Anna-munka. 🙂 Bőszen vágta, szórta, keverte a hozzávalókat, nekem már csak a “veszélyes” mozzanatokkal (karamell készítés + a sütő kezelése) kellett törödni. Éljenek a lelkes hatévesek!
Diós-karamelles almatorta
Hozzávalók:
A diós-almás alaphoz: 2 db alma, 50 g dióbél, ½ citrom frissen facsart leve, 100 g porcukor, 3 db tojás, 150 g liszt, 1 tk. sütőpor, ½ tk. szódabikarbóna, 1 tk. őrölt fahéj, 1 tk. frissen reszelt szerecsendió, csipetnyi só
A tetejére: 200 ml hideg tejszín, 3 ek. + 2 tk. kristálycukor, 1 ek. arany és ezüst színű cukorgyöngy
A dióbelet száraz serpenyőben megpirítjuk, és sodrófával kisebb darabokra hengereljük.
A lisztet a sütőporral átszitáljuk.
Az almákat meghámozzuk, magházukat eltávolítjuk. A gyümölcshúst kockacukor nagyságú darabokra vágjuk, meglocsoljuk fél citrom levével, megszórjuk az őrölt fahéjjal valamint a szerecsendióval, és összekeverjük a pirított dióval.
A tojást a porcukorral és egy csipetnyi sóval habosra verjük, majd belekeverjük a sütőporral és a szódabikarbónával elvegyített lisztet. A masszát egy sütőpapírral kibélelt 24 cm-es tortaformába simítjuk, megszórjuk a fűszeres diós almával, és 200 fokra előmelegített tepsiben kb. 25 perc alatt megsütjük.
Egy nagy serpenyőbe három evőkanálnyi kristálycukrot szórunk, és közepes lángon sötét karamellé főzzük. A karamell kétharmad részét a kihűlt diós-almás alapra, a maradék egyharmadot pedig sütőpapírra csorgatjuk, majd megvárjuk, amíg megszilárdul.
A hideg tejszínt két teáskanál kristálycukorral kemény habbá verjük és a már kihűlt almás alapra kenjük. A tetejére karamell darabkákat tűzünk, megszórjuk a cukorgyönggyel, és a tortát behűtve tálaljuk.
Hasonló bejegyzések:
Sárgarépa-csicseriborsó krém pirított diós petrezselyem pesztóval és ropogós sajtkoronggal
Mákos almatorta
Almatorta – Torta di mele
Lecca-lecca di foie gras alle noci, sciroppo di mele cotogne, sedano rapa e mele cotogne alla vaniglia, focaccina ungherese – Pirított diós libamáj nyalóka vaníliás zellerrel és birsalmával, birssziruppal és fonott kaláccsal
Hozzávalók:
Közönséges zsidócseresznye – Physalis alkekengi mintegy 30 faja leginkább Amerikában (hazánkban 1) terem. Levele hasítatlan, öblös, ritkán szárnyas hasábú, virága a levél tövéből fakad, lila, sárgás v. szennyes fehér; gyümölcse gömbölyű bogyó s az éréskor vele nagyobbodó, végre színesedő kehely rejti. A Physalis alkekengi L. többnyáréltű, bogyója cseresznye nagyságú. Vizelethajtóként ismeretes. Feltűnő – felfúvódott terméses csészéje skarlátpiros, belül a bogyó fényes piros, kedvelt szobadísz. Száraz erdőkben, cserjésekben, néha nitrogéndús ligetekben is megtalálható. A növény minden része, még az éretlen gyümölcse is mérgező!
Perui földicseresznye – Physalis peruviana (= Physalis edulis) – ehető zsidócseresznye, ananászcseresznyeAz ehető földicseresznye legfeljebb 2 m magas, terebélyesen ágas, gyakran lilával futtatott, bordás szárú egyéves növény. Termése: sárga vagy világosbarna, gömbölyű, 1-2 cm nagyságú bogyó, amelyet a megmaradó, megérve szalmasárga, felfúvódott csésze vesz körül. A sima, vékony, szilárd, áttetsző héj alatt a bő levű, narancssárgás terméshúsban számos nagyon kicsi, lapos, sárga mag van. Az érett termés íze édes vagy édeskésen savanyú, zamatos. Felhasználása: a vitaminban gazdag bogyókat a csésze eltávolítása után a magokkal együtt nyersen fogyasztják, befőttnek, lekvárnak, zselének, chutneynak dolgozzák fel, vagy italokba teszik. A bogyó pudingok, gyümölcssaláták és jégkrémek nyersanyaga, vagy cukorral vagy mézzel párolva desszert. Az éretlen termések (és lampionszerű burka) mérgezők. Elterjedése: szubtrópusi növény, amely az Andokban honos, és világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon. A fajt a meleg évszakban újabban Európában is termesztik. Termesztése és betakarítása: a viszonylag hűvös, fagymentes klímán, tápanyagban gazdag, homokos talajon tenyészik; mindenütt nevelhető, ahol a paradicsomtermesztés lehetséges; a trópusokon inkább a hegyvidékeken termesztik. Magról szaporítják, a vetés után 3-4 hónap múlva kezdődik az érés, és sok hétig tart, mikor is egy növény több mint 300 bogyót hozhat. 10°C-on teleltetve egész télen át folyamatosan érleli a gyümölcseit. Fejlődésének első periódusában vízigényes, gyümölcsérlelés idején azonban kevés vizet kíván. A terméseket a csészével együtt szedik és tárolják, száraz, hűvös helyen több hónapig eltarthatók.
És persze a “tökeccerű” recept:
Legutóbbi hozzászólások