Tavola in Piazza

Zöld fűszeres padlizsánkrokett

Hello Világ!

Újság van! A Tour de Serpenyő csapata (Mamma, Égigérő Paszuly, Al Dente és Chili) meghívott az idei Giro d’Italia gasztronómiai közvetítésére, én pedig örömmel mondtam igent az invitálásra. Ez az egész annyit tesz, hogy négy szakasz erejéig magamra öltöm a rózsaszín kötényt, megfőzöm nektek az adott térség egy-egy hagyományos ételét, hozok némi információt a helyi gasztronómiáról, és persze beszámolok a Giro aktuális eseményeiről is.

Lássuk, hogy működik mindez a gyakorlatban! 🙂

A szombati, hollandiai történésekről és egy remek borsólevesről Égigérő Paszulynál olvashattok.

A Giro harmadik szakaszát vasárnap Marcel Kittel, német versenyző nyerte, így ő ölthette magára a rózsaszín trikót. A tegnapi nap pihenőnap volt, így azon kívül, hogy a csapatok Hollandiából a napfényes Itáliába repültek, különösebb esemény nem történt. Ma a srácokra egy 200 km-es, a vége felé kifejezetten izgalmas, emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított táv vár, amelynek nagy része közvetlenül a Tirrén-tenger partján fut. A kiindulási pont Catanzaro, az érkezési Praia a Mare, tehát Calabriában vagyunk.

Az itteni konyha kifejezetten a szegényparaszti hagyományokra épül, az étkezési szokásokat még manapság is az ünnepek határozzák meg. Régió szerte elterjedt a hüvelyesek használata, amelyek általában sűrű, pépes levesek alapjaként szolgálnak, a húsok közül népszerű a kecske, a birka és a sertés, halak közül a szárított tőkehal és a szardínia. Nagy hagyománya van az olajban eltett zöldségeknek (paradicsomnak, padlizsánnak), valamint a citrusfélék és a csípős paprika mindennapos használatának.

Térjünk át a receptre: Először arra gondoltam, hogy az aktuális tengerparti útvonalhoz híven halas fogással készülök a mai napra, de a blogjam délolasz halételes kínálatát tekintve (rigatoni ajókával és pirított morzsával ITT, paradicsomos csőtészta sült szardíniával ITT,  sült szardínia sült paprikás burgonyasalátával ITT, rántott szardínia szendvicsek ITT, stb.) erről inkább lemondtam. Ráadásul eszembe jutott, hogy van egy calabriai származású szomszédom, aki egyszer egy nagy tál isteni padlizsánkrokettet hozott egy összejövetelre. Tessék, nektek szeretettel egy szupertitkos családi recept:

Zöld fűszeres padlizsánkrokett

Hozzávalók kb. 30 db kroketthez:

1,5 kg padlizsán

2 gerezd fokhagyma

2 db tojás

60 g frissen reszelt érlelt juhsajt

10 db bazsalikomlevél

egy nagy csokor petrezselyemzöld

só, frissen őrölt fekete bors

200 g száraz zsömle

100 ml tej

zsemlemorzsa

a sütéshez semleges ízű olaj

crochette di melanzane

A zsömléket apró kockára vágjuk, egy keverőtálba tesszük, meglocsoljuk a tejjel, és összeforgatjuk. Amikor a zsömle az összes nedvességet magába szívja, alaposan kinyomkodjuk.

A padlizsánokat megtisztítjuk, felkockázzuk, és sós vízben kb. 10 perc alatt puhára főzzük. Ezután leszűrjük, és ezt is nagyon alaposan kinyomkodjuk (Fontos, hogy a lehető legtöbb vizet eltávolítsuk, mert ha ezt nem tesszük meg, a massza túl lágy, nehezen formázható lesz).

A főtt padlizsán kockákat a szétmorzsolt zsömlékhez adjuk, és botmixerrel nem több, mint fél percig pépesítjük. Mi szeretjük, ha marad benne egy-két nagyobb darab padlizsán.

A petrezselyemzöldet, a bazsalikomot és a fokhagymát finomra aprítjuk, és a zsemlemorzsával, a tojásokkal, sóval, borssal valamint a sajttal együtt a zsömle-padlizsán péphez adjuk. (Ha túl lágy a massza, adhatunk hozzá egy kevés sajtot és/vagy zsemlemorzsát.) Az egészet összekeverjük, majd a masszából pingponglabda nagyságú golyókat formázunk, és kissé ellapítjuk őket. Végül mindegyiket egyenként zsemlemorzsába forgatjuk, és bő, forró olajban ropogósra sütjük. Nálunk sültpaprikás majonézzel szerették, de szerintem rengeteg mártás remekül passzol hozzá. Ja, és kihűlve is finom!

Holnap Al Dente veszi fel a rózsaszín kötényt. Kövessétek!

Így készül az igazi spaghetti alla carbonara

A „pasta alla carbonara” (tészta szénégetőné módra) az egyik legvitatottabb eredetű olasz tésztaétel. Egyesek szerint az 1800-as években, az Appenninek erdőiben dolgozó, eredendően egyszerű és  tápláló ételek elkészítésére berendezkedett szénégetőkről, mások szerint a karbonáró mozgalomról kapta a nevét. Vannak akik azt mondják, hogy a borssal/pirított tokaszalonna csíkokkal megszórt tojásos tészta olyan, mintha szénnel hintették volna meg, innen jött tehát az elnevezés.  A leghihetőbb, és a gasztronómiai szempontból igencsak nemzettudatos olaszok számára legnehezebben elfogadható verzió szerint ez az étel a második világháború alatt Itáliában állomásozó amerikai katonák leleményességének köszönhetően terjedt el. A szövetségesek raktáraiban mindig rendelkezésre álló tojáspor és bacon nem másra, mint a történelmi múltú, de a tengerentúli ízlésnek szegényesnek tűnő „cacio e pepe” (juhsajtos-borsos) spagetti gazdagítására szolgált.

Az igazságot nehéz lenne kideríteni, de ha megtudnánk sem biztos, hogy nagy jelentősége lenne. Ami a történettől sokkal fontosabb, az maga az elkészítési mód, amely vérremenő vitákat generál még a legnagyobb szakmai múlttal rendelkező olasz szakácsok között is. Kell-e fokhagyma, kell-e tejszín, a sajt a juhtejből készülő pecorino vagy a tehéntejből készülő parmezán legyen, tészta típusok, szalonnák… nem csoda, ha a földi halandó elvész a lehetőségek között, pedig csupán öt hozzávalóról van szó.

A kételyek eloszlatására álljon itt egy autentikus recept, amelyet figyelmesen követve bárki tökéletes carbonarát tud készíteni:

Spagetti szénégetőné módra

Hozzávalók 4 személyre: 320 g spagetti (legalább Nr5 vastagságú), 2 tojássárgája, 2 egész tojás, 100 g érlelt – nem füstölt – tokaszalonna (guanciale), 100 g + 1-2 ek. frissen reszelt, érlelt juhsajt (pecorino romano), frissen őrölt fekete bors, só

carbonara

A szalonnát 0,5-1 cm vastag, 2-3 cm hosszú, lehetőleg egyforma csíkokra vágjuk.

Az egész tojásokat a tojássárgákkal együtt egy keverőtálba ütjük, és felverjük. Ezután megsózzuk (csak módjával, mert a sajt és a szalonna is sós) megborsozzuk, hozzáadjuk a reszelt sajtot, és az egészet elkeverjük.

A szalonnát forró serpenyőben üvegesre pirítjuk.

A spagettit forrásban lévő sós vízbe dobjuk, majd amikor eléri az „al dente” („harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, a sült szalonnához adjuk, és alaposan összekeverjük. Hozzáadunk kb. egy merőkanálnyit a tészta főzővizéből, majd ezzel is elkeverjük.

A serpenyőt levesszük a tűzről, ráöntjük a sajtos tojást. Az egészet összerázzuk/forgatjuk, majd tányérokra szedjük, megszórjuk még egy kevés frissen reszelt juhsajttal, és azonnal tálaljuk.

A fentiek alapján, jó, ha tudjuk: az eredeti spaghetti alla carbonara sem tejszínt, sem füstölt szalonnát, sem fokhagymát, sem hagymát, sem zöld fűszereket, és főleg gombát, tejfölt, trappista sajtot nem tartalmaz.

Buon appetito!

carbonara1

Risotto ai carciofi con cubetti di pancetta croccanti - Articsókás rizottó ropogós szalonna kockákkal

Per oggi vi ho portato un altro piatto italiano tradizionale (esattamente dal Lazio) il risotto ai carciofi. Dopo i dolci degli ultimi giorni anche per me è una gioia pubblicare questa ricetta. Visto che il sapore della pancetta si abbina molto bene con quello del carciofo, non ho potuto fare q meno di usare alcuni cubetti che con la loro dolcezza e croccantezza rendevano veramente squisito questo piatto.

Risotto ai carciofi

Ingredienti x 4 persone: 400 g di carciofi, 80 g di pancetta tagliata a cubetti, 320 g di riso, 50 ml vino bianco, 1 cipolla bianca, 1 spicchio d’aglio, 1-1,5 l brodo di verdure, 40 g di pecorino stagionato, sale, pepe, olio extravergine d’oliva, burro

Pulite i carciofi: eliminate le foglie esterne, la punta spinosa e tagliate il cuore a fettine sottili.

Pulite e sbucciate la cipolla e lo spicchio d’aglio e tritateli molto finemente.

In una pentola fate sciogliere una noce di burro e un cucchiaio di olio d’oliva. Unitevi i cubetti di pancetta, fateli dorare quindi prelevateli e metteteli da parte.

Aggiungete le fettine di carciofi al grasso rimasto nella pentola e fateli saltare per qualche istante. Unitevi il trito di cipolla e aglio e fateli imbiondire a fiamma moderata. Metteteci infine anche il riso e fatelo tostare mescolandolo ogni tanto e sfumandolo con il vino.

Insaporite con sale e pepe, poi aggiungete a mestolate il brodo bollente aspettando sempre che il riso lo assorba.

All’ultimo minuto della cottura mantecate il risotto con un’altra noce di burro e fatevi sciogliere anche il pecorino grattugiato.

Guarnite il tutto con i cubetti di pancetta e servitelo subito.

erd

Az érlelt juhsajt kötelező, a sült szalonna opcionális elem,  bár szerintem nem érdemes kihagyni.

Articsókával most ismerkedőknek remek ujj- és ízgyakorlat!

Articsókás rizottó

Hozzávalók 4 személyre: 400 g articsóka, 1/2 citrom, 180 g érlelt húsos szalonna apró kockára vágva, 320 g rizottóhoz való rizs, 50 ml száraz fehérbor, 1 kis fej fehér hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1-1,5 l zöldség alaplé, 40 g érlelt juhsajt, só, frissen őrölt feketebors, extra szűz olívaolaj, vaj

Az articsókát megtisztítjuk: a külső, kemény leveleit letépkedjük, a szúrós, tüskés hegyét néhány cm hosszan levágjuk. Az articsókaszívet vékony szeletekre vágjuk, és meglocsoljuk néhány csepp citromlével.

A hagymát és a fokhagymagerezdet megpucoljuk, és finomra aprítjuk.

A zöldség alaplét felmelegítjük.

Egy lábasban kevés vajat és olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a szalonnakockákat, megpirítjuk, majd egy szűrőkanállal kiszedjük, és félretesszük.

A lábasban maradt zsiradékon átforgatjuk az articsóka szeleteket, majd hozzáadjuk a finomra vágott hagymát valamint a fokhagymát, és közepes lángon üvegesre pároljuk. Beleszórjuk a rizst, folyamatosan kevergetve pirítani kezdjük, és még mielőtt a hagyma megbarnulna, felöntjük a fehérborral.

Amikor a bor nagy része elpárolog, sóval és borssal fűszerezzük, majd 1-2 merőkanalanként a zöldség alaplét is a rizottóhoz adagoljuk, megvárva mindig, hogy a rizs a folyadékot magába szívja.

A főzés utolsó percében elkeverjük benne a frissen reszelt juhsajtot és egy darabka vajat, és a félretett sült szalonnával azonnal tálaljuk.

Gnocchi quasi alla sorrentina - Majdnem sorrentoi gnocchi

Con la nostra bimba di 3 anni siamo arrivati ad un punto quando vuole mangiare solo tre cose: pasta, pasta e pasta oppure ogni tanto gli gnocchi di patate. Ultimamente ho già provato di tutto e di più, ma quando la principessa vede un pezzettino di verdura nel piatto, mette da parte il tutto e la giornata è finita. Qualche volta addirittura mi dice: “Mamma, preparami per favore la pasta senza verdure!” 😯 Mah…. Per adesso comunque non mi preoccupo, sono sicura che prima o dopo si cambierà (anche perchè per due anni e mezzo mangiava di tutto), ma mi da veramente de compiti molto difficili. Praticamente l’unico ortaggio che mangia è il pomodoro. Evidentemente non compro pomodori freschi in questa stagione, ma abbiamo dei meravigliosi vasetti di conserva di pomodoro che profumano d’estate… É molto utile in quanto nasconde bene le verdure… 😉

Gnocchi al pomodoro e finocchi

Ingredienti per 4 persone:
Per gli gnocchi: 600 gr di patate a pasta farinosa, 150-250 gr di farina (dipende quanta ne richiede l’impasto), sale
Per il sugo: 200 g di mozzarella, 1 scalogno, 1 finocchio piccolo, 100 g di pecorino stagionato grattugiato fresco, 400 ml di conserva di pomodoro fatta in casa, sale, pepe olio extravergine d’oliva
Lavate le patate e mettetele in una pentola con acqua fredda. Portate ad ebollizione e cuocetele finchè saranno morbide, quindi sbucciatele e passatele allo schiacciapatate. Lasciatele raffreddare su una spianatoia. 
Salatele ed aggiungete la farina setacciata e lavorate il tutto con le mani fino ad ottenere un impasto liscio ed elastico.
Formatene tanti cilindri larghi 1,5 cm, quindi tagliateli in pezzetti lunghi circa 2-3 cm.
Passateli infine sul rigagnocchi. 
Tagliate la mozzarella a cubetti.
Tritate finemente la cipolla e il finocchio e fateli soffriggere in olio extra-vergine d’oliva. Aggiungete il pomodoro, salate, pepate e fate addensare il sugo.
Lessate gli gnocchi in acqua salata, scolateli appena vengono a galla e mascolateli con il sugo e il pecorino grattugiato. Dividete gli gnocchi in tegamini di coccio individuali, cospargeteli con dei cubetti di mozzarella e passateli nel forno preriscaldato a 200 gradi (meglio funzione grill) per circa 5 minuti.



Édesköményes-paradicsomos gnocchi

Hozzávalók 4 főre:
A gnocchihoz: 600 gr magas keményítőtartalmú burgonya, 150-250 g liszt (amennyit a burgonya felvesz), só
A szószhoz: 200 g mozzarella, 1 salotta hagyma, 1 kisebb édeskömény, 100 g érlelt pecorino frissen reszelve, 400 ml házi paradicsomszósz, só, frissen őrölt feketebors, extraszűz olívaolaj
A burgonyát megmossuk, és egy egy lábasba tesszük. Felöntjük hideg vízzel, sózzuk, és puhára főzzük. Ezután meghámozzuk, krumplinyomón áttörjük, és egy deszkán szétterítjük, hogy a nedvesség minél hamarabb elpárologjon belőle.. 
Az áttört burgonyát sózzuk, hozzáadjuk az átszitált lisztet, és sima felületű, könnyen formázható tésztát gyúrunk belőle (ha nem áll össze, adhatunk hozzá egy tojássárgáját).
A tésztát 8 részre osztjuk, mindegyikből 1,5 cm széles hengereket formázunk (jöhetnek a gyerekek!).
A hengereket 2-3 cm-es darabokra vágjuk, és gnocchicsíkozó lapocskán (vagy reszelőn) végiggörgetjük.
A mozzarellát felkockázzuk.
Az édesköményt és a hagymát felaprítjuk, és egy kevés olívaolajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, és addig főzzük, amíg a szósz besűrűsödik.
A gnocchit sós vízben kifőzzük, amikor feljönnek a víz tetejére, leszűrjük, és összekeverjük a paradicsomszósszal valamint a reszelt sajttal
A paradicsomos-sajtos gnocchit egyszemélyes cseréptálkákban szétosztjuk, néhány darab mozzarellát a tetejükre ültetünk, és 200 fokos sütőben (ha van, grill funkcióval) 5 percig sütjük.

Gnocchi tészta ricottás spenótpürével

Az íz a klasszikus, a forma és az állag kicsit más. Egész jó, bár a posírozott tojással tálalt mascarponés-tejfölös változatot nem tudta túlszárnyalni. Plusz pontok: nagyon hamar elkészül, és hát korántsem hízlal annyira mint a mascarponés társa. 😉
Gnocchi tészta ricottás spenótpürével
Hozzávalók: 200 g fagyasztott leveles spenót, extraszűz olívaolaj, 1 cikk fokhagyma, 4 ek. ricotta, 100 g frissen reszelt, érlelt pecorino (esetleg grana vagy parmigiano) só, bors, szerecsendió

A tésztát forrásban lévő bő, sós vízbe dobtam.

Egy serpenyőben az olívaolajat, alacsony lángon megpirítottam rajta a héjától megfosztott, kés élével kissé szétnyomott fokhagymagerezdet, hozzáadtam a fagyasztott spenótot, sóztam, borsot tekertem és szerecsendiót reszeltem rá, majd a spenót kiolvadásától számítva nem több mint 3 percig főztem. Ekkor levettem a tűzről, hozzáadtam a ricottát, belereszeltem a pecorinot (egy keveset félretettem a tálaláshoz), botmixerrel az egészet pürésítettem (jól megdolgoztam, hogy krémes legyen), majd újra visszatettem a tűzhelyre, hozzáadtam néhány evőkanálnyit a tészta főzővizéből, hogy a megfelelő állagot elérje, és egyet forraltam rajta.

A gnocchit bő, sós vízben kifőztem, “al dente” leszűrtem, összekevertem a spenótos-ricottás szósszal, reszeltem rá egy kevés pecorinot, és azonnal tálaltam.

Ricottás-sokborsos tortiglioni

Egy húzósabb második fogás elé.
Nyáron frissen facsart citromlével, télen néhány balzsamkrém-cseppel frissítsük!
Ricottás-sokborsos tortiglioni
Hozzávalók: 320 g tortiglioni, 200 g ricotta, 80 g zsíros tejföl vagy natúr joghurt, 80 g frissen reszelt érlelt pecorino vagy Parmigiano, só, sok-sok feketebors, néhány csepp citromlé vagy balzsamkrém
A ricottát a tejföllel, a sóval, és a sajttal csomómentesre kevertem. A tésztát lobogó, sós vízben kifőztem, “al dente” leszűrtem, összekevertem a ricottás szósszal, tányérokba szedtem, mindegyik tésztakupac tetejére citromlevet csorgattam, bőven borsot tekertem, és azonnal tálaltam. (Petrezselymes citronette-tel meglocsolva, vagy balzsamkrémmel pöttyözve és pirított fenyőmaggal megszórva is finom.)

Verrine (mert most így divat) mogyorós morzsával, juhtúróval, peperonatával és ecetes főtt tojással

Ha flancos szeretnék lenni, azt mondanám, Anna keresztelőjére próbálok egy-két előételt kitalálni. Ha még flancosabb, azt mondanám, maradékokból dobtam össze.
Recept (vagy mi) a képen. Azért olaszul, mert a képszerkesztő betűtípusai között nem voltak magyar ékezetes betűk. Szóval ha valakinek nem vili, és nagyon szeretné tudni, hogy mi van a pohárban, íme magyarul is – fentről lefelé:
extraszűz olívaolaj, friss kakukkfű
só, frissen őrölt feketebors
kakukkfüves fehérborecet, főtt tojás
peperonata püré
friss juhsajt + joghurt
pirított mogyoró + kenyérmorzsa
A tojáshoz a Tokaji Borecet Manufaktúra kakukkfüves fehérborecetét használtam.

Zöldborsópestós tortiglioni dióval és pecorinoval

Szokásos egyszerű tészta, eredetileg hétköznapra készítettem, de legközelebb barátos vacsorán fogom bevetni Spagettivel lett volna az igazi, de Anna még nem boldogul vele. Persze, ne felejtsük! Gyereknek legalább kétéves korig -kérdezze meg gyermekorvosát! – dió nélkül!)
Ja, és újabban lájkolni is lehet a Tavola In Piazzán! 😉
Zöldborsópestós tortiglioni dióval és pecorinóval
Hozzávalók: 320 g tortiglioni, 300 g fagyasztott zöldborsó, egy nagy csokor bazsalikomlevél, 8 dió bele, 40 g érlelt pecorino, 1 kis gerezd fokhagyma, kb. 4 ek. extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt bors
A fagyasztott zöldborsót kb. 7-8 perc alatt puhára főztem, majd a tűzről levéve hozzáadtam a bazsalikomleveleket, a diót, a fokhagymát, és az olívaolajat, belereszeltem a pecorinot, és az egészet merülőmixerrel pépesítettem, kóstoltam, sóztam, borsoztam.
Ezalatt a tésztát lobogó sós vízben kifőztem, “al dente” leszűrtem, a főzővízből kb. egy dl-t  a zöldborsós péphez adtam, majd összekevertem a tésztával és azonnal tálaltam.
Legközelebb dió helyett pisztciával is kipróbálom.
Tortiglioni al pesto di piselli, noci e pecorino
Ingredienti: 320 g di tortiglioni, 300 g di piselli surgelati, un bel mazzo di basilico, 16 gherigli di noce, 40 g di pecorino stagionato, 1 spicchio d’aglio, 4 cucchiai di olio extravergine d’oliva, sale, pepe
Fate cuocere i piselli fin quando diventano teneri (circa 7-8 minuti), quindi aggiungete lo spicchio d’aglio sbucciato, le foglie del basilico, i gherigli di noce, l’olio e il pecorino grattuggiato. Frullate tutto, e mettete da parte.
Intanto fate cuocere i tortiglioni in abbondante acqua salata, scolateli al dente. aggiungete circa un dl di acqua di cottura della pasta al pesto di piselli, infine unitevi i tortiglioni e servite subito.
Idea: La Cucina Del Corriere Della Sera, Nr 2

Orecchiette con broccoletti piccanti, pecorino e pinoli tostati - Orecchiette csípős brokkolival, pecorinoval és pirított fenyőmaggal

Ieri ho preparato le orecchiette con i broccoletti. E’ un piatto che non può mancare dalla tavola invernale degli italiani. Qualche settimana fa ho visto sul sito del Ristorante Brek di Padova, che il direttore, Claudio preparava un piatto molto simile aggiungendo dei pinoli tostati.
Ah, certo, i pinoli! 
Anche se ormai questo condimento è diventato classico, avevo sempre la sensazione di dover aggiungerci qualcosa. Ed ecco! L’ho trovato! I pinoli tostati insieme al pecorino rendono veramente squisita questa pasta!
Orecchiette con broccoletti piccanti, pecorino e pinoli tostati
Ingredienti per 4 persone:
  • 320 g di orecchiette
  • 320 g di broccoletti
  • 50 g di pinoli
  • 4 cucchiai di pecorino stagionato
  • 2 spicchi di aglio
  • un piccolo pezzo di peperoncino (io ho quello che arriva dall’Ungheria, anzi direttamente dall’orto di mio padre; ne basta un centimetro 😉
  • olio d’oliva extravergine
  • sale
  • pepe 

Lavate i broccoletti, lessateli in acqua salata, scolate e schiacciateli leggermente con una forchetta.
Tostate i pinol, e tritate finemente circa la metà.
In una padella riscaldate l’olio, rosolate l’aglio e il peperoncino. Aggiungete i broccoletti, i pinoli tostati e tritati, due cucchai di pecorino stagionato grattuggiato, sale, pepe e cuocete per pochi secondi.
Intanto cuocete anche la pasta in acqua bollente salata, scolatela al dente e mescolate con i broccoletti. Se è necessario, aggiungete un po’ dell’acqua di cottura della pasta (o quella dei broccoletti).
Servite subito cospargendo con il pecorino rimasto e i pinoli interi tostati.

Magyar változat itt.

Orecchiette con carota, sedano e funghi - Orecchiette sárgarépával, zellerrel és gombával

L’Uomo non può vivere senza la pasta, perciò ieri ho preparato anche un primo semplicissimo:
Orecchiette saltate con carota, sedano e funghi
Ingredienti per 1 persona:
  • 80 g di orecchiette
  • 1 piccola carota
  • un gambo di sedano lungo circa 10 cm
  • 100 g di funghi misti
  • un mazzetto di prezzemolo
  • pecorino stagionato grattuggiato
  • olio d’oliva extravergine

Lavate le verdure, tagliate le carote e il sedani a cubetti piccolissimi, spezzettate i funghi.
Riscaldate l’olio, unitevi i cubetti di verdure, salate, pepate e cuocete per circa 3-4 minuti. Aggiungete i funghi, salate, pepate e cuocete fino a quando le verdure saranno morbide. (Eh, eh, gli uomini….quando preparo le verdure per me, preferisco lasciarle un po’ al dente. Mah…!)
Cuocete la pasta in acqua bollente salata, scolatela al dente e mescolatela con le verdure.
Saltate a fuoco vivace, condite con un filo d’olio e aromatizzate con il prezzemolo tritato e il pecorino grattuggiato.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!