Tegnap kicsit variáltam a már megszokott, egyszerű recepten, így született meg az előételként, de nyáron hideg második fogásként is szervírozható
-
4 db burratina v. 1 db burrata
-
1 piros és 1 sárga színű kaliforniai paprika csíkokra vágva
-
10-15 db zöld és fekete olívabogyó sós lében (lehetőleg nagy szemű, egész)
-
kiváló minőségű extraszűz olívaolaj
-
só
-
frissen őrölt bors
-
szárított oregánó
-
néhány levél friss bazsalikom
-
10 db koktélparadicsom
-
kenyér pl. ciabatta, vagy baguette
A burrata és a koktélparadicsomok kivétel az összes hozzávalót összekeverem, és egy fél napon át állni hagyom.
A. változat:
A burratákat egy nagy tányér közepére rakom, sózom, borsozom, mellé-köré helyezem a marinált olívabogyókat és a paprikacsíkokat. A koktélparadicsomot felkarikázom, ezeket is a burrata köré teszem, és meglocsolom őket egy kevés páclével.
Az egészet meglocsolom egy kevés olívaolajjal, és azonnal tálalom.
B. változat
A burratákat egy tányér közepére rakom, sózom, borsozom.
A koktélparadicsomokat nagyon apró kockára vágom, levét lecsöpögtetem, majd a paradicsomkockákat összekeverem a szintén felaprított, marinált olívabogyóval és a paprikával.
A kenyeret 2-3 cm vastag szeletekre vágom, a szeletek egyik oldalát megpirítom, majd megfordítom őket, és mindegyikre egy evőkanálnyi aprított, marinált zöldséget ill. egy tk. olívaolajat teszek. Az így megrakott kenyérszeleteket még 2-3 percre visszrakom a sütőbe, végül a még forró szeleteket a burraták köré helyezve tálalom.
A rendezvényen résztvevő civil szervezetek 1, 2 ill. 3 Euroért árulhatják a helyben készített ételeiket, italaikat, a látogatók pedig azon túl, hogy olcsón, jót esznek, különböző kulturáli és sportprogramokon vehetnek részt.
Előételnek mindketten gombakrémes crostinit ettünk füstölt ricottával (hááááát, legyen elég annyi, hogy a gombakrém finom volt, a kenyér nem),
aztán Ember evett tengeri sügér carpacciós crostinit (na eeeeez naaaagyon ott volt; a pácolást valaki nagyon ügyesen csinálta), és tengeri sügér szeletet (ami nem egészen szelet volt). 
Ember sógor nagyon dicsérte a Fricokosárkában tálalt gnocchit speckkel és füstölt ricottával. 
Én bivalyszalámival készült orzottót választottam, 
desszertnek pedig bivalyricottából készült könnyű habot eperszósszal. Mindkettő az est fénypontja volt.
a „buiadnik”-ot, ami nem más, mint a Resia völgy tradicionális fügés süteménye, amit annak idején káposztalevélbe csomagolva a kemence parázsán sütöttek meg, 
aztán ettünk még almás rétest, aminek igaz, nem rétes, hanem kelt tészta jellege volt, és az egész inkább a 
ezekre az oldalasokra polentával, rákokra zöldmártással, vááááá, őszibarackra (mármint a ragasztgatós rózsaszínű lagzis sütire, aminek annyira megörültem, amikor megláttam!), 
cjarsonsra (mert még egyszer nem biztos, hogy vállalkozom arra, hogy 
sarde in saórra (mert imádom, 
A rendezvényről bővebben
Találtam egy lekváros könyvet, amit utóbb kicsit megbántam, mert volt egy másik, ami mintha jobban tetszett volna, aztán vettem egyet, ami a tortellinit taglalja töviről hegyire, meg persze -Emberrel egyetemben- álldigáltam vagy egy fél órát a gyerekeknek szóló, egyelőre még csak a kemény lapos könyvek között is. Felváltva mutogattuk egymásnak: „Nééééézd, ez milyen aranyos!” Aztán megegyeztünk, hogy kiválaszt ő is egyet meg én is egyet, és azt megvesszük Annának. Bizony! Beruháztunk 2, 99 Eurot Anna első két könyvecskéjére. (Na jó, nem az elsők, mert én már a múlt hónapban elhoztam az én régi könyveimet, bár bosszantott, hogy Szutyejev Vidám meséit nem találtam, pedig két példány is volt belőle.) 
Na, lényeg, hogy beruháztunk, hazajöttünk, és mivel elalvás előtt általában olvasni szoktam, gondoltam belenézek az új szerzeményeinkbe. Csak kétszeri átlapozás után esett le, hogy valami nem stimmel. Kiderült ugyanis, hogy mindkét könyvecske, -ha kicsit túlozva is, de- gasztronómiai témájú. Mondtam is, hogy nem lehetek ennyire önző, hogy a még meg sem született gyermekemnek kajás könyveket veszek! 
Még csak a köldökzsinóron keresztül táplálkozik a kis manó, én meg már a spenótevésre nevelném szegényt, mert „Gli spinaci fanno diventare grandi e forti!” vagyis „A spenóttól nagyok és erősek leszünk!”.
Nem beszélve az azért még egészséges nacionalista beütésű „Questo è il mio piatto preferito!” azaz „Ez a kedvenc ételem!” oldalról, mellette egy nagy tál paradicsomos spagettivel. :-))) Hab a tortán a torkos mackó koma, aki kénytelen egy székre felkapaszkodni, hogy elérje a kredenc felső polcán lévő mézet, aztán meg a tele pocakjával jól lebukfencezni, hogy így tanuljon önmérsékletet. 
Szóval azt hiszem, önző vagyok. Mert hogy én csudajól szórakoztam mindkét könyv olvasása közben, nem kellene azt hinnem, hogy majd Annina is így fog lelkesedni értük. Lehet, hogy kikent-kifent Barbie babát akar majd, meg lódafing Hello Kittyt, esetleg 40 fokban tengerpartot, majd később tűzpiros rúzst és körömlagot, mozit, diszkót, és…és…és….vajon engem? Engem, a konyha mániámmal, a szeszélyeimmel, a könnyeimmel akar majd……„BENE”? 
Legutóbbi hozzászólások