És íme az utolsó ünnepi fogás. Parmezános, párolt, leveles spenóttal tálaltam. Olaszék imádták! Nagyon gyorsan elkészíthető – talán ez volt az az étel, amivel az ünnepek alatt a legkevesebbet kellett foglalkozni. (A fényképek meg, hmmmm, mondtam, hogy csúnyácskák lesznek, na de itt nem is ez a lényeg, hanem hogy látsszon az elkészítés folyamata, igaz?)
Fontinával, dióval és pármai sonkával töltött sertéskaraj
Lonza di maiale farcita con noci della nonna unhgerese, fontina valdostana e prosciutto crudo di Parma
Hozzávalók: kb.1 kg kicsontozott sertéskaraj, comb, esetleg tarja, 100 g dióbél (nagymamám küldte, ő törte fel mindet a két kis kezével, köszönöm, nagyikám, és puszillak! össze sem lehet hasonlítani azokkal a zacskós dióbelekkel, amiket boltban lehet kapni!), 150 g vékonyra szelt pármai sonka, kb. 150 g Valle d’aostai fontina, bors, kb. 200 g vékonyra szelt húsos szalonna, 1 ág rozmaring, 2 cikk fokhagyma, extraszűz olívaolaj
A sajtot vastag szeletekre vágtam, a diót durvára törtem. A húsba öt hosszú, mély zsebet vágtam, ügyelve arra, hogy sem a végeket, sem az alját ne vágjam át, a húst kívül-belül alaposan bedörzsöltem frissen őrölt borssal, a zsebekbe fektettem a sajtszeleteket, egy-egy evőkanálnyi durvára tört dióbelet, és amindegyk zsebet betömködtem sonkával. Az egészet beborítottam a pancettaszeletekkel, a tetejére egy rozmaringágat raktam, átkötöztem, a tetejére pedig két, kissé szétnyomott fokhagymagerezdet tettem. Egy kevés extraszűz olívaolajjal meglocsoltam, és 180 fokra előmelegített sütőben 2 órán keresztül sütöttem. Szeletelés előtt kb. 30 percig hagytam szobahőmérsékleten pihenni.
Legutóbbi hozzászólások