Vadkomló – LuppoloA vadkomló (Humulus Lupulus) a kenderfélék családjába tartozó kétlaki évelő növény. Nálunk ligetekben, árokparti fákra felkúszva terem. Szeretem. Az előző bejegyzésben említett gyermekláncfű levél, ill. a „cofolón“ íz szempontjából elbújhat mellette! A vadkomló íze kellemesen kesernyés; nem zavaró, nem hivalkodó, a friss hajtások selymesen szétomlanak a szánkban..
A termelt komlót a sörgyártásban hasznosítják, hiszen a sör legfontosabb ízesítő és tartósító alapanyaga. Nyugtató és altató hatása csökkenti a feszültséget az erekben, valamint csillapítja a szapora szívverést. Keserűanyagai javítják az étvágyat, az emésztést, elpusztítva a káros bélbaktériumokat a vastagbélben. Természetes antibiotikum, a vesetisztító teakeverékek alkotórésze. A sebgyógyításban antibakteriális hatása miatt használják.
Ne gondoljuk, hogy valami nagy újdonságról beszélek! A vadkomló fiatal hajtásaiból, a „komlójövésekből” Erdélyben levest, főzeléket készítettek. Az „komló hegy salátát” említi már egy 16. századi erdélyi fejedelmi szakácskönyv is. Szerintem egy-két dédi is emlékszik még néhány réges-régi receptre. Ki tudja miért tűnt el az asztalunkról? Néha
-néha itt Olaszországban látok szupermarketek polcain egy-egy köteggel, horribilis összegekért! Egy kg-ért elkérnek akár 20-25 Eurot is. Hihetetlen! Pedig tényleg csak egy karnyújtásnyira van mindannyiónktól.A vadkomlónak tehát csak a fiatal hajtásást szedjük le. Ha időben érkezünk, akkor lehet akár olyan szerencsénk is, hogy még egészen élénkzöld növénykéket szüretelhetünk, akár hosszabb, 10-12 cm-es szárral. Ezeket csak néhány percig kell párolni. Ha már a kolóhajtások sötétzöldek, esetleg kicsit barnásak, akkor csak a végét csípjük le, esetleg 3-4 cm-es szárat hagyjunk rajta. (A már megvastagodott sötétbarna szár fás is lehet.)
Párolás után szűrjük le, nyomkodjuk ki jól a levét, és készítsük el a Zöldek I. című bejegyzésben leírtak alapján. (Kiváló rántotta, rizottó alap, de kevés borecettel, olívaolajjal meglocsolva köretként is fogyasztható.)
Végezetül álljon itt egy már sokszor kipróbált recept:
Vadkomlós rizottó – Risotto con luppolo
Hozzávalók:
250 g rizs (lehetőleg Carnaroli)
1 jó nagy csokor frissen szedett vadkomló hajtás
1 kis fej vöröshagyma
20g vaj
1 dl száraz fehérbor
húsleves
1-2 ek. frissen reszelt Parmezán vagy Grana Padano
2 ek. extra szűz olívaolaj
Vadkomlós rizottó – Risotto con luppolo
Hozzávalók:
250 g rizs (lehetőleg Carnaroli)
1 jó nagy csokor frissen szedett vadkomló hajtás
1 kis fej vöröshagyma
20g vaj
1 dl száraz fehérbor
húsleves
1-2 ek. frissen reszelt Parmezán vagy Grana Padano
2 ek. extra szűz olívaolaj
A vadkomló hajtásokat mossuk meg, vágjuk apró darabokra. A húslevest egy edényben forraljuk fel. A hagymát vágjuk apró kockára, az olívaolajon dinsztejük meg (vigyázva, hogy ne piruljon meg!). Adjuk hozzá a vadkomló hajtásokat, jól keverjük össze, majd adjuk hozzá a rizst is. Nagy lángon pirítsuk 1-2 percig, majd öntsük rá a fehérbort. Amikor a rizs már kicsit megrészegedett, azaz felszívta a bort, lassan-lassan, kb.0,5-1dl-enként folyamatos keverés mellett adagoljuk a rizshez a forrásban lévő húslevest, és főzzük így együtt kb. 15-18 percig. Ha a rizs megpuhult, húzzuk le a tűzről, keverjük bele a vajat és a reszelt sajtot, takarjuk le, hagyjuk állni 1-2 percig, majd frissen, melegen tálaljuk.
Csalán – Ortica 
A csalán az egyik legsokoldalúbb gyógynövényünk. Nagyanyáink nap mint nap használták, s hogy mire? Vérzés- ill. fájdalomcsillapításra, vizelethajtásra, ízületi problémák, köszvény, reumás megbetegedések esetén. Vértisztító hatásának köszönhetõen enyhítheti az allergiás tüneteket, így az ekcémát, szénanáthát, asztmát és a csalánkiütést. Eltünteti a tinédzserek pattanásait, és egyes bõrbetegségek esetén is hatásos (pl. övsömör, ekcéma). Természetes vízhajtóként könnyíthet a premenstruációs tüneteken, mivel csökkenti a szervezet vízvisszatartását. Leveleiben találunk vitaminokat (béta-karotint, C-, B-, és K-vitamint), flavanoidokat, klorofillt, vasat, kalciumot és káliumot.
Elkészítési mód: a csalán különféle elkészítése igen egyszerű feladat, a probléma inkább a szedéssel adódik. Húzzunk jó vastag kesztyűt, amin a csalán nem tud áthatolni, így megelőzhetjük a kellemetlen tüneteket. Én kizárólag a felső, friss hajtásokat szoktam gyűjteni, de azt mondják, hogy pl. a csalánteához (ami jó köhögés csillapítására, torokfájásra, magas vérnyomás kezelésére, és állítólag külsőleg, aranyeres problémák esetén is, ülőfürdőként alkalmazva), jók a többi levelek is. Tehát mossuk meg a növényt, jól csorgassuk le, ezután több lehetőségünk van:
Nyers felhasználás:
– A leveleket nyersen péppé zúzzuk, s a kapott masszát borogatásra használjuk.
– A növényt kicentrifugázzuk, s a kapott levet elkortyolgatjuk.
– Isiász és lumbágó esetén csapkodjuk meg a reumás testrészt a nyers csalánlevelekkel. Ilyenkor a méreganyag sokáig tartó melegérzést okoz, a bőr kipirul. A bőrszövet sok vért kap, így a reumatikus fájdalmakat okozó lerakódások és gyulladások belülrõl szüntethetõk meg. Arra visoznt vigyázni kell, hogy a testrészt ne érje hideg víz, mert akkor a melegérzés égő, csípő érzésbe megy át.
Főve:
– Főzőlevét felhasználhatjuk hajmosásnál, a csalán természetes hatóanyagai serkentik a bőr vérellátását, így erősítik a hajhagymákat
– Készíthetünk belőle csalánfőzeléket (a sóskafőzelékhez hasonló módon) vagy csalánlevest (kevés tejfölös habarással, pici ecettel, mint ahogyan a salátalevest készítjük); tavasszal valóban frissítő, mondhatjuk, igazi vitamin- és ásványianyag bomba.
A csalán az egyik legsokoldalúbb gyógynövényünk. Nagyanyáink nap mint nap használták, s hogy mire? Vérzés- ill. fájdalomcsillapításra, vizelethajtásra, ízületi problémák, köszvény, reumás megbetegedések esetén. Vértisztító hatásának köszönhetõen enyhítheti az allergiás tüneteket, így az ekcémát, szénanáthát, asztmát és a csalánkiütést. Eltünteti a tinédzserek pattanásait, és egyes bõrbetegségek esetén is hatásos (pl. övsömör, ekcéma). Természetes vízhajtóként könnyíthet a premenstruációs tüneteken, mivel csökkenti a szervezet vízvisszatartását. Leveleiben találunk vitaminokat (béta-karotint, C-, B-, és K-vitamint), flavanoidokat, klorofillt, vasat, kalciumot és káliumot.
Elkészítési mód: a csalán különféle elkészítése igen egyszerű feladat, a probléma inkább a szedéssel adódik. Húzzunk jó vastag kesztyűt, amin a csalán nem tud áthatolni, így megelőzhetjük a kellemetlen tüneteket. Én kizárólag a felső, friss hajtásokat szoktam gyűjteni, de azt mondják, hogy pl. a csalánteához (ami jó köhögés csillapítására, torokfájásra, magas vérnyomás kezelésére, és állítólag külsőleg, aranyeres problémák esetén is, ülőfürdőként alkalmazva), jók a többi levelek is. Tehát mossuk meg a növényt, jól csorgassuk le, ezután több lehetőségünk van:
Nyers felhasználás:
– A leveleket nyersen péppé zúzzuk, s a kapott masszát borogatásra használjuk.
– A növényt kicentrifugázzuk, s a kapott levet elkortyolgatjuk.
– Isiász és lumbágó esetén csapkodjuk meg a reumás testrészt a nyers csalánlevelekkel. Ilyenkor a méreganyag sokáig tartó melegérzést okoz, a bőr kipirul. A bőrszövet sok vért kap, így a reumatikus fájdalmakat okozó lerakódások és gyulladások belülrõl szüntethetõk meg. Arra visoznt vigyázni kell, hogy a testrészt ne érje hideg víz, mert akkor a melegérzés égő, csípő érzésbe megy át.
Főve:
– Főzőlevét felhasználhatjuk hajmosásnál, a csalán természetes hatóanyagai serkentik a bőr vérellátását, így erősítik a hajhagymákat
– Készíthetünk belőle csalánfőzeléket (a sóskafőzelékhez hasonló módon) vagy csalánlevest (kevés tejfölös habarással, pici ecettel, mint ahogyan a salátalevest készítjük); tavasszal valóban frissítő, mondhatjuk, igazi vitamin- és ásványianyag bomba.
– Felhasználható még rizottóba, rántottába.
Legutóbbi hozzászólások