombakrémes crostinit ettünk füstölt ricottával (hááááát, legyen elég annyi, hogy a gombakrém finom volt, a kenyér nem), aztán Ember evett tengeri sügér carpacciós crostinit (na eeeeez naaaagyon ott volt; a pácolást valaki nagyon ügyesen csinálta), és tengeri sügér szeletet (ami nem egészen szelet volt). Ember sógor nagyon dicsérte a Fricokosárkában tálalt gnocchit speckkel és füstölt ricottával. Én bivalyszalámival készült orzottót választottam, desszertnek pedig bivalyricottából készült könnyű habot eperszósszal. Mindkettő az est fénypontja volt. Kóstoltunk még egy-két süteményt: a „buiadnik”-ot, ami nem más, mint a Resia völgy tradicionális fügés süteménye, amit annak idején káposztalevélbe csomagolva a kemence parázsán sütöttek meg, aztán ettünk még almás rétest, aminek igaz, nem rétes, hanem kelt tészta jellege volt, és az egész inkább a Gubanára hasonlított (ami nem baj, mert így is illatos-fűszeres almában és aszalt gyümölcsökben fürdött a puha tészta) és végül megfeleztünk egy bundázott almaszeletet is. Ahhoz képest, hogy egyikőnk sem rajong a sütikért, nem volt rossz teljesítmény.;-)Tavaly előételként burgundi csigát választottunk, aztán kóstoltunk sült békacombocskákat és szamárpörköltöt is. Akkor desszertet nem ettünk, de a mostani kóstolók után jövőre biza’ ki nem hagyom! 🙂
Amire szívesen beneveztem volna:
ezekre az oldalasokra polentával, rákokra zöldmártással, vááááá, őszibarackra (mármint a ragasztgatós rózsaszínű lagzis sütire, aminek annyira megörültem, amikor megláttam!), cjarsonsra (mert még egyszer nem biztos, hogy vállalkozom arra, hogy sk. készítsem el), sarde in saórra (mert imádom, és itthon sem tudom megunni), angolnára, málnaszörpre, almalére….ééééés azt hiszem, ez az elkövetkező két-három évre éppen elég lesz. 🙂
Sapori Pro Loco a codroipoi Villa Maninban lesz tehát jövőre is! Aki erre jár, mindenképp nézzen be! Addig is lehet gyűjteni az 1-2 euros pénzérméket!
Most pedig:
Vasárnap már teszteltünk néhány ételt, időjárás és Anna függvényében hétvégén még visszatérünk.
Aki erre jár, ki ne hagyja!
Cjarsòns con le erbe - Zöld füvekkel töltött "cjarsòns"
Zöld füvekkel töltött „cjarsòns”
Hozzávalók:
A tésztához:
A tésztához:
-
liszt
-
minden 100 g liszthez 1 tojás
-
minden 100 g liszthez 10 g pürésített, jól kinyomkodott paraj
A töltelékhez:
-
2 főtt krumpli
-
1 kisebb fej hagyma
-
250 g főtt mángold (én most bébimángoldot használtam)
-
1 csokor mentalevél
-
1 csokor majoranna
-
1 csokor citromfű
-
10 db bazsalikomlevél
-
1 ágacska rozmaring
-
ricotta affumicata
-
vaj
-
10 g kakaópor
-
egy csipetnyi fahéj
-
kevés őrölt szerecsendió
-
só, fehérbors
A lisztből, a tojásból és a parajból gyúrjunk tésztát, nyújtsuk vékonyra (a tésztanyújtó gépen a 7. fokozat).
A hagymát és a zöldfűszereket vágjuk apróra, egy kevés vajban pároljuk meg. A töltelékhez egy tálban alaposan keverjük össze az áttört főtt krumplit, az apróra vágott mángoldot, a vajban párolt hagymás zöldfűszereket, a kakaót, majd fűszerezzük sóval, borssal, egy csipetnyi fahéjjal és egy kevés szerecsendióval.
A kinyújtott tésztacsík egyik felére a töltelékből apró gombócokat helyezünk, ráhajtjuk a tészta másik felét, a széleket jól lenyomkodjuk, és egy lisztezett szájú pohár segítségével félköröket szaggatunk ki belőle. (Gyakorlatilag úgy járunk el, mint a tortellini készítésénél.)
A „cjarsòns”-t loogó sós vízbe dobjuk, 2-3 percig főzzük, leszűrjük, majd összekeverjük egy kevés olvasztott vajjal. Reszelt, füstölt ricottával a tetején azonnal tálaljuk. (Mivel nem volt itthon túl sok füstölt ricottám, egy szép darab magyar füstölt szalonnából vékony csíkokat vágtam, 1 cm-enként bevagdostam, a zsírját kisütöttem, és ezzel locsoltam meg a másnapi adag tésztát…meg persze rácsempésztem néhány pörcöcskét is. ;-))
I “cjarsòns” sono un tipico piatto della cucina carnica. Si tratta di una specie di agnolotti ripieni con ingredienti dolci e salati. Dicono che i cjarsòns sono stati inventati dalle mogli dei cosiddetti “cremar” (commercianti ambulanti muniti di zainetti di legno) che andavano in Europa per vendere le spezie coltivate in Carnia e anche quelle comprate dai mercanti veneziani. Quando questi cremar tornavano a casa, le mogli raccoglievano tutto quello che era rimasto al fondo dello zaino, e adoperavano queste spezie per rendere più saporiti i propri piatti tradizionali.
Cjarsòns con le erbe
Ingredienti:
Per la pasta:
- farina
- 1 uovo per ogni 100 g di farina
- 10 g di spinaci sbollentati, strizzati e tritati
Per il ripieno:
- 2 patate lessate
- 1 piccola cipolla
- 250 g di bieta lessata
- 1 manciata di foglie di menta
- 1 rametto di rosmarino
- 1 manciata di melissa
- 10 foglie di basilico
- 1 mazzetto di maggiorana
- 10 g di cacao amaro
- ricotta affumicata
- burro
- 1 pizzico di cannella
- 1 pizzico di noce moscata
- sale, pepe
Preparate la pasta e stendetela piuttosto sottile.
Per il ripieno mescolate alle patate passate al setaccio la bieta lessata e tagliata sottilmente. Unite le varie erbe aromatiche tritate e rosolate a parte nel burro con la cipolla affettata. Aggiungete il cacao, un po’ di cannella, un pizzico di noce moscata, regolate di sale, pepe e mescolate accuratamente.
Preparate con la pasta dei cerchi piuttosto piccoli (in modo che i cjarsòns una volta chiusi abbiano la misura di un tortellino) e disponete su ognuno il ripieno. Richiudete bene i bordi dei cjarsòns e cuoceteli in acqua bollente per qualche minuto. Condite con burro fuso e ricotta affumicata.
Fonte:
Marta Omero: Le ricette della cucina friulana – con il meglio della cucina carnica, Tavagnacco, 2002
Hasonló bejegyzések:
Spaghetti con crema di olive taggiasche e pomodori essiccati – Spagetti aszalt paradicsom-taggiai olajbogyó krémmel
Penne rigate mazsolával, dióval és gorgonzolás radicchiokrémmel – Penne rigate con uvetta, noci e crema di gorgonzola e radicchio tardivo di Treviso
Risotto ai carciofi con cubetti di pancetta croccanti – Articsókás rizottó ropogós szalonna kockákkal
Orecchiette con broccoletti piccanti, pecorino e pinoli tostati – Orecchiette csípős brokkolival, pecorinoval és pirított fenyőmaggal
Legutóbbi hozzászólások