A LA CUCINA ITALIANA 1956. és 1958. évi összes bekötött számáról van szó, s most, hogy a lap 80. születésnapját ünnepli, gondoltam, érdemes egy bejegyzést dedikálni neki. 😉
Hogyan együk a körtét késsel-villával? 
Mit kell tudni egy kezdő háziasszonynak a konyhában? 
Mit adjunk a gyerekeknek enni a nyári melegben?
Híres emberek receptjei – A nemrég elhunyt Mike Bongiorno – ALLEGRIAAA!!!
Galbani reklám és jótanácsok gyakorlatias nőknek. 
Látogatás az első római bevásárlóközpontban. 
“Műhús” reklám. 🙂 
Receptek 
Receptek
Ezalatt a szinte mindenféle kommunikáció- és információmentes időszakban jöttem rá arra, hogy mennyire fontos ez a kilenc hónap egy nő életében, és a természet nyilván nem véletlenül adott ennyi időt az anyaságra való felkészülésre.
Most látom csak, hogy Anna baba még meg sem született, és mégis millió csodálatos közös élményünk van már…énekelünk, lódafing babás kekszet gyártunk, kopácsolunk a pocakon ki, s be, nemalszunk, málnalevél teát iszunk, homeopátiás bogyókat kapkodunk és azzal hitegetjük magunkat, hogy ezek majd megmentenek minket az „átvágástól”; apácarácsot és kiskaput festünk, hátfájunk, bababútort tologatunk, apával jókat nevetünk, és persze női mivoltunkat bizonyítandó, hormonokkal felturbózott, szeszélyes kedvünknek szabad utat adva boldogságos-bőgős kalandokba keveredünk. 
Szóval minden rendben, köszönöm szépen én is jól érzem magam. Az utóbbi két hónapot gyakorlatilag a konyhában töltöttem mindenféle kényszerítő körülmények miatt: elsősorban azért, mert félóra egyhelyben üldögélés után nagyon bedagadnak a lábaim, másodsorban pedig mert az alig negyven négyzetméteres kertünkben olyan mennyiségű zöldség termett, amellyel akár az összes nagynénit, nagybácsit, is elláthattuk volna. Mivel a családban azonban mindenkinek van kertje, így csak a szomszédokra sikerült rátukmálni hetente néhány kiló paradicsomot, padlizsánt, lilababot. Mi meg úgy jártunk, mint a bélyeggyűjtő Gyerek abban a bizonyos svéd gyermekversben… (Lorien, kívánom, hogy jövőre legalább ekkora mennyiséget szüretelj! Én már rá sem bírok nézni a lila-zöldbabra! :-)))) A paradicsomról nem is beszélve… közel negyven kilóból négyféle paradicsomszószt készíettem; a koktélparadicsomokból, a jól bevált kapribogyós-fokhagymás verzióból lett hét-nyolc üveggel; aztán második nekifutásra sikerült kikísérletezni a világ legjobb ketchup receptjét.
Lett ismét húsz üveg szép, színes, ecetes kaliforniai paprikám, ezerféle lekvárom, amelyek közül a legeslegeslegfinomabb a cseresznyeszilva, és amihez semmilyen fixet meg faxot nem használtam, (és itt és most ünnepélyesen megfogadom, hogy többé egyik lekvárhoz sem fogok semmiféle port kavarni, könnyítse az bármilyen formában a munkámat!!!), „gumibarack” híján pedig próbálkoztam félérett nektarin és szilva tartósítószer mentes eltevésével, de sajnos a gyümölcsök megpuhultak, így sütitöltelékként végzik majd.
Először is Nórinak szeretném megköszönni a saját kezűleg készített ajándékokat, amelyek egy része most is a konyhámat díszíti, a másik részét (ld. ajvar) seperc alatt elfogyasztottuk. Nóritól szerb recepteket is kaptam, amelyek közül a savanyú uborkás-krumplis-céklás-főtt tojásos-joghurtos ún. „Balkán salátának” nagy sikere lett annak ellenére, hogy errefelé nincs nagy keletje a joghurtos/tejfölös salátáknak. A desszertekkel (koljivo, tulumba) egyelőre csak szemezek, de előbb vagy utóbb mindenképp kipróbálom mindkettőt.
Csak nézegetem az üvegeket(főleg ezt a sült epreset 🙂 és aztán mindig azt gondolom, hogy ááááááá, ez még nem elég ünnepélyes alkalom arra, hogy felbontsam bármelyiket is. Úgy vagyok velük, mintha valami drága bort tartogatnék a pincémben. A pálinkát egyértelműen szülés (szoptatás?) utánra tarogatom. Az elmúlt kilenc hónap alatt az egyetlen dolog, amitől többször is undorodtam, az az alkohol volt. A baráti összejöveteleken felbontott legjobb borok is minium ecetnek tűntek első szaglásra…következésképp a másodikra már legtöbbször nem került sor. 🙂 Kíváncsi vagyok, hogy fogok viszonyulni a Lorien -féle kincset érő pálinkához úgy egy-két hónap múlva! Na de addig is hagyom, hadd érjen ott lenn a pincében.
Mogyoróolaj épp ott, akkor, abban a pillanatban nem volt, de érkezett helyette egy fél liter kiváló minőségű dióolaj (amit fogalmam sincs még, mire fogok elpancsolni, ha valakinek vannak ötletei, kérem jelezze!!!) és az olajjal együtt kaptam ezeket a belül teflonbevonatú, kerámia muffin/felfújt vagy tegyélbeleamitakarsz (süti?)formákat.
Sosem szerettem a csilli-villi holmikat, ezt a cseresznyés-muffinos mappát azonban nem volt szívem otthagyni, a paprikás, a padlizsános és a zöldalmás irattartókról nem is beszélve.
William Black Al dente – Gasztronómiai kalandozások Itáliában című könyvéről van szó, és annak ellenére, hogy a könyvet júliusban vettem, még most is csak a második fejezetnél tökölök. Egyelőre a hormonokra fogom a dolgot, de megfogadtam, hogy később újraolvasom, hátha másodszorra felkelti az érdeklődésemet a torinói városleírás, a számtalan, témába szerintem teljességgel oda nem illő történelmi vonatkozással egyetemben.
No, azt hiszem, itt új bejegyzést kezdek, mert nehézkes lesz megfelelően elrendezni a fotókat, a szöveget, és kicsit fáj a pocakom is -azt hiszem, Anna baba készülődik….pssszt, vasárnap telihold lesz! 😉
Találtam egy lekváros könyvet, amit utóbb kicsit megbántam, mert volt egy másik, ami mintha jobban tetszett volna, aztán vettem egyet, ami a tortellinit taglalja töviről hegyire, meg persze -Emberrel egyetemben- álldigáltam vagy egy fél órát a gyerekeknek szóló, egyelőre még csak a kemény lapos könyvek között is. Felváltva mutogattuk egymásnak: „Nééééézd, ez milyen aranyos!” Aztán megegyeztünk, hogy kiválaszt ő is egyet meg én is egyet, és azt megvesszük Annának. Bizony! Beruháztunk 2, 99 Eurot Anna első két könyvecskéjére. (Na jó, nem az elsők, mert én már a múlt hónapban elhoztam az én régi könyveimet, bár bosszantott, hogy Szutyejev Vidám meséit nem találtam, pedig két példány is volt belőle.) 
Na, lényeg, hogy beruháztunk, hazajöttünk, és mivel elalvás előtt általában olvasni szoktam, gondoltam belenézek az új szerzeményeinkbe. Csak kétszeri átlapozás után esett le, hogy valami nem stimmel. Kiderült ugyanis, hogy mindkét könyvecske, -ha kicsit túlozva is, de- gasztronómiai témájú. Mondtam is, hogy nem lehetek ennyire önző, hogy a még meg sem született gyermekemnek kajás könyveket veszek!
Még csak a köldökzsinóron keresztül táplálkozik a kis manó, én meg már a spenótevésre nevelném szegényt, mert „Gli spinaci fanno diventare grandi e forti!” vagyis „A spenóttól nagyok és erősek leszünk!”.
Nem beszélve az azért még egészséges nacionalista beütésű „Questo è il mio piatto preferito!” azaz „Ez a kedvenc ételem!” oldalról, mellette egy nagy tál paradicsomos spagettivel. :-))) Hab a tortán a torkos mackó koma, aki kénytelen egy székre felkapaszkodni, hogy elérje a kredenc felső polcán lévő mézet, aztán meg a tele pocakjával jól lebukfencezni, hogy így tanuljon önmérsékletet. 
Szóval azt hiszem, önző vagyok. Mert hogy én csudajól szórakoztam mindkét könyv olvasása közben, nem kellene azt hinnem, hogy majd Annina is így fog lelkesedni értük. Lehet, hogy kikent-kifent Barbie babát akar majd, meg lódafing Hello Kittyt, esetleg 40 fokban tengerpartot, majd később tűzpiros rúzst és körömlagot, mozit, diszkót, és…és…és….vajon engem? Engem, a konyha mániámmal, a szeszélyeimmel, a könnyeimmel akar majd……„BENE”?
1. Matthew Pearl: Dante kör (sokadszorra olvastam, és sokadszorra is imádom)
2. Michelle Kennedy: Nekem bejött – 1001 jó tanács kismamáknak (nekem nem) 
3. Anthony De Mello: Messaggio per un’aquila che si crede un pollo (jelentem, még mindig „pollo” kategóriába tartozom – vagy legalábbis azt hiszem :-))))
4. Muriel Barbery: Estasi culinarie (a „Főzzünk könyvből!” VKF! kapcsán elég részletesen írtam róla) 
5. Manuela Quaglia: Non ci credo alle streghe, però…! (Egy friulán etnográfus hölgy carniai kutatásainak összegzése…a boszorkányokról! 😉 Utoljára a szakdolgozatom írásakor olvastam hasonló témájú könyvet, és repkedtem az örömtől, amikor a rivignanoi mindenszenteki nagyvásáron rábukkantam erre a gyöngyszemre!)
– Aztán a másik “alap”, ami gyakorlatilag minden olasz konyhában megtalálható, az IL CUCCHIAIO D’ARGENTO normál, úgy értem, könyv formátumban, nem az iPhone Edition -bár ez is érdekes. 😉 (A felső menüsorban a “Galleriá”-ra kattintva megmutatják nekünk, hogyan működik a dolog iPhone-on. Köszönöm, ha nem lenne meg sem kérném… A könyv, az könyv! ;-)) 
Ajándéknak szerintem kiváló a GUIDA GOURMET ITALIA (Mondadori. 2003). Amolyan gasztro-útikönyv, rengeteg színes képpel, receptekkel, minden egyes tartomány jellegzetes termékének bemutatásával, a könyv végén ajánlott szálloda- és étteremlistával. Aki laikusként jön Olaszországba gasztrotúrára, kiindulópontnak mindenképp javasolt! 
A kedvenceim közé tartozik az ERBE-BUONE PER LA SALUTE (Giunti Demetra. 2007), amiről már korábban írtam .
Il Sole 24 Ore gazdasági napilap mellékleteként szerdánként jelenik meg a LE RICETTE DEI GRANDI CHEF című sorozat. Az elsőt megvettem. A többit nem fogom megvenni.
Cjarsòns con le erbe – Zöld füvekkel töltött "cjarsòns"
Dolce marmorizzato con prugne secche al profumo di cannella – per il tè delle 17:00 – Márványozott fahéjas-aszalt szilvás süti ötórai teához
S ha már a témánál vagyunk… – Könyvajánló
Renga, baccalà e torre di piadine per mercoledì delle ceneri – Hering, szárított tőkehal és piadina torony hamvazószerdára
S ha már a témánál vagyunk, hadd ajánljam egyik legkedvesebb barátunk, Luciano Alberton, a Gradisca d’Isonzo-i Gasparini Történelmi Intézet gondozásában, tavaly megjelent könyvét:
Legutóbbi hozzászólások