Tavola in Piazza

Kókusztejes panna cotta cseresznyeszósszal és diós-zabpelyhes morzsával

Gaba

2011. Jul. 07.

Hozzászólások (5)

Ami nem is cotta, mert zselatinnal készült, de mindegy, finom lett így is, bár ennek a kókusztejes verziónal a sütő melege szerintem nagyon jót tenne. Na, majd kipróbáljuk télen is. 
A morzsa még mindig a Gabi-féle zabpelyhes. Teljesen beleszerettem! A morzsába!
Az egész kb. 10 percig élt. Elfogyott, megették, befalták.
P.s.: a szószt mindenképp hűtsük hűtőhidegre, máskülönben a panna cotta csúnyán megolvad (ld. fotó)

 
Kókusztejes panna cotta cseresznyeszósszal és diós-zabpelyhes morzsával
Hozzávalók:
A panna cottához: 165 ml kókusztej, 150 ml tejszín, 4 g lapzselatin, 2 ek. nádcukor
A csersznyeszószhoz: 20 db cseresznye, 1 ek. házi vaníliáscukor, 3 ek. cseresznye- vagy törkölypálinka
A morzsához: 20 g durvára hengerelt zabpehely, 20 g kenyérpihe (levegős kenyérből nagyon finomra reszelt, többször átszitált, házi morzsa), 20 g nádcukor, 15 g vaj, 20 g durvára tört dió

A zselatint langyos vízbe áztattam.

A kókusztejet, a tejszínt és a cukrot felmelegítettem, hozzáadtam a kinyomkodott zselatint, és az egészet forráspontig hevítettem, majd levettem a tűzről, és poharakba öntöttem. Amikor kellőképp lehűlt, hűtőbe raktam néhány órára, hogy teljesen megdermedjen.
A szószhoz a cseresznyéket kimagoztam, és nagy lángon, a cukorral együtt 5-6 perc alatt sűrűre főztem. Ekkor hozzáadtam a csersznyepálinkát, hagytam, hogy forrjon még fél percig, levettem a tűzről, és félretettem, kihűtöttem.
A morzsához egy serpenyőben a vajat megolvasztottam, hozzákevertem a zabpelyhet, a kenyérpihét, a diót és a nádcukrot, majd közepes lángon, folymatosan kevergetve aranybarnára pirítottam.
Amikor a panna cotta megdermedt, egy pillanattra forró vízbe mártottam, kistányérra fordítottam, meglocsoltam a még langyos cseresznyeszósszal és megszórtam egy kevés diós morzsával.

Hasonló bejegyzések:

Zabpelyhes-csokis keksz

Gaba

2011. Jul. 05.

Hozzászólások (2)

… mert ha egy üzlet (khm, anyuka) beindul…
Stahl recept kevés módosítással.
Végre egy keksz, ami nem puhul szivaccsá!
Zabpelyhes-csokis keksz
Hozzávalók: 75 g + két marék zabpehely, 75 g liszt, 2 ek. kakaópor, 1 tk. szódabikarbóna, 1 tk. sütőpor, 50 g legalább 60% kakaótartalmú csokoládé, 100 g vaj, 4 ek. tejszín, 130 g nádcukor, 1 tojás, csipetnyi só

A csokoládét késsel apróra vágtam.

75 g zabpelyhet száraz serpenyőben megpirítottem, majd porrá aprítottam, és összekevertem a liszttel, a sütőporral, a kakaóporral és a szódabikarbónával.
A cukrot a szobahőmérsékletű vajjal, a sóval és a tejszínnel robotgép segítségével simára kevertem. Beleütöttem a tojást, és hagytam, hogy az egészet a gép simává dolgozza. Ekkor hozzáadtam a lisztes-sütőporos keveréket, a feldarabolt csokoládét és a maradék két marék zabpelyhet, és addig kevertem, amíg a massza teljesen csomómentes lett.
A masszát kb. 40 percre hűtőbe tettem, majd kivettem, lisztes kézzel kojaknyalóka nagyságú golyókat formáltam belőle, minden golyót a tenyeremmel kicsit szétlapítottam, sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc. 

Óriásira nőnek! Jótanács legközelebbre: mogyóró nagyságú golyókat gyártani, és minimum 3-4 (de akár 5 cm-es) távolságra rakni egymástól!

Hasonló bejegyzések:

Sárgadinnye fagyi mézes-rumos dióval - VKF! 43. Heves jeges! Nr 1

Gaba

2011. Jun. 29.

Hozzászólások (2)

Reni a házigazdája a 43. VKF!-nek, a téma szuperfriss, igazi kánikulapukkasztó, ezúttal nem maradhattam ki a játékból. Előszedtem egy régi receptet, amit annak idején nem volt időm posztolni, és kreáltam két újat is: egy Aperol-rózsaszín grapefruit sorbet-t szegfűborsos-vaníliás narancsszósszal és egy ricottafagyit ginnel és csillagánizsos málnapürével (posztok holnap). Áradozhatnék mindkettőről, de nem teszem, próbáljátok ki!
Sárgadinnye fagyi rumos-mézes dióval
Hozzávalók: 500 g édes, érett sárgadinnye, 150 g tejszín, 125 g zsíros, natúr joghurt, 50 g dióbél, 1 dl rum (most Havana Club Anejo Reserva), 1 ek. gesztenyeméz
A dióbelet egy napra a rumba áztattam.
A dinnyét, a tejszínnel és a joghurttal együtt botmixerrel pépesítettem (kóstoltam, cukor nem kellett bele, de ha valakinek nem elég édes, pakolja csak), fagylaltgépbe raktam, és amikor kész lett, a negyedét megettük, a többit poharakba szedtem, és 4 órára mélyhűtőbe raktam.
A dióbelet leszűrtem, összekevertem a mézzel, és lassú tűzön elkezdtem melegíteni. Amikor már majdnem forrt, hozzáadtam a rumot amiben a dió ázott, meggyújtottam, majd lehúztam a tűzről és még melegen (nem forrón!!! mert a pohár megrepedhet) a poharakban lévő fagyi tetejére öntöttem.

Hasonló bejegyzések:

Borókás borjúlábszár petrezselymes knédlivel

Gaba

2011. Jun. 17.

Hozzászólások (6)

Ausztriai élmények és Mamma knédlireceptje alapján.
Anya, ha jöttök, ezt mindenképp megfőzöm majd nektek is! Isteni lett!
Borókás borjúlábszár petrezselymes knédlivel
 
Hozzávalók:
A húshoz: 500 g borjúlábszár, extraszűz olívaolaj, 2 közepes fej vöröshagyma, 2 cikk fokhagyma, egy ágacska rozmaring, 5-6 szem borókabogyó, 2 szem szegfűbors, 1,5 dl száraz fehérbor, só, frissen őrölt feketebors, egy csokor petrezselyemzöld, 1 dl tejszín
A knédlihez: 250 g száraz kenyér, 2 db tojás, 150 ml tej, 1 fej lilahagyma vagy 2 fej salotta, egy nagy csokor petrezselyem,1 gerezd fokhagyma, 4 ek. extraszűz olívaolaj, só, bors
A húst gyufásdoboz nagyságú darabokra vágtam. Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat és a rozmaringgal együtt üvegesre pároltam rajta az apróra vágott vöröshagymát és a lereszelt fokhagymát. Ezalatt egy másik serpenyőben szárazon körbepirítottam a húskockák minden oldalát, felöntöttem a fehérborral, megvártam amíg az alkohol elpárolog, majd az egészet a párolt hagymához adtam. Borókabogyóval, szegfűborssal, sóval, borssal fűszereztem, és lefedve addig főztem, amíg a hús megpuhult (ha szükséges, egy kevés vizet adhatunk hozzá). Ekkor hozzáadtam a felaprított petrezselyemzöldet és a tejszínt, összekevertem, lefedtem, levettema  tűzről, és így lefedve hagytam állni még 10 percig.
A knédlihez a kenyeret apró kockára vágtam, egy tálba tettem, meglocsoltam a tejjel, félretettem.
Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, üvegesre pároltam rajta a nagyon apró kockára vágott salottát és a lereszelt fokhagymát, majd hozzáadtam a feleprított petrezselyemzöldet, levettem a tűzről, ezt is félretettem.
A tejbe ártatott kenyeret a tojásokkal botmixer segítségével pépesítettem, hozzáadtam a petrezselymes párolt hagymát, sót, borsot, végül a masszát jól összedolgoztam, és 15-20 percig állni hagytam.
Egy lábasban vizet forraltam. A kenyeres masszából vizes kézzel gombócokat formáltam (szeretem ha a kenyérgombócok kicsik, kb. diónagyságúak) és alacsony lángon addig főztem őket, amíg feljöttek a víz tetejére. A gombócokat leszűrtem, és a borókás borjúlábszárral együtt tálaltam.

Hasonló bejegyzések:

Paprikakrémleves friss zellerrel

Gaba

2011. Jun. 12.

Hozzászólások (6)

Tudom, ez nem harmincperces fogás, de ha ügyesek vagyunk, este, mialatt a vacsora fő, megsütjük, meghámozzuk a paprikákat, így másnap a leves összeállítása már tényleg semmiség!
Paprikakrémleves friss zellerrel
Hozzávalók: 4 db piros vagy sárga színű, vastag húsú kaliforniai paprika, 1 fej vöröshagyma, 1 cikk fokhagyma, extraszűz olívaolaj, 1 ágacska rozmaring, 1 dl száraz fehérbor, só, bors, 1 dl tejszín, egy zellerszár, frissen facsart citromlé

A paprikákat egy tűzálló tálba helyeztem, és 220 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a héjuk szinte teljesen megfeketedett. Ekkor kivettem a tálat, letakartam, 5-10 percig állni hagytam, majd levettem a fedőt, és a paprikákat meghámoztam.
Egy lábasban felhevítettem az olívaolajat, megpirítottam benne a fokhagymát és a rozmaringot, majd mindkettőt kihalásztam, és kidobtam. A megmaradt illatos olajon megdinszteltem az apró kockára vágott hagymát, hozzáadtam a hámozott, sültpaprikát, a fehérbort, sót, borsot, és az egészet kb. 10 percig főztem, botmixerrel a nyers zellerszárral együtt pürésítettem. (Ha nagyon szép sima levet szeretnénk, mindenképp szűrjük át!) Kóstoltam, és mivel kissé tolakodónak éreztem az ízét, adtam hozzá nem több mint 1 dl tejszínt, forraltam rajta egyet, levettem a tűzről, újrakóstoltam, facsartam bele egy kevés citromlevet, és először csak egy pötty citromos-kapros tejföllel, másodszor pedig kapros olívaolajban megpirított fokhagymás kenyérkockákkal tálaltam. Ember tejfölös vívmányok helyett, tőle megszokott módon parmezánt reszelt a tetejére és meglocsolta egy kevés olívaolajjal is.

Hasonló bejegyzések:

Kecskesajt fagyi csipkebogyó lekvárral, rozmaringos grissinivel

Gaba

2011. May. 19.

Hozzászólások (2)

Csak eltökélt kecskesajt rajongóknak! A ricottától izgalmas, kicsit poros textúrájú alap, amely kiválóan illik további sós és édes kombinációkhoz is. Kicsit húzós, vastag érzetet ad a szájban, de ez csak a tejszín miatt van, valamit majd ki kell találni helyette.
Először azt hittem, jó lesz előételnek, de annyira intenzív ízű, hogy más helyet kell majd neki találni vagy pedig egészen mini adagokat készíteni belőle.
Kecskesajt fagyi csipkebogyó lekvárral, rozmaringos grissinivel
Hozzávalók: 100 g krémes kecskesajt (az igazit a LIDL-ben találtam meg, francia termék), 50 g ricotta, 200 g tejszín, 3 ek. méz, 125 g joghurt, lehetőleg házi csipkebogyó lekvár, a grissinihez 240 ml langyos víz, 2 ek. extraszűz olívaolaj, 1 tk. só, 1 tk. cukor, 20 g élesztő, apróra vágott friss rozmaring
Egy lábasban felmelegítettem a tejszínt, hozzáadtam a mézet és a kecskesajtot, majd az egészet folyamtosan kevergetve, nagyona lacsony lángon addig melegítettem, amíg a sajt és a méz teljesen elolvadt. Ekkor levettem a tűzről, hozzáadtam a joghurtot és a ricottát, az egészet botmixerrel simára turmixoltam, jól lehűtöttem, majd fagyigépbe töltöttem, ami elvégezte a maradék munkát.
A grissinihez a hozzávalókból nem túl lágy kenyértésztát gyúrtam, letakarva meleg helyen másfél óráig kelesztettem, majd csíkokra vágtam, megsodortam, sütőlemezen további 30 percig kelesztettem, és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsütöttem.
(Hozzáértő biztos megmondja majd nekem szívesen, hogy kell azokat a nagy ronda fényfoltokat leradírozni a képről. )

Hasonló bejegyzések:

Ecetek a Tokaji Borecet Manufaktúrából III. - Mustáros-tejszínes házinyúl

Gaba

2011. May. 06.

Hozzászólások (6)

Ez volt a mai ebéd.
És ím, meghajlok a mai szakács előtt.
Egyszerű, tiszta ízek, omlós hús, mélyzöld-savanyú selymes mártás… Eszeveszettül finom ez a nyúl, és csak csapkodom a fejem, hogy hogy a csudába nem készítettem még így soha?!?!
Mustáros-tejszínes házinyúl
Hozzávalók: egy kb. 1,5 kg-os házinyúl, 1 gerezd fokhagyma, 2 salottahagyma, vaj, 3 dl száraz fehérbor, 0,5 dl kakukkfüves fehérborecet, 1 babérlevél, 3 púpos evőkanál mustár, 1,5 dl tejszín, só, bors, egy nagy csokor friss kakukkfű
Páclevet készítünk: összekeverjük az ecetet, a fehérbort, a félbevágott fokhagymát, a babérlevelet, néhány friss kakukkfűágat, és egy kevés frissen őrölt feketeborsot. A nyulat feldaraboljuk, besózzuk, leöntjük a páclével, lefedjük és egy éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap kivesszük a pácléből, és alaposan lecsöpögtetjük.
Egy serpenyőben vajat hevítünk, a húsdarabok minden oldalát megpirítjuk rajta. Közben egy másik serpenyőben újabb adag vajat hevítünk, megpároljuk rajta a vékony csíkokra vágott hagymát, hozzáadjuk a megpirított húst és egy kis csokor friss kakukkfüvet. Az egészet felöntjük a páclével, megvárjuk míg felforr, ekkor hozzáadjuk a mustárt majd a tejszínt, és nagyon alacsony lángon a az egészet készre pároljuk. (Öntöttvas lábasban az igazi!)
A hús alatt lévő levet botmixerrel simára turmixoljuk, átszűrjük, és egy teáskanálnyi vajjal újra felforraljuk, így szép sima, fényes mártást kapunk.
Párolt sárgarépával, spenóttal, krumplival, könnyű krumplipürével tálaljuk (És aki bírja még, – én spec. nagy kakukkfű rajongó vagyok- megszórhatja még egy kevés friss kakukkfűvel is.)

Hasonló bejegyzések:

Spagetti mascarponés-tejfölös spenóttal és posírozott tojással - Spaghetti con uova affogate e crema di spinaci, mascarpone e panna acida

Gaba

2011. Feb. 04.

Hozzászólások (6)

Máriának ígértem a Facebookon, csak mostanában annyi minden összejött, ráadásul épp amikor végre magaménak tudhattam 3-4 nyugodt éjszakát ti. amikor A Gyerek nem ébred fel háromnál többször, A Gyerek stessa jól megbetegedett. Mindig így van: amikor már csak karnyújtásnyira van az az állapot, amikor foglalkozhatnék azokkal a dolgokkal, amik a fontossági lista második helyén állnak (még csak véletlenül sem azért mert kevésbé fontosak, csupán halaszthatóak), és nagy sunnyogva összedörzsölöm a két kezem, akkor biztos hogy közbejön valami, és  mint amikor a taná rbácsi hátrébb küldi a tornasorban a gyereket “ne ágaskodj, fiam, nem vagy te még olyan nagy”, szépen visszaterelgetem magam én is az előző állapotba.
Ok, mára eleget szövegeltem. Recept:
Spagetti mascarponés-tejfölös spenóttal és posírozott tojással
(Spaghetti con uova affogate e crema di spinaci, mascarpone e panna acida)
Hozzávalók: 320 g spagetti, 280 g fagyasztott leveles spenót, 1 tk. vaj, extraszűz olívaolaj, 2 cikk fokhagyma, 4 ek. tejföl, 2 ek. mascarpone, 1 dl tejszín, 40 g frissen reszelt Parmigiano vagy Grana, 4 tojás, ecet, só, frissen őrölt bors, szerecsendió, lilahagyma
A lilahagymát nagyon vékonyan felszeleteltem, besóztam, és tálalásig ecetes vízben hagytam állni.
Egy serpenyőben felhevítettem a vajat és egy kevés olívaolajat, alacsony lángon megpirítottam rajta a héjától megfosztott, kés élével kissé szétnyomott fokhagymagerezdeket, hozzáadtam a fagyasztott spenótot, sóztam, borsot tekertem és szerecsnediót reszeltem rá, majd kb. 5 percig főztem. Ekkor levettem a tűzről, hozzáadtam a tejfölt, a mascarponét és a tejszínt, botmixerrel kissé pürésítettem (de csak annyira, hogy maradjanak benne bőven egész spenótlevelek), majd újra visszatettem a tűzhelyre, belereszeltem a sajtot, egyet forraltam rajta, és félretettem, melegen tartottam.
Ezalatt két lábasban vizet forraltam, mindkettőt sóztam, az egyikbe egy kevés ecetet is raktam. A spagettit az ecet nélküli vízbe dobtam, és amikor a tészta kb. félig megfőtt, egy kanállal örvényt kavartam a lobogó ecetes-sós vízbe, majd a tojásokat egyenként egy-egy percig posíroztam, szűrőkanállal kivettem, a lelógó tojásfehérje-szalagokat levágtam .
A spagettit “al dente” leszűrtem, majd összekevertem a mascarponés spenóttal és egy kevés vízzel, amiben a tészta főtt. Kanál, villa segítségével tányérokra fészkeket raktam a spagettiből, mindegyik tetejére egy-egy tojást helyeztem, a tojásokat kettévágtam, hogy a sárgájuk ráfolyjon a tésztára, minden tányér kapott néhány szelet ecetes lilahagymát, egy csepp extraszűz olívaolajat és egy tekerés sót ill. borsot.
Nem volt szükség második fogásra. 😉
P.S. Hagyma, tejszín elhagyható, a mascarponés-spenótos szószba mehet pár csepp ecet vagy citromlé is – olasz citrom leve; mondjuk. Hm.

Hasonló bejegyzések:

Post poszt - Panna cotta zselatin nélkül

Gaba

2010. Feb. 10.

Hozzászólások (10)

Igaz, “csokis sütis ellenszolgáltatást” nem kapok érte, de azért nagyon szívesen…;-)
Az új blog egyelőre áll – szinte üresen. Ezzel akartam ott nyitni, de egyelőre fogalmam sincs, mikor lesz nyitás. Csúszunk. Mint mindig, az utóbbi időben.

Zselatin nélküli panna cotta
– elsősorban Flat-Catnek 😉 – mert megígértem

Hozzávalók 12 főre:
  • 0,5 l zsíros tej
  • 0,5 l tejszín
  • 125 g cukor (nekem 80 is elég)
  • 125 g akácméz
  • 250 g tojásfehérje
  • 1 vaníliarúd
  • 1 kis darab fahéj
  • 1 narancs reszelt héja
  • 1 citrom reszelt héja

Keverjük össze a tejet, a tejszínt, a cukrot, a mézet, a vanília kiakapart magocskáit és a narancs ill. citrom lereszelt héját, majd kis lángon, folyamatosan kevergetve melegítsük fel. Amint elkezd forrni, vegyük le a tűzről, hagyjuk állni egy órán keresztül, majd szűrjük le és keverjük össze a kissé felvert tojásfehérjével. (Fontos! A tojásfehérjét villával szoktam nem is inkább felverni, csak éppen annyira megmozgatni, hogy a tejszín tökéletesen elkeveredjen benne. Ha a fehérjét túlságosan felverjük, a panna cotta „lyukacsos” lesz, ha pedig nem verjük fel kellőképpen, nem keveredik el a tejszínnel.)
Vajazzunk ki néhány hőálló formát (én a szufflé formákat szoktam használni, de ha nem akarjuk kiborítva tálalni, akkor egy-egy szép, hőálló üvegpohár is jó), töltsük bele a tojásfehérjés-tejszínes keveréket, és állítsuk bele egy meleg(!) vízzel félig felöntött tepsibe.
160 fokra előmelegített sütőben süssük kb. másfél órán keresztül.
Amikor a panna cotta elkészült, vegyük ki a sütőből (nem kell megijedni, ilyenkor még elég lágy), szobahőmérsékleten hagyjuk kihűlni, majd 5-6 órára tegyük hűtőbe, és csak ezután tálaljuk.
Ha a formából kiborítva szeretnénk tálalni, mártsuk a formát néhány másodpercre(!) forró vízbe, így a panna cotta elválik a forma falától, és könnyen kiborítható. Ha viszont nem akarjuk kockáztatni az esetleges olvadást, óvatosan húzzunk körbe a panna cotta és a forma fala között egy vékony pengéjű kést, és egy határozott mozdulattal borítsuk kistányérra a desszertünket.
(A képen látható panna cotta zselatinnal készült. Leírás itt.)

Hasonló bejegyzések:

Panna cotta zsidócseresznyés és kakiszilvás szósszal

Gaba

2010. Jan. 18.

Hozzászólások (8)

Nem egyszer készítettem már panna cottát, e szerint a recept szerint. Most viszont sietnem kellett, ill. az időm nagy részét inkább a „garnírungra” akartam szánni, aztán azt gondoltam, hogy a zselatin majd megoldja a problémát.
Soha többé! Egy rágós-gumis vacak lett belőle.
S.O.S. Aki olvas, nálatok hogy működik a zselatin-(tej)-tejszín arány?
A képeken látható panna cottához felhasználtam 6 dl tejszínt, 2 dl tejet, 6 lap zselatint (egyenként 2 grammosak) és 100 g cukrot. Nem biztos, hogy még egyszer fogok vele próbálkozni -elvégre az eredeti recept sem tartalmazt zselatint-, de azért kíváncsi lennék, hogy másoknál hogy működik.
A poharak tetején lévő gyümölcsszószokról már napok óta álmodom. Szinte szó szerint. Többször megtörtént már, hogy éjjel, amikor felébredtem, hogy Annát megszoptassam, ezer féle ízkombináción járt az eszem. Tudom, dili vagyok, de az utóbbi időben már rettentően hiányzott a „konyha-lét”.
Tehát a panna cotta tetejére próbálkoztam egy zsidócseresznyés -(mangós)-mentás szószt kikísérletezni. A szószba a gyümölcsökön kívül egy pici akácmézet és néhány levél friss mentát raktam. (A gyümölcsök aránya 70-30 a zsidócseresznye javára, ill. volt egy sima, mangó nélküli változat is, de ez a főkóstolás után az asztalon való részvételben alkalmatlannak találtatott. Ja, és a képfeliratot is elbaltáztam. Menta helyett citromos kakukkfüvet írtam, és tkp. nem is nevezném pürének a gyümölcsös réteget a tetején, ugyanis a zsidócseresznyét nem pürésítettem, csak késsel nagyon apróra vágtam, nem akartam ugyanis, hogy a magocskák összetörjenek. Ha lesz egy kis időm, el ne felejtsem kijavítani! UPDATE- javtottam.)
A másik gyümölcsszószhoz, ami viszont végül püré lett, használtam kakiszilvát (az utolsót :-(((( az összes többi lefagyott Ember nagynéni kertjében a nagy fagy alatt), egy kevés frissen facsart narancslevet (Tarocco), és friss citromos kakukkafüvet. Ez utóbbi megnyerte a nagydíjat: részt vehet a téli panna cotta készítés következő fordulójában.

Hasonló bejegyzések:

« Régebbi bejegyzések
Frissebb bejegyzések »
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!