Tavola in Piazza

Fűszeres zöldségpüré medvehagymás knédlivel

Kész. Elvéreztem. Nem tudtam tovább ellenállni az új zöldségeknek. Még uborkát és paradicsomot is vettem, pedig  ahatével rám pirított, hogy “Mami, ma non sono di stagione!”. De azért titkon örült, hogy végre megint ehet paradicsomot. 😉 A délolasz zöldséges azzal nyugbiztatott, hogy semmivel sem különb az ilyenkor fóliában nevelt gyümölcs a nyáritól, ami magába szívja az autók “porát”. Hááát, lehet, hogy sok naiv olasz anyukát ezzel térdre tud kényszeríteni, én nem lettem nyugodtabb. Tulajdonképpen mindegy is. Itt a tavasz! Örüljünk neki!

Fűszeres zöldségpüré medvehagymás knédlivel

Hozzávalók 4 személyre:

A püréhez: 2 db petrezselyemgyökér, 500 g zsenge sárgarépa, 4 db újkrumpli, 1 db angol zeller szár, csirkehús alaplé vagy víz, 2 gerezd fokhagyma, só, őrölt fehér bors, frissen reszelt szerecsendió, csipetnyi őrölt gyömbér, csipetnyi őrölt koriander, extra szűz olívaolaj

A kenyérgombócokhoz: egy nagy csokor medvehagyma, 1 fej fehér hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 250 g száraz kenyér, 2 db tojás, 150 ml tej, só, frissen őrölt fekete bors, extra szűz olívaolaj

repalevesa

A zöldségeket megtisztítjuk. A püréhez valókat nagyobb kockákra vágjuk. A gombócokhoz a hagymát, a fokhagymát és a medvehagymát finomra aprítjuk.

A kenyeret felkockázzuk, késes aprítóba tesszük. Ráöntjük a tejet, ráütjük a tojásokat, megsózzuk, megborsozzuk, és 20 percig állni hagyjuk.

Közben elkészítjük a pürét: egy lábasban olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a fokhagymát. Hozzáadjuk az összes zöldséget, sóval, borssal, őrölt gyömbérrel, koriandermaggal valamint egy kevés szerecsendióval fűszerezzük, és felöntjük az alaplével/vízzel. A zöldségeket puhára főzzük, majd botmixerrel pürésítjük.

A gombócokhoz egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, üvegesre pároljuk benne a hagymát és a fokhagymát. Hozzáadjuk a medvehagymát is, és egy percig pirítjuk. A kenyeret az aprító segítségével sima masszává dolgozzuk, és belekeverjük a hagymás-fokhagymás-medvehagymás olajat.

A masszából diónyi gombócokat formázunk, amiket forrásban lévő, sós vízben főzünk készre.

A pürét tányérokba szedjük, mindegyikre 3-4 knédlit ültetünk, megszórjuk frissen őrölt fekete borssal, meglocsoljuk néhány csepp extra szűz olívaolajjal, és azonnal tálaljuk.

Ha marad gombóc, felhasználhatjuk pörköltek, sültek mellé köretként is.

repalaves

Ha tetszett a bejegyzés, követheted a blog történéseit a Facebookon is!

Zöldborsós-szalonnás rizottó

Nem terveztem, hogy a blogon is szerepelni fog ez a rizottó, de a hatévesem ragaszkodott hozzá, hogy publikáljam, ugyanis ezt Ő készítette. Az újhagyma, az angol zeller és a szalonna szeletelésén kívül (természetesen szülői felügyelettel) mindent ő rakott bele, a virágokat is ő szedte, a tányért is ő választotta, sőt, a fotót is ő készítette – igaz, a beállításokkal egyelőre nem foglalkozott.

“Most csak bekapcsolom, mami, és megnyomom, jó?”

Határozott meggyőződése, hogy fényképezéssel fog pénzt keresni (!!!), és a “vagyonból” majd megvalósítja az álmát: vesz egy lovat

DSC_3127

– vagy egy varázsaltos egyszarvút. 😉

unicorno Anna

Ennyi. Ambícióban nincs hiány. 🙂

Egyébként a rizottó isteni lett! Próbáljátok ki!

Szalonnás-zöldborsós rizottó

Hozzávalók 4 személyre: 100 g kolozsvári szalonna, 2 db újhagyma fehér része, 50 g angol zeller, 1 gerezd fokhagyma, 100 ml száraz fehérbor, zöldség vagy hús alaplé, 100 g fagyasztott zöldborsó, 2+2 tk. vaj, 4 tk. frissen reszelt parmezán, extra szűz olívaolaj, só, őrölt fehérbors

rizotto borsos

Az újhagymát és a zellert finomra aprítjuk, a fokhagymát áttörjük, a szalonnát vékony csíkokra vágjuk.

Az alaplevet felforraljuk, beledobjuk a még fagyott zöldborsót, és amikor puhára fő, szűrőkanállal kiszedjük, félre tesszük.

Egy nagy serpenyőben két teáskanálnyi vajat és egy kevés olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a szalonnát, és ropogósra sütjük. A pörcöt kivesszük, félretesszük. A serpenyőben maradt zsiradékon megfonnyasztjuk a finomra aprított zellert, valamint az új- és fokhagymát. Hozzáadjuk a rizst, meghintjük egy csipetnyi fehérborssal, és 1-2 percig pirítjuk. Ezután felöntjük a borral (közben folyamatosan kevergetjük), majd amikor a bor nagy része elpárolog, kisebb adagokban elkezdjük hozzáadni a forró alaplevet. Mindig csak egy keveset, és mindig megvárjuk, amíg a levet a rizs magába szívja.

Amikor a rizs már majdnem kész, hozzáadjuk a félretett zöldborsót, a sült szalonnát, a parmezánt és a maradék két teáskanálnyi vajat is. Az egészet átkeverjük, ha szükséges, megsózzuk, majd levesszük a tűzről, 1-2 percig lefedve pihentetjük, és frissen tálaljuk. 

p.s. Aztán, ki tudja… Lehet, hogy egy csacsi is megteszi.

DSC_3028

DSC_3037

Vargányás-paradicsomos marhalábszár medvehagymás nokedlivel

A medvehagyma szezon kellős közepén, bográcsban készült ez az isteni paradicsomos marhalábszár, otthon, Magyarországon.

Legyen mínusz tíz vagy plusz harminc fok, amikor hazamegyünk, szinte minden nap kerül valami szabadtéri tűzre: a nyárson sült szalonna, tárcsán sütött lapcsánka (színes salátákkal) és a gulyás alap, ezek mellé jön szezonban a lecsó – ó, hónapokig tudnék lecsón élni! – grillezett zöldségek, halászlé, sőt, ha sikerül meggyőzni mindenkit, arról, hogy jobb helye van a kakasnak/tyúknak a bográcsban, mint a tyúkólban, akkor a kakas-/tyúkpörkölt is játszik.

bogracs kicsi

Vargányás-paradicsomos marhalábszár medvehagymás nokedlivel

Hozzávalók kb. 8 főre:

A paradicsomos-vargányás marhalábszárhoz: 2 ek. sertészsír, 1,6 kg marhalábszár, 2 közepes fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 100 g sárgarépa, 1 angol zeller szár, 100 g szárított vargányagomba, 1 ek. őrölt füstölt csípős paprika, 4 db érett paradicsom (szezonon kívül jó hozzá a hámozott, darabolt konzerv paradicsom is, kb. 300 g), 1 db cecei paprika, 2 tk. sózott, darált pritamin paprika, 200 ml száraz vörösbor, só, frissen őrölt feketebors, egy kis csokor vegyes zöld fűszer (zsálya, rozmaring, petrezselyemzöld), a tálaláshoz tejföl

A nokedlihez: 600 g liszt, 6 db tojás, 100 g medvehagyma (szezonon kívül 4 tk. medvehagyma pesto is megfelel), só, tejföl v. tej

DSC_6966

A nokedlihez a tojásokat egy keverőtálba ütjük, megsózzuk, és felverjük. A medvehagymát finomra aprítjuk, és elkeverjük a felvert tojással. Hozzáadjuk a lisztet és keverni kezdjük. Annyi tejfölt v. tejet adagolunk hozzá, hogy olyan sűrű masszát kapjunk, ami már nem folyik le a fakanálról. A masszát legalább 30 percre félretesszük.

A marhalábszárat megtisztítjuk a hártyáktól és a vastagabb inaktól, majd kb. 3-4 centis kockára vágjuk. A hagymát, a fokhagymát, a sárgarépát és a zellerszárat megpucoljuk, és finomra aprítjuk. A vargányát 20-30 percre langyos vízbe áztatjuk. A paprikát hosszában félbe vágjuk, magjait eltávolítjuk. A paradicsomokat forró vízbe dobjuk, fél perc után leszűrjük, héjukat lehúzzuk, húsukat negyedeljük (én a magházat általában benne hagyom, szeretem a savanykás ízét, de akit zavarnak a magok, nyugodtan dobja ki). A zöld fűszereket csokorba kötjük.

Bográcsban felforrósítjuk a zsírt, hozzáadjuk a finomra aprított hagymát, fokhagymát, zellerszárat valamint a sárgarépát, meghintjük egy kevés sóval, és gyenge tűz fölött, folyamatosan kevergetve  5-8 percig pároljuk, majd lesütjük. Beleszórjuk az őrölt paprikát, gyors mozdulatokkal átkeverjük, majd hozzáadjuk a húst, a cecei paprikát, a paradicsomot és a zöld fűszer csokrot is. Összeforgatjuk, és néha meg-megrázogatva, mindig amikor a hús a levét elfőtte, kevés vörösborral, majd vízzel felöntögetve főzzük. Amikor a hús félig megpuhul, hozzáadjuk a kicsavart vargányát is, megborsozzuk, ha szükséges megsózzuk, és lassú tűzön készre főzzük. A zöld fűszer csokrot és a paprikahéjat/csumát kidobjuk.

A nokedlit forrásban lévő sós vízbe szaggatjuk, leszűrjük, és a paradicsomos-vargányás marhalábszárral (esetleg 1-2 tk. tejföllel) tálaljuk.

Kecskesajtos-körtés rizotttó taggiai olajbogyóval és citromos zellerrel

Liberánál láttam ezt a kecskesajtos-körtés rizottót, és azonnal ráraboltam! Aztán amikor előkészíettem a hozzávalókat felsejlett bennem egy körtés-taggiai olajbogyós tészta íze, amit évekkel ezelőtt ettünk az Egòban. A gyömbért elhagytam, a  zeller meg csak úgy jött. Napok óta a friss zeller ízére vágyom.
Most mondanám, hogy ez lett életem legfinomabb rizottója, de ezt már elsütöttem legalább kétszer (egyszer a sáfrányos-Szent Jakab kagylósnál, egyszer pedig az aszalt paradicsomos-sáfrányosnál) úgyhogy most csendben maradok.

Kecskesajtos-körtés rizottó taggiai olajbogyóval és citromos zellerrel

Hozzávalók: 280 g rizottóhoz való rizs, 3 tk. vaj, 50 g póréhagyma, 1 gerezd fokhagyma, 100 ml száraz fehérbor (most friulano), 2 ek. taggiai olajbogyó, 1 nagy körte (Kaiser), 200 g friss, krémes kecskesajt (stracchinot használtam), 50 g angol zeller, citromlé, extraszűz olívaolaj, só, fehérbors, frissen őrölt feketebors, zöldség alaplé


A zellert késes aprítóval durvára aprítom, sózom, feketeborsot őrök rá, összekeverem egy kevés extraszűz olívalajjal és pár csepp citromlével, és amíg a rizottó elkészül, állni hagyom.
Egy serpenyőben felhevítek egy teáskanálnyi vajat és egy kevés olívaolajat, majd megfonnyasztom benne az apróra vágott póréhagymát és az áttört fokhagymát.
Az alaplevet felforralom.
A körtét nagyon apró kockára vágom Libera utasítása: olyan apróra, mint a rizsszemek 🙂
Közben egy másik serpenyőben felhevítek szintén egy teáskanálnyi vajat, megpirítom benne a rizst, majd a körtével együtt hozzáadom a hagymás alaphoz. Meghintem fehérborssal, felöntöm a fehérborral, majd amikor a bor nagy része elpárolog, elkezdem hozzáadni a forró alaplevet. Mindig csak egy keveset, és mindig megvárom, amíg a lé nagy része elpárolog.
Amikor a rizs már majdnem kész, hozzáadom a nagyobb darabokra vágott kecskesajtot, a lecsöpögtetett olajbogyót, és az egészet addig főzöm, amíg a sajt teljesen felolvad a rizottóban.
Ezután lefedem, további 1-2 percig állni hagyom, és a citromos zellerrel meglocsolva tálalom.
p.s. Legközelebb salottahagymával vagy egyenesen hagyma nélkül készítem, a friss zeller sem hiányzik különösebben a tetejére, úgyhogy ezt is elhagyom, és nem zöldség alaplével öntöm fel, hanem ahogy Libera tette, csak forró vízzel, így kifinomultabb ízhatást érek majd el. Így kicsit rusztikus lett.(És észrevettem, hogy egyre több helyről hagyom el mostanában a hagymás alapot. Rengeteg ízt elfed.)

A Pacal - paradicsommal és parmigianoval

Vannak ételek, amelyek olyan jól sikerülnek, hogy képes lennék órákon keresztül “ülni” rajtuk. És aztán a maradékba újra meg újra beletúrni, kívánni, mint a mesében, hogy sose fogyjon el….
Ez a pacal  ilyen lett. Jók voltak az alapanyagok: gyönyörű, tiszta, vékony, (nem előfőzött) pacal; édesre fáradt nyárvégi paradicsom, friss, magyar citrusos petrezselyemzöld, a raktár csendjében másfél évig ücsörgő, aznap megszelt Parmigiano…
Legutóbb, amikor készítettem annyira telítődtem a nehéz pacal-párával, hogy mire elkészült az étel, ahhoz sem volt kedvem, hogy megkóstoljam. A következő adagnál aztán megkértem anyósomat, készítse el ő, úgy, ahogy azt a környékünkön szokás. Fantasztikus lett! Ezt próbáltam most csak úgy, érzésből rekonstruálni, és tessék, azonnal sikerült. Vállver, vállver…


Tehát felkockáztam egy vöröshagymát és két cikk fokhagymát. Egy magas falú cserépedényben olívaolajat hevítettem, hozzáadtam egy rozmaringágacskát, a hagymát, a fokhagymát, hagytam, hadd pötyögjenek… Ezalatt, apróra vágtam két húszcentis zellerszárat, majd a hagymához dobtam, megkevertem. Kis kockára vágtam egy termetes sárgarépát, a zelleres hagymához adtam, elkevertem. Nagyobbra tekertem a lángot, és hagytam, hogy a zöldségek a saját levükben süljenek-párolódjanak. Ez nem volt több, mint 5-6 perc, közben néha-néha megrázogattam, hogy a hagyma ne tapadjon az edény falához.
Ekkor a rozmaringágat kihalásztam, kidobtam, a zöldségeket pedig nyakonöntöttem kb. egy-másfél deci friulanoval, és erős tűz fölött addig főztem, amíg az összes folyadék elpárolgott. 
Hozzáadtam egy teáskanálnyi házi pirospaprikát, a felcsíkozott pacalt, (fél kilónyi lehetett), sót, borsot, egy maréknyi felaprított petrezselyemzöldet, négy teniszlabda nagyságú, négyfelé vágott paradicsomot, beletépkedtem négy bazsalikomlevelet, és az egészet cirka három óra alatt készre főztem – négyszer adtam hozzá egy kevés vizet, hogy le ne égjen. Mielőtt elzártam volna a lángot elkevertem benne négy evőkanálnyi frissen reszelt parmigianot.
Az egészet jó hosszú lére hagytam, nem si tudom eldönteni, hogy ropogós héjú, friss fehérkenyérrel vagy a grillezett polentával volt-e jobb.
Megenném ma is. Meg holnap is, sőt valószínűleg holnapután is – mint a gyerek, amikor rákap egy ízre, és napokig/hetekig csak egyfajta ételen él. Na de nem főzhetek minden nap pacalt, igaz?!?!

Paprikakrémleves friss zellerrel

Tudom, ez nem harmincperces fogás, de ha ügyesek vagyunk, este, mialatt a vacsora fő, megsütjük, meghámozzuk a paprikákat, így másnap a leves összeállítása már tényleg semmiség!
Paprikakrémleves friss zellerrel
Hozzávalók: 4 db piros vagy sárga színű, vastag húsú kaliforniai paprika, 1 fej vöröshagyma, 1 cikk fokhagyma, extraszűz olívaolaj, 1 ágacska rozmaring, 1 dl száraz fehérbor, só, bors, 1 dl tejszín, egy zellerszár, frissen facsart citromlé

A paprikákat egy tűzálló tálba helyeztem, és 220 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a héjuk szinte teljesen megfeketedett. Ekkor kivettem a tálat, letakartam, 5-10 percig állni hagytam, majd levettem a fedőt, és a paprikákat meghámoztam.
Egy lábasban felhevítettem az olívaolajat, megpirítottam benne a fokhagymát és a rozmaringot, majd mindkettőt kihalásztam, és kidobtam. A megmaradt illatos olajon megdinszteltem az apró kockára vágott hagymát, hozzáadtam a hámozott, sültpaprikát, a fehérbort, sót, borsot, és az egészet kb. 10 percig főztem, botmixerrel a nyers zellerszárral együtt pürésítettem. (Ha nagyon szép sima levet szeretnénk, mindenképp szűrjük át!) Kóstoltam, és mivel kissé tolakodónak éreztem az ízét, adtam hozzá nem több mint 1 dl tejszínt, forraltam rajta egyet, levettem a tűzről, újrakóstoltam, facsartam bele egy kevés citromlevet, és először csak egy pötty citromos-kapros tejföllel, másodszor pedig kapros olívaolajban megpirított fokhagymás kenyérkockákkal tálaltam. Ember tejfölös vívmányok helyett, tőle megszokott módon parmezánt reszelt a tetejére és meglocsolta egy kevés olívaolajjal is.

Orecchiette con carota, sedano e funghi - Orecchiette sárgarépával, zellerrel és gombával

L’Uomo non può vivere senza la pasta, perciò ieri ho preparato anche un primo semplicissimo:
Orecchiette saltate con carota, sedano e funghi
Ingredienti per 1 persona:
  • 80 g di orecchiette
  • 1 piccola carota
  • un gambo di sedano lungo circa 10 cm
  • 100 g di funghi misti
  • un mazzetto di prezzemolo
  • pecorino stagionato grattuggiato
  • olio d’oliva extravergine

Lavate le verdure, tagliate le carote e il sedani a cubetti piccolissimi, spezzettate i funghi.
Riscaldate l’olio, unitevi i cubetti di verdure, salate, pepate e cuocete per circa 3-4 minuti. Aggiungete i funghi, salate, pepate e cuocete fino a quando le verdure saranno morbide. (Eh, eh, gli uomini….quando preparo le verdure per me, preferisco lasciarle un po’ al dente. Mah…!)
Cuocete la pasta in acqua bollente salata, scolatela al dente e mescolatela con le verdure.
Saltate a fuoco vivace, condite con un filo d’olio e aromatizzate con il prezzemolo tritato e il pecorino grattuggiato.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!