Tavola in Piazza

Sárgadinnye fagyi mézes-rumos dióval - VKF! 43. Heves jeges! Nr 1

Gaba

2011. Jun. 29.

Hozzászólások (2)

Reni a házigazdája a 43. VKF!-nek, a téma szuperfriss, igazi kánikulapukkasztó, ezúttal nem maradhattam ki a játékból. Előszedtem egy régi receptet, amit annak idején nem volt időm posztolni, és kreáltam két újat is: egy Aperol-rózsaszín grapefruit sorbet-t szegfűborsos-vaníliás narancsszósszal és egy ricottafagyit ginnel és csillagánizsos málnapürével (posztok holnap). Áradozhatnék mindkettőről, de nem teszem, próbáljátok ki!
Sárgadinnye fagyi rumos-mézes dióval
Hozzávalók: 500 g édes, érett sárgadinnye, 150 g tejszín, 125 g zsíros, natúr joghurt, 50 g dióbél, 1 dl rum (most Havana Club Anejo Reserva), 1 ek. gesztenyeméz
A dióbelet egy napra a rumba áztattam.
A dinnyét, a tejszínnel és a joghurttal együtt botmixerrel pépesítettem (kóstoltam, cukor nem kellett bele, de ha valakinek nem elég édes, pakolja csak), fagylaltgépbe raktam, és amikor kész lett, a negyedét megettük, a többit poharakba szedtem, és 4 órára mélyhűtőbe raktam.
A dióbelet leszűrtem, összekevertem a mézzel, és lassú tűzön elkezdtem melegíteni. Amikor már majdnem forrt, hozzáadtam a rumot amiben a dió ázott, meggyújtottam, majd lehúztam a tűzről és még melegen (nem forrón!!! mert a pohár megrepedhet) a poharakban lévő fagyi tetejére öntöttem.

Hasonló bejegyzések:

Penne rigate mazsolával, dióval és gorgonzolás radicchiokrémmel - Penne rigate con uvetta, noci e crema di gorgonzola e radicchio tardivo di Treviso

Gaba

2011. Feb. 14.

Hozzászólások (8)

– Hai inventato tu questa pasta o hai preso ispirazione da qualche parte?
– Originalmente avrebbe dovuto essere come quella lì (mostro la copertina dell’ultimo numero delLa Cucina della Corriere della Sera dimenticato sul piano di lavoro).
– Mmmmm, é buonissima!
– Ah sì? Beato te! Io non sento nessun sapore.
– Allora devi assolutamente rifarla! E’  magnifica!
Penne rigate mazsolával, dióval és gorgonzolás radicchiokrémmel
Penne rigate con uvetta, noci e crema di gorgonzola e radicchio tardivo di Treviso
Hozzávalók: 320 g penne rigate, 1 kis fej lilahagyma, 200 g trevisoi radiccho (kései – tardivo), balzsamecet, vörösborecet, 200 g gorgonzola dolce,  brandyben aztatott kb.1 evőkanálnyi mazsola, 1 evőkanálnyi dióbél, extraszűz olívaolaj, só, bors
A tésztát forrásban lévő bő, sós vízbe dobtam.
A lilahagymát vékonyan felszeleteltem, az olívaolajon kicsit megpirítottam, öntöttem hozzá egy kevés vörösborecetet és egy kevés balzsamecetet is (1. nincs pontos adat, aki először próbálkozik, ecetekkel, tegyen bele kb. egy-két evőkanállal, 2. a vörösborecet elhagyható, én csak azért használom, mert Ember nem balzsamrajongó), hozzáadtam az apróra vágott trevisoi radicchiot, a mazsolát, a sajtot, és a durvára tört dióbelet. (Egy keveset félretettem a sajtből is és a dióból is a tálaláshoz.) Az egészet épp csak összeforraltam, kb. a felét botmixerrel pépesítettem, majd az egészet összekevertem az éppen ekkorra megfőtt, leszűrt tésztával, és azonnal tálaltam. A tetejét megszórtam még egy kevés tört dióval és gorgonzola darabkákkal.
P.S. Az utóbbi időben sikerül percre pontosan elkészíteni a déli tésztát, most viszont elkéstem, legalábbis a fényképezéssel mindenképp. Épp a nappaliba hurcoltam a tányért, próbáltam elfogadható fényeket produkálni amikor belépett A Gyerek, aki már ugyan ebédelt, de hirtelen rárontott a tányérra, és ez lett a végeredmény. Ekkor már sem az nem érdekelt, hogy a tészta megpunnyad, sem az hogy a blogba esetleg nem lesz jó, hogy a fele töksötét, hogy a másikon tűz a nap….csak élveztem, ahogy Anna eszik…

Hasonló bejegyzések:

Zöldborsópestós tortiglioni dióval és pecorinoval

Gaba

2010. Nov. 11.

Hozzászólások (2)

Szokásos egyszerű tészta, eredetileg hétköznapra készítettem, de legközelebb barátos vacsorán fogom bevetni Spagettivel lett volna az igazi, de Anna még nem boldogul vele. Persze, ne felejtsük! Gyereknek legalább kétéves korig -kérdezze meg gyermekorvosát! – dió nélkül!)
Ja, és újabban lájkolni is lehet a Tavola In Piazzán! 😉
Zöldborsópestós tortiglioni dióval és pecorinóval
Hozzávalók: 320 g tortiglioni, 300 g fagyasztott zöldborsó, egy nagy csokor bazsalikomlevél, 8 dió bele, 40 g érlelt pecorino, 1 kis gerezd fokhagyma, kb. 4 ek. extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt bors
A fagyasztott zöldborsót kb. 7-8 perc alatt puhára főztem, majd a tűzről levéve hozzáadtam a bazsalikomleveleket, a diót, a fokhagymát, és az olívaolajat, belereszeltem a pecorinot, és az egészet merülőmixerrel pépesítettem, kóstoltam, sóztam, borsoztam.
Ezalatt a tésztát lobogó sós vízben kifőztem, “al dente” leszűrtem, a főzővízből kb. egy dl-t  a zöldborsós péphez adtam, majd összekevertem a tésztával és azonnal tálaltam.
Legközelebb dió helyett pisztciával is kipróbálom.
Tortiglioni al pesto di piselli, noci e pecorino
Ingredienti: 320 g di tortiglioni, 300 g di piselli surgelati, un bel mazzo di basilico, 16 gherigli di noce, 40 g di pecorino stagionato, 1 spicchio d’aglio, 4 cucchiai di olio extravergine d’oliva, sale, pepe
Fate cuocere i piselli fin quando diventano teneri (circa 7-8 minuti), quindi aggiungete lo spicchio d’aglio sbucciato, le foglie del basilico, i gherigli di noce, l’olio e il pecorino grattuggiato. Frullate tutto, e mettete da parte.
Intanto fate cuocere i tortiglioni in abbondante acqua salata, scolateli al dente. aggiungete circa un dl di acqua di cottura della pasta al pesto di piselli, infine unitevi i tortiglioni e servite subito.
Idea: La Cucina Del Corriere Della Sera, Nr 2

Hasonló bejegyzések:

Fetta Gerbeaud - Zserbó szelet

Gaba

2010. Feb. 16.

Hozzászólások (0)

La fetta Gerbeaud in Ungheria viene preparato solitamente durante il periodo natalizio, pasquale o all’occasione di matrimoni. E’ uno dei pochi dolci di “alta pasticceria” che riuscì ad entrare nella cucina popolare fino a diventare conosciuto e preparato anche da moltissime cuoche casalinghe ungheresi. Proprio per questo motivo la ricetta base varia da casa a casa.
Il dolce prende il nome del famoso pasticcere di origine ginevrina, Emil Gerbeaud che arriva la prima volta in Ungheria all’invito di Henrik Kugler, proprietario originario dell’odierna Pasticceria Gerbeaud.
Gli ingredienti della versione del famoso dolce che vedete qui sotto, sono facilmente reperibili anche in Italia. L’unica cosa che vi chiedo è quello di non usare la miscela della panna e qualche goccia di limone al posto della panna acida! Se proprio non trovate nei supermercati la panna acida (o panna agra come avevo visto denominato questo prodotto non tanto tempo fa) adoperate la stessa quantità di creme fraiche oppure lo yogurt greco intero.
Mille grazie! 🙂
Fetta Gerbeaud
Ingredienti:
Per la pasta: 500 g di farina, 250 g di burro, 60 g di zucchero, 15 g di lievito di birra, 3 cucchiai di panna acida (o creme fraiche o yogurt greco intero, 2 tuorli d’uovo, un pizzico di sale 
Per il ripieno: 250 g di noci macinat, 150 g di zucchero, 500 g di marmellata di albicocca 
Per la glassa: 250 g di cioccolato fondente o una glassa preparata con 20 g di cacao amaro in polvere

140 g di zucchero e 50 g di burro
Amalgamate bene la farina con il burro tagliato a pezzetti, aggiungete il sale, i tuorli e la panna acida precedentemente mescolata con il lievito di birra. Fate un impasto omogeneo, e lasciatelo riposare perc circa 30 minuti.

Macinate le noci e mescolatele con lo zucchero.
Dividete la pasta in quattro palline e stendetele allo spessore di circa 2 mm.
In una teglia imburrata ed infarinata mettete uno strato di pasta, quindi spalmatela con un terzo della marmellata di albicocca e cospargetela con un terzo della miscela di noci e zucchero. Ripetete l’operazione ancora due volte, ricoprite tutto con uno strato di pasta e fate cuocere il dolce nel forno preriscaldato a 175 gradi per circa 40 minuti.
Fate sciogliere il burro con lo zucchero e il cacao in polvere e quando il dolce si raffredda completamente, ricopritelo con questa glassa (o eventualmente potete preparare una glassa di cioccolato fondente di ottima qualità, come avevo fatto io ;-). 
P.S.: Ho usato una teglia grande 24×24 cm, ma in generale se ne usa una un po’ più grande. Così della pasta avanzata ho preparato delle tartellette farcite con la marmellata di albicocche, miscela di ricotta, zucchero e noci tritati e infine ho “disegnato” qualche riga di cioccolato sulla superficie di ogni dolcetto.

Zserbó szelet 

Csokiparány tésztáját próbáltam ki, egyrészt mert az a tészta, aminek a receptje, az én gyűjteményemben volt, legutóbb kissé törékenyre sikerült, másrészt meg mert szeretem ennek a lánykának a blogját. Nézzétek ezt a mai málnatortát! Gyönyörű! Szerintem ügyes cukrász lesz ebből a lánykából! Én nagyon szorítok Neki! 
Hozzávalók:
A tésztához:  500 g liszt, 250 g vaj, 60 g kristálycukor, 15 g élesztő, 3 ek. tejföl, 2 tojás sárgája, egy csipet só 
A töltelékhez: 250 g darált dió, 150 g kristálycukor, 500 g házi sárgabaracklekvár 
A tetejére: csokoládémáz (kiváló minőségű csokoládéból) vagy kakaómáz a következőkből: 20 g kakaópor, 140 g kristálycukor és 50 g vaj
A lisztet a vajjal elmorzsoltam, hozzáadtam a cukrot, a tejföllel elkevert élesztőt, a sót és a két tojássárgáját. A tésztát alaposan kidolgoztam, egy fél óráig pihentettem, majd négy egyenlő nagyságú cipóra osztottam, és mind a négy cipót kinyújtottam.
A diót ledaráltam, és összekevertem a kristálycukorral.
Egy 24×24 cm-es tepsit kivajaztam, liszteztem, és a következőképp töltöttem meg: alulra tészta került, rá baracklekvár, majd bő adag cukros darált dió, ezt megismételtem még kétszer, és a süti tetejét végül egy adag kinyújtott tésztalappal fedtem be.
175 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöttem.
A tetejét csokoládéval vontam be.
Mivel viszonylag kicsi tepsit használtam a zserbó elkészítéséhez, maradt valamennyi tészta. Ezt vékonyra nyújtottam, tartlette formákba fektettem, 175 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütöttem. Megkentem mindegyiket baracklekvárral és egy kevés cukros ricottával elkevert darált dióval, a tetejét pedig meglocsoltam a maradék csokoládéval. (Jobb lett, mint a zserbó, de pssszt! 😉

Hasonló bejegyzések:

Zserbó szelet - "Fetta Gerbeaud"

Gaba

2009. Jul. 06.

Hozzászólások (0)

Baj van. Vágyom haza. Nagyon. Úgy volt, hogy múlt hétvégén indulunk, aztán mindenféle munkaügyek miatt mégis el kellett halasztani egy héttel az utazást. Szóval még öt soha véget nem érő nap…
Aztán az idén már valószínűleg nem megyünk. 29 év után ez lesz az első Karácsony, amit nem otthon töltök. Fájni fog, biztos, annál is inkább, mert mindenképp magyar Karácsonyt fogok majd szervezni, de remélem, Annina majd feledteti a szüleim, a testvérem, a nagyik és a „Mennyből az angyal” hiányát. Jól van, tudom, tiszta bogyós vagyok, hogy júliusban a Karácsonyra gondolok, de a szokásos hűtő- és kamraürítés közben találtam másfél üveg tvalyi baracklekvárt, meg egy befőttesüveget tele hámozott dióval, ebből pedig 32 fok ide vagy oda, nem lehet más, mint zserbó szelet. A zserbó szelet pedig egyenlő a Karácsonnyal. És a csssudába, menjünk már hazaaaaa….!


Zserbó szelet

Csokiparány tésztáját próbáltam ki, egyrészt mert az a tészta, aminek a receptje, az én gyűjteményemben volt, legutóbb kissé törékenyre sikerült, másrészt meg mert szeretem ennek a lánykának a blogját. Nézzétek ezt a mai málnatortát! Gyönyörű! Szerintem ügyes cukrász lesz ebből a lánykából! Én nagyon szorítok Neki!:
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 500 g liszt
  • 250 g vaj
  • 60 g kristálycukor
  • 15 g élesztő
  • 3 ek. tejföl
  • 2 tojás sárgája
  • egy csipet só
A töltelékhez:
  • 250 g darált dió
  • 150 g kristálycukor
  • 500 g házi sárgabaracklekvár
A tetejére:
  • csokoládémáz (kiváló minőségű csokoládéból)
vagy kakaómáz a következőkből:
  • 20 g kakaópor
  • 140 g kristálycukor
  • 50 g vaj
A lisztet a vajjal elmorzsoltam, hozzáadtam a cukrot, a tejföllel elkevert élesztőt, a sót és a két tojássárgáját. A tésztát alaposan kidolgoztam, egy fél óráig pihentettem, majd négy egyenlő nagyságú cipóra osztottam, és mind a négy cipót kinyújtottam.
A diót ledaráltam, és összekevertem a kristálycukorral.
Egy 24×24 cm-es tepsit kivajaztam, liszteztem, és a következőképp töltöttem meg: alulra tészta került, rá baracklekvár, majd bő adag cukros darált dió, ezt megismételtem még kétszer, és a süti tetejét végül egy adag kinyújtott tésztalappal fedtem be.
175 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöttem.
A tetejét csokoládéval vontam be.


Mivel viszonylag kicsi tepsit használtam a zserbó elkészítéséhez, maradt valamennyi tészta. Ezt vékonyra nyújtottam, tartlette formákba fektettem, 175 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütöttem. Megkentem mindegyiket baracklekvárral és egy kevés cukros ricottával elkevert darált dióval, a tetejét pedig meglocsoltam a maradék csokoládéval. (Jobb lett, mint a zserbó, de pssszt! 😉
La fetta Gerbeaud in Ungheria viene preparato solitamente durante il periodo natalizio, pasquale o all’occasione di matrimoni. E’ uno dei pochi dolci di “alta pasticceria” che riuscì ad entrare nella cucina popolare fino a diventare conosciuto e preparato anche da moltissime cuoche casalinghe ungheresi. Proprio per questo motivo la ricetta base varia da casa a casa.
Il dolce prende il nome del famoso pasticcere di origine ginevrina, Emil Gerbeaud che arriva la prima volta in Ungheria all’invito di Henrik Kugler, proprietario originario dell’odierna Pasticceria Gerbeaud.
Gli ingredienti della versione del famoso dolce che vedete qui sotto, sono facilmente reperibili anche in Italia. L’unica cosa che vi chiedo è quello di non usare la miscela della panna e qualche goccia di limone al posto della panna acida! Se proprio non trovate nei supermercati la panna acida (o panna agra come avevo visto denominato questo prodotto non tanto tempo fa) adoperate la stessa quantità di creme fraiche oppure lo yogurt greco intero.
Mille grazie! 🙂
Fetta Gerbeaud
Ingredienti:
Per la pasta:
  • 500 g di farina
  • 250 g di burro
  • 60 g di zucchero
  • 15 g di lievito di birra
  • 3 cucchiai di panna acida (o creme fraiche o yogurt greco intero)
  • 2 tuorli d’uovo
  • un pizzico di sale
Per il ripieno:
  • 250 g di noci macinate
  • 150 g di zucchero
  • 500 g di marmellata di albicocca

Per la glassa:

  • 250 g di cioccolato fondente
    o una glassa preparata con
  • 20 g di cacao amaro in polvere
  • 140 g di zucchero
  • 50 g di burro
  1. Amalgamate bene la farina con il burro tagliato a pezzetti, aggiungete il sale, i tuorli e la panna acida precedentemente mescolata con il lievito di birra. Fate un impasto omogeneo, e lasciatelo riposare perc circa 30 minuti.
  2. Macinate le noci e mescolatele con lo zucchero.
  3. Dividete la pasta in quattro palline e stendetele allo spessore di circa 2 mm.
  4. In una teglia imburrata ed infarinata mettete uno strato di pasta, quindi spalmatela con un terzo della marmellata di albicocca e cospargetela con un terzo della miscela di noci e zucchero. Ripetete l’operazione ancora due volte, ricoprite tutto con uno strato di pasta e fate cuocere il dolce nel forno preriscaldato a 175 gradi per circa 40 minuti.
  5. Fate sciogliere il burro con lo zucchero e il cacao in polvere e quando il dolce si raffredda completamente, ricopritelo con questa glassa (o eventualmente potete preparare una glassa di cioccolato fondente di ottima qualità, come avevo fatto io ;-).
P.S.: Ho usato una teglia grande 24×24 cm, ma in generale se ne usa una un po’ più grande. Così della pasta avanzata ho preparato delle tartellette farcite con la marmellata di albicocche, miscela di ricotta, zucchero e noci tritati e infine ho “disegnato” qualche riga di cioccolato sulla superficie di ogni dolcetto.

Hasonló bejegyzések:

Gubana

Gaba

2009. Feb. 04.

Hozzászólások (6)

Van néhány tippem diéta kellős közepén előtörő édességvágy csillapítására: kávé, tea, rágó stb., de az a helyzet, hogy ezek nem mindig nem mindig működnek. (Megjegyzem, nálam a gyümölcs ilyenkor nem sokat ér!)
Tegnap is annyira kívántam valami édességet, hogy egy szelet sütiért odaadtam volna a fél karomat! Pedig nem is szeretem annyira az édességet. Látszik ez a „DOLCI” címszó mögötti 11-es számról is: szégyen, nem szégyen, ez kb. havonta 1 desszertet jelent (szinte kizárólag jeles alkalmakkor).
Most azonban nem bírtam tovább.
Ahogy kerestem a Casamia Cucina tavalyi őszi számában a gulyásleves receptet olaszul (a disznóvágás óta többen is rágják a fülem érte ;-), rábukkantam a Gubana leírására. Évek óta készülök arra, hogy elkészítsem, de mivel elég időigényes elfoglaltság, így mindig csak halogattam.
Reméltem, hogy mire elkészül, elmúlik az édesség utáni vágyam is… 🙂
Nem múlt el. Ettem belőle egy szeletet. Evan kérem.


A gubanáról: a gubana a Natisone völgy tradicionális (karácsonyi) kelt tésztája. Az első írásos emlék 1409-ből maradt fenn róla, amikor is XII Gergely pápa Cividaléba látogatott, és az ezen egyházi méltóság tiszteletére rendezett ünnepségen szilvapálinkával meglocsolt gubanát szolgáltak fel desszertként.
A tészta elnevezése állítólag szlovén nyelvterületről származik. A Natisone völgy ill.Gorizia környéke nagyrészt szlovénok lakta terület, és mivel szlovénul a „guba” azt jelenti „piega” (hajtás, redő, kanyarulat), azt mondják, a sünemény innen kapta a nevét. Furcsa következtetés, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezt a kelt tésztát Szlovéniában a „putizza” vagy „putizza” névvel illetik (Valamelyik friss néprajzos beleáshatná magát a témába, hátha van valami más magyarázata is az elnevezésnek, mert ez a változat nekem olyan „eben guba”. 😉 Igen, igen, az esetleges magyar vonatkozásra gondoltam, bár az is lehet, hogy semmi köze hozzánk.)
A gubana eredeti változata egyébként négy napig készül. Akinek van bátorsága, itt talál róla egy „négynapos receptet” olasz nyelven.


Gubana

Hozzávalók:

A tésztához:

  • 20 g friss élesztő
  • 500 g liszt (dagasztás során az enyém felvett még jó 100-150 g-ot)
  • 2 dl tej
  • 60 g vaj
  • 250 g kristálycukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 2 tojás sárgája
  • 1 tojásfehérje
  • egy löttnyintés rum
  • egy csipetnyi só

A töltelékhez:

  • 150 g mazsola
  • (80 g aszalt áfonya
    50 g cukrozott narancshéj – az eredeti receptben sem az áfonya, sem a cukrozott narancshéj nincs benne, de gondoltam, elrontani nem fogja)
  • 7 cl szilvapálinka (Kicsit későn kaptam észbe, hogy azt a keveset, ami itthon volt, elvittük a torba, így a Grand Marnier mellett döntöttem. A citromhéj, a narancshéj, a fahéj, a fenyőmag mellé nagyon passzolt. Talán jobb is így, mint szilvapálinkával.)
  • 150 g dióbél
  • 150 g hámozott mandula
  • 30 g fenyőmag
  • 40 g amaretti
  • 40 g kristálycukor
  • 20 g vaj
  • fahéj
  • frissen reszelt szerecsendió
  • a tetejére 1 tojássárgája

Az élesztőt langyos tejben megfuttattam, hozzáadtam 100 g lisztet, és csomómentesre kevertem. Letakartam, és állni hagytam mindaddig míg a duplájára nőtt. Langyos sütőben ez kb. fél óráig tartott. (A langyos sütőről: amikor a konyhában hűvös van, és kelt tésztát készítek, a sütőt bekapcsolom 60 fokra, majd kikapcsolom, résnyire kinyitom, várok néhány másodpercet, végül letakarva belerakom a keleszteni való tésztát, ami így sokkal hamarabb megnő, mintha a konyhai hűvösben várakozna.)
A maradék lisztet egy deszkára borítottam, a közepébe krátert fúrtam, ide öntöttem a megfuttatott élesztőt, a cukrot, egy csipetnyi sót, apró darabokban a lágy vajat, 2 tojássárgáját, a rumot, a reszelt citrom-, ill. narancshéjat, és az egészet alaposan összegyúrtam. A tojásfehérjét közben kemény habbá vertem, majd ezt is beledolgoztam a tésztába. (Kicsit nyúlós-mállós-ragacsos volt az egész köszönhetően annak, hogy akitől a recept származik 100%, hogy nem annyi lisztet használt, mint amennyi az eredeti receptben le volt írva! Azért idebiggyesztem: eredetileg 400 g liszttel, a 2 helyett 4 tojássárgájával, és olvasztott vajjal „dolgoztak”. Ha dolgoztak. Egy kicsit mérges voltam. Ha belegondolok, hogy mennyire igyekeztem, hogy a tökeccerű gulyásleves receptje szinte grammra pontosan úgy legyen a cikkben, ahogy az a nagy fazékben volt, ezek a goriziaiak meg itt mit sem törődnek a gubanáéval, ami azért nem is olyan könnyen elkészíthető… Mindegy. Két friulán szakácskönyv és a világháló ezt a problémát is megoldotta. 4-5 gubana recept elolvasása után rájöttem, hogy ez így nem ok. Cukrászok és pékek rosszalló gondolataikat kérem mellőzzék! 😉 Nekem ez igenis probléma volt, hiszen nagyon ritkán sütök, és csak az utóbbi hónapokban sütök „szemre”, mint a nagyik. Előtte, ha süteményről volt szó, a mérleg mindig előkerült.)
Na de hol is jártam?
Igen, a nyúlós-mállós tésztánál. Szóval liszteztem. Mindig csak annyit, hogy ne ragadjon az összes a kezemre. Aztán amikor már gombócot tudtam belőle formázni, beletettem egy tálba, letakartam, és hagytam kelni egy órán keresztül.
Ezalatt elkészítettem a tölteléket.
A mazsolát, a narancshéjat és az áfonyát a Grand Marnier-be áztattam. A diót, a mandulát, a fenyőmagot és az amarettit apróra daráltam, hozzáadtam a cukrot, fűszereztem fahéjjal és egy kevés szerecsendióval, majd a likőrbe beáztatott bogyókkal jól összekevertem. (Kicsit későn kapcsoltam, de szerintem mézzel is finom lett volna.)
Amikor a tészta megkelt kb. 25×50 cm-es téglalappá nyújtottam, rászórtam a tölteléket, ide-oda vajdarabkákat raktam, majd az egészet feltekertem. A tekercset csigává formáztam, a tetejét megkentem a tojássárgájával, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 55-60 percig sütöttem. (Nézegessük időnként, és ha nagyon pirulna a teteje, fedjük le alufóliával!)

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 31

Gaba

2008. Dec. 03.

Hozzászólások (0)

Ahogy Embernek kísérletezek a káposztafélék elkészítésével, úgy magamnak is a dióéval. Ez a tészta dióügyileg kifejezetten jó lett! Egyébként is régesrég megígértem már Mammának, hogy fogok mascarponét használni a tésztákhoz, aztán meg jól elfelejtettem. 🙂 Először persze a klasszikus gorgonzolás változatot akartam elkészíteni,de a “barátkozzunk a dióval” projectbe inkább ez a változat illett.

Fusilli mascarponés-diós mártással
Hozzávalók:
320 g fusilli
4 ek. dióbél
1 tk. vaj
4 zsályalevél
4 ek. mascarpone
1 ek. reszelt parmezán
só
egy kevés szerecsendió
Szokásos hipergyorsan elkészíthető tésztaétel. Amíg a tészta fő, a mártás is elkészül. A diót mindenekelőtt nagyon apróra darálom (majdnem pépessé). A vajon kicsit megpirítom a zsályalevélkéket, hozzáadom a darált diót, a mascarponét, a parmezánt, sózom, majd megszórom egy kevés szerecsendióval. A tésztát “al dente” leszűröm, és jól összeforgatom a mártással.

Hasonló bejegyzések:

"Fahéjas paplan alatt"

Gaba

2008. Nov. 07.

Hozzászólások (4)

Az egyetlen női magazin amit hajlandó vagyok elolvasni, az a Nők Lapja. Anyukám mindig összegyűjti nekem, Luciano pedig amikor jön hűségesen elfuvarozza a nagymami lekvárjaival, 1-2 liter tejföllel, Mese keksszel, mákkal dióval egyetemben. Ezt a szilvás süteményt a szeptember 17-i számban közölték, és épp valami habos-babos süteményre vágytam, meg egyébként is szomszédolni mentünk, így erre, ill. Sütis néne almás pitéjére esett a választásom. (Gyártottunk még csokoládéba mártott “zsidócseresznyét” is főzött vaníliás krémmel, meg panna cottát is, de erről majd később…) Ja, és csak egy icipicit változtattam az eredetin. 😉

Habos szilvás szelet
Hozzávalók:
  • 1,5 kg szilva
  • 2 tojás + 5 tojásfehérje
  • 1 citrom
  • 80 g hámozott mogyoró
  • 20 g fenyőmag
  • 50 g dió
  • 6 g tasak sütőpor
  • 180 g finomliszt
  • 100 g lágy vaj
  • 100 g + 4 ek. kristálycukor
  • 300 g porcukor
  • 3 ek. rum
  • 1 dl tej
  • só
  • 1 kk. őrölt fahéj
  • 3 ek. gyalult mandula

A szilvát megmossuk, lecsepegtetjük, szárazra töröljük, a szárakat eltávolítjuk, a szemeket kettévágjuk, a magokat kiemeljük. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A mogyorót, a diót és a fenyőmagot finomra daráljuk, majd a sütőporral együtt az átszitált liszthez keverjük.

A vajat és 100 g cukrot habosra keverjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, a reszelt citromhéjat, majd a rummal és a tejjel felváltva a mogyorós lisztet. A masszát sütőpapírral kibélelt tepsibe szedjük, tetejét kirakjuk a magházukkal felfelé fordított fél szilvaszemekkel, és megszórjuk 4 ek. kristálycukorral, majd előmelegített sütőben 45 percig sütjük.

A tojásfehérjéket egy csipet sóval habosra verjük, majd hozzáadunk 100 g porcukrral elkevert fahéjat, tovább verjük, és amikor már elég tömör, hozzáadjuk apránként a maradék cukrot és a citrom kifacsart levét is.

A habot csillagcsőrös nyomózsákba tesszük, és a sütemény tetejét becsíkozzuk vele. Megszórjuk a mandulával, majd visszatesszük a sütőbe, és további 15-20 perc alatt világosdrappra-ropogósra sütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni.


Crostata meringata con le prugne

Ingredienti:

  • 1,5 kg di prugne
  • 2 uova + 5 albumi
  • 1 limone
  • 80 g di nocciole sgusciate
  • 20 g di pinoli
  • 50 g di noci
  • 6 g di lievito per dolci
  • 180 g di farina tipo “00”
  • 100 g di burro morbido
  • 100 g + 4 cucchiai di zucchero
  • 300 g di zucchero a velo
  • 3 cucchiai di rum
  • 100 ml di latte
  • sale
  • 1 cucchiaino di cannella
  • 3 cucchiaini di mandorle affettate
  1. Mondate e lavate le prugne, asciugatele, tagliatele a metà e privatele dai noccioli.
  2. Tritate finemente le noci, le nocciole e i pinoli e aggiungeteli insieme al lievito alla farina setacciata.
  3. Riscaldate il forno a 180 gradi.
  4. Con una frusta elettrica mescolate il burro con 100 g di zucchero. Aggiungete uno alla volta le uova, la buccia grattuggiata del limone, il rum, e alternando, il latte e la farina. Distribuite il composto in una teglia (30 x 40 cm) foderata con la carta da forno e mettetevi sopra le prugne tagliate a metà (con la parte del nocciolo verso sopra). Cospargetele con 4 cucchiai di zucchero e cuocete nel forno preriscaldato a 180 gradi per circa 45 minuti.
  5. Nel frattempo preparate la meringa. Con una frusta elettrica montate a neve gli albumi con un pizzico di sale, unite 250 g di zucchero a velo e la cannella, montate ancora un po’ e incorporate anche lo zucchero rimasto e il succo del limone.
  6. Mettete il composto in una tasca da pasticciere con bocchetta dentellata e quando la crostata sarà cotta, copritela con la meringa e cospargetela con le mandorla affettate. Rimettete la crostata nel forno già caldo per circa 15-20 minuti, e lasciate intiepidire il dolce nella teglia.

Hasonló bejegyzések:

Frissebb bejegyzések »
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!