A képen a kéthónapos Signorino Artúr Piazza azért szomorú, mert Hobbiszakács azt írta, hogy “azért sem fog kutyát tartani”
;-))))
Vidám hétvégét mindenkinek! :-)))
Reklám és időjárás-jelentés :-)
Rivignano: szikrázó napsütés! (Érdekes.)
Ha valaki kedveli a klasszikus stílust a konyhában (is) ajánlom Licio Passon csendéleteit:
Aki inkább a “minimál”-ra esküszik, és szeretne egy szuper munkalapot mondjuk Corianból, keressen engem 😉 E-mail cím a profilban.
Linkajánló itt.
Hasonló bejegyzések:
Nyáron történt
Neeem, neem, nem buggyantam ám meg! Nálunk is tél van, de én novemberben még nem vagyok hajlandó elkezdeni a karácsonyi készülődést! Majd annak is eljön az ideje. Az “x nap Karácsonyig” feliratot is azért biggyesztettem ki, hogy lássam, igenis fogynak a napok a hazaútig.
No de a november hosszú. Hosszú, ködös, nedves, szomorú szürke hónap. Ilyenkor szoktam elővenni a nyáron készült fotókat, és egy csésze menta/kamillatea mellett merengek azon, hogy a csudába, már megint mindjárt vége az évnek.
Most ahogy a nyári képeket nézegettem, eszembe jutott egy egynapos gasztro-kulturális kirándulás, amiről már akkor akartam írni, de akkortájt rengeteg volt a munka, a post elmaradt, később úgy éreztem elvesztette az aktualitását, majd végül az emlékek az album mélyére kerültek…
Most, újra itt vannak, s gondoltam, írok erről a kirándulásról. Jó lesz majd később visszaolvasni. Mondjuk jövő novemberben. 🙂
Kezdem azzal, hogy a program teljesen ingyenes volt (kivéve természetesen az ebédet), sőt, a foglalást is zöld számon ejtettük meg. Azt hiszem, manapság igen figyelemre méltó és kivételes kezdeményezés! A program célja pedig nem volt más, mint a környék kulturális ill. gasztronómiai jellegzetességeinek bemutatása. (A szervezésben közreműködött jónéhány tartományi és megyei szervezet, a környező települések önkormányzatai, egyesületei, és ami nagyon fontos: bortermelők, éttermek, mezőgazdasági vállalkozók, tehát a magánszféra is kőkeményen dolgozott! Együtt, magunkért és a környékért! Vasárnap is! 😉
Indulásként meglátogattuk a Codernoban található tejfeldolgozó üzemet. Megismertük a sajtkészítés csínját-bínját, az üzem sajtboltjában pedig mi mást csinálhattunk volna, mint sajtot és helyben készült fagylaltot kóstoltunk.
Ricotta készítéséhez használt formák:
Itt jön ki a mozzarella-golyóbis:
Sós lében érik a Montasio:
Sajtkönyvtár:
Meglátogattuk a Kechler pincészetet, ahol Giovanni Munisso sommelier -és egyben kísérőnk is- lelkesen mesélt ennek a viszonylag új pincészetnek a borairól. (Kezében a néhány napos must látható.)
A Kechler kastély udvarán borkóstoló és mindenféle finomság várt minket.
A gyerekek minden helyszínen külön foglalkozáson vettek részt, és látszott rajtuk, hogy nagyon élvezték! (A tejfeldolgozó üzemben “Hogyan születik a sajt?” kérdésre kaptak választ, a Kechler pincészetben pedig a szőlő évszakonkénti változásairól és a szőlőműveléssel kapcsolatos munkákról beszélgettek/rajzoltak.)
Ebédelni a glauniccoi Al Mulino étterembe mentünk. A Del Negro család, séfjeikkel Alannel és Danielével a következő menüvel készültek:
La polentina (ami a malomban sohasem hiányozhat) Montasio fondüvel és erdei gombával
Nokedli réti füvekkel, kacsahúskockákkal
Sertésfilé vadrucola ágyon sült idéynzöldségekkel és krumplikockákkal
Poharas tiramisu
(No, ezzel voltak problémáink, mert a séf sokak szerint kissé túlságosan “újragondolta” a tiramisut, de megettük ám! Ne volt rossz, nem kell ám félreérteni a dolgot, inkább mondjuk úgy: egészen új ízvilágot terített elénk. 🙂 Alsó réteg: teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér kávéval meglocsolva, rajta a szokásos mascarponés-tojásos krém és egy pötty tejszínhab. Háááát…a tk. kenyér -úgy vettem észre- kicsit megzavarta a közönséget. Nem a friulán konyha -és főleg nem az olasz konyha, ha lehet még ilyet mondani- elsőrendű hozzávalója. (Igazi, teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret nem is igazán lehet kapni a közelben. A nagy rajongók Ausztriában vásárolnak.)
Ebéd után Beppe Bigazzi várt minket az étterem különtermében. Új könyvéről, a “La cucina del buonsenso”-ról beszélt. Beppe Bigazzi külön bejegyzést érdemelne. Lehet rajongani érte, és lehet nem szeretni, de szerintem a “nem szeretők” is tisztelők maradnak, mint én is… Sig. Bigazzi gyakran túlzásokba esik, és őszintén megmondom, azóta nem nézem a La prova del cuocot, mióta valaki -ha jól emlékszem Trentinoból- vitt egy karalábét a műsorba, Sig. Bigazzi pedig azt mondta: “Guardate ‘sta meraviglia, che cresce sotto la terra!”
Egy dologban igaza van: konyhánkban csak és kizárólag a természestes és friss alapanyagokat szabad használni!!!
Az “Al Molino”-ba egyébként mindenképpen érdemes ellátogatni! Mesés! Már Ippolito Nievonak is tetszett 😉
Az “Al Molino”-ba egyébként mindenképpen érdemes ellátogatni! Mesés! Már Ippolito Nievonak is tetszett 😉
A kirándulást a “Di Bert-Zoratto” malomban fejeztük be. Zuhogott az eső! Nagyon!!! Pedig lett volna még egy színházi előadás is, de megfutamodtunk 🙂
A fent említett malom elsősorban azért híres, mert itt működik a térség egyetlen tőkehalverő műhelye. A tőkehal bálákban érkezik, egyenesen Norvégiából!
A malomban kitűnő kukoricát is őrölnek, főleg puliszkának, és búzalisztre is akad még vevő. Természetesen minden “biologico”! Az ízek útján – Gasztronómiai utazás az olasz Friuliban című könyvben (örök hála és köszönet Csapody Balázsnak, a Kistücsök étterem tulajdonosának) ezt írják: “Aztán az árpa feldolgozásához való kőmedence és a modern malom 1945-ből való palmentivel (malomkővel), amely egy olyan nagyon ritka négymenetes hengersorral van ellátva, hogy a magyar pékmesterek remekművének számít, és még a puliszkalisztnél is finomabb lisztet lehet vele őrölni.” (A könyvre és a fordításra -jaj! :-(- szeretnék majd kitérni a kedvenc, és ajándékba is ajánlható 5 szakácskönyv ismertetése kapcsán. Nem tudom, hoyg az idén sikerül-e sort keríteni rá, de azért megpróbálom.)
A magyar gép, és rajta a következő felirat:
“ELSŐ MAGYAR GAZDASÁGI GÉPGYÁR BUDAPEST”
Ha jövőre is lesz hasonló program, mindenképp résztveszünk rajta!
Aszalt szilvás-csokipöttyös-kakaós csiga
Diétám felemelő pillanatai közé tartozik az a heti egy nap, amikor valami olyan ételt készítek, aminek köze sincs a témához. Kellenek az efféle kitérők, másképp az agyamra megy az egész. Morcos vagyok, goromba, és elviselhetetlen. A “jutalom nap” eredményeként 2-3 napig ismét használhatóvá válok 🙂 A dőzsölés most vasárnapra esett. Valami nagyon csokis, nagyon kakaós (lehetőleg magyar, mert már nagyon honvágyam van) kelt tészta járt az eszemben.
Megvan, kakós csiga!
Nagyanyó felgráfol:
– “Háááát, kislyányom, kell bele liszt, kicsi vaj, egy fél élesztő, egy tojás, kicsi cukor, kicsi só, bedagasztod, amikor megkel, kinyújtod, megszórod kakaóval meg cukorral, felvágod és kisütöd.”
– “Ok, nagyi, de miből mennyi??? És meddig kel?? És meddig sütöd??”
– “Ó, csillagom, én csak szemre szoktam…” – és akkor elkezd találomra mindenféle összevissza mennyiségeket mondani :-)))
– “Jól van, nagyikám, köszönöm szépen. Imádlak, szeretlek. Pusziiii.”
Szóval maradunk a jó öreg gugli barátunknál, meg persze a kulináris napló-író konyhatündérkéknél. 😉 Gugli második javaslata a Macikonyhán található csigarecept. Nem is mentem tovább! Maciban 100%-osan megbízok! A tölteléket kicsit felturbóztam egy kevés aszalt szilvával meg csokoládépötyökkel (nem is tudom, mi ezeknek a csokipöttyöknek a magyar neve), a szárított élesztő helyett friss élesztőt használtam, kézzel dagasztottam, és mivel cudar egy idő volt odakinn, begyújtottam a sparheltbe és ott sütöttem meg. (Imádom a sparheltemet! Az egyetlen probléma az, hogy szerintem nagyobb konyhákhoz tervezték, ugyanis, elég rárakni 2-3 darab fát, az én -mondjuk kozepes nagyságú- konyhámban minimum 28 fok van. Izzadtunk tehát. Én is, és a csiga is.) Na, de jöjjön a recept:
Aszalt szilvás-csokipöttyös-kakaós csiga
Hozzávalók:A tésztához:
-
500 g liszt
-
70 g puha vaj
-
15 g élesztő
-
3 dl tej
-
1 tojássárgája
-
4 ek. kristálycukor
-
1 kk. só
A töltelékhez:
-
1 fél bögre kristálycukor
-
4 ek. cukrozatlan kakaópor
-
100 g aszalt szilva apróra vágva
-
50 g csokipötty (ha valaki megszánna a rendes magyar nevével, megköszönöm)
-
150 ml tej
-
2 ek vaj
A tészta hozzávalóit összegyúrtam, majd kelesztettem kb. egy óráig.
A töltelék hozzávalóit összekevertem.
A megkelt tésztát kinyújtottam (kicsit vékonyabbra a Macié, kb. 60 X 35-ös nagyságúra, de legközelebb vastagabb lesz :-), aztán rászórtam a már összekevert tölteléknek valót.
Hívtam Embert, hogy segítsen feltekerni. (Nagyon fontos ám, hogy jó szorosan tekerjük fel!!!)
Végül 2 cm vastag szeleteket vágtam belőle, nem túl szorosan sütőpapírral kibélelt tepsibe raktam őket, hagytam, hogy keldegéljenek még vagy 1/2 órát, és 200-250 fokos sütőben kb. 20 percig sütöttem.
Megj.: A sütő hőfoka itt ne legyen mérvadó! A sparhelt sütőjét egyrészt sokkal jobban fel kell fűteni, mint a normál sütőt, másrészt pedig nem is lehet úgy szabályozni a hőfokot, tehát álljon itt Maci utasítása is:175 fokon kb. 25-30 perc 😉
Hasonló bejegyzések:
Zöldfűszeres tengeri sügér vele sült krumplikockákkal
Két halam volt a múltkor, és mivel az elején nem bíztam a sóköpenyes megoldásban, gondoltam, a biztonság kedvéért a két halat kétféleképpen készítem el, nehogy a végén éhen maradjunk. Itt sem törekedtem bonyolult dolgokra: a halat megtisztítottam, sóztam, borsoztam, ugyanúgy zöldfűszereket gyömöszöltem a hasába, (zsálya, rozmaring, petrezselyemzöld, bazslikom, édeskömény levél stb.) meglocsoltam egy kevés citromlével, rápakoltam két-három citromkarikát, majd az egészet apró kockára vágott, sóval, borssal ízesített krumpliágyra helyeztem.
180 fokos sütőben, alufóliával lefedve sütöttem kb. 25 percig, majd egy szinttel feljebb raktam a tepsit, a sütőt a grill programra, a hőmérsékletet 200 fokra állíottam, és így sütöttem/pirítottam még kb. 15 percig. (Ez is nagyon finom lett, de még így is a sóköpenyes változat viszi a pálmát!)
Zöldfűszeres tengeri sügér sóköpenyben
Zöldfűszeres tengeri sügér sóköpenyben
Említettem már, hogy minden héten igyekszem legalább egyszer halat készíteni. A tengeri sügér az egyik kedvencem! Sokféle formában készítettem már, de megint bebizonyosodott, hogy az “egyszerű nagyszerű”. Nem kell hozzá más, mint némi zöldfűszer (petrezselyemzöld, rozmaring, néhány zsályalevél, kapor, bazsalikom, épp amit találok itthon), 1 citrom, apró szemű só, bors, és kb. 2 kg nagyszemű só.
A halat megtisztítom, kicsit sózom, borsozom, a hasüregét teletömködöm a zöldfűszerekkel, és rakok bele néhány citromkarikát is. Egy tűzálló tálba 1 cm vasatgon nagyszemű sót szórok, erre fektetem a halat, majd az egészet beborítom a maradék sóval, facsarok rá egy kevés citromlevet, és előmelegített sütőben 200 fokon kb. 30-40 percig sütöm.
Amikor kész, a bőrt és a szálkákat eltávolítom, a halhúst pedig egy kevés olívaolajjal meglocsolva tálalom.
(Az egyik legfinomabb halétel, mindenképp érdemes kipróbálni!)
Pénteki Artúr
Igaz, ez a kép már fenn van a blogon, de azt hiszem, megérdemel egy pénteki bejegyzést 😉
Szépséges hétvégét mindenkinek! 🙂
Hasonló bejegyzések:
Rozmaringos húsgombóc paradicsomszósszal
A környéken sokan készítik, ezt az elsősorban őszi/téli ételt. Friss vagy grillezett polentával naaaagyon finom!
Rozmaringos húsgombóc paradicsomszósszal
Hozzávalók:
-
500 g darált marhahús (nem a “selezionate”-t szoktam hozzá venni, a kissé zsírosabb rész is megteszi)
-
200 g száraz kenyér (zsömle, kinek, mi teszik, nálunk zsömle nem létezik, így marad a kenyér)
-
kb. 2 dl tej
-
2 tojás
-
50 g reszelt parmezán
-
2 fej vöröshagyma
-
kb. 20 db fekete olívabogyó
-
50 ml extraszűz olívaolaj
-
1 ágacska rozmaring
-
1 csokor petrezselyemzöld
-
300 ml hámozott, darabolt paradicsom
-
só, bors
A száraz zsömlét 10 percre a tejbe áztatom, majd jól kicsavarom.
Az olívaolajon megpárolom az kockára vágott hagymát, és a felaprított zöldfűszereket. A darált húshoz adom ennek a felét, a zsömlét, a tojásokat, a parmezánt, sózom, bőven borsot tekerek rá, majd az egészet alaposan összekeverem, és vizes kézzel gombócokat formálok belőle.
Az olajon megprárolt hagymára ráöntöm a paradicsomot, hozzáadom az olívabogyókat, fűszerezem (ide is mehet esetleg egy ágacska rozmaring), végül beleültetem a gombócokat, és fedő alatt, kis lángon kb. 35-40 percig főzöm.
(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 30
Pániktészta
Van úgy, hogy az ember mindenféle bürokratikus okok miatt sorbanállásra kényszerül, aztán amikor nagy nehezen sorra kerül, kiderül, hogy teljesen fölösleges volt minden igyekezete. Őrülten rohan haza, mert ugye a férj ebédidejét igen szűkösre szabták. Beront a házba, (kabát még rajta), előkeresi a tésztafőző edényt, víz bele, tűzhely bekapcsol, kabát ledob és míg megteríti az asztalt abban bízik, hogy valami majd csak pottyan az égből a tésztára. De nem. Nem pottyan semmi. (Közben azon kesereg, hogy a héten már eljátszotta a jokereket, mint pl. az “aglio-olio-peperoncino”-t, vagy a mélyhűtőben kétszemélyes adagokban csücsülő nyári pestot. Ezek után már nincs bőr a képén egy “pasta in bianco”-t a férje elé tenni. Nincs mese, valamit alkotni kell!
A víz már forr, a férj belép az ajtón, s míg kezet mos, történetünk alanya kiválaszt egy hosszabb főzési időt igénylő tésztát -jelen esetben pennét- néhány perc haladékot adva ezzel is saját magának. A részletekre most nem ad: belezúdít egy fél marék nagyszemű sót a vízbe a tésztával együtt, őrülten rohan a hűtőszekrényhez…és áll tanácstalanul.
Elmereng a reggel vett kacsacombon, megcsodálja az alsó fiókban a sárgarépákat, a hétvégi desszerthez szánt datolyaszilvát, amik már annyira érettek voltak, hogy muszáj volt hűtőbe tenni őket… Meglát egy darabka gorgonzolát, de kevésnek találja még egy főre is. Megy sorba: radicchio, egy szép nagy darab Grana, virsli (ez meg hogy kerül ide???), tojás, 2 kocka élesztő, gyümölcsjoghurt (neki ez is épp elég lenne)…és az utolsó pillanatban kipattan az isteni szikra! Mit kipattan, ott ülnek egymás alatt: a felső polcon egy üvegben néhány szem fekete olívabogyó, alatta a sajtos polcon egy megkezdett, friss, krémes robiola, a harmadikon pedig 2 paradicsom – Picadilly, yesss!.
Egy perc sem telik bele, a pardicsom és a bogyók már apróra vágva, a robiolával a tetejükön epekedve várják a tollhegyeket. Tészta leszűr, robiolás-paradicsomos-fekete olajbogyós halomra ráplaccsint, rá borsot teker, összekever, és mialatt a szósz édesen körülöleli a tésztát, belép a férj is.
Történetünk alanya boldogan kiáltja “Kéééééééész!”.
A férj: “Hűűű, már nagyon éhes vagyok!”
A feleség: “Türelem, drágám, tudod, előbb fotózunk!” 😉
Még mindig diéta :-(
A diétázók sanyarú sorsa néha-néha ezt is megköveteli. 🙁 Persze ez már korántsem akkora örömforrás, mint a cottage cheese-es sonka, de kétség kívül egészséges és kevés kalóriát tartalmaz.
Ananász édesköménnyel
Hozzávalók:
250 g ananász (gyönyörű, érett ananászt sikerült beszerezni!!!!)
egy fél édeskömény
kevés szerecsendió
Az ananászt meghámozom, középső, kemény részét eltávolítom, és az édesköménnyel együtt kisebb darabokra vágom. Kézimixerrel (vagy turmixgépben) pürésítem, poharakba töltöm, tetejére (csak hogy jó kedvünk legyen 😉 reszelek egy kevés szerecsendiót.
Legutóbbi hozzászólások