Tavola in Piazza

VKF! XXVI. Nyári előételek 2. Polipsaláta krumplival és brokkolival

Polipsaláta krumplival és brokkolival


Hozzávalók:
  • 1 kb. 800 g-os polip
  • 3-4 közepes nagyságú krumpli
  • 200 g brokkoli
  • 1 zellerszár
  • 1 sárgarépa
  • 1 közepes fej hagyma
  • 1 ek. vörösborecet
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 1 babérlevél
  • 1 és 1/2 citrom
  • kiváló minőségű extraszűz olívaolaj
  • frissen őrölt feketebors
Az itt leírt módon tisztítsuk meg a polipot.
Egy fazékban forraljunk vizet egy kevés sóval, dobjuk bele a babérlevelet, a sárgarépát, a zellert. Amikor a víz forr, merítsük bele a polipot kétszer-háromszor majd főzzük kb. 1 órán keresztül és hagyjuk a főzővízben kihűlni. (Általában 30 perc főzési időt szoktak számolni 3-400 g polipra.)
A hagymát vágjuk apró kockára és egy kevés olívaolajon dinszteljük meg, majd adjuk hozzá a felaprított petrezselyemzöldet, és pirítsuk nem több, mint 1-1,5 percig.
A krumplit hámozzuk meg, kockázzuk fel, és sós vízben főzzük puhára. (Ha kiflikrumplival dolgozunk, akkor főzzük meg héjastól, majd hámozzuk meg, és vágjuk karikára.)
A megmosott, rózsáira szedett brokkolit szintén sós vízben főzzük roppanósra.
Amikor a polip teljesen kihűlt, vegyük ki a vízből, húzzuk le a bőrét (a lábain lévő tapadókorongok környékén akár rajta is hagyhatjuk), vágjuk kisebb darabokra, adjuk hozzá a brokkolit, a krumplit, és a petrezselymes hagymát. Ezután sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg a citromlével és a vörösborecettel, és óvatosan, hogy a zöldségeket össze ne törjük, keverjük össze az egészet. Langyosan tálaljuk!

VKF! XXVI. Nyári előételek 1. Polipsaláta

A Vesta által megirdetett XXVI. VKF! épp kapóra jött, mert ugye nincs is nagyszerűbb előétel egy tengerparton eltöltött forró nyári nap után, mint egy hűvös teraszon elköltött polipsaláta. Két verziót hoztam: a krumplis-brokkolis akár télen is jólesik, az egyszerű, petrezselymest kimondottan nyárra ajánlom! Remélem, nem nagy baj, hogy most publikálom a recepteket, de indulás előtt vár még rám egy szülésfelkészítő tanfolyás, torna, kis kórházi ez meg az, no meg persze a pakk elkészítése. Szombat reggel pedig már úton leszek a naffényes Magyarország felé, ami pedig a hétvégéből marad, azt szeretném a régesrég látott családommal tölteni.
Mindenkinek kellemes nyári előételeket kívánok! 😉

Polipsaláta
Hozzávalók:
  • 1 kb. 800 g-os polip
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 1 babérlevél
  • 1 citrom
  • 1 gerezd fokhagyma
  • kiváló minőségű extraszűz olívaolaj
  • frissen őrölt feketebors


Mindenekelőtt tisztítsuk meg a polipot. Fordítsuk ki a fejét, mossuk ki alaposan a benne lévő fekete színű részt. Lehetőleg egyben szakítsuk le az itt lévő zsákocskát, amiben a polip belsőségei vannak, aztán vágjuk ki a szemeit és a száját is. Ha vízben főzzük a polipot -márpedig most vízben főzzük- a bőrét nem szükséges lehúzni. Anyósom általában mégis megteszi, de mivel nem könnyű feladat, én mióta tudom, hogy nem muszáj, inkább nem próbálkozom vele.
Egy fazékban forraljunk vizet egy kevés sóval, dobjuk bele a babérlevelet, majd merítsük a vízbe a polipot kétszer-háromszor, harmadszorra hagyjuk a polipot a forrásban lévő vízben. (Gondolom ez a merítkezés valami mágikus szertartás lehet, bár sokan azt mondják, hogy a polip karjai csak így fognak szépen összegöndörödni.) Főzzük a polipot kb. 1 órán keresztül és hagyjuk a főzővízben kihűlni. Általában 30 perc főzési időt szoktak számolni 3-400 g polipra. Állítólag ha nem a főzővízben hagyjuk kihűlni, akkor megkeményedik. Nem tudom, hogy ez is csak legenda-e, én eddig még nem mertem kipróbálni. 🙂
Amikor a polip teljesen kihűlt, vegyük ki a vízből, húzzuk le a bőrét (a lábain lévő tapadókorongok környékén akár rajta is hagyhatjuk), vágjuk kisebb darabokra, locsoljuk meg egy kevés olívaolajjal, a citrom levével, borsozzuk, szórjuk meg az apróra vágott petrezselyemzölddel, és adjuk hozzó a félbe vágott fokhagymagerezdet. Egy kanállal alaposan keverjük össze az egészet, rakjuk hűtőbe, és kb. 1-2 órán keresztül hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. Tálalásnál ne felejtsük el a fokhagymadarabokat eltávolítani és friss citromot kínálni mellé!

Tengeri sügér zöld szószban

Biztos már mindenkinek a könyökén jön ki, de azért még egyszer leírom: a hal élet, erő, egészség, következésképp együnk minél több halat!
Tadáááám, a halkampány következő darabja:


Tengeri sügér zöld szószban

Hozzávalók 2 személyre:
  • 1 közepes tengeri sügér
  • 2 db olajban eltett ajókagyűrű
  • 1 citrom leve
  • néhány levél majoranna
  • 1 kisebb csokor petrezselyemzöld
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 dl extraszűz olívaolaj
  • 1 dl száraz fehérbor
  • bors
  • 2 ek. zsemlemorzsa
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 zsályalevél

A tenegri sügért megpucoltam, kibeleztem, és alaposan leöblítettem.
A zsemlemorzsa, a rozmaring és a zsálya kivételével az összes hozzávalót egy magas falú keverőtálba tettem, majd merülőmixerrel pépesítettem.
Egy tűzálló tál aljára raktam egy réteget a zöld szószból, ráfektettem a halat, megszórtam zsemlemorzsával, és végül betakartam a maradék szósszal. A hal mellé raktam a rozmaringágat és a zsályaleveleket, és 190 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 39

Hazaút előtt mindig kiürítem a hűtőt és leolvasztom a fagyasztót is, egyszer ugyanis míg távol voltunk, elment az áram, és anyósom csak napokkal később vette észre mi történt. Szerencsére nem túl nagy a hűtőszekreény fagyasztó része, de azért néhány kiló hús akkor a kukában végezte. 🙁
Egyébként utólag rájöttem, hogy jót is teszek évente 3-4 alkalommal a Nagy Hűtőürítés Projectemmel, mert így még csak véletlenül sem maradnak „kacatok”, amiket majd csak hónapokkal később veszek észre és kénytelen-kelletlen használom fel vagy pedig egyszerűen ehetetlenné válnak és kidobom őket. Szóval fő a frissesség.
Most egy adag spenótot találtam, második fogásnak még volt a tegnapi sült húsból és a „kertünkben termett” peperonataból, kellett még egy gyors tészta, így született meg a


Tagliatelle mascarponés spenóttal

Hozzávalók:
  • 320 g tagliatelle
  • 300 g fagyasztott spenót
  • 100 g mascarpone
  • 2 gerezd fokhagyma (szeretjük 😉
  • vaj
  • szerecsndió
  • frissen őrölt bors
  • reszelt pamezán


Az egyik gerezd fokhagymát kettévágtam, a vajon kissé megpirítottam, rádobtam a fagyasztott spenótkockákat, hozzáadtam a másik fokhagymagerezdet, amit előzőleg fokhagymanyomón áttörtem, majd nagy lángon, folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg a spenót teljesen kiolvadt. Ekkor hozzáadtam a mascarponét, sóztam, tekertem rá egy jó adag borsot, reszeltem rá egy kevés szerecsendiót, majd további 2-3 percig főztem.
Ezalatt a tagliatellét lobogó, sós vízben kifőztem, „al dente” leszűrtem, összekevertem a mascarponés szósszal, megszórtam egy kevés reszelt parmezánnal és azonnal tálaltam.

Tejes kenyér

Ismét az Enciklopédiából. Amolyan kihívás féle volt ez a kenyér, ugyanis Ember tavaly elkészített egy kenyeret a kenyeres kötetből, és mivel szegény teljes kudarcra ítéltetett, leküzdhetetlen vágyat éreztem arra, hogy megmentsem Ember és az Enciklopédia böcsületét. Felütöttem hát a nagy sorozat 9. kötetét, és kiválasztottam a legegyszerűbb kenyeret.
Az eredmény: mondjuk négyes.
Ötös kenyér csak Limara pékségében létezik! (Legközelebb majd oda megyek receptért! Most az a fő, hogy hősiesen megmentettünk két érzékeny lelket! 😉

Tejes kenyér
Hozzávalók:
  • 500 g 00-ás liszt
  • 1 ek. méz
  • 25 g friss élesztő
  • 2,5 dl tej
  • 2-3 tk. só

Az élesztőt kb. 0,5 dl langyos tejben felfuttattam, összegyúrtam 100 g liszttel, és meleg helyen, letakarva, 2 órán keresztül hagytam kelni.
Ezután a maradék lisztet átszitáltam, robotgépbe öntöttem, hozzáadtam a duplájára kelt lágy tésztát, a mézet, a sót ill. a megmaradt 2 dl kissé meglangyosított tejet, és a gépet 1-1,5 percre bekapcsoltam. Amikor a tészta összeállt, kivettema robotgépből, és meleg helyen ismét hagytam kb. 1 órán keresztül kelni.
A tésztát ezután egy sütőpapírral kibélelt jénai tálba raktam, és előmelegített sütőben, 200 fokon 20 percig sütöttem, majd a hőmérsékletet levettem 180 fokra, és a kenyeret még kb. 30 percig hagytam sülni.
Amikor a kenyér megsült, a felületét megspricceltem egy kevés vízzel, majd 10 percre visszaraktam még a már kikapcsolt sütőbe.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 38 - Tagliatelle garnélafarokkal és sültpaprikával

Az Enciklopédiából. Szent Jakab kagyló helyett rákfarokkal.


Tagliatelle garnélafarokkal és sültpaprikával

Hozzávalók:
  • 320 g tagliatelle
  • 12 friss garnéla farok
  • 1 piros színű kaliforniai paprika
  • 1 sárga színű kaliforniai paprika
  • 1 vöröshagyma
  • extraszűz olívaolaj
  • 1 dl hal alaplé (mivel gyakran eszünk halat, nálam ez szinte mindig van pici dobozokban lefagyasztva a mélyhűtőben)
  • 1 közepes paradicsom (lehetőleg olyan fajta, amelyiknek kevés magja és leve van)
  • néhány levél bazsalikom
  • bors
Egy villát vagy egy kisebb nyársat beleszúrtam a paprikákba, majd óvatosan, a tűzhely lángja fölé tartottam, és addig sütöttem, amíg a paprikák héja megbarnult. Ezután a paprikákat papírzacskóba tettem, megvártam míg kihűlnek, végül lehántottam a héjukat, kiszedtem a magokat és a vastag ereket, majd a megtisztított paprikahúst vékony csíkokra vágtam. (A papírzacskós megoldás azért kell, mert így a héj könnyen elválik a paprika húsától.)
A rákfarkakról lehántottam a vékony páncélt, és egy fogvájó segítségével kiszedtem a farkakban végigfutó fekete színű vékony belecskét.
A hagymát felkockáztam, egy kevés olajon megpirítottam, hozzáadtam a csíkokra vágott paprikát, az apró kockára vágott paradicsomot, a megtisztított rákfarkakat, a kis darabokra tépkedett bazsalikomleveleket, végül sóztam, borsoztam, meglocsoltam a hal alaplével, és az egészet kb. 3-4 percig főztem.
Ezalatt a tagliatellét lobogó, sós vízbe dobtam, „al dente” leszűrtem, összeforgattam a rákfarkas-paprikás szósszal és azonnal tálaltam.

Tagliatelle con code di gamberi e peperoni

Ingredienti:

  • 320 g tagliatelle
  • 12 code di gamberi
  • 1 peperone rosso
  • 1 peperone giallo
  • 1 cipolla
  • olio d’oliva extravergine
  • 1 dl di fumetto di pesce
  • 1 pomodoro
  • 1 mazzetto di basilico
  • sale
  • pepe
  1. Abbrustolite i peperoni sulla fiamma, quindi metteteli in un sacchetto di carta e lasciateli intiepidire. Toglieteli dal sacchetto e privateli dalla pelle, dei semi e dei filamenti interni, tagliandoli a listarelle.
  2. In una padella antiaderente rosolate la cipolla tagliata a cubetti, aggiungete i peperoni, il pomodoro sminuzzato, le code di gamberi, e le foglie di basilico tritate. Salate, pepate, bagnate con il fumetto di pesce e fate cuocere per circa 3-4 minuti.
  3. Lessate la pasta, scolatela al dente, mescolatela con il sugo e servite subito.

Pinocchio :-)

Gugli barátunk olasz verziója mai logóját Pinocchiónak szenteli abból a jeles alkalomból, hogy épp 128 éve, 1881. július 7-én jelent meg először hepienddel a végén a Pinocchio kalandjai az “Il giornale per i bambini” című folyóiratban.

La canzone di pinocchio – az egyik kedvenc dalom 🙂
Tudtátok, hogy az eredeti történet végén Pinocchio meghal? Bizony, bizony, Collodi felnőtteknek szánta a hazug kisfiú történeteit, amik végül a végkifejlet módosításával a gyerekek körében is óriási sikert arattak nem csak Itáliában, hanem szerte az egész világon!
és a másik kedvenc: La canzone di Geppetto

Zserbó szelet - "Fetta Gerbeaud"

Baj van. Vágyom haza. Nagyon. Úgy volt, hogy múlt hétvégén indulunk, aztán mindenféle munkaügyek miatt mégis el kellett halasztani egy héttel az utazást. Szóval még öt soha véget nem érő nap…
Aztán az idén már valószínűleg nem megyünk. 29 év után ez lesz az első Karácsony, amit nem otthon töltök. Fájni fog, biztos, annál is inkább, mert mindenképp magyar Karácsonyt fogok majd szervezni, de remélem, Annina majd feledteti a szüleim, a testvérem, a nagyik és a „Mennyből az angyal” hiányát. Jól van, tudom, tiszta bogyós vagyok, hogy júliusban a Karácsonyra gondolok, de a szokásos hűtő- és kamraürítés közben találtam másfél üveg tvalyi baracklekvárt, meg egy befőttesüveget tele hámozott dióval, ebből pedig 32 fok ide vagy oda, nem lehet más, mint zserbó szelet. A zserbó szelet pedig egyenlő a Karácsonnyal. És a csssudába, menjünk már hazaaaaa….!


Zserbó szelet

Csokiparány tésztáját próbáltam ki, egyrészt mert az a tészta, aminek a receptje, az én gyűjteményemben volt, legutóbb kissé törékenyre sikerült, másrészt meg mert szeretem ennek a lánykának a blogját. Nézzétek ezt a mai málnatortát! Gyönyörű! Szerintem ügyes cukrász lesz ebből a lánykából! Én nagyon szorítok Neki!:
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 500 g liszt
  • 250 g vaj
  • 60 g kristálycukor
  • 15 g élesztő
  • 3 ek. tejföl
  • 2 tojás sárgája
  • egy csipet só
A töltelékhez:
  • 250 g darált dió
  • 150 g kristálycukor
  • 500 g házi sárgabaracklekvár
A tetejére:
  • csokoládémáz (kiváló minőségű csokoládéból)
vagy kakaómáz a következőkből:
  • 20 g kakaópor
  • 140 g kristálycukor
  • 50 g vaj
A lisztet a vajjal elmorzsoltam, hozzáadtam a cukrot, a tejföllel elkevert élesztőt, a sót és a két tojássárgáját. A tésztát alaposan kidolgoztam, egy fél óráig pihentettem, majd négy egyenlő nagyságú cipóra osztottam, és mind a négy cipót kinyújtottam.
A diót ledaráltam, és összekevertem a kristálycukorral.
Egy 24×24 cm-es tepsit kivajaztam, liszteztem, és a következőképp töltöttem meg: alulra tészta került, rá baracklekvár, majd bő adag cukros darált dió, ezt megismételtem még kétszer, és a süti tetejét végül egy adag kinyújtott tésztalappal fedtem be.
175 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöttem.
A tetejét csokoládéval vontam be.


Mivel viszonylag kicsi tepsit használtam a zserbó elkészítéséhez, maradt valamennyi tészta. Ezt vékonyra nyújtottam, tartlette formákba fektettem, 175 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütöttem. Megkentem mindegyiket baracklekvárral és egy kevés cukros ricottával elkevert darált dióval, a tetejét pedig meglocsoltam a maradék csokoládéval. (Jobb lett, mint a zserbó, de pssszt! 😉
La fetta Gerbeaud in Ungheria viene preparato solitamente durante il periodo natalizio, pasquale o all’occasione di matrimoni. E’ uno dei pochi dolci di “alta pasticceria” che riuscì ad entrare nella cucina popolare fino a diventare conosciuto e preparato anche da moltissime cuoche casalinghe ungheresi. Proprio per questo motivo la ricetta base varia da casa a casa.
Il dolce prende il nome del famoso pasticcere di origine ginevrina, Emil Gerbeaud che arriva la prima volta in Ungheria all’invito di Henrik Kugler, proprietario originario dell’odierna Pasticceria Gerbeaud.
Gli ingredienti della versione del famoso dolce che vedete qui sotto, sono facilmente reperibili anche in Italia. L’unica cosa che vi chiedo è quello di non usare la miscela della panna e qualche goccia di limone al posto della panna acida! Se proprio non trovate nei supermercati la panna acida (o panna agra come avevo visto denominato questo prodotto non tanto tempo fa) adoperate la stessa quantità di creme fraiche oppure lo yogurt greco intero.
Mille grazie! 🙂
Fetta Gerbeaud
Ingredienti:
Per la pasta:
  • 500 g di farina
  • 250 g di burro
  • 60 g di zucchero
  • 15 g di lievito di birra
  • 3 cucchiai di panna acida (o creme fraiche o yogurt greco intero)
  • 2 tuorli d’uovo
  • un pizzico di sale
Per il ripieno:
  • 250 g di noci macinate
  • 150 g di zucchero
  • 500 g di marmellata di albicocca

Per la glassa:

  • 250 g di cioccolato fondente
    o una glassa preparata con
  • 20 g di cacao amaro in polvere
  • 140 g di zucchero
  • 50 g di burro
  1. Amalgamate bene la farina con il burro tagliato a pezzetti, aggiungete il sale, i tuorli e la panna acida precedentemente mescolata con il lievito di birra. Fate un impasto omogeneo, e lasciatelo riposare perc circa 30 minuti.
  2. Macinate le noci e mescolatele con lo zucchero.
  3. Dividete la pasta in quattro palline e stendetele allo spessore di circa 2 mm.
  4. In una teglia imburrata ed infarinata mettete uno strato di pasta, quindi spalmatela con un terzo della marmellata di albicocca e cospargetela con un terzo della miscela di noci e zucchero. Ripetete l’operazione ancora due volte, ricoprite tutto con uno strato di pasta e fate cuocere il dolce nel forno preriscaldato a 175 gradi per circa 40 minuti.
  5. Fate sciogliere il burro con lo zucchero e il cacao in polvere e quando il dolce si raffredda completamente, ricopritelo con questa glassa (o eventualmente potete preparare una glassa di cioccolato fondente di ottima qualità, come avevo fatto io ;-).
P.S.: Ho usato una teglia grande 24×24 cm, ma in generale se ne usa una un po’ più grande. Così della pasta avanzata ho preparato delle tartellette farcite con la marmellata di albicocche, miscela di ricotta, zucchero e noci tritati e infine ho “disegnato” qualche riga di cioccolato sulla superficie di ogni dolcetto.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!