Tavola in Piazza

Karácsonyi tiramisù

Gaba

2009. Dec. 16.

Hozzászólások (0)

Azt hiszem, sosem készítettem még el a karácsonyi menüt előre, próbaképp. Egyrészt mert akkor hol a meglepetés varázsa, másrészt mert nagyon ritkán készítek el egy ételt több alkalommal, harmadrészt meg mert ha véletlenül ez utóbbi mégis előfordul, másodszorra tuti kudarc az egész. Most azonban volt néhány kísérletem, ugyanis az idén nem mi megyünk… Kriszta barátnőmet, a párját és négy hónapos kisfiúkat várjuk vacsorára Karácsony előestéjén. (Olaszországban csak 25-én kezdődik a nagy ünneplés, és mivel sem Krisztáék, sem mi nem tudunk az idén otthon karácsonyozni, kitaláltam, hogy hívjuk le ide a magyar angyalokat a mennyből. A szülőket, nagyszülőket meg majd bekapcsoljuk az éneklésbe élőben Msn-en keresztül.)

Erre az alkalomra készült tehát az alábbi próba tiramisù, és meg kell mondjam,nagyon finom lett, de milyen már az amikor Karácsonykor azt eszem, amit épp egy hete is elkészítettem….! Szóval per pill. nem hiszem, hogy ezzel zárjuk majd a karácsonyi menüt -amiről egyébként még halványlila gőzöm sincs, mert egyszerűen nem volt időm ezen gondolkodni. (Jah, persze mea culpa. Egy-egy fontosabb menü miatt hetekig szoktam rágódni, szakácskönyveket, gasztronómiai magazinokat olvasni, most viszont ezek helyett Nemalvó Anna Manóval énekelünk, játszunk, és amikor csak lehet sétálunk. A karácsonyi menü meg le van tojva.)

Na jó, azért titokban elmondom, hogy tele van a hócipőm a húsz perc alatt elkészíthető ételekkel, és alig várom, hogy egyszer egy teljes napot a konyhában tölthessek!

Talán jövő Karácsonykor? 😉 Talán már Annával együtt. 🙂

Karácsonyi tökös tirmisù

Hozzávalók:

  • 150 g mascarpone
  • 50 g natúr joghurt
  • egy kb. másfél kg-os tök
  • mézeskalács
  • 4+4 db aszalt szilva
  • nádcukor
  • 10 g fenyőmag
  • néhány csepp tarpai szilvapálinka


A tököt meghámoztam, magjait kikapartam, nagyobb darabokra vágtam, megszórtam nádcukorral, és sütőben puhára sütöttem (az elején alufóliával letakartam, hogy a cukor meg ne égjen).

A sült tököt pürésítettem, hozzáadtam a mascarponét, a joghurtot, fahéjat és egy kevés nádcukrot, majd a krémet simára kevertem.

A fenyőmag felét és négy szilvát felaprítottam, összekevertem a nagyobb darabokra tördelt mézeskaláccsal, majd meglocsoltam egy kevés tarpai szilvapálinkával, és kb. 10 percig állni hagytam.

Poharak aljára raktam egy réteg mézeskalácsos-szilvás keveréket, erre jött egy réteg tökös-fahéjas mascarpone, végül a tetejére a megmaradt szilva ill. fenyőmag került. (Persze a rétegeket lehet folytatni, amíg van a hozzávalókból, bár ekkora mennyiségű mascarponébol nem futja túl sok rétegre.)

Ha lett volna időm, próbálkoztam volna még a mézeskalács helyett mákos bejglivel, és aszalt szilva helyett kandírozott naranccsal, pálinka helyett Grand Marnier-vel, mascarponéban kis narancsvirágvízzel, de mióta szeretem a diót, a diós bejgli-rumos meggy-rum v. diólikőr hármas is megért volna egy kísérletet, nem beszélve egy esetleges amarettis-amarettós-darált mandulás-tökös verzióról….

Anyuka álmodik…

Hasonló bejegyzések:

Édes olasz karácsony a GasztroTIPPen!

Gaba

2009. Dec. 10.

Hozzászólások (3)

Úgy két héttel ezelőtt, egy vasárnap délelőtt kimenőt kaptam. Ember 99%-ban elvállalta A Gyereket (1% = A Gyerek még anyából eszik 🙂
Ekkor született a gépemen egy cikk az Olaszországban fogyasztott karácsonyi desszertekről, valamint a konyhámban egy Pandoro karácsonyfa, és egy eszméletlenül finom torrone puding is, ami a karácsonyi menüben mindenképp szerepelni fog.

A teljes cikk a GasztroTIPPen olvasható.

Pandoro karácsonyfa

Hozzávalók:

  • 1 Pandoro
  • 200 g rumos-fahéjas cseresznyebefőtt (ezt még nagy pocakkal csináltam)
  • 30 g ezüst dekorgyöngy
  • 400 g meggy vagy cseresznyelekvár (ezt is)
  • mentalevélkék
  • (porcukor)
  • 200 g mascarpone
  • 100 g ricotta
  • 100 ml tejszín
  • 100 g kristálycukor
  • 2 tk. őrölt fahéj
  • 2 tojássárgája
  • 1 ek. rum

A tojások sárgáját a kristálycukorral verjük habosra, ízesítsük a rummal, a fahéjjal és 4 ek. meggylekvárral, majd kanalanként adjuk hozzá a ricottát és a mascarponét. A tejszínt verjük kemény habbá, és óvatosan, hogy a hab össze ne essen, keverjük össze a tojásos-mascarponés-lekváros masszával. A krémet folpackkal fedjük le, és felhasználásig tartsuk hűtőben.

A pandorot keresztben egy éles késsel vágjuk fel úgy, hogy legalább öt csillag-réteget kapjunk. Minden réteget kenjünk meg a meggylekvárral, és az egyes rétegeket kissé elfordítva tegyük egymásra (Így kapjuk meg a fenyőfa formát.)

A mascarponés krémet töltsük habzsákba, majd nyomjunk belőle a fa „ágaira” egy-egy hógolyót, minden hógolyóra ültessünk egy-egy cseresznye-gömböt, és/vagy mentalevélkét, végül tetszés szerint szórjuk meg az ezüst színű dekorgolyóval, és ha még bírjuk a kalóriákat, porcukorral is. Tálalásig mindenképp tartsuk hűtőben!

Karácsonyi torrone puding

Hozzávalók:

  • 0,5 l tej
  • 2,5 dl tejszín
  • 9 g zselatin (lap)
  • 4 ek. akác vagy gesztenyeméz
  • 2 ek. Brandy
  • ½ vaníliarúd kikapart belseje
  • 25 g burgonyakeményítő
  • 4 tojás sárgája
  • 100 g kristálycukor
  • 100 g mandulás vagy mogyorós torrone

A zselatinlapokat áztassuk hideg vízbe. A torronét törjük apró darabokra (30 grammnyit tegyünk félre a díszítéshez).

A tejet, a tejszínt és a vaníliát lassú tűzön melegítsük fel, és amikor forrni kezd, adjuk hozzá az apróra tördelt torronét, és húzzuk le a tűzről.

A tojássárgákat a cukorral verjük habosra, közben adjuk hozzá a burgonykeményítőt, és nagyon lassan adjuk a tejszínes-torronés még meleg, de nem forró tejhez, majd az egészet alacsony lángon, folyamatosan keverve, gőz fölött sűrísük be. (Akkor jó, ha a sűrű krém a kanálra rátapad ugyanakkor még csorgatható.)

A krémet ezután vegyük le a tűzről és oldjuk fel benne a jól kicsavart zselatinlapokat. Adjuk hozzá a Brandyt, 2 ek. mézet, majd öntsük mogyoró- vagy mandulaolajjal kikent formás tálkákba, és tegyük hűtőbe legalább 4-5 órára.

Tálaláskor a tetejét a megmaradt torronedarabkákkal és néhány csepp mézzel díszítsük.

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr. 41 - Penne lisce al San Daniele

Gaba

2009. Nov. 03.

Hozzászólások (0)

Szóval Anna nem alszik. (Az előző bejegyzés kommentjeiben említettem, hogy tejgondjaink vannak. Annyira bíztam abban, hogy lesz elég tejem, és nem kell majd tápszert adni a babámnak és tessék, máris kezdődik. Teljesen el vagyok keseredve. 🙁
Az Annanemalvás következménye egyébként a főzés hanyagolása. Szombaton az „aglio-olio” mellé még sikerült a velencei borjúmáj húszperces változatát összedobni egy kevés főtt krumplival, vasárnap a pestós spagetti utánra egy nagy adag fasírtot kevertem össze, hozzá a köret csőben sült édeskömény volt, s ezt ettük hétfőn is, ma viszont már csak egy tésztára futotta. Második fogás, köret nulla. Illetve sonka, sajt, saláta mindig akad a hűtőben, így ma erre fanyalodtunk. Megbeszéltük Emberrel, hogy megkérjük az anyukáját, hogy a következő héten két-három alkalommal készítsen nekünk valami főtt másodikat. (Mármint elsősorban a kicsi fiának, ha már ilyen „jól szoktatta” 🙂 Így egy darabig csak a levesre, ill. a tésztára lesz gondom, ill. nem is lesz, mert a levest akár előző este is elkészíthetem, tésztára „hipp-hopp szósz” meg mindig lesz valamiből.
Tudtam én, hogy lesz még haszna annak az ötvenvalahány üveg paradicsomszósznak, amit nyáron tettem el!
Na de a mai tészta nem paradicsomos volt, ráadásul azon kevés olasz ételek közé tartozik, amelyből a nyers sonka nem nyersen kerül a villára. A prosciutto crudo az ételek nagy részében prosciutto crudo marad! Ez majdnem törvény. 😉
Penne lisce San Daniele sonkával
Hozzávalók:
  • 320 g sima tollhegy tészta
  • 120 g nyers, érlelt San Daniele sonka
  • 1 ek. extraszűz olívaolaj
  • 1 dl tejszín
  • 1 ek. mascarpone
  • sok-sok frissen őrölt feketebors
  • ha szükséges só
  • (bivalytejből készült füstölt ricotta – elhagyható)

Amíg a tészta fő, a sonkát vékony csíkokra vágom, a felhevített olajon egy percig pirítom, hozzáadom a tejszínt és a mascarponét, megvárom míg forrni kezd, közben a tésztát leszűröm, összekeverem a sonkás-tejszínes szósszal, tányérokba adagolom, és alaposan megszórom frissen őrölt feketeborssal. (Esetleg egy kevés füstölt ricottát reszelek a tetejére.)
Efféle komplikált receptek következnek a következőkben. :-)))

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 39

Gaba

2009. Jul. 07.

Hozzászólások (0)

Hazaút előtt mindig kiürítem a hűtőt és leolvasztom a fagyasztót is, egyszer ugyanis míg távol voltunk, elment az áram, és anyósom csak napokkal később vette észre mi történt. Szerencsére nem túl nagy a hűtőszekreény fagyasztó része, de azért néhány kiló hús akkor a kukában végezte. 🙁
Egyébként utólag rájöttem, hogy jót is teszek évente 3-4 alkalommal a Nagy Hűtőürítés Projectemmel, mert így még csak véletlenül sem maradnak „kacatok”, amiket majd csak hónapokkal később veszek észre és kénytelen-kelletlen használom fel vagy pedig egyszerűen ehetetlenné válnak és kidobom őket. Szóval fő a frissesség.
Most egy adag spenótot találtam, második fogásnak még volt a tegnapi sült húsból és a „kertünkben termett” peperonataból, kellett még egy gyors tészta, így született meg a


Tagliatelle mascarponés spenóttal

Hozzávalók:
  • 320 g tagliatelle
  • 300 g fagyasztott spenót
  • 100 g mascarpone
  • 2 gerezd fokhagyma (szeretjük 😉
  • vaj
  • szerecsndió
  • só
  • frissen őrölt bors
  • reszelt pamezán


Az egyik gerezd fokhagymát kettévágtam, a vajon kissé megpirítottam, rádobtam a fagyasztott spenótkockákat, hozzáadtam a másik fokhagymagerezdet, amit előzőleg fokhagymanyomón áttörtem, majd nagy lángon, folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg a spenót teljesen kiolvadt. Ekkor hozzáadtam a mascarponét, sóztam, tekertem rá egy jó adag borsot, reszeltem rá egy kevés szerecsendiót, majd további 2-3 percig főztem.
Ezalatt a tagliatellét lobogó, sós vízben kifőztem, „al dente” leszűrtem, összekevertem a mascarponés szósszal, megszórtam egy kevés reszelt parmezánnal és azonnal tálaltam.

Hasonló bejegyzések:

Epres-fehércsokis sajttorta sütés nélkül

Gaba

2009. Jun. 25.

Hozzászólások (2)

Ízbolygó konyhájából
Epres-fehércsokis sajttorta


Hozzávalók:

 

  • 250 g Grancereale keksz
  • 80 g olvasztott vaj
  • 750 g mascarpone
  • 2 lime leve és reszelt héja
  • 100 ml di creme fraiche
  • 200 g fehér csokoládé
  • kb. 250 g eper

 

 

  • 1 ek. kiváló minőségű kakaópor
Az epreket megmosom, 10 szép szemet félreteszek a díszítéshez, a többit felkockázom.
A kekszet turmixgéppel morzsás állagúra aprítom, hozzákeverem az olvasztott vajat, majd az egészet egy sütőpapírral kibélelt 24 cm-es tortaforma aljára nyomkodom, és hűtőbe teszem.
A fehér csokit gőz fölött felolvasztom, a mascarponét a tejföllel, a lime levével és reszelt héjával összekeverem, végül hozzáadom az olvasztott fehércsokit és az apró kockára vágott epreket is.
A krémet a kekszalapra simítom, és az egészet néhány órára behűtöm. Az egész szem eprekkel és a kakaóporral csak tálalás előtt díszítem.

Hasonló bejegyzések:

Narancsos-mákos tiramisù - "Dalla cucina di Mamma" :-)

Gaba

2009. Jan. 26.

Hozzászólások (4)

Mivel is kezdhetném ezt a csodás diétás hétfőt, mint egy pohár édes-krémes tiramisùval. Neeeem, nem igazi, csak fotó! 🙂 Múlt héten készült a barátosném szülinapi vacsorájának desszertjeként, és mondanom sem kell, elsöprő sikere lett!
Khm, khm, Mamma receptjeiben sosem csalódunk!
Akkor, ott, meg is vitattuk, hogy amarettivel talán még lehetne fokozni az élvezeteket, meg hogy milyen szépen mutatna, ha az amaretti a pohár oldalára lenne tapasztva, de a megvalósítás nem ment olyan könnyen, ugyanis, az amaretti nem az a „tapadós fajta” 🙂 vagyis nem szívja magába a nedvességet úgy, mint a babapiskóta, így azonnal nem tapasztható. Ha valakinek van türelme és ideje kivárni, míg az amaretti jól megszívja magát az illatos tejjel, kérem, számoljon be arról, hogy kb. meddig tartott és főleg arról, hogy hogy mutatott utána a pohárban.
Fontos info: az egész a narancslekváron áll vagy bukik, tehát a kiváló minőségű lekvár elengedhetetlen ennek a tiramisùnak az elkészítéséhez. (Ha nncs első osztályú narancslekvárunk, készíthetjük darabolt, cukrozott naranccssal is.)

Narancsos-mákos tiramisù

Hozzávalók:
  • 16 db babapiskóta
  • 150 ml tej
  • 3-4 ek. Grand Marnier
  • 8 ek. narancslekvár
  • 6 ek. darált mák
  • 2 ek. porcukor
  • 250 g mascarpone
  • 4 db amaretti
  • 1 ek. narancsvirágvíz
  • kb. 1 dl tejszín
  • 2 ek. méz
  • kandírozott narancs

A mascarponében elmorzsolom az amarettit, majd hozzáadom a mézet, a narancsvirágvizet és annyi tejszínt, hogy még viszonylag sűrű maradjon.
A narancslikőrt összekeverem a tejjel, a babapiskótákat épp csak egy pillanatra belemártom, majd egyenként a pohár aljára nyomkodom. Megszórom a porcukor és a darált mák keverékével, rárakok 1 evőkanálnyi narancslekvárt, erre pedig kb. ugyanennyi mascarponekrémet. Erre megint piskóta, cukros mák, lekvár és mascarpone kerül.
A tetejét kandírozott naranccsal díszítem.

Csak készítés előtt nem jó! 😉 Közben, közvetlenül utána, egy óra múlva, másnap, és gondolom harmadnap is isteni – már ha valakinél marad harmadnapra…

Köszönöm, Mamma! 🙂

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 31

Gaba

2008. Dec. 03.

Hozzászólások (0)

Ahogy Embernek kísérletezek a káposztafélék elkészítésével, úgy magamnak is a dióéval. Ez a tészta dióügyileg kifejezetten jó lett! Egyébként is régesrég megígértem már Mammának, hogy fogok mascarponét használni a tésztákhoz, aztán meg jól elfelejtettem. 🙂 Először persze a klasszikus gorgonzolás változatot akartam elkészíteni,de a “barátkozzunk a dióval” projectbe inkább ez a változat illett.

Fusilli mascarponés-diós mártással
Hozzávalók:
320 g fusilli
4 ek. dióbél
1 tk. vaj
4 zsályalevél
4 ek. mascarpone
1 ek. reszelt parmezán
só
egy kevés szerecsendió
Szokásos hipergyorsan elkészíthető tésztaétel. Amíg a tészta fő, a mártás is elkészül. A diót mindenekelőtt nagyon apróra darálom (majdnem pépessé). A vajon kicsit megpirítom a zsályalevélkéket, hozzáadom a darált diót, a mascarponét, a parmezánt, sózom, majd megszórom egy kevés szerecsendióval. A tésztát “al dente” leszűröm, és jól összeforgatom a mártással.

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 28

Gaba

2008. Nov. 13.

Hozzászólások (2)

Nőcis tészta 🙂 Azt mondta valaki rá. Nőcis tulajdonsága pedig egyszerűen az, hogy rózsaszínű 😉 Egyébként maradék főtt céklából készült. Nem szeretk semmit kidobni, ezért pedig végképp a szívem szakadt volna meg, ugyanis otthonról jött, és minden ami otthonról jön, kincs!
Rózsaszínű agnolotti céklás-ricottás töltelékkel

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 350 g liszt
  • 3 tojás
  • 150 g főtt vagy sütőben sült, áttört cékla

A töltelékhez:

  • 200 g ricotta
  • 100 g főtt vagy sütőben sült cékla lereszelve
  • 1 tojás
  • néhány bazsalikomlevél
  • só, bors

A mártáshoz:

  • 50 g ricotta
  • 50 g mascarpone
  • 100 g főtt vagy sütőben sült cékla lereszelve
  • 1 kis fej hagyma
  • olívaolaj
  • só, bors
  • reszelt parmezán

A tojásból, a lisztből és az áttört, főtt céklából tésztát gyúrunk (ha túl lágy lenne, adjunk hozzá apránként egy kevés lisztet), vékonyra nyújtjuk.

A töltelékhez összekeverünk 200 g ricottát 100 g almareszelőn lereszelt főtt céklával, 1 tojással, és az apróra vágott bazsalikomlevéllel. Sóval, borssal ízesítjük, majd a kinyújtott tésztára, egymástól kb. 6-8 cm távolságra kiskanállal apró halmokat pakolunk. A tésztát kettéhajtjuk, (vagy egy másik kinyújtott tésztalappal betakarjuk), a kezünkkel óvatosan megnyomkodjuk a gombócok környékét, hogy a töltelék a főzés során ne folyjon ki, majd vagy egy tésztavágó segítségével négyzet alakúra vágjuk, vagy egyszerűen egy pohár segítségével kör alakúra szaggatjuk.

A mártáshoz az apróra vágott hagymát egy kevés olajon üvegesre pirítjuk, hozzáadunk 100 g almareszelőn lereszelt főtt céklát, 50 g ricottát, 50 g mascarponét, majd az egészet épp csak néhány percig főzzük, és összekeverjük a frissen kifőzött tésztával. Tálalásnál megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal.

Megj.: ha főtt céklát használunk a tészta világos rózsaszínű lesz, ha a sütőben sült változatot használjuk, sötétebb lesz, és céklától függően akár lilás árnyalatot is elérhetünk. Ezen kívül a tészta színének az intenzitása függ attól is, hogy milyen vastagra nyújtjuk: minél vékonyabb a tészta, a színe annál halványabb.


Agnolotti rosa con ricotta e barbabietola

Ingredienti:

Per la pasta:

  • 350 g di farina
  • 3 uova
  • 150 g di barbabietola lessata o cotta al forno, passata al passaverdure

Per il ripieno:

  • 200 g di ricotta
  • 100 g di barbabietola lessata o cotta al forno, grattuggiata
  • 1 uovo
  • qualche foglia di basilico
  • sale, pepe

Per la salsa:

  • 50 g di ricotta
  • 50 g di mascarpone
  • 100 g di barbabietola lessata o cotta al forno, grattuggiata
  • 1 cipolla
  • olio extravergine di oliva
  • sale, pepe
  • parmigiano grattuggiato
  1. Dalla farina, uova e barbabietola preparate la pasta. (Se l’impasto dovesse risultare troppo umido, unite farina sufficente per renderlo più sodo ed elastico.)
  2. Per il ripieno mescolate 200 g di ricotta con l’uovo, qualche foglia di basilico tritata finemente e 100 g di barbabietola lessata o cotta nel forno, grattugiata, sale e pepe.
  3. Stendete l’impasto poi distribuite sopra il ripieno in mucchietti, facendo attenzione di lasciare circa 6-8 cm di distanza fra loro. Coprite la sfoglia con il ripieno con un altra sfoglia di pasta schiacciando con le dita attorno ai mucchietti di ripieno per sigillare le due sfoglie.
  4. Servendovi di una tagliapasta, ritagliate gli agnolotti in quadrati (o con un bicchierino, potete ricavatene dei cerchi).
  5. Per la salsa fate imbiondire nell’olio la cipolla tagliata a dadini, aggiungete 100 g di barbabietola lessata o cotta nel forno, grattuggiata, 50 g di mascarpone, 50 g di ricotta; salate, pepate e cuocete la salsa per qualche minuto.
  6. Fate cuocere gli agnolotti, scolateli al dente, conditeli con la salsa e un po’ di parmigiano grattuggiato e servite.

A tésztából készült még tagliatelle és tagliolini is:

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 12 - Mascarponés-lilahagymás tagliatelline

Gaba

2008. Jul. 28.

Hozzászólások (2)

Az eredeti recept Mammától származik: én, jó?/rossz? szokásomhoz híven egy picit változtattam rajta. Mamma, ugye nem baj? Ennek a tésztának számomra azért van nagy jelentősége, mert annak ellenére, hogy jónéhány éve élek már Olaszországban, hetente legalább hétszer eszünk tésztát, a mascarpone, mint tésztaszósz alapanyag teljesen kimaradt az életemből. Mamma, köszönöm Neked még egyszer! Ezentúl gyakrabban használom majd! 🙂
Tagliatelline lilahagymával és mascarponével –
Tagliatelline con cipolla e mascarpone



Hozzávalók:
  • 3 ek. olívaolaj

  • 1 fej lilahagyma
  • 4 zsályalevélke
  • 4 ek. mascarpone
  • 20 db fekete olívabogyó
  • só, frissen őrölt feketebors
  • reszelt parmezán


Az olajon megpirítjuk a durvára vágott hagymát és a kétfelé tépett zsályaleveleket. Hozzáadjuk a mascarponét, ízlés szerint fűszerezzük, s amikor a sajt teljesen kémessé olvadt, belekeverjük az olívabogyókat is. Az egészet épp csak néhány percig főzzük, összekeverjük a frissen kifőzött tésztával – ami nálam most épp tagiatelline volt-, tálalásál megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal.

Hasonló bejegyzések:

Frissebb bejegyzések »
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!