Tavola in Piazza

Marinált bébi tintahal vaslapon

Gaba

2009. Jun. 18.

Hozzászólások (0)

Amikor ez a tészta készült, a fél kg bébi tintahalkupacból maradt egy kb. két főre elegendő adag. Nem gondolkodtam sokáig, hogy mit kezdjek velük: egyenként megszárítottam mindegyiket, megszórtam egy marék apróra vágott petrezselyemzölldel, frissen őrölt borssal, majd meglocsoltam néhány ek. extraszűz olívaolajjal és fél citrom levével. Az egészet lefedve hűtőbe raktam, este pedig vaslapon 2-3 perc alatt készre sütöttem. Grillezett padlizsánnal könnyű vacsora lett belőle.

Hasonló bejegyzések:

Keresztelő és meglepetés

Gaba

2009. Jun. 11.

Hozzászólások (0)

Mióta elkezdett érni anyósék kertjében a cukkini egyfolytában a kedvenc nyers cukkinisalátám jár az eszemben. Terhesség, óhajok, sóhajok, szép, zöld cukkinifelhős álmok ide vagy oda, mégsem kunyerálhattam el tőlük az első terméseket!

Aztán jött az én legkisebb olasz nipotinom, Kislőrinc keresztelője, és láss csodát! Mi volt az előételek között? Az bizony! A hetek óta annyira vágyott cukkinisalátám! Ez múlt vasárnap volt. Azóta már kétszer készítettetm. 😉

A recept szégyenletesen egyszerű, de mégis leíom, hiszen a huszonvalahány Magyarországon töltött év alatt sohasem jutott eszembe elkészíteni. Hátha más is így van vele.

Cukkinisaláta

Hozzávalók:

  • 4 db cukkini
  • 50 g pármai sonka/speck/aki kicsit füstölt ízre vágyik saurisi sonka, de mehet bele húsos füstölt szalonna is, ezzel azonban csínján bánjunk, mert elronthatja az egészet
  • só
  • frissen őrölt bors
  • extraszűz olívaolaj
  • vörösborecet (próbáltam már többféle ecettel is, de azt az igazi, házias ízt, csak a legegyszerűbb, 6%-os vörösborecettel sikerült elérni)

A sonkát apró csíkokra vágtam, a cukkinit nagylyukú reszelőn lereszeltem. A kettőt összekevertem, sóval, frissen őrölt borssal, egy kevés vörösborecettel és olívaolajjal ízesítettem.

Ennyi. 🙂

A legfinomabb tavaszi/nyári saláta!

Ha szalonnával készítjük, ezt vágjuk nagyon vékony, apró csíkokra, süssük ki a zsírját, a sült szalonnacsíkocskákat keverjük össze a lereszelt cukkinivel, és az egészet sóval, borssal, vörösborecettel és az olívaolaj helyett a szalonnából kisült zsírral ízesítsük!

Cukkini helyett nem túl apróra tépkedett fejessaláta levelekkel is próbálkozhatunk.

Természetesen megörökítettem a többi fogást is, bár egyhamar biztos nem fogjuk elfelejteni. (Az „alta cucina” meg a “molecolare” is bőőőőven elbújhat! A “cucina casalinga”-tól nincs jobb az egész világon! 😉

Fűszeres kacsazsírban sült kenyérkockák
Palacsintatésztában sült cukkinivirág
Házi sonka vajban sült polentakockákkal (ez volt az egyik legjobb rész! :-))
Házi friulán szalámi
No, ez valószínűleg nem házi “termés”, amolyan disznósajt szerű felvágott paprikával, savanyú uborkával
Sonka salátaágyon crema di balsamicoval
A három első fogás közül az első kettő: paradicsomos-kolbászos penne (nagyon, nagyon nagy kár, hogy nem helyben készült tagliatellével készült, igaz, csak valami hiba csúszhatott a rendszerbe, mert az utánunk érkezett vendégsereg már azzal kapta), cukkinivel ill. cukkinivirággal töltött crespelle
Spárgás rizottó
Tejben-vajban sült sertésszűz
Hagymás babsaláta (saját kertben termett babból!), zöldsaláta, sült krumpli fotó nélkül
Habkönnyű tésztás gyümölcstorta, még habosabb és könnyűbb vaníliás-mazsolás krémmel
Az agriturismo címe (ha esetleg valaki erre jár és éhezik :-))
La di Madot
Via Santuario 48
Codroipo frazione Lonca (UD)
Tel.: 0432 908 029
Nyitva: egész évben pénteken, szombaton, vasárnap és hétfőn ebéd ill. vacsoraidőben

AUGURONI, PICCOLO LORENZO!!!

Hasonló bejegyzések:

Aranydurbincs zöldbabbal és gombával

Gaba

2009. Mar. 25.

Hozzászólások (0)

A nagy étteremalakítás közben úgy tűnik, az ámítógépem ámít, bár amíg képes csupán így játszani velem, jól van. Történt ugyanis, hogy múlt héten pénteken délután idekuporodtam recepteket írni, de a gép bemondta az unalmast, és közölte, hogy márpedig ő nem hajlandó „bekapcsolódni”…sem a munkámba, sem a receptírásba, de még saját magába sem. Mondanom sem kell, hogy a hetvenvalahány publikálatlan recept, ill. kép egyik pillanatról a másikra való esetleges eltűnése enyhén szólva sokkolt, így kértem-könyörögtem, „Csak most az egyszer ne hagyj cserben!” és lám-lám, megesett rajtam a computer-szív, és kaptam tőle egy (remélem nem utolsó) esélyt. Azóta amikor van időm, nem csinálok mást, mint szelektálok, rendezek, takarítok, és persze e-dobozolok, mint szájber-Tóték. Ha minden jól megy, mindjárt menthető lesz az anyag, és akkor aztán én leszek Az Őrnagy!
No, azért nem jöttem üres kézzel: hoztam egy tegnapi halas ételt aranydurbincsból (szerintem a tengeri sügér után a második legfinomabb hal), meg itt van végre a már megígért színes-tavaszos-(akár)húsvétos előétel is.
Aranydurbincs szezámmagos zöldbab-gomba körettel
Hozzávalók 2 személyre:
  • 1 kb. 500 g-os aranydurbincs
  • 100 g zöldbab
  • 100 g gomba
  • 1 kis fej hagyma
  • 0,5 dl extraszűz olívaolaj
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 2 evőkanálnyi szezámmag
  • 1 zsályalevél
  • 2 kisebb ág rozmaring
  • őrölt koriander
  • só
  • frissen őrölt bors
  • 1 citrom

A halat megpucoltam, beleit eltávolítottam, majd folyó víz alatt alaposan átmostam. Enyhén sóztam, borsoztam, a hasába tömködtem egy zsályalevelet, egy kisebb ág rozmaringot és három vékony szelet citromot. A másik zsályalevelet és néhány rozmaringlevélkét apróra tépkedtem és a hal mindkét oldalát bedörzsöltem vele.
A szezámmagot megpirítottam.
A hagymát apróra vágtam, az olajon üvegesre pirítottam, majd meglocsoltam a fehérbor felével, hozzáadtam a zöldbabot (még találtam egy utolsó üveggel a nagyikám féle télire eltett igazi hazai zöldbabból!), majd amikor ez félig megpuhult, a megtisztított, vékonyra szeletelt gombát is. Sóval, borssal, őrölt korianderrel fűszereztem, 2-3 percig főztem, majd az egészet átpakoltam egy nagyobb tepsibe, ráfektettem a már befűszerezett halat, a zöldségekre néhány szelet citromot raktam, és előmelegített sütőben, 190 fokon kb. 25 percig sütöttem. Tálalás előtt a pirított szezámmagot a zöldségekre szórtam.

Hasonló bejegyzések:

Fegato alla veneziana

Gaba

2009. Mar. 17.

Hozzászólások (4)

Anyósom jóvoltából nem csak a Friuli, de a Veneto tartománybeli ételek is folyamatosan az asztalunkra kerülnek. A következő étel is Venetóból származik, sőt, egyenesen Velencéből s persze, mondhatnánk rá, hogy egy egyszerű „pirított máj”…. aztán amikor megkóstoljuk, rájövünk, hogy mégsem az. Van benne valami más, van benne valami titok… Ez pedig nem más, mint a hagyma el(ő)készítése.
Mióta Olaszországban élek, jöttem rá, hogy mennyi minden rejlik a részletekben. Mondhatja bárki, hogy sznobság a klasszikus tésztákat, a rizottót vagy bármi mást úgy készíteni, ahogy a nagykönyvben meg van írva: szóról szóra, ügyelve a legapróbb részletekre is, a meghatározott időket betartva, az előírt hozzávalókból a legalapvetőbbeket nem helyettesítve, pedig ha kipróbáljuk így is, úgy is, jövünk csak rá, hogy inkább szíves-örömest leszünk sznobok, mintsem megfosztjuk magunkat „Az olasz ízélménytől”. Igaz ez erre a velencei módra elkészített májra is.

Borjúmáj velencei módra
– Figà a’la venessiana –
Hozzávalók:
  • 600 g borjúmáj (esetleg sertés)
  • 450 g vöröshagyma
  • 50 g vaj
  • 6 ek. extraszűz olívaolaj
  • 0,5 dl fehérbor
  • marha alaplé
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • só
  • frissen őrölt bors

A petrezselyemzöldet aprítsuk fel, a hagymákat vágjuk félbe, majd vékonyan szeleteljük fel.
Egy serpenyőben hevítsük fel a vajat és az olívaolajat, adjuk hozzá a petrezselyemzöldet és a hagymakarikákat, majd fedjük le, és lassú tűzön főzzük kb. 60 percig. Közben locsolgassuk a fehérborral és ha a bor elfogy, némi marhahúsből készült alaplével is. (Akkor lesz a legfinomabb, ha mindig csak egy-két csepp folyadékot adunk a hagymához, ami így majdnem inkább sül mint fő.)
60 perc letelte után adjuk hozzá a nagyon vékony csíkokra vágott májat, főzzük kb. 5 percig, sózzuk, borsozzuk, és pirítós kenyérrel AZONNAL! tálaljuk.
A hagymás alaphoz a fehérbor helyett adhatunk 1-2 ek. vörösborecetet vagy 0,5 dl tejet is.
Épp nemrég olvastam valahol (vááááá, nem találom hogy hol :-() hogy a „figà” nem májat jelent venetói dialektusban, hanem fügét. Ez pedig annak a bizonyítéka, hogy a venetóiak ezt az ételt a rómaiaktól „lopták” ;-), ott ugyanis létezik egy tradicionális fügés-májas étel.
Azt hiszem, a legközelebbi fügeszezonban ez utóbbit is kipróbálom…mondjuk egy kevés balzsamecettel megbolondítva…nyammm.


Fegato alla veneziana

Ingredienti:

  • 600 g di fegato di vitello (o di maiale)
  • 450 g di cipolla
  • 50 g di burro
  • 6 cucchiai di olio extravergine d’oliva
  • 50 ml di vino bianco
  • brodo di carne di manzo
  • 1 mazzetto di prezzemolo
  • sale
  • pepe
  1. Mondate, lavate, asciugate e tritate il prezzemolo. Tagliate le cipolle a fettine sottili.
  2. Mettete sul fuoco un tegame con l’olio e burro; appena inizieranno a soffriggere, unite il prezzemolo e le fettine di cipolle. Mescolate, coprite il recipiente e cuocete a fuoco basso per circa 60 minuti. (Bagnate ogni tanto con il vino bianco e dopo con un po’ di brodo.)
  3. Dopo circa 60 minuti aggiungete il fegato tagliato a fettine sottilissime, cuocete per circa 5 minuti, salate, pepate e servite subito con dei crostini di pane.

Hasonló bejegyzések:

Mustáros csapósügér radicchioágyon

Gaba

2009. Feb. 06.

Hozzászólások (2)

Fogyókúrába kiválóan beilleszthető, nagyon gyorsan elkészíthető, vitaminokkal, ásványi anyagokkal teli vacsora 😉
Akinek nem kell szigorú diétát tartania, mindenképp locsolja meg a halat egy kevés olívaolajjal!

Mustáros csapósügér radicchioágyon

Hozzávalók:
A sügérhez:

  • 500 g sügérfilé
  • 4 tk. magos mustár
  • kakukkfű
  • rozmaring
  • só
  • bors
  • (olívaolaj)
  • 1 citrom leve

A salátához:

  • 1 kisebb radicchio rosso
  • ½ citrom leve vagy 1 ek. balzsamecet
  • 1 tk. magos mustár
  • só
  • bors
  • (olívaolaj)

A kakukkfüvet és a rozmaringot apróra vágom. A mustárt összekeverem a citrom kifacsart levével. A sügérfilét négyfelé vágom, a darabokat bekenem a citromos-mustáros keverékkel, majd megszórom az apróra vágott zöldfűszerekkel.
Egy tepsit sütőpapírral kibélelek, ráfektetem a sügérdarabokat, és 190 fokra előmelegített sütőben készre sütöm.
A radicchiot leveleire szedem, megmosom, megszárítom. A mustárt a citromlével összekeverem. Amikor a sügér kész, a radicchiot sózom, borsozom, majd alaposan összeforgatom a citromos-mustáros keverékkel.
A salátából szedek néhány levelet egy-egy tányérra, mindegyikre egy sügérdarabot fektetek, és azonnal tálalom.
(A radicchio talán még finomabb lett volna, ha csak négyfelé vágom, olívaolajjal bekenem, és bordázott aljú serpenyőben csíkosra sütöm… Legközelebb…)

Hasonló bejegyzések:

La purcitade - 3 MC S.r.l - Varmo 2009 / III.

Gaba

2009. Feb. 02.

Hozzászólások (0)

– 4-5 napig sóbal áll, majd fűszerezik, összetekerik, és hűvös (13 fok alatti) pincében hónapokig érlelik….mmmmmm… –
– ld. feljebb –

– véres kolbász –

🙂

– Hányat mutatok?
– Egyet.
– ?
– Egy nyulat.
x-D –
– amikor már mindenki jobban tudja, mint a szakember –

🙂

🙂

– női szakasz – akik végig bírták –

– itt a vége –

– és itt –

Hasonló bejegyzések:

Karácsonyi fácántekercs januárban

Gaba

2009. Jan. 27.

Hozzászólások (8)

Elkészült a karácsonyi fácántekercs, ami a Nemisbéka által kírt karácsonyi receptverseny főétel kategóriájában harmadik helyezést ért el. Köszönöm mindenkinek, aki szavazott rá, és főleg köszönöm Nemisbékának elsősorban a verseny ötletét, a lebonyolításba fektetett rengeteg energiát, végül pedig a nyereményt!
Írtam akkor, hogy utolsó héten már nem volt időm elkészíteni, így a madár a fagyasztóban végezte.
Vasárnap Luciano jött hozzánk, (a Giorno della Memoria kapcsán sohasem hiányozhat, meg egyébként is állandóan újabb és újabb könyveken dogozik…fáradhatatlan!!!) ráadásul „anya-pakkot” hozott, egyértelmű volt tehát, hogy kitüntetett barátunk kitüntetett vacsorában részesül.
Így lett a menü tagliatelle szalonka raguval -recept később- és fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal. (Desszertet nem készítettem. Luciano nem rajong a desszertekért.)

Íme a már korábban megígért recept:


Fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal


Hozzávalók:

  • 1 fácántekercs (a tekercs elkészítésének a leírása itt található)
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 2 paradicsom
  • 2 babérlevél
  • egy ágacska rozmaring
  • 2-3 friss zsályalevél
  • 2 dl tejszín
  • só
  • bors
  • olívaolaj
Egy nagy lábasban felhevítek egy kevés olívaolajat, és a fácántekercs minden oldalát alaposan megpirítom benne. Hozzáadom a vékony csíkokra vágott hagymát, az áttört fokhagymát és a zöldfűszereket, majd addig pirítom, amíg a hagyma kissé sárgás színt kap. Ezután meglocsolom a vörösborral, megvárom amíg nagy része elpárolog, hozzáadom a kb. 1x1x1cm-es kockára vágottzöldségeket, lefedem, és folyamatosan, mindig csak épp egy kevés vizet hozzáadva addig párolom, amíg a fácán megpuhul.
A tekercset kiemelem a lábasból és egy vágódeszkára helyezve hűlni hagyom. (A zöldfűszereket kidobom.)
A megmaradt zöldséges szaftot átpasszírozom, visszaöntöm a lábasba, belekeverem a tejszínt, és ha szükséges, egy kevés vizet is adok hozzá, majd egyet forralok rajta.
Ezalatt a fácánt kb. 2 cm vastag szeletekre vágom, és a szeleteket tálalásig a tejszínes szaftba helyezem, hogy ne száradjanak ki.
(No, ez lett volna az eredeti elgondolásom, de közben beugrott, hogy Luciano nem nagyon szereti a tejszínt, így a szaft egyik felét meghagytam eredeti formájában, és csak a másik felét tejszíneztem, és aki kért, annak locsoltam belőle egy keveset a tekercs tetejére.)

Polenta


Hozzávalók:
  • 300 g kukoricadara
  • 1 l víz
  • 2 tk. só
A vizet felforralom, hozzáadom a sót, és vékony sugárban a kukoricadarát. Közben megállás nélkül kevergetem, hogy ne csomósodjon össze. (Ha túl sűrűnek találom, adok hozzá még egy kevés vizet.)
A híg polentát kb. 40 percig folyamatosan kevergetve készre főzöm, és egy kisebb tepsibe vagy más -én általában hasáb alakú- formába öntöm. Frissen is szeretjük, de mindig úgy készítem, hogy maradjon másnapra is. A másnapra megmaradt polentát felszeletelem, és grillrácson, sütőben vagy bordázott aljú serpenyőben megpirítom.

Vajban párolt paraj


Hozzávalók:
  • 400 g fagyasztott parajlevél
  • 20 g vaj
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só
  • frissen őrölt bors
  • szerecsendió
  • 50 g reszelt parmezán
A vajban megpirítom a hajszálvékony csíkokra vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Hozzáadom a még fagyott parajleveleket, lefedem, és addig melegítem, amíg teljesen kiolvad. Ezután sóval, frissen őrölt borssal és sok-sok szerecsendióval fűszerezem, és addig főzöm, amíg szinte az összes lé elpárolog alóla. Végül összekeverem a frissen reszelt parmezánnal, lefedem, és néhány perc pihentetés után tálalom.

Hasonló bejegyzések:

Frico

Gaba

2009. Jan. 16.

Hozzászólások (0)

A frico tradícionális friulán (carniai) étel.
Tulajdonképpen nem más, mint sült sajt.
Eredetileg különböző érlelésű sajtmaradékokból készült és ünnepnapokon fogyasztották, friss vagy sült polentával.
Két változata létezik, az egyik a “frico tenar” vagyis a “lágy frico”, ami hagyma, krumpli, vaj, só, esetleg póréhagyma és speck hozzáadásával készül, és úgy néz ki, mint a rösti; a másik a “frico friabile” vagyis az “omlós frico”, 🙂 amihez csak sajtot használnak. Ez utóbbiból – egészen vékonyan készítve – aranyos kis kosárkákat formázhatunk, amibe kedvünk szerint pakolhatunk bármit. Ünnepi előételnek kitűnő! (Ha jól emlékszem, a Szakácsok könyve is említi.)
No, de én most nem ezt a változatot készítettem, hanem az elsőt, a rusztikusat, hagymával és krumplival.
Második fogás volt, de polentát már nem főztem hozzá, anélkül is nagyon laktató.

Frico tenar cu lis patatis

Hozzávalók:
  • 5 közepes krumpli
  • 400 g Latteria vagy Montasio (vagy mindkettő; én kb. 100 g friss Latteriát és 300 g 3 hónapos Montasiot használtam)
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 ek. olívaolaj vagy 1 ek. vaj
  • só
  • bors

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat/olajat, majd mepirítjuk benne a vékony karikára vágott hagymát. Hozzáadjuk a nagylyukú reszelőn lereszelt (vagy nagyon apróra vágott) krumplit, sózzuk, bprsozzuk, és folyamatosan kevergetve kb. 20 percig sütjük. (Ha úgy látjuk, hogy a krumpli túl gyorsan pirul, adjunk hozzá egy kevés vizet.)Ezután a hagymás krumplit megszórjuk a durvára reszelt sajttal, és az egészet alaposan összekeverjük. Innen már csak türelem és erős csukló szükségeltetik a tökéletes kivitelezéshez: még kb. 20 percig folyamatosan (kívülről befelé) keverve a fricot aranybarnára sütjük. Megéri a fáradságot, mert nagyon nagyon finom!

Hasonló bejegyzések:

Almás-pezsgős sült malac

Gaba

2009. Jan. 16.

Hozzászólások (0)

Kicsit össze vagyok meg vissza. Bizonyára az új életmód az oka. Azért változhatott volna egy kicsit az óriási lemaradásom is…lassan már ott tartok, hogy a tavaly nyári recepteket az idén nyáron fogom postolni 🙂 (Vagy jövőre???)
Most hirtelen a szilveszteri malac képe került elő. Szigorúan csak a képe, mert hogy a recept honnan van, azt valószínűleg már sohasem fogjuk megtudni. Se az idén, se jövőre. Két napja keresem. Az biztos, hogy egy olasz gasztronómiai magazinban volt (novemberiben vagy decemberiben, ezeket vittem ugyanis haza, hogy az üres perceimben ne unatkozzak) de most nem találom. Legyen hát fejből:
Almás-pezsgős sült malac
Hozzávalók:
  • 1,5 kg bőrös malachús
  • 80 g vaj
  • 1/2 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 közepes alma (Pink Ladyt használtam, ennek a húsa nehezen esik szét, így kiválóan alkalmas a hosszú ideig tartó főzésre, párolásra)
  • 2 sárgarépa
  • 1 petrezselyemgyökér
  • kakukkfű
  • szerecsendió
  • kb. 3 dl száraz pezsgő
  • 2 zsályalevél
  • 1 dl tejszín
  • metélőhagyma
  • só
  • fehérbors


A malachúst a sóval, borssal és a kakukkfűvel befűszereztem, a bőrét éles késsel bevagdaltam, majd egy közepes méretű tepsibe helyeztem.

A hagymát nagyon vékonyan felkarikáztam (ill. felfélkarikáztam, mert bőven elég volt egy fél fej hagyma), a fokhagymát felszeleteltem, a sárgarépát és a petrezselyemgyökeret apró kockára, az almát gerezdekre vágtam.

A hagymákat, a zöldségkockákat és az almát a hús köré szórtam, majd ide-oda vajdarabkákat pakoltam, és az egészet meglocsoltam a pezsgő egyharmadával.

Alufólia alatt 160 fokos sütőben kb. 2,5 órán keresztül sütöttem, közben a maradék pezsgővel locsolgattam. (Az utolsó fél órában levettem róla az alufóliát, és hagytam, hogy a malac bőre ropogósra piruljon.)

Amikor a hús megpuhult, kiszedtem a tepsiből, meleg helyre raktam, és az alatta keletkezett zöldéges szaftot egy szűrőn keresztül átpasszíroztam. Egy serpenyőben felforraltam, hozzáadtam a tejszínt, egy kevés szerecsendiót, kicsit vártam, míg besűrűsödik, megszórtam apróra vágott friss metélőhagymával (olasz betegség: mindenre/be kell valami friss) és a felszeletelt sült malachússal tálaltam.

Hasonló bejegyzések:

Húsos csókák :-)

Gaba

2009. Jan. 15.

Hozzászólások (0)

Úgy kezdődött minden, hogy vettem négy csókát. Artit. 🙂 Három nappal hazaindulás előtt.
Ilyenkor mindig valami furcsa érzés kerít hatalmába, mintha még meg kellene ennem fél Olaszországot (visszafelé meg fordíva) mert ki tudja, lehet, hogy útközben elpatkolok, és akkor nem lesz egy olyan utolsó ízélmény, amire a halálom előtti percben szívesen emlékszek vissza.
Ez most komoly! Betegség ez, vagy evészavar, vagy csak az ízek iránti tisztelet, nem tudom, de minden alkalommal így érzek. Nem nagy dolgokról álmodom, elég egy pizza, egy mozzarellás-koktéparadicsomos-bazsalikomos spagetti, vagy bármi más, amiről tudom, hogy a másik országban nincs, vagy ha van is, az íze közel sem hasonlít az eredetihez.
A négy csókára viszont az utolsó napokban már nem jutott idő, utolsó este pánikszerűen nézegettem őket, hogy vajon mit is fogok velük kezdeni Magyarországon.
Aztán jött a felmentő sereg! Szomszédék átjöttek elköszönni. Receptet ugyan nem mertem tőlük kérni 😉 inkább azt kérdeztem meg, hogy hol ették életük legfinomabb articsókáját, és mi volt benne.
R. határozottan emlékezett az anyukája isteni töltött articsókájára, ami oldalassal együtt készül jó sok rozmaringgal, zsályával, fokhagymával megbolondítva. R. nagyon rendes volt, rögtön fel is gráfolta a mamit, aki a teflonban lediktálta a körülbelüli receptet.
Ez lett belőle:

Töltött articsóka vele főtt rozmaringos oldalassal
Hozzávalók:
A töltött articsókához:
  • 4 db articsóka
  • 20 dkg darált marhacomb
  • 1 tojás
  • 2 ek. reszelt parmezán
  • 1/2 tejbe áztatott, jól kinyomkodott zsömle (de jó a kenyérbél is, vagy ha egyik sincs, akkor 2 ek. zsemlemorzsa is megteszi)
  • néhány rozmaringlevélke apróra vágva
  • só
  • bors
  • citromlé + víz

Az oldalashoz:
  • 1 kg oldalas hosszában ketté vágva (kérjük meg a hentest, hogy lehetőleg ne bárddal tegye, hanem fűrésszel, és akkor a hús nem lesz tele csontszilánkkal…khm, khm, Nyíregyházán hiába kérleltem a hentes bácsit, nem hallgatott rám…vagy nem volt fűrésze 😉
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • néhány zsálya- és rozmaringlevélke
  • 1 dl száraz fehérbor (Tocai friulanot használtam)
  • olívaolaj
  • só
  • frissen őrölt bors
Az articsókát megmossuk, a szárának nagy részét levágjuk (én úgy 4-5 cm-t hagyta rajta), majd egy éles késsel a tetejéből is levágunk 2-3 cm-t. A külső levelekből egyenként leszedünk 1-2, esetleg 3 réteget is, a közepét egy kissé kiszélesítjük, (ide kerül majd a húsos töltelék), aztán kicsípjük a belsejében lévő szúrós, bolyhos részt, végül, amíg a töltelék és a hagymás alap elkészül, az egészet citromos vízbe dobjuk, hogy ne színeződjön el. (Érdemes kesztyűben dolgozni! Én nem így tettem, és az ujjaim 4-5 napig tökfeketék voltak! Nem vagyok csipkerózsika, főzök, vagy mi, de a negyedik napon már nagyon zavart a dolog. 🙂
Elkészítjük a tölteléket: A darált combot összekeverjük a tojással, a tejbe áztatott, kinyomkodott zsömlével, a reszelt parmezánnal, az apróra vágott rozmaringlevélkékkel és a fűszerekkel.
Az oldalast feldaraboljuk.
A hagymát, a fokhagymát és a zöldfűszereket felaprítjuk, és az előzőleg felhevített olívaolajon 1-2 percig pároljuk. Hozzáadjuk a feldarabolt oldalast, nagy lángon rövid ideig pirítjuk, enyhén sózzuk, tekerünk rá egy kevés borsot, majd felöntjük a fehérborral.
Amíg a bor nagy része elpárolog, az articsókáról levágjuk a tisztítás során rajtahagyott 4-5 cm-es szárat, a tölteléket egy kiskanál segítségével a közepébe töltjük, és az articsókákat ill. a szárakat az oldalasok közé ültetjük.
Az egészet lefedjük, és addig pároljuk, amíg az oldalas megpuhul.
R. anyukája griellezett polentával tálalja, de nekem nem volt otthon kukoricadarám, és épp készült egy kis gombapörkölt nokedlivel, így a köret végül nokedli lett…nyamm! Nem sok olyan étel van, amire ennyire szívesen emlékszem vissza, mint erre az oldalasos articsókára! Valószínűleg nem utoljára fordult elő a konyhámban. 😉

Hasonló bejegyzések:

« Régebbi bejegyzések
Frissebb bejegyzések »
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!