Azt hiszem, sosem készítettem még el a karácsonyi menüt előre, próbaképp. Egyrészt mert akkor hol a meglepetés varázsa, másrészt mert nagyon ritkán készítek el egy ételt több alkalommal, harmadrészt meg mert ha véletlenül ez utóbbi mégis előfordul, másodszorra tuti kudarc az egész. Most azonban volt néhány kísérletem, ugyanis az idén nem mi megyünk… Kriszta barátnőmet, a párját és négy hónapos kisfiúkat várjuk vacsorára Karácsony előestéjén. (Olaszországban csak 25-én kezdődik a nagy ünneplés, és mivel sem Krisztáék, sem mi nem tudunk az idén otthon karácsonyozni, kitaláltam, hogy hívjuk le ide a magyar angyalokat a mennyből. A szülőket, nagyszülőket meg majd bekapcsoljuk az éneklésbe élőben Msn-en keresztül.)

Erre az alkalomra készült tehát az alábbi próba tiramisù, és meg kell mondjam,nagyon finom lett, de milyen már az amikor Karácsonykor azt eszem, amit épp egy hete is elkészítettem….! Szóval per pill. nem hiszem, hogy ezzel zárjuk majd a karácsonyi menüt -amiről egyébként még halványlila gőzöm sincs, mert egyszerűen nem volt időm ezen gondolkodni. (Jah, persze mea culpa. Egy-egy fontosabb menü miatt hetekig szoktam rágódni, szakácskönyveket, gasztronómiai magazinokat olvasni, most viszont ezek helyett Nemalvó Anna Manóval énekelünk, játszunk, és amikor csak lehet sétálunk. A karácsonyi menü meg le van tojva.)

Na jó, azért titokban elmondom, hogy tele van a hócipőm a húsz perc alatt elkészíthető ételekkel, és alig várom, hogy egyszer egy teljes napot a konyhában tölthessek!

Talán jövő Karácsonykor? 😉 Talán már Annával együtt. 🙂

Karácsonyi tökös tirmisù

Hozzávalók:

• 150 g mascarpone
• 50 g natúr joghurt
• egy kb. másfél kg-os tök
• mézeskalács
• 4+4 db aszalt szilva
• nádcukor
• 10 g fenyőmag
• néhány csepp tarpai szilvapálinka

A tököt meghámoztam, magjait kikapartam, nagyobb darabokra vágtam, megszórtam nádcukorral, és sütőben puhára sütöttem (az elején alufóliával letakartam, hogy a cukor meg ne égjen).

A sült tököt pürésítettem, hozzáadtam a mascarponét, a joghurtot, fahéjat és egy kevés nádcukrot, majd a krémet simára kevertem.

A fenyőmag felét és négy szilvát felaprítottam, összekevertem a nagyobb darabokra tördelt mézeskaláccsal, majd meglocsoltam egy kevés tarpai szilvapálinkával, és kb. 10 percig állni hagytam.

Poharak aljára raktam egy réteg mézeskalácsos-szilvás keveréket, erre jött egy réteg tökös-fahéjas mascarpone, végül a tetejére a megmaradt szilva ill. fenyőmag került. (Persze a rétegeket lehet folytatni, amíg van a hozzávalókból, bár ekkora mennyiségű mascarponébol nem futja túl sok rétegre.)

Ha lett volna időm, próbálkoztam volna még a mézeskalács helyett mákos bejglivel, és aszalt szilva helyett kandírozott naranccsal, pálinka helyett Grand Marnier-vel, mascarponéban kis narancsvirágvízzel, de mióta szeretem a diót, a diós bejgli-rumos meggy-rum v. diólikőr hármas is megért volna egy kísérletet, nem beszélve egy esetleges amarettis-amarettós-darált mandulás-tökös verzióról….

Anyuka álmodik…