Tavola in Piazza

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 39

Gaba

2009. Jul. 07.

Hozzászólások (0)

Hazaút előtt mindig kiürítem a hűtőt és leolvasztom a fagyasztót is, egyszer ugyanis míg távol voltunk, elment az áram, és anyósom csak napokkal később vette észre mi történt. Szerencsére nem túl nagy a hűtőszekreény fagyasztó része, de azért néhány kiló hús akkor a kukában végezte. 🙁
Egyébként utólag rájöttem, hogy jót is teszek évente 3-4 alkalommal a Nagy Hűtőürítés Projectemmel, mert így még csak véletlenül sem maradnak „kacatok”, amiket majd csak hónapokkal később veszek észre és kénytelen-kelletlen használom fel vagy pedig egyszerűen ehetetlenné válnak és kidobom őket. Szóval fő a frissesség.
Most egy adag spenótot találtam, második fogásnak még volt a tegnapi sült húsból és a „kertünkben termett” peperonataból, kellett még egy gyors tészta, így született meg a


Tagliatelle mascarponés spenóttal

Hozzávalók:
  • 320 g tagliatelle
  • 300 g fagyasztott spenót
  • 100 g mascarpone
  • 2 gerezd fokhagyma (szeretjük 😉
  • vaj
  • szerecsndió
  • só
  • frissen őrölt bors
  • reszelt pamezán


Az egyik gerezd fokhagymát kettévágtam, a vajon kissé megpirítottam, rádobtam a fagyasztott spenótkockákat, hozzáadtam a másik fokhagymagerezdet, amit előzőleg fokhagymanyomón áttörtem, majd nagy lángon, folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg a spenót teljesen kiolvadt. Ekkor hozzáadtam a mascarponét, sóztam, tekertem rá egy jó adag borsot, reszeltem rá egy kevés szerecsendiót, majd további 2-3 percig főztem.
Ezalatt a tagliatellét lobogó, sós vízben kifőztem, „al dente” leszűrtem, összekevertem a mascarponés szósszal, megszórtam egy kevés reszelt parmezánnal és azonnal tálaltam.

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 38 - Tagliatelle garnélafarokkal és sültpaprikával

Gaba

2009. Jul. 07.

Hozzászólások (0)

Az Enciklopédiából. Szent Jakab kagyló helyett rákfarokkal.


Tagliatelle garnélafarokkal és sültpaprikával

Hozzávalók:
  • 320 g tagliatelle
  • 12 friss garnéla farok
  • 1 piros színű kaliforniai paprika
  • 1 sárga színű kaliforniai paprika
  • 1 vöröshagyma
  • extraszűz olívaolaj
  • 1 dl hal alaplé (mivel gyakran eszünk halat, nálam ez szinte mindig van pici dobozokban lefagyasztva a mélyhűtőben)
  • 1 közepes paradicsom (lehetőleg olyan fajta, amelyiknek kevés magja és leve van)
  • néhány levél bazsalikom
  • só
  • bors
Egy villát vagy egy kisebb nyársat beleszúrtam a paprikákba, majd óvatosan, a tűzhely lángja fölé tartottam, és addig sütöttem, amíg a paprikák héja megbarnult. Ezután a paprikákat papírzacskóba tettem, megvártam míg kihűlnek, végül lehántottam a héjukat, kiszedtem a magokat és a vastag ereket, majd a megtisztított paprikahúst vékony csíkokra vágtam. (A papírzacskós megoldás azért kell, mert így a héj könnyen elválik a paprika húsától.)
A rákfarkakról lehántottam a vékony páncélt, és egy fogvájó segítségével kiszedtem a farkakban végigfutó fekete színű vékony belecskét.
A hagymát felkockáztam, egy kevés olajon megpirítottam, hozzáadtam a csíkokra vágott paprikát, az apró kockára vágott paradicsomot, a megtisztított rákfarkakat, a kis darabokra tépkedett bazsalikomleveleket, végül sóztam, borsoztam, meglocsoltam a hal alaplével, és az egészet kb. 3-4 percig főztem.
Ezalatt a tagliatellét lobogó, sós vízbe dobtam, „al dente” leszűrtem, összeforgattam a rákfarkas-paprikás szósszal és azonnal tálaltam.

Tagliatelle con code di gamberi e peperoni

Ingredienti:

  • 320 g tagliatelle
  • 12 code di gamberi
  • 1 peperone rosso
  • 1 peperone giallo
  • 1 cipolla
  • olio d’oliva extravergine
  • 1 dl di fumetto di pesce
  • 1 pomodoro
  • 1 mazzetto di basilico
  • sale
  • pepe
  1. Abbrustolite i peperoni sulla fiamma, quindi metteteli in un sacchetto di carta e lasciateli intiepidire. Toglieteli dal sacchetto e privateli dalla pelle, dei semi e dei filamenti interni, tagliandoli a listarelle.
  2. In una padella antiaderente rosolate la cipolla tagliata a cubetti, aggiungete i peperoni, il pomodoro sminuzzato, le code di gamberi, e le foglie di basilico tritate. Salate, pepate, bagnate con il fumetto di pesce e fate cuocere per circa 3-4 minuti.
  3. Lessate la pasta, scolatela al dente, mescolatela con il sugo e servite subito.

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 37

Gaba

2009. Jun. 18.

Hozzászólások (2)

Nyár van. (Hmmmm….nem mondom???) Igyekszem olyan ételeket készíteni, amelyek minimális főzési időt igényelnek, frissek, üdék, és persze a hozzávalókért maximum a kert végéig (10 m 🙂 kell menni.
Amikor második fogásként halat készítek, próbálom úgy szervezni a menüt, hogy, az első fogás is tartalmazzon halat. Ha ez nem megy, akkor sem szeretek túlságosan eltérni a második fogás ízvilágától. Ha pedig végképp nem jut semmi eszembe, akkor előveszem ezt a citromos-rozmaringos spagettit, és tadáááám…
Most biztos sokan azt gondolják, hogy ez a recept nem méltó arra, hogy lejegyeztessék, pedig vészhelyzetben, utsó pillanatban, konyhapánikban igenis jól jön majd csak úgy véletlenül rátalálni a világhálón! 😉
Citromos-rozmaringos spagetti

Hozzávalók:
  • 320 g spagetti
  • 1 ek. vaj
  • 1 gerezd fokhagyma (elhagyható)
  • 1 citrom reszelt héja
  • ½ citrom leve
  • 1 ágacska rozmaring
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • só
  • frissen őrölt bors

A rozmaringot felaprítom, és a vajban a késsel kissé szétnyomott fokhagymagerezddel együtt 1-2 percig pirítom. Felöntöm a fehérborral, majd amikor az alkohol elpárolog, sózom, majd hozzáadom a citromlevet és a reszelt citromhéjat, és az egészet nagy lángon még néhány másodpercig főzöm.
A tésztát ezalatt sós vízben kifőzöm, „al dente” leszűröm, összekeverem a rozmaringos-citromos mártással, és azonnal szervírozom. Tálalásnál mindenki saját ízlése szerint borsozza (de ez esetben ne takarékoskodjunk a frissen őrölt borssal; nagyon jót tesz a tészta amúgy is friss ízvilágának).

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 36 - Pantacce bébi tintahallal és füstös zöldborsóval

Gaba

2009. May. 26.

Hozzászólások (11)

Mostanában igyekeszem heti 2-3 alkalommal halat vagy valamilyen tengeri bogyót enni. Azt mondják, kell a sok Omega 3 a babáknak. „Okosak” lesznek tőle. 😉 No, ezt majd még meglátjuk…
A két fix halnap a hétfő és a szombat. Hétfőn hal halat veszek, és általában második fogásként tálalom, szombaton inkább kagylót, rákot, tintahalat, ezek ugyanis tényleg, szinte percek alatt elkészíthetőek, és mivel hétvégén igyekszem minél több időt Emberrel tölteni, nem szeretem, ha a fél nap főzéssel telik el.
A heti harmadik halevés -ha van- a különböző halkonzervekre korlátozódik, amit vagy egy kevés apróra vágott kapribogyóval és petrezselyemzölddel szórok meg vagy pedig valamilyen formában tésztaszósz lesz belőle.
Természetesen terhesség alatt azért oda kell figyelni az elfogyasztott halmennyiségre. Az orvosok nem javasolják, hogy a kismamák túllépjék a heti 350 g-ot, a halakban felhalmozódó higany miatt, ami károsan befolyásolhatja a baba idegrendszeri feljődését. Kerülendőek a nagyméretű halak, mint pl. a kardhal, a cápafélék, és a világos húsú tonhal.
Múlt szombaton egy jó adag apró tintahalra tettem szert, és meg kell, hogy mondjam, egy egészen kevés füstölt sonkával olyan különleges ízhatást sikerült elérni, hogy még Ember is azt mondta: „Ilyet ehetnénk holnap is!” – pedig ritkán történik meg, hogy két nap egymás után ugyanazt esszük. (Ez egyébként a legtöbb olasz családban így van; s aki nem lakik jól, az ebéd végén általában a sajthoz nyúl…)
Eredetileg zöldborsós tintahal salátát szerettem volna készíteni, de mivel elég későn értünk haza a szombat délelőtti körútunkból, úgy döntöttem, hogy inkább legyen egy gyors tészta, talán valamivel több a szokásosnál, így utána már nem kell második fogást készíteni, bőven elég lesz egy jó adag frissen szedett zöldsaláta -annál is inkább, mert délutánra grillmókára voltunk hivatalosak.
Adott volt tehát a zöldborsó, a bébi tintahal, no meg egy kis elő-grill-hangulat. Közben azon járt az eszem, hogy vehettünk volna rendes tintahalat, és este felrakhattuk volna a rácsra…meg eszembe jutott a múlt heti füstölt sonkás borsó, amit ha jól emlékszem, roston csirkemellhez készítettem… Igen, innen már egyenes őt vezetett ahhoz, hogy a fejemben kavargó ízeket összekapcsoljam! Így született meg a


Pantacce bébi tintahallal és füstös zöldborsóval

Hozzávalók (nagy négyfős adag lesz!):
  • 320 g pantacce
  • 320 g bébi tintahal megtisztítva
  • 200 g hámozott, darabolt paradicsom
  • 2 gerezd fokhagyma
  • extraszűz olívaolaj
  • 60 g füstölt sonka (Bőven elég! Ez azért nagyon fontos, mert ha eltúlozzuk a füstölt sonka mennyiségét, akkor az egész étel frissessége elvész. Többször tapasztaltam, hogy otthon, a nagy kinti főzéseknél sokan hihetetlen mennyiségű füstölt szalonnával, sonkával „bolondítják meg” egy-egy étel alapját. A végeredmény pedig füstölt szalonna ízű paprika és paradicsom = lecsó, füstölt sonka/szalonna ízű hús = pörkölt, stb. stb. Persze, biztos van, aki így szereti, de akkor már nem érdemesebb elővenni egy darab isteni finom szalonnát és felkockázva, friss kenyérrel, egy pohár borral/sörrel megenni?)
  • 80 g fagyasztott apró szemű zöldborsó (természetesen borsószezonban frisset használok, bár ebben az esetben a főzési idő kissé módosulhat a borsó érettségétől függően)
  • egy csokor petrezselyemzöld
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • só (ha szükséges)
  • fehérbors


A fokhagymát és a vékony csíkokra vágott füstölt sonkát egy kevés olívaolajon kissé megpirítom, meglocsolom a fehérborral, majd hozzáadom a zöldborsót, a lecsöpögtetett, paradicsomdarabokat, a 3-4 mm vékonyra felkarikázott bébi tintahalakat, egy kevés fehérborsot, majd az egészet kb. 5-6 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a petrezselyemzöldet, ha szükséges, sót, és közepes lángon még 1-2 percig hagyom főni. Közben a tésztát kifőzöm, „al dente” leszűröm, összekeverem a tintahalas szósszal, egy hangyányi olívaolajat csorgatok a tetejére, és azonnal tálalom.
A füstölt húsért ezer hála és köszönet Kriszta barátnémnak! (No meg persze az apukájának! 😉

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 35 - Linguine paradicsomos canestrellivel

Gaba

2009. Apr. 22.

Hozzászólások (0)

Tavaszváró időszakból bukkant elő ez a tészta. Épp jókor, ugyanis napok óta esik, és bár már minden zöldell, az első salátát is learattuk már a kertben, azért egy kis szín mindig jól jön, amikor egész nap a szürke eget vagyunk kénytelenek bámulni.


Linguine paradicsomos canestrellivel

Hozzávalók:
  • 320 g linguine
  • 200 g friss, tisztított canestrelli (a canestrelliről itt olvashatunk bővebben; gyakorlatilag a fésűkagyló kistestvére 🙂 grrrr, a magyar nevét még most sem tudom!)
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • 12 db fekete olívabogyó
  • 6 db picadilly paradicsom
  • extraszűz olívaolaj
  • 1 gerezd fokhagyma
  • egy kevés petrezselyemzöld
  • só
  • frissen őrölt bors

A fokhagymát az olívaolajon kissé megpirítom, hozzáadom a már megtisztított canestrellit, a felnegyedelt olívabogyót, az apró kockára vágott picadilly paradicsomot, borsozom, majd felöntöm a fehérborral és nagy lángon 4-5 percig főzöm. Összekeverem a frissen főzött tésztával, az apróra vágott petrezselyemzölddel, (ha szükséges sózom) és azonnal tálalom.
Ez az az igazi tökeccerű, hipergyors és naaaagyon finom tészta!
(Viszont nem tudom, hogy lehet-e vajon otthon canestrellit kapni…)

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) minden napra egy tészta Nr 34 - Kékkagylós-paradicsomos spagetti

Gaba

2009. Mar. 12.

Hozzászólások (2)

Előhalásztam a naptáramat: január 11-én voltunk ismét a bibionei világítótoronynál kutyát fárasztani és kagylót gyűjteni.
Előre megnéztem, mikor van apály, és a kirándulást akkorra időzítettük. Vénuszkagyló nem sok volt (mint utóbb kiderült, nem csak az apályra, hanem a holdfázisokra is oda kell figyelni, és ha jól emlékszem, újholdkor „lecsapni” a bestákra) ellenben a parton, a hatalmas köveken rengeteg kékkagylót találtunk. Természetesen a kövek víz alatti részéről szedtük le a kagylókat.
Csudajól szórakoztunk, és bár kezünk-lábunk csonttá fagyott, otthon a sparhelt melege, egy pohár Tocai, no meg az utána készült rizottó kárpótolt minket mindenért. Azt hiszem, ez volt életem legfinomabb rizottója!
Másnap még egy kékkagylós spagettire és egy adag csőben sült kékkagylóra is futotta a begyűjtött kagylómennyiségből.

Kékkagylós-paradicsomos spagetti

Hozzávalók:

  • 1 kg kékkagyló
  • 1 kis fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • 5 közepes paradicsom
  • egy csokor petrezselyemzöld
  • néhány levél friss bazsalikom
  • extraszűz olívaolaj
  • só
  • frissen őrölt bors
A kagylókat folyó vízben egy kefével megtisztítjuk, majd egy csipesszel (vagy egyszerűen a mutató- és a hüvelykujjunkkal) kitépjük a hátukon lévő ún. „szakállat”. A kagyló ezzel a szösszel kapaszkodik a tengerben lévő kövekhez.
A hagymát és egy gerezd fokhagymát nagyon apróra vágjuk, az olajon megpirítjuk, majd felöntjük a fehérborral. Hozzáadjuk a leforrázott, héjuktól megtisztított és felkockázott paradicsomokat és néhány bazsalikomlevelet, majd megszórjuk némi frissen őrölt borssal, és közepes lángon kb. 15 percig főzzük.
Ezalatt a megtisztított kagylókat egy serpenyőbe rakjuk, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal, hozzáadunk egy gerezd fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet, és fedő alatt az egészet addig pároljuk, míg a kagylók kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!)
A kagylók alatt keletkezett levet átszűrjük, hozzáadjuk a paradicsomos mártáshoz, és addig főzzük, míg a kellő mártás sűrűséget el nem érte. Ekkor óvatosan összeforgatjuk a kinyílt kagylókkal, és a frissen kifőzött spagettivel tálaljuk.

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 33

Gaba

2009. Jan. 29.

Hozzászólások (0)

A vadas menü első fogása, amit nemrég ígértem:
Tagliatelle szalonka raguval
Hozzávalók:

  • 320 g tagliatelle
  • 1 szalonka megtisztítva (májával együtt) és 2 csirkemáj
    vagy
  • 2 szalonka
    (Egy szalonkát kevésnek találtam 3-4 főre, de mivel nekem csak egy madaram volt, így adtam hozzá 2 csirkemájat. Először úgy 5 dkg-nyi marhamájat akartam hozzáadni, de féltem, hogy túl intenzív lesz az íze, és a szalonka nem érvényesül mellette.)
  • 5 dkg húsos füstölt szalonna
  • olívaolaj
  • 1 vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 zellerszár
  • 1 sárgarépa
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 babérlevél
  • 2 zsályalevél
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 3 dl l húsleves (lehetőleg marha)
  • néhány szem borókabogyó
  • 3 hámozott, darabolt paradicsom
  • petrezselyemzöld
  • só
  • frissen őrölt bors


A szalonkát 6 részre vágtam (2 szárny, 2 comb, mell, hát).
A szalonnát felkockáztam és egy lábasban kiolvasztottam azt a kevés zsírt, ami benne volt. A pörcöt benne hagytam. (5 dkg-től ne várjunk sokat, csak az íze miatt kell!) Öntöttem hozzá egy kevés olívaolajat, majd amikor felforrósodott, hozzáadtam az apróra vágott hagymát, az áttört fokhagymát, a zöldfűszereket és néhány percig pároltam.
Ezután tettem bele az egészen pici kockára vágott sárgarépát és zellerszárat, majd nagy lángon addig pároltam, amíg szinte az összes víz elpárolgott a zöldségek alól.
Felöntöttem a vörösborral, majd ismét lepirítottam. (Ekkorra már jó sűrű szaft keletkezett a lábasban.) Hozzáadtam a szalonkadarabokat, a borókabogyót, tekertem rá egy kevés borsot, majd lefedtem, és kb. 1 órán keresztül, alacsony lángon főztem.
1 óra főzésidő után hozzáadtam a hámozott, darabolt paradicsomokat, majd ismét 1 óra főzés következett. Ekkor raktam hozzá a csirkemájakat, amik a szalonkával együtt (végre) kb. 15 perc alatt megfőttek. (Nem tudom, miért kellett ennyi idő ennek az aprócska madárkának ahhoz, hogy megpuhuljon!)
A tagliatellét lobogó, sós vízbe dobtam.
A májakat és a szalonkadarabokat kivettem a lábasból, megvártam amíg egy kissé kihűlnek. A szalonkadarabokról leszedegettem a húst, a májakat pedig apróra vágtam. Mániám, hogy nagyobb darab zöldfűszert, és főleg borókabogyót egészben, szószban, szaftban nem hagyunk, úgyhogy én a szószból a leveleket és a bogyókat is kihalásztam.
A húst és a májat visszatettem a paradicsomos-zöldséges szószba, megszórtam egy kevés apróra vágott petrezselyemzölddel, majd megvártam míg az egész újra felmelegszik.
A tésztát leszűrtem, a szósszal összekevertem és azonnal tálaltam.

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 32

Gaba

2008. Dec. 03.

Hozzászólások (0)

A tésztákat tekintve (is) le vagyok maradva egy kicsit. Nyilván, a téli időszakban kevesebb pasta kerül az asztalra, inkább a levesek dominálnak, de a heti ötöt azért még tartjuk 🙂

Paradicsomos spagetti vénuszkagylóval és rákfarokkal

Hozzávalók:
  • 320 g spagetti
  • 500 g vénuszkagyló
  • 12 db rákfarok
  • 8 db Picadilly paradicsom
  • egy csokor petrezselyemzöld
  • 2 gerezd fokhagyma
  • olívaolaj
  • bors

Egy serpenyőben felhevítek egy kevés olívaolajat. A kagylókat beleteszem, megszórom aprított petrezselyemzölddel, majd megvárom míg kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!)

A rákfarkakat megtisztítom: a páncéljukat lehántom, a belüket egy fogvájóval eltávolítom. A kagylókat kibogarászom a héjukból.

Egy másik serpenyőben egy kevés olívaolajon megpirítom az áttört fokhagymát (aki nem szereti az intenzív fokhagymaízt, az hagyja egészben, és tálalás előtt halássza ki a szószból), hozzáadom a kockára vágott Picadilly paradicsomot, a megtisztított rákfarkakat, a kagylót, aztán ismét egy kevés aprított petrezselymet szórok rá, alaposan megborsozom, és ha szükséges hozzáadok egy keveset abból a léből, ami a kagylók elkészítésénél a serpenyőben maradt.

Az egészet csupán néhány percig főzöm, frissen főzött spagettivel összekeverve tálalom. ( A szószt mindenképpen kóstoljuk meg, mert valószínűleg sózni már nem kell.)

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 31

Gaba

2008. Dec. 03.

Hozzászólások (0)

Ahogy Embernek kísérletezek a káposztafélék elkészítésével, úgy magamnak is a dióéval. Ez a tészta dióügyileg kifejezetten jó lett! Egyébként is régesrég megígértem már Mammának, hogy fogok mascarponét használni a tésztákhoz, aztán meg jól elfelejtettem. 🙂 Először persze a klasszikus gorgonzolás változatot akartam elkészíteni,de a “barátkozzunk a dióval” projectbe inkább ez a változat illett.

Fusilli mascarponés-diós mártással
Hozzávalók:
320 g fusilli
4 ek. dióbél
1 tk. vaj
4 zsályalevél
4 ek. mascarpone
1 ek. reszelt parmezán
só
egy kevés szerecsendió
Szokásos hipergyorsan elkészíthető tésztaétel. Amíg a tészta fő, a mártás is elkészül. A diót mindenekelőtt nagyon apróra darálom (majdnem pépessé). A vajon kicsit megpirítom a zsályalevélkéket, hozzáadom a darált diót, a mascarponét, a parmezánt, sózom, majd megszórom egy kevés szerecsendióval. A tésztát “al dente” leszűröm, és jól összeforgatom a mártással.

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 30

Gaba

2008. Nov. 21.

Hozzászólások (6)

Pániktészta
Van úgy, hogy az ember mindenféle bürokratikus okok miatt sorbanállásra kényszerül, aztán amikor nagy nehezen sorra kerül, kiderül, hogy teljesen fölösleges volt minden igyekezete. Őrülten rohan haza, mert ugye a férj ebédidejét igen szűkösre szabták. Beront a házba, (kabát még rajta), előkeresi a tésztafőző edényt, víz bele, tűzhely bekapcsol, kabát ledob és míg megteríti az asztalt abban bízik, hogy valami majd csak pottyan az égből a tésztára. De nem. Nem pottyan semmi. (Közben azon kesereg, hogy a héten már eljátszotta a jokereket, mint pl. az “aglio-olio-peperoncino”-t, vagy a mélyhűtőben kétszemélyes adagokban csücsülő nyári pestot. Ezek után már nincs bőr a képén egy “pasta in bianco”-t a férje elé tenni. Nincs mese, valamit alkotni kell!
A víz már forr, a férj belép az ajtón, s míg kezet mos, történetünk alanya kiválaszt egy hosszabb főzési időt igénylő tésztát -jelen esetben pennét- néhány perc haladékot adva ezzel is saját magának. A részletekre most nem ad: belezúdít egy fél marék nagyszemű sót a vízbe a tésztával együtt, őrülten rohan a hűtőszekrényhez…és áll tanácstalanul.
Elmereng a reggel vett kacsacombon, megcsodálja az alsó fiókban a sárgarépákat, a hétvégi desszerthez szánt datolyaszilvát, amik már annyira érettek voltak, hogy muszáj volt hűtőbe tenni őket… Meglát egy darabka gorgonzolát, de kevésnek találja még egy főre is. Megy sorba: radicchio, egy szép nagy darab Grana, virsli (ez meg hogy kerül ide???), tojás, 2 kocka élesztő, gyümölcsjoghurt (neki ez is épp elég lenne)…és az utolsó pillanatban kipattan az isteni szikra! Mit kipattan, ott ülnek egymás alatt: a felső polcon egy üvegben néhány szem fekete olívabogyó, alatta a sajtos polcon egy megkezdett, friss, krémes robiola, a harmadikon pedig 2 paradicsom – Picadilly, yesss!.
Egy perc sem telik bele, a pardicsom és a bogyók már apróra vágva, a robiolával a tetejükön epekedve várják a tollhegyeket. Tészta leszűr, robiolás-paradicsomos-fekete olajbogyós halomra ráplaccsint, rá borsot teker, összekever, és mialatt a szósz édesen körülöleli a tésztát, belép a férj is.
Történetünk alanya boldogan kiáltja “Kéééééééész!”.
A férj: “Hűűű, már nagyon éhes vagyok!”
A feleség: “Türelem, drágám, tudod, előbb fotózunk!” 😉

Hasonló bejegyzések:

« Régebbi bejegyzések
Frissebb bejegyzések »
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!