Tavola in Piazza

Pacal Friuliból - Trippe in bianco

Buongiorno, biciklis világ!

A tegnapi halas poszt után ma ismét a Tavoláról tudósítok. Jelentem a fiúk Friuliban vannak (“…ez itt az ééééééén -második- hazááááám”). Arra még nem jöttem rá, hogy a Giro résztvevői hogy és mikor jutnak el Bibionéból Palmanovába, de mihelyst megtudom, kiállok a kiskapuba, és átadom nekik minden magyar bringa-fan üdvözletét. 😉

Nézzük a tegnapi eredeményeket: Adrei Greipel, “a Lotto-Soudal német versenyzője már harmadik szakaszsikerét szerezte. Ma 187 km és sík terep várt a karavánra a bibionei befutó előtt. Greipel a hajrában az ausztrál Ewant (Orica) és az olasz Nizzolot (Trek) előzte meg és továbbra is vezet a pontversenyben, így övé a piros trikó, bár holnap már nem áll rajthoz, a szezon további részére rápihen.  Az összetettben ma nem történt változás, a verseny nagy felfedezettje, Bob Jungels (Etixx) megőrizte a rózsaszín trikót.” – írja a velo.hu

Ma egy kifejezettem érdekes, kemény emelkedőkkel, lejtőkkel, kanyarokkal tarkított, egészen pontosan 170 km hosszú szakasz vár a fiúkra Palmanovától Cividaléig. Izgalmas lesz ez a nap! Én mindenképpen követni fogom az eseményeket.

Friuliról mind itt a Tavolán, mind a Tarka Bárkán annyit írtam már, hogy most hirtelen nem is tudom, mit adhatnék még a már meglévő anyaghoz. Nézzük előbb a korábbi posztokat! Van itt

– friulán halleves, amit a Michelin csillagos séftől, Alberto Tonizzotól tanultam,

scampi alla busara

maranói halleves,

marinált füstölt pisztráng vajas kalácson,

paradicsomos angolna,

füstös csiperke gomba polentával,

gubana – friulán karácsonyi kalács,

cjarsòns – különleges ízvilágú (fahéjas-mentás-kakaós-mángoldos), füstölt ricottával szervírozott, töltött tészta Carniából.

frico – burgonyás sült sajt, stb.

és többek között van egykét (na, jó, három, négy, öt), fényképes, személyes jellegű bejegyzés is.

No és hogy miért is lehet szeretni Friulit? Elsősorban azért, mert itt tkp. minden van: tenger, dombság, hegyek; kedves nagyobb (Trieszt, Udine, Gorizia, Pordenone, Tarvisio) és kisebb (Codroipo, San Daniele, Aquileia, Grado, Cividale,  Forni di Sopra, Cormòns, Venyone, Gradisca d’Isonzo stb.), egy halom magyar vonatkozású történelmi emlékkel bíró város; kiváló éttermek (a legjobbak listája itt); jó borok (lista itt); sonka – San Danielében; szalámi; brovada – törkölyben savanyított karórépa, musetto – sertésorr, sertésbőr, fej-,csülök-, és egyéb, kevésbé értékes húsrészek -kinek hogy, igaz?- ledarálva, sóval, borssal, vörösborral és szerecsendióval fűszerezve, vastagbélbe töltve; kiváló minőségű pisztráng itt, almabor Verzegnisben; olívaolaj Triesztben; méz; Montasio és Latteria sajt; sör pl. Saurisban; grappa – a legjobb itt, és kb. estig sorolhatnám a látnivalókat, műemlékeket, múzeumokat, de most erre sajnos nincs idő. (Ne felejtsük el, hogy Olaszországnak ez az a régiója, amely a legközelebb esik szeretett hazánkhoz. Budapestről cirka 5-6 óra alatt ide lehet érni, szóval akár egy hosszú hétvégére is érdemes ide ellátogatni.)

Rátérek inkább a bejegyzés fénypontjára: ez pedig nem más, mint “pacal fehéren”- “trippe in bianco”, azaz paradicsom nélkül, sok zsályával, petrezselyemzölddel, és jó érett Montasio sajttal.

Friuliban a paradicsomos változat is elterjedt, de egy ilyen már volt a blogon, ezért döntöttem a lenti elkészítése mellett. Állítólag Carniában babot és burgonyát is főznek bele, ez nekem  kicsit soknak tűnt, így maradt a polenta, mint köret.

Íme a recept:

Pacal fehéren Friuliból – Trippe in bianco

Hozzávalók kb. 6 személyre:

600 g pacal

1 nagy sárgarépa

1 angol zeller szár

1 db vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

150 ml száraz fehérbor (nálam friulano)

6-8 db zsályalevél

egy nagy csokor petrezselyemzöld

só, frissen őrölt fekete bors

extra szűz olívaolaj

50 g érlelt Montasio sajt

trippe1

A zöldségeket megtisztítjuk. A zellerszárat és a sárgarépát nagyon apró kockára, a pacalt csíkokra vágjuk, a vöröshagymát, a petrezselyemzöldet finomra aprítjuk.

Egy magas falú cserépedényben olajat hevítünk, belerakjuk a hagymát, a fokhagymát, a zellert, a sárgarépát, a petrezselyemzöld felét, és néhányszor megkeverve, közepes lángon kb. 10 percig pároljuk.

Felöntjük a borral, majd amikor a nagy része elpárolog, hozzáadjuk a pacalt és a zsályaleveleket. Megsózzuk, megborsozzuk, és az egészet (szükség szerint néha-néha egy kevés vízzel vagy hús/zöldség alaplével meglocsolva) kb. 3 óra alatt készre főzzük.

Papírvékonyra szelt érlelt Montasióval és a maradék aprított petrezselyemzölddel megszórva, friss kenyérrel vagy grillezett polentával forrón tálaljuk.

trippe

Az idei Giróról való gasztronómiai tudósítás részemről véget ért. Jó móka volt! Lányok, köszönöm a lehetőséget. Remélem, még találkozunk!

Holnap Erika jelentkezik a Paszulyról. Kövessétek!

Lasagne alla bolognese

A bolognai ragu az egész világ kedvence,  a carbonara spagettivel együtt az egyik legtöbb torz változattal bíró étel. Az olasz konyha hagyományainak ápolásával foglalkozó Accademia Italiana della Cucina 1982. október 17-én a Bolognai Kereskedelmi Kamaránál jegyzőkönyvbe foglaltatta ugyan a húsos mártás helyiek által egységesenlfogadott receptjét, erre azonban sokan – főleg külföldön – fittyet hánynak.

A bolognai ragu egyértelműen  slow food termék, elkészítése legalább 4-5 órát vesz igénybe, és a köztudatba tévesen beépült  spagettivel ellentétben tagliatellével, esetleg pennével vagy híg besamel mártással lasagne lapok között kerül a helyiek asztalára.

Lássuk ez utóbbi receptjét:

Lasagne alla bolognese

Hozzávalók 8 személyre:

A raguhoz:

600 g darált marhaszegy vagy marhanyak

1 nagy fej vöröshagyma

120 g sárgarépa

100 g angol zeller

150 g pancetta

100 ml száraz fehérbor

200 ml zsíros tej

400 g passzírozott (esetleg ugyanennyi hámozott, darabolt) vagy 120 ml sűrített paradicsom és 300 ml zöldség vagy hús alaplé

½ tk. frissen reszelt szerecsendió

½ tk. őrölt fehér bors

50 g vaj

4 ek. extra szűz olívaolaj

A besamel mártáshoz:

80 g vaj

80 g liszt

1,2 l zsíros tej

½ kk. frissen reszelt szerecsendió

½ kk. őrölt fehér bors

Továbbá

400 g száraz lasagne tészta

100 g frissen reszelt parmezán

1 kk. vaj

lasagne1

A hagymát megpucoljuk és a sárgarépával, a zellerrel valamint a szalonnával együtt finomra aprítjuk.

Egy lábasban 50 g vajat és 4 ek. olívaolajat hevítünk, belehelyezzük a szalonna darabkákat, és lassú tűzön zsírjára sütjük. Hozzáadjuk a zöldségeket, és a lehető legkisebb lángon kb. 15-20 percig pároljuk. A darált húst a zöldségekhez keverjük, sóval, borssal és frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük, és nagy lángon, ügyelve arra, hogy a zöldségek és a szalonna meg ne égjenek, lepirítjuk. Felöntjük a fehérborral, majd amikor a bor szinte teljesen elpárolog, hozzáöntjük a tejet is. A lángot mérsékeljük, és a ragut lefedve, néha-néha megkeverve 2,5 órán keresztül főzzük. Ekkor hozzáadjuk a passzírozott (vagy hámozott, darabolt) paradicsomot, és a szószt további 30 perc alatt készre főzzük. Mivel a tésztalapok sok folyadékot magába szívnak sütés közben, fontos, hogy a ragu kellően szaftos legyen. Ha a szószt tehát túl sűrűnek találjuk, hígíthatjuk 100-150 ml zöldség- vagy hús alaplé hozzáadásával.

A szokásostól hígabb besamel mártást készítünk: egy lábasban felhevítjük a vajat, beleszórjuk a lisztet, és alacsony lángon kissé megpirítjuk. (Ügyeljünk arra, hogy a liszt ne barnuljon meg!) A készülő mártást folyamatosan keverjük, és lassan hozzácsorgatjuk a meleg tejet. Ezután sóval, fehér borssal és frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük, és forrásponttól számítva még 2-3 percig főzzük.

Egy 22×26 cm-es tepsit kivajazunk, belerakunk 3-4 evőkanálnyi ragut, és szétterítjük, hogy mindenhová egyenlően jusson. (Ez a kevés vajas-húsos szósz megakadályozza, hogy a tészta a tepsink aljára égjen.) A húst befedjük egy réteg tésztával, majd ismét ragu, erre híg besamel mártás, majd 1-2 evőkanálnyi frissen reszelt parmezán kerül. A rétegezést addig folytatjuk, amíg a hozzávalók el nem fogynak – fontos azonban, hogy mindig besamellel és reszelt parmezánnal fejezzük be.

A lasagnét 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 30-35 perc alatt készre sütjük, és a sütőből kivéve, tálalás előtt legalább 20 percig állni hagyjuk.

lasagne

Elkészítési idő: kb. 4,5 óra

Főtt házinyúl fokhagymás-zsályás olívaolajban avagy tonno di coniglio

Tradicionális piemonti előétel. Előre elkészíthető, így annak aki karácsonykor nem akar sokat a tűzhely mellett ácsorogni, melegen ajánlott! 😉

Főtt házinyúl fokhagymás-zsályás olívaolajban avagy tonno di coniglio

Hozzávalók: 1 konyhakész házinyúl, egy vegyes zöld fűszer csokor (rozmaring, kakukkfű, bazsalikom, babérlevél), 1 salotta hagyma 2-3 szegfűszeggel megtűzdelve, 50 g angol zeller, 1 sárgarépa, 2 szegfűszeg, 10 szem egész feketebors, 2 gerezd fokhagyma, 10-15 szem borókabogyó, zsályalevelek, rózsabors, só, extraszűz olívaolaj

Egy nagy fazékban vizet melegítünk.
Amikor a víz forrni kezd, hozzáadjuk a zöld fűszer csokrot, a szegfűszeggel megtűzdelt hagymát, a zellert, a sárgarépát, a borsot és egy gerezd fokhagymát, majd közepes lángon 20 percig főzzük.
A nyulat a fűszeres vízbe merítjük, és gyöngyöző vízben addig főzzük, amíg a hús szinte elválik a csonttól. A lábast levesszük a tűzről, és a húst a főzővízben hagyjuk kihűlni.
A fokhagymát vékonyra szeleteljük.
A nyulat kicsontozzuk, a főtt húst kisebb darabokra szedjük, és a fokhagymával, a rózsaborssal, a borókabogyóval valamint a zsályalevelekkel váltakozva befőttesüvegbe rakjuk.
A fűszeres húst felöntjük extraszűz olívaolajjal, lezárjuk, és tálalás előtt legalább fél napig hűtőszekrényben állni hagyjuk. Előételként tálaljuk.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 33

A vadas menü első fogása, amit nemrég ígértem:
Tagliatelle szalonka raguval
Hozzávalók:

  • 320 g tagliatelle
  • 1 szalonka megtisztítva (májával együtt) és 2 csirkemáj
    vagy
  • 2 szalonka
    (Egy szalonkát kevésnek találtam 3-4 főre, de mivel nekem csak egy madaram volt, így adtam hozzá 2 csirkemájat. Először úgy 5 dkg-nyi marhamájat akartam hozzáadni, de féltem, hogy túl intenzív lesz az íze, és a szalonka nem érvényesül mellette.)
  • 5 dkg húsos füstölt szalonna
  • olívaolaj
  • 1 vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 zellerszár
  • 1 sárgarépa
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 babérlevél
  • 2 zsályalevél
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 3 dl l húsleves (lehetőleg marha)
  • néhány szem borókabogyó
  • 3 hámozott, darabolt paradicsom
  • petrezselyemzöld
  • frissen őrölt bors


A szalonkát 6 részre vágtam (2 szárny, 2 comb, mell, hát).
A szalonnát felkockáztam és egy lábasban kiolvasztottam azt a kevés zsírt, ami benne volt. A pörcöt benne hagytam. (5 dkg-től ne várjunk sokat, csak az íze miatt kell!) Öntöttem hozzá egy kevés olívaolajat, majd amikor felforrósodott, hozzáadtam az apróra vágott hagymát, az áttört fokhagymát, a zöldfűszereket és néhány percig pároltam.
Ezután tettem bele az egészen pici kockára vágott sárgarépát és zellerszárat, majd nagy lángon addig pároltam, amíg szinte az összes víz elpárolgott a zöldségek alól.
Felöntöttem a vörösborral, majd ismét lepirítottam. (Ekkorra már jó sűrű szaft keletkezett a lábasban.) Hozzáadtam a szalonkadarabokat, a borókabogyót, tekertem rá egy kevés borsot, majd lefedtem, és kb. 1 órán keresztül, alacsony lángon főztem.
1 óra főzésidő után hozzáadtam a hámozott, darabolt paradicsomokat, majd ismét 1 óra főzés következett. Ekkor raktam hozzá a csirkemájakat, amik a szalonkával együtt (végre) kb. 15 perc alatt megfőttek. (Nem tudom, miért kellett ennyi idő ennek az aprócska madárkának ahhoz, hogy megpuhuljon!)
A tagliatellét lobogó, sós vízbe dobtam.
A májakat és a szalonkadarabokat kivettem a lábasból, megvártam amíg egy kissé kihűlnek. A szalonkadarabokról leszedegettem a húst, a májakat pedig apróra vágtam. Mániám, hogy nagyobb darab zöldfűszert, és főleg borókabogyót egészben, szószban, szaftban nem hagyunk, úgyhogy én a szószból a leveleket és a bogyókat is kihalásztam.
A húst és a májat visszatettem a paradicsomos-zöldséges szószba, megszórtam egy kevés apróra vágott petrezselyemzölddel, majd megvártam míg az egész újra felmelegszik.
A tésztát leszűrtem, a szósszal összekevertem és azonnal tálaltam
.

Karácsonyi fácántekercs januárban

Elkészült a karácsonyi fácántekercs, ami a Nemisbéka által kírt karácsonyi receptverseny főétel kategóriájában harmadik helyezést ért el. Köszönöm mindenkinek, aki szavazott rá, és főleg köszönöm Nemisbékának elsősorban a verseny ötletét, a lebonyolításba fektetett rengeteg energiát, végül pedig a nyereményt!
Írtam akkor, hogy utolsó héten már nem volt időm elkészíteni, így a madár a fagyasztóban végezte.
Vasárnap Luciano jött hozzánk, (a Giorno della Memoria kapcsán sohasem hiányozhat, meg egyébként is állandóan újabb és újabb könyveken dogozik…fáradhatatlan!!!) ráadásul „anya-pakkot” hozott, egyértelmű volt tehát, hogy kitüntetett barátunk kitüntetett vacsorában részesül.
Így lett a menü tagliatelle szalonka raguval -recept később- és fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal. (Desszertet nem készítettem. Luciano nem rajong a desszertekért.)

Íme a már korábban megígért recept:


Fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal


Hozzávalók:

  • 1 fácántekercs (a tekercs elkészítésének a leírása itt található)
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 2 paradicsom
  • 2 babérlevél
  • egy ágacska rozmaring
  • 2-3 friss zsályalevél
  • 2 dl tejszín
  • bors
  • olívaolaj
Egy nagy lábasban felhevítek egy kevés olívaolajat, és a fácántekercs minden oldalát alaposan megpirítom benne. Hozzáadom a vékony csíkokra vágott hagymát, az áttört fokhagymát és a zöldfűszereket, majd addig pirítom, amíg a hagyma kissé sárgás színt kap. Ezután meglocsolom a vörösborral, megvárom amíg nagy része elpárolog, hozzáadom a kb. 1x1x1cm-es kockára vágottzöldségeket, lefedem, és folyamatosan, mindig csak épp egy kevés vizet hozzáadva addig párolom, amíg a fácán megpuhul.
A tekercset kiemelem a lábasból és egy vágódeszkára helyezve hűlni hagyom. (A zöldfűszereket kidobom.)
A megmaradt zöldséges szaftot átpasszírozom, visszaöntöm a lábasba, belekeverem a tejszínt, és ha szükséges, egy kevés vizet is adok hozzá, majd egyet forralok rajta.
Ezalatt a fácánt kb. 2 cm vastag szeletekre vágom, és a szeleteket tálalásig a tejszínes szaftba helyezem, hogy ne száradjanak ki.
(No, ez lett volna az eredeti elgondolásom, de közben beugrott, hogy Luciano nem nagyon szereti a tejszínt, így a szaft egyik felét meghagytam eredeti formájában, és csak a másik felét tejszíneztem, és aki kért, annak locsoltam belőle egy keveset a tekercs tetejére.)

Polenta


Hozzávalók:
  • 300 g kukoricadara
  • 1 l víz
  • 2 tk. só
A vizet felforralom, hozzáadom a sót, és vékony sugárban a kukoricadarát. Közben megállás nélkül kevergetem, hogy ne csomósodjon össze. (Ha túl sűrűnek találom, adok hozzá még egy kevés vizet.)
A híg polentát kb. 40 percig folyamatosan kevergetve készre főzöm, és egy kisebb tepsibe vagy más -én általában hasáb alakú- formába öntöm. Frissen is szeretjük, de mindig úgy készítem, hogy maradjon másnapra is. A másnapra megmaradt polentát felszeletelem, és grillrácson, sütőben vagy bordázott aljú serpenyőben megpirítom.

Vajban párolt paraj


Hozzávalók:
  • 400 g fagyasztott parajlevél
  • 20 g vaj
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • frissen őrölt bors
  • szerecsendió
  • 50 g reszelt parmezán
A vajban megpirítom a hajszálvékony csíkokra vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Hozzáadom a még fagyott parajleveleket, lefedem, és addig melegítem, amíg teljesen kiolvad. Ezután sóval, frissen őrölt borssal és sok-sok szerecsendióval fűszerezem, és addig főzöm, amíg szinte az összes lé elpárolog alóla. Végül összekeverem a frissen reszelt parmezánnal, lefedem, és néhány perc pihentetés után tálalom.

Vitello tonnato - Az egyik nagy kedvenc

VITELLO TONNATO ALLA PIEMONTESE
TONHALAS BORJÚCOMB PIEMONTE-I MÓDRA

Szeretem! Igaz, nem könnyű étek, de forró nyári napokon kitűnő eledel! Anyósomtól. Remélem, sok-sok szeretettel ;-)Hasznos, mert előre el lehet készíteni, ugyanakkor költséges mulatság… a borjú igen drága errefelé… 🙁



Hozzávalók:
80 dkg borjú hátsó comb,
1 közepes fej hagyma,
1 db szárzeller,
1 közepes sárgarépa,
1 csokor tetszes szerinti zöldfűszer (nálam: kakukkfű, babérlevél, zsálya, rozmaring),
1 dl száraz fehérbor,
1,5 dl napraforgó olaj,
1 tojás,
1 citrom leve,
20 dkg olívaolajas tonhal konzerv,
1 ek. kapribogyó,
só, bors
Tisztítsuk meg a sárgarépát, a zellert, és a hagymát. Ez utóibbit vágjuk ketté. A zöldfűszereket kötözzük össze, és a zöldségekkel együtt rakjuk egy nagy lábasba. Öntsünk rá 3 liter vizet, sózzuk, majd adjunk hozzá 0,8dl száraz fehérbort. Forraljuk fel, rakjuk bele a borjúcombot, és főzzük kb.35-40 percig. A húst ebben a lében hagyjuk kihűlni.
Merülő mixerrel pépesítsük a kapribogyót a maradék fehérborral és a tonhalkonzervvel. (Tetszés szerint hozzáadhatjuk a hús levében főtt zöldségek bármelyikét – én egy kis darab sárgarépát szoktam.) A tojásból, olajból és a citromléből majonézt készítünk, és a kapribogyós-tonhalas masszát belekeverjük. Ha túl sűrűnek találjuk, adhatunk hozzá 1-2 ek. húslét. I’zles szerint sózzuk, borsozzuk.
A borjúcombot kivesszük a vízből, alaposan lecsepegtetjük, es 2-3 mm-es szeletekre vágjuk, majd egy nagy tányéron, félig egymásra csúsztatva elhelyezzük a szeleteket. A majonézes-tonhalas mártást ráöntjük, az egészet folpackkal letakarjuk, és néhány órára hűtőbe tesszük. Galambbegy-hónaposretek-fekete olajbogyó salátával isteni!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!