Tavola in Piazza

Spagetti citromos-petrezselymes vajjal és sült szardíniafilével

Gaba

2011. Aug. 24.

Hozzászólások (0)

Egy elveszett poszt júniusból, aztán csak végetér a nyár, és újra beindulnak a szürke hétköznapok… 

————————————————————————————————————————————

Múlt szombaton tátott szájjal néztem, ahogy Anna ette ezt a tésztát, és közben Ocean pénteki posztja motoszkált a fejemben…

Spagetti citromos-petrezselymes vajjal és sült szardíniafilével.
Hozzávalók: 320 g spagetti, 12 friss szardínia, 1 biocitrom leve és lereszelt héja, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 3 ek. vaj, 2 ek. olívaolaj, 2 cikk fokhagyma, só, bors

A szardíniákat megpucoltam, kifiléztem, a filéket hosszában kettévágtam, leitattam róluk a fölösleges vizet, majd mindegyiket sóztam, borsoztam, és forró olívaolajban 2-3 perc alatt megsütöttem, félretettem, melegen tartottam. (Filézés: hüvelykujjal has szétnyit, utána kibelez, fej levesz, gerinc magunk felé húzva két másodperc alatt eltávolít, és voilá, kész a szardíniafilé.)
A spagettit lobogó, sós vízbe dobtam.
A vajat és az olajat egy serpenyőben felhevítettem, hozzáadtam az apróra vágott petrezselyemzöldet, a citrom levét és lereszelt héját, pici sót és borsot tekertem rá, majd 2-3 percig pároltam.
Amikor a tészta elérte az “al dente” állagot (harapható, nem kifejezetten puhára főzött) leszűrtem, összekevertem a vajas-citromos-petrezselymes szósszal, tányérokra szedtem, mindegyik tésztakupac tetejére sült szardíniaszeletkéket raktam, és azonnal tálaltam. (Össze is keverhettem volna, de a hal még szinte ropogós volt, nem akartam, hogy elázzon.)

Eredeti ötlet: La Cucina Della Corriere Della Sera – ott konzerv szardíniával

Hasonló bejegyzések:

Mandulás-édesköménymagos és mogyorós-mogyorókrémes keksz

Gaba

2011. Aug. 24.

Hozzászólások (0)

Beindult a kekszgyár. Utoljára ennyi kekszet akkor készítettem, amikor Anna megszületett. Igaz, akkor én ettem éjjel-nappal…
Mandulás keksz édesköménnyel
Hozzávalók: 230 g liszt, 100 g porrá őrölt, hámozott mandula, 130 g vaj, 75 g porcukor, 1 tojás, 20 g tejpor, egy csipetnyi só, 1 citrom reszelt héja, 1 tk. őrölt édeskömény, (ha szükséges, néhány evőkanálnyi tej), a tetejére egész édesköménymag

A lisztet és a mandulát összekevertem, a hideg vajat gyorsan elmorzsoltam a keverékkel, majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót, és könnyen formázható tésztát gyúrtam belőle. (Tojás nagyságától függően, lehet, hogy szükésg lesz egy kevés tejre a “könnyen formázható tészta” eléréséhez.)

A tésztát folpackba csomagoltam, és 30 percre hűtőbe tettem, majd kivettem, 2-3 mm vékonyra nyújtottam, holdacskákat, halakat és virágokat szaggattam belőle. A kiszaggatott tésztát sütőpapírral kibélelt tepsibe raktam, megszórtam a tetejét édesköménymaggal, és a 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöttem.
 (p.s. Jobb lett volna ha az édesköményt őrölve teszem a tésztába, a tésztába, a keksz tetejére edig mehetett volna mondjuk egy narancslekváros máz, mint ennél a karácsonyi narancsos keksznél. Így kicsit jellegtelen lett az egész.)
Mogyorós-mogyorókrémes gombkeksz
Hozzávalók: 230 g liszt, 100 g porrá őrölt, hámozott mogyoró (Az idén lesz saját, abból lesz nagyon finom! Igaz, Emi néni? Sosem fogom elfelejteni Azt Az Islert!), 130 g vaj, 75 g porcukor, 1 tojás, egy csipetnyi só, 1 tk. fahéj, mogyorókrém a ragasztáshoz

A lisztet és a mogyorót összekevertem, a hideg vajat gyorsan elmorzsoltam a keverékkel, majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót, és könnyen formázható tésztát gyúrtam belőle. (Tojás nagyságától függően, lehet, hogy szükésg lesz egy kevés tejre a “könnyen formázható tészta” eléréséhez.)
A tésztát folpackba csomagoltam, és 30 percre hűtőbe tettem, majd kivettem, 2-3 mm vékonyra nyújtottam, pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A tésztakorongok felére egy valamivel kisebb átmérőjű poharat enyhén rányomtam és a korongok közepére szívószállal négy-négy lyukat szúrtam. A lyukas és a sima korongokat is sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöttem (a képen lévőket kissé túl…a tésztának elvileg nem lenne szabad megbarnulni).
Miután kihűltek, a sima korongokra mogyorókrémet kentem, és mindegyikre egy-egy lyukas korongot ragasztottam.
A felnőttek félóra alatt elkapkodták!
Eredeti ötlet: Baiocchi di Sarah
Tudom, messze még a karácsony, de már bevéstem az ajándékok listájába! 
Mogyorókrémes ragasztgatás nélkül is fonom. A mandulás kicsit túl “omlós”. Kell rá egy kis csokomáz, vagy baracklekvár…
Legközelebb: A fahéjat el ne felejtsem! Kísérlet: gesztenyeliszttel és málnalekvárral; citrommal, mákkal és lemon curddel (persze, ezek mogyoró nélkül), darált dióval és rumos cseresznyelekvárral. Gombosabbak lesznek így! A naaagy barna régi, a mákpöttyös, meg a “rumszagú”…

Hasonló bejegyzések:

Gines ricottafagyi csillagánizsos málnasziruppal - VKF! 43. Heves jeges! Nr 2.

Gaba

2011. Jun. 30.

Hozzászólások (2)

A 43. VKF!-re a második mű. (Az első itt.)
Gines ricottafagyi csillagánizsos málnasziruppal

Hozzávalók:
A fagyihoz: 250 g ricotta, 100 ml cukorszirup (fagyiszezonban mindig tartok a  hűtőben egy üveggel: 500 ml vizet felforralok 500 g cukorral, kihűtöm, aztán mehet a hűtőbe, és amikor kell, csak előkapom), 125 g zsíros, natúr joghurt, 1 citrom reszelt héja és leve, 1 dl gin
A málnaszószhoz: 200 g málna, 2 ek. cukor, 1 csillagánizs
A fagyihoz valókat botmixerrel simára kevertem, fagyigépbe raktam, ami a masszát kb. 30 perc alatt habos-krémesre keverte. A kész fagylaltot poharakba adagoltam, és 1 órára mélyhűtőbe tettem.
A sziruphoz a málnát a cukorral botmixerrel pépesítettem, sűrű szitán átszűrtem, majd a csillagánizzsal együtt egy lábaskába öntöttem, és közepes lángon néhány perc alatt besűrítettem. A málnaszószt kihűtöttem, és a ricottafagyi tetejére locsoltam.
Csuda finom és vigyázat, fejbeszáll!

p.s. a fagyi maga a Túró Rudi-feelinget hozza, úgyhogy legközelebb csoki megy majd a tetejére…

Hasonló bejegyzések:

Almás crostata vaníliakrémmel

Gaba

2009. Jun. 21.

Hozzászólások (5)

Ismét egy egyszerű és gyors desszert leveles tésztából. (Itt egy korábbi verzió.)
Töröm a fejem, mikor is készült…kb. egy hónapja, amikor rábukkantam a pincében két árva almára. Azelőtt nem sokkal ettük kedvenc barátunk anyukájának az egészen hasonló fahéjas almás crostatáját, aminek a receptjét szégyen, vagy nem szégyen, elfelejtettem elkérni, mindenesetre nem borultam sírva az asztalra, kicsit gondolkodtam, átlapoztam az Enciklopédiát és már meg is született a recept. (Kicsit tartottam attól, hogy a vanília, a fahéj az alma és a sárgabarack túl sok lesz együtt, de végül a kicsit tömény fahéj-vanília ízt kitűnően egyensúyban tartotta a citromlével meglocsolt alma és a házi sárgabaracklekvár savassága. Azt hiszem, ez utóbbiból drága nagyanyóm kispórolta a cukrot…de ez most épp kapóra jött! Imádlak, nagyikám!)

Almás crostata vaníliakrémmel
Hozzávalók:
  • 1 lap mélyhűtött négyszöletes leveles tészta
  • 2 alma
  • 1 citrom leve és lereszelt héja

A krémhez:

  • 3 tojás sárgája
  • 75 g kristálycukor
  • 2,5 dl tej
  • fél vaníliarúd kikapart belseje
  • 1 kk. őrölt fahéj
  • 20 g liszt

A tetejére:

  • kissé savanykás, lehetőleg házi sárgabaracklekvár
  • 1-2 ek. nádcukor
  • 30 g vaj

A tejet a citrom lereszel héjával felforraltam, majd leszűrtem. A tojásokat a cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a lisztet, a vanília kikapart belsejét, a fahéjat és a még meleg tejet, majd az egészet gőz fölött sűrűre főztem. (Bátrabbaknak „a gőzt” elhagyhatják 😉
Az almát vékonyan felszeleteltem, és meglocsoltam a citromlével.
A leveles tésztát egy vajazott-lisztezett, 24×24 cm-es tepsibe fektettem úgy, hogy minden oldalán hagytam egy kb. 1-2 cm magas peremet.
Itt-ott villával megszúrkáltam, rákentem a vaníliás-fahéjas krémet, a krémre pedig ráfektettem az almaszeleteket. Az almák közé a sárgabaracklekvárból kisebb kupacokat halmoztam, végül az egészet megszórtam a nádcukorral és az olvasztott vajjal.
200 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöttem.

Hasonló bejegyzések:

Cseresznyés crostata

Gaba

2009. Jun. 18.

Hozzászólások (12)

Tegnapelőtt átfutottam a La Cucina Italiana júniusi számát, és megakadt a szemem egy rusztikusnak tűnő cseresznyés crostatán. Aztán azt álmodtam, hogy Anninával ezt a tortát eszegetjük. 🙂 Azt hiszem, ez a pocakos lét nem tesz jót nekem. A múlt héten a kertünkben lévő paradicsomokról álmodtam. Az óriási növények telis tele voltak paradicsomokkal: alul óriási pirosakkal, középen kisebb sárgákkal, felül pedig, mint méteres kacson, csigaalakban, apró gyöngyházszínűekkel. Ezt Annával levágtuk, a nyakunkba tekertük, és nagyokat nevettünk. 🙂
No már most, mivel a paradicsomokat siettetni nem tudtam (bár ma már leszüreteltem az első három példányt), a cseresznyés crostatához épp kapóra jött, hogy Ember nagynénitől érkezett néhány friss házi tojás, ráadásul volt egy fél kg cseresznyém a hűtőben, így muszáj volt elkészíteni, pedig a hétvégi nagy evések után igazán nem hiányzott szemernyi plusz kalória sem.
Amit most leírok, az az eredeti recept lesz, én eszerint készítettem el, de tapasztalataim szerint nyugodtam mehet bele 600 g cseresznye is, esetleg morzsoljunk hozzá 2-3 babapiskótával többet.
Észrevétel Nr.2: a receptben szereplő omlós tészta számomra elég nehezen kezelhető volt: túlságosan töredeziett, így nehéz volt kinyújtani. (Talán túl nagyok voltak a tojások???) Tehát ha valakinek van jól bevált omlós tészta receptje, az bátran használja azt.
Ja, és még valami! A crostata tetején lévő tészta a leírás szerint madeleine tészta. Tudja valaki, hogy miért kell gőz fölött összekeverni a cukrot és a tojásokat hozzá? Lehet hogy a cukrászok is így csinálják?

Cseresznyés crostata
Hozzávalók:
Az omlós tésztához:
  • 300 g liszt
  • 150 g vaj
  • 100 g kristálycukor
  • 2 tojás sárgája
  • 1 citrom reszelt héja
  • csipetnyi só

A madeleine tésztához:

  • 180 g kristálycukor
  • 150 g liszt
  • 40 g vaj
  • 3 tojás sárgája
  • 1 egész tojás
  • fél vaníliarúd kikapart belseje
  • csipetnyi só

Töltelék:

  • 400 g kimagozott cseresznye
  • 4 db babapiskóta
  • diónyi vaj
  • 2 ek. kristálycukor
  • fél citrom
    (Legközelebb a babapiskóta helyett amarettit fogok használni, és a töltelékhez biztos fogok adni egy kevés cseresznypálinkát is! 😉

Az omlós tésztához elmorzsoljuk a lisztet a vajjal; összegyúrjuk a tojások sárgájával, a cukorral, egy csipetnyi sóval és a reszelt citromhéjjal, majd hűtőben kb. fél óráig pihentetjük.
A töltelékhez a vajból és a cukorból világos színű karamellt készítünk, amit folyamatosan egy villára szúrt fél citrommal kevergetünk. A karamellhez hozzáadjuk a kimagozott cseresznyéket, és az egészet 3-4 percig főzzük. (Ha úgy tűnik, hogy a cseresznye alatt sok lé marad, szűrjük le, és a levet önmagában forraljuk sűrűre. Jó lesz öntetnek a crostatára!) A cseresznyét hűtsük le, majd keverjük össze a szétmorzsolt babapiskótával.
Az omlós tésztát nyújtsuk kb. 3-4 mm vékonyra, és béleljünk ki vele egy 24 vagy 26 cm-es tortaformát úgy, hogy az oldalára is jusson, majd tortaformástól, mindenestől tegyük vissza a hűtőbe.
A madeleine tésztához gőz fölött verjük fel a tojássárgákat, az egész tojást, a vaníliával, egy csipetnyi sóval és a cukorral, majd a tűzről (gőzről) levéve keverjük el benne a lisztet és az olvasztott vajat.
Az omlós tésztával kibélelt tortaformát vegyük ki a hűtőből, oszlassuk szét rajta egyenletesen a karamelles cseresznyét, majd borítsuk be a madeleine tésztával.
A tortaforma oldalára került omlós tésztát kicsit hajtsuk rá a madeleine tésztára, és ha maradt még belőle, díszítsük vele a crostata tetejét. (Nekem három pillangót még sikerült kiszúrnom a maradék omlós tésztából.)
A crostatát 180 fokra előmelegített sütőben süssük 20 percig, majd 170 fokon további 25 percig. Rácsra téve hagyjuk kihűlni. Langyosan vagy hidegen tálaljuk a karamelles cseresznye beforralt levével meglocsolva.
Finom!
…bár nem az fajta torta, amit csak úgy hipp-hopp, félóra alatt össze lehet dobni. 😉

Hasonló bejegyzések:

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 37

Gaba

2009. Jun. 18.

Hozzászólások (2)

Nyár van. (Hmmmm….nem mondom???) Igyekszem olyan ételeket készíteni, amelyek minimális főzési időt igényelnek, frissek, üdék, és persze a hozzávalókért maximum a kert végéig (10 m 🙂 kell menni.
Amikor második fogásként halat készítek, próbálom úgy szervezni a menüt, hogy, az első fogás is tartalmazzon halat. Ha ez nem megy, akkor sem szeretek túlságosan eltérni a második fogás ízvilágától. Ha pedig végképp nem jut semmi eszembe, akkor előveszem ezt a citromos-rozmaringos spagettit, és tadáááám…
Most biztos sokan azt gondolják, hogy ez a recept nem méltó arra, hogy lejegyeztessék, pedig vészhelyzetben, utsó pillanatban, konyhapánikban igenis jól jön majd csak úgy véletlenül rátalálni a világhálón! 😉
Citromos-rozmaringos spagetti

Hozzávalók:
  • 320 g spagetti
  • 1 ek. vaj
  • 1 gerezd fokhagyma (elhagyható)
  • 1 citrom reszelt héja
  • ½ citrom leve
  • 1 ágacska rozmaring
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • só
  • frissen őrölt bors

A rozmaringot felaprítom, és a vajban a késsel kissé szétnyomott fokhagymagerezddel együtt 1-2 percig pirítom. Felöntöm a fehérborral, majd amikor az alkohol elpárolog, sózom, majd hozzáadom a citromlevet és a reszelt citromhéjat, és az egészet nagy lángon még néhány másodpercig főzöm.
A tésztát ezalatt sós vízben kifőzöm, „al dente” leszűröm, összekeverem a rozmaringos-citromos mártással, és azonnal szervírozom. Tálalásnál mindenki saját ízlése szerint borsozza (de ez esetben ne takarékoskodjunk a frissen őrölt borssal; nagyon jót tesz a tészta amúgy is friss ízvilágának).

Hasonló bejegyzések:

Mákos almatorta

Gaba

2009. Mar. 12.

Hozzászólások (0)

Azt hiszem, itt az idő, hogy visszatérjek. Hiányzott ám nagyon a blog! Az igazolást, remélem, jövő hét közepe táján már a kezemben tudhatom, ha mégsem, akkor április első napjaiban mindenképp meglesz… Akkor majd írok róla kicsit többet.
Nem is tudom, mivel indíthatnék így hirtelen. Rengeteg elmaradásom van, kezdve a kismilliárd körkérdés megválszolásával, nem beszélve arról a sok színes ételről, amit mostanában készítettem. Menet közben rájöttem, hogy amikor elkezdek színesebbnél színesebb ételeket gyártani, az egyértelműen a tavaszvárás/tavasz utáni vágyódás jele. Azért remélem, már nem kell olyan sokat várni. (A múlt hétvégén hihetetlen 18 fok volt! De pssszt! Nem kiabáljuk el! 😉
Visszatérve a lemaradásaimra: osztottam-szoroztam és a végeredmény 72 lett. Ez azt jelenti, hogy ennyi publikálatlan recept + fotó ücsörög a gépemen. Esélyem sincs arra, hogy még ebben a hónapban legalább a felét posztoljam. Áprilisban már nem illik téli receptekkel előrukkolni, ezért úgy döntöttem, hogy ami marad, azt elteszem jövőre.
Lorien kb. egy hónapja kérte a véres kolbász receptjét, én meg már két hete tudom, és a nagy „zajlik az élet” közben, semmire és senkire nem gondolva, szemét módon elfelejtettem neki elküldeni. Kedves Lorien, kérlek ne haragudj, hogy ezt a pár sort sem voltam képes leírni az utóbbi időben. Most pótolom:

Véres kolbász
Hozzávalók:
  • 4 kg darált sertéshús (fejrész + tarja-lapocka-tokaszalonna háromszögből is egy kevés) Errefelé így darabolják a sertést.
  • 2 kg darált abált vér
  • 2 kg szalonna
  • 200 g só
  • 50 g őrölt feketebors
  • száraz vörösbor (mennyiségi megkötés nélkül 🙂 Hiába faggattam a böllérbácsit, nem tudta megmondani, hogy pontosan mennyi bort szokott a véres kolbászba rakni. Azt mondta: „Csak úgy szemre, hogy a massza még összeálljon.” 🙂

Közben kiötlöttem, mivel indítok: Katia almatortájával. Ennek a tortának az az érdekessége, hogy semmiben sem hasonlít az eredetire. (

A disznóvágásos képek között látható a Katia változata.)
Az eredeti annyira ízlett, hogy azonnal elkértem a receptjét. Össz-vissz annyi változtattam rajta, hogy a Mamma-féle narancsos tiramisùból megmaradt kb. 3 evőkanálnyi cukrozott darált mákot hozzáadtam a tésztájához.Finom lett így is, csak kicsit meglepődtem, amikor láttam, hogy az alma nem szállt le a süti közepébe. (Érdekes, amikor meggyes pitét sütök, és a tetején kellene maradnia, tuti, hogy lesüllyed! :-)) Ráadásul a színe is kissé barnás lett, holott a Katiáé sárga volt. Ezt azzal próbáltam magyarázni, hogy szerintem az ő tortaformája nagyobb átmérőjű, az enyém csak 26 cm-es, így a torta valamivel tovább sült.
Egyébként csak én voltam ennyire kritikus magammal szemben. A torta hipp-hopp eltűnt a föld színéről.

Mákos almatorta

Hozzávalók:

  • 125 g vaj
  • 120 g + 2 ek. kristálycukor
  • 1 vanília kikapart belseje
  • 3 tojás
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 csipetnyi só
  • 200 g liszt
  • 6 g élesztő (por)
  • 3-4 ek. tej
  • 3 ek. cukrozott darált mák
  • 4 közepes alma
  • 50 g mazsola
  • 1 ek. citromlé


Hámozzuk meg az almákat, vágjuk vékony cikkekre, majd hagyjuk állni egy tálban 2 ek. cukorral és a citromlével összekeverve.
A mazsolát áztassuk be langyos vízbe.
Elektromos habverővel a vajat és a cukrot alaposan keverjük össze, adjuk hozzá a vanília kikapart beljesét, a citrom lereszelt héját, a sót, a cukrozott mákot és a tejet végül pedig folyamatosan keverve egyenként a tojásokat is. A lisztben vegyítsük el az élesztőt, majd apránként szitáljuk bele a tojásos-vajas masszába, és az egészet keverjük addig, mígcsomómentes lesz, majd öntsük egy kivajazott, lisztezett tortaformába (az enyém 26 cm-es volt), az almagerezdeket kissé nyomkoduk a tésztába, szórjuk meg a kicsavart mazsolával, és 170 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 60 percig.

Hasonló bejegyzések:

Gubana

Gaba

2009. Feb. 04.

Hozzászólások (6)

Van néhány tippem diéta kellős közepén előtörő édességvágy csillapítására: kávé, tea, rágó stb., de az a helyzet, hogy ezek nem mindig nem mindig működnek. (Megjegyzem, nálam a gyümölcs ilyenkor nem sokat ér!)
Tegnap is annyira kívántam valami édességet, hogy egy szelet sütiért odaadtam volna a fél karomat! Pedig nem is szeretem annyira az édességet. Látszik ez a „DOLCI” címszó mögötti 11-es számról is: szégyen, nem szégyen, ez kb. havonta 1 desszertet jelent (szinte kizárólag jeles alkalmakkor).
Most azonban nem bírtam tovább.
Ahogy kerestem a Casamia Cucina tavalyi őszi számában a gulyásleves receptet olaszul (a disznóvágás óta többen is rágják a fülem érte ;-), rábukkantam a Gubana leírására. Évek óta készülök arra, hogy elkészítsem, de mivel elég időigényes elfoglaltság, így mindig csak halogattam.
Reméltem, hogy mire elkészül, elmúlik az édesség utáni vágyam is… 🙂
Nem múlt el. Ettem belőle egy szeletet. Evan kérem.


A gubanáról: a gubana a Natisone völgy tradicionális (karácsonyi) kelt tésztája. Az első írásos emlék 1409-ből maradt fenn róla, amikor is XII Gergely pápa Cividaléba látogatott, és az ezen egyházi méltóság tiszteletére rendezett ünnepségen szilvapálinkával meglocsolt gubanát szolgáltak fel desszertként.
A tészta elnevezése állítólag szlovén nyelvterületről származik. A Natisone völgy ill.Gorizia környéke nagyrészt szlovénok lakta terület, és mivel szlovénul a „guba” azt jelenti „piega” (hajtás, redő, kanyarulat), azt mondják, a sünemény innen kapta a nevét. Furcsa következtetés, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezt a kelt tésztát Szlovéniában a „putizza” vagy „putizza” névvel illetik (Valamelyik friss néprajzos beleáshatná magát a témába, hátha van valami más magyarázata is az elnevezésnek, mert ez a változat nekem olyan „eben guba”. 😉 Igen, igen, az esetleges magyar vonatkozásra gondoltam, bár az is lehet, hogy semmi köze hozzánk.)
A gubana eredeti változata egyébként négy napig készül. Akinek van bátorsága, itt talál róla egy „négynapos receptet” olasz nyelven.


Gubana

Hozzávalók:

A tésztához:

  • 20 g friss élesztő
  • 500 g liszt (dagasztás során az enyém felvett még jó 100-150 g-ot)
  • 2 dl tej
  • 60 g vaj
  • 250 g kristálycukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 2 tojás sárgája
  • 1 tojásfehérje
  • egy löttnyintés rum
  • egy csipetnyi só

A töltelékhez:

  • 150 g mazsola
  • (80 g aszalt áfonya
    50 g cukrozott narancshéj – az eredeti receptben sem az áfonya, sem a cukrozott narancshéj nincs benne, de gondoltam, elrontani nem fogja)
  • 7 cl szilvapálinka (Kicsit későn kaptam észbe, hogy azt a keveset, ami itthon volt, elvittük a torba, így a Grand Marnier mellett döntöttem. A citromhéj, a narancshéj, a fahéj, a fenyőmag mellé nagyon passzolt. Talán jobb is így, mint szilvapálinkával.)
  • 150 g dióbél
  • 150 g hámozott mandula
  • 30 g fenyőmag
  • 40 g amaretti
  • 40 g kristálycukor
  • 20 g vaj
  • fahéj
  • frissen reszelt szerecsendió
  • a tetejére 1 tojássárgája

Az élesztőt langyos tejben megfuttattam, hozzáadtam 100 g lisztet, és csomómentesre kevertem. Letakartam, és állni hagytam mindaddig míg a duplájára nőtt. Langyos sütőben ez kb. fél óráig tartott. (A langyos sütőről: amikor a konyhában hűvös van, és kelt tésztát készítek, a sütőt bekapcsolom 60 fokra, majd kikapcsolom, résnyire kinyitom, várok néhány másodpercet, végül letakarva belerakom a keleszteni való tésztát, ami így sokkal hamarabb megnő, mintha a konyhai hűvösben várakozna.)
A maradék lisztet egy deszkára borítottam, a közepébe krátert fúrtam, ide öntöttem a megfuttatott élesztőt, a cukrot, egy csipetnyi sót, apró darabokban a lágy vajat, 2 tojássárgáját, a rumot, a reszelt citrom-, ill. narancshéjat, és az egészet alaposan összegyúrtam. A tojásfehérjét közben kemény habbá vertem, majd ezt is beledolgoztam a tésztába. (Kicsit nyúlós-mállós-ragacsos volt az egész köszönhetően annak, hogy akitől a recept származik 100%, hogy nem annyi lisztet használt, mint amennyi az eredeti receptben le volt írva! Azért idebiggyesztem: eredetileg 400 g liszttel, a 2 helyett 4 tojássárgájával, és olvasztott vajjal „dolgoztak”. Ha dolgoztak. Egy kicsit mérges voltam. Ha belegondolok, hogy mennyire igyekeztem, hogy a tökeccerű gulyásleves receptje szinte grammra pontosan úgy legyen a cikkben, ahogy az a nagy fazékben volt, ezek a goriziaiak meg itt mit sem törődnek a gubanáéval, ami azért nem is olyan könnyen elkészíthető… Mindegy. Két friulán szakácskönyv és a világháló ezt a problémát is megoldotta. 4-5 gubana recept elolvasása után rájöttem, hogy ez így nem ok. Cukrászok és pékek rosszalló gondolataikat kérem mellőzzék! 😉 Nekem ez igenis probléma volt, hiszen nagyon ritkán sütök, és csak az utóbbi hónapokban sütök „szemre”, mint a nagyik. Előtte, ha süteményről volt szó, a mérleg mindig előkerült.)
Na de hol is jártam?
Igen, a nyúlós-mállós tésztánál. Szóval liszteztem. Mindig csak annyit, hogy ne ragadjon az összes a kezemre. Aztán amikor már gombócot tudtam belőle formázni, beletettem egy tálba, letakartam, és hagytam kelni egy órán keresztül.
Ezalatt elkészítettem a tölteléket.
A mazsolát, a narancshéjat és az áfonyát a Grand Marnier-be áztattam. A diót, a mandulát, a fenyőmagot és az amarettit apróra daráltam, hozzáadtam a cukrot, fűszereztem fahéjjal és egy kevés szerecsendióval, majd a likőrbe beáztatott bogyókkal jól összekevertem. (Kicsit későn kapcsoltam, de szerintem mézzel is finom lett volna.)
Amikor a tészta megkelt kb. 25×50 cm-es téglalappá nyújtottam, rászórtam a tölteléket, ide-oda vajdarabkákat raktam, majd az egészet feltekertem. A tekercset csigává formáztam, a tetejét megkentem a tojássárgájával, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 55-60 percig sütöttem. (Nézegessük időnként, és ha nagyon pirulna a teteje, fedjük le alufóliával!)

Hasonló bejegyzések:

Diéta előtt, farsang közepén... - Crostoli

Gaba

2009. Jan. 15.

Hozzászólások (2)

Van néhány nem túl könnyű étel, (mármint nem túl könnyen emészthető :-)) amit a diéta előtt mindenképp ki kell próbálnom, egyrészt mert évek óta készülök rá, másrészt, mert nagy részük téli étel, a télnek meg ugye mindjárt vége.

Az egyik ilyen a crostoli, ami hasonlít a mi forgácsfánkunkhoz, csak sokkal vékonyabb. Most egyébként is benne vagyunk a habzsolós farsangi időszakban, diétáig meg van még 10 nap…

Crostoli carnevaleschi

Hozzávalók:
  • 250 g liszt
  • 40 g kristálycukor
  • 2 tojás
  • 1 ek. pálinka v. Brandy
  • 50 g vaj
  • 1 csipetnyi só
  • 1 citrom és 1 narancs reszelt héja
  • porcukor a szóráshoz

Az átszitált liszthez adjuk hozzá a cukrot, a sót, a reszelt citrom- és narancshéjat, végül a tojásokat. Egy villával az egészet keverjük össze, majd adjuk hozzá a meglágyított vajat és a pálinkát. Kézzel alaposan gyúrjuk össze a tésztát, és hagyjuk állni 1 órán keresztül.

1 óra letelte után a tésztát nyújtsuk nagyon vékonyra (lisztezzük folyamatosan, hogy ne ragadjon le), majd egy recés tésztavágóval vágjuk kb. 10X3 cm-es téglalapokra.

Minden téglalap közepére hosszában vágjunk a tésztvágóval egy kb. 4 cm-es csíkot, és a téglalap egyik végét bújtassuk át az így keletkezett nyíláson.

A crostolikat forró olajban süssük aranybarnára (vigyázat, mivel vékonyak, nagyon könnyen megégnek!) majd amikor kihűlnek, szórjuk meg procukorral.

(Megj.: a crostoli elnevezései a “naffényes” Itáliában a következők

– cenci vagy donzelle – Toscana,

– crostoli vagy grostoli – Friuli,

– bugie – Piemonte,

– frappe – Lazio,

– chiacchiere – Lombardia,

– sfrappole vagy intrigoni – Emilia,

– galani – Veneto,

– orilettas – Sardegna)

Hasonló bejegyzések:

Zsidócseresznye vaníliás krémmel

Gaba

2008. Nov. 11.

Hozzászólások (2)

Említettem már, hogy a múlt héten szomszédolni voltunk, és gyártottunk csokoládéba mártott zsidócseresznyét is főzött vaníliakrémmel. Nagyon mutatós desszert, szerintem a karácsonyi asztalon is megállja a helyét, és nem kell vele órákig pepecselni. Amikor postolni akartam a művet, eszembe jutott, hogy láttam már valakinél ezt a gyümölcsöt. Nem kellett sokáig keresgélni, Fűszeres Eszter volt az “elkövető”. A hozzászólók között viszont egy kedves biológus(?) lányka említi, hogy ő úgy tanulta, hogy a zsidócseresznye mérgező. Ezek után muszáj volt utánajárni a dolgoknak, mert hirtelen megijedtem attól, hogy a vállalkozó kedvű receptpróbálgató olvasók a zsidócseresznye kóstolgatása közben majd elkezdenek itt hullani nekem, mint a legyek. 🙂
Tehát az “igazság” a terebess.hu-ról:
Közönséges zsidócseresznye – Physalis alkekengi mintegy 30 faja leginkább Amerikában (hazánkban 1) terem. Levele hasítatlan, öblös, ritkán szárnyas hasábú, virága a levél tövéből fakad, lila, sárgás v. szennyes fehér; gyümölcse gömbölyű bogyó s az éréskor vele nagyobbodó, végre színesedő kehely rejti. A Physalis alkekengi L. többnyáréltű, bogyója cseresznye nagyságú. Vizelethajtóként ismeretes. Feltűnő – felfúvódott terméses csészéje skarlátpiros, belül a bogyó fényes piros, kedvelt szobadísz. Száraz erdőkben, cserjésekben, néha nitrogéndús ligetekben is megtalálható. A növény minden része, még az éretlen gyümölcse is mérgező!Perui földicseresznye – Physalis peruviana (= Physalis edulis) – ehető zsidócseresznye, ananászcseresznyeAz ehető földicseresznye legfeljebb 2 m magas, terebélyesen ágas, gyakran lilával futtatott, bordás szárú egyéves növény. Termése: sárga vagy világosbarna, gömbölyű, 1-2 cm nagyságú bogyó, amelyet a megmaradó, megérve szalmasárga, felfúvódott csésze vesz körül. A sima, vékony, szilárd, áttetsző héj alatt a bő levű, narancssárgás terméshúsban számos nagyon kicsi, lapos, sárga mag van. Az érett termés íze édes vagy édeskésen savanyú, zamatos. Felhasználása: a vitaminban gazdag bogyókat a csésze eltávolítása után a magokkal együtt nyersen fogyasztják, befőttnek, lekvárnak, zselének, chutneynak dolgozzák fel, vagy italokba teszik. A bogyó pudingok, gyümölcssaláták és jégkrémek nyersanyaga, vagy cukorral vagy mézzel párolva desszert. Az éretlen termések (és lampionszerű burka) mérgezők. Elterjedése: szubtrópusi növény, amely az Andokban honos, és világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon. A fajt a meleg évszakban újabban Európában is termesztik. Termesztése és betakarítása: a viszonylag hűvös, fagymentes klímán, tápanyagban gazdag, homokos talajon tenyészik; mindenütt nevelhető, ahol a paradicsomtermesztés lehetséges; a trópusokon inkább a hegyvidékeken termesztik. Magról szaporítják, a vetés után 3-4 hónap múlva kezdődik az érés, és sok hétig tart, mikor is egy növény több mint 300 bogyót hozhat. 10°C-on teleltetve egész télen át folyamatosan érleli a gyümölcseit. Fejlődésének első periódusában vízigényes, gyümölcsérlelés idején azonban kevés vizet kíván. A terméseket a csészével együtt szedik és tárolják, száraz, hűvös helyen több hónapig eltarthatók.És persze a “tökeccerű” recept:
Csokoládéba mártott zsidócseresznye vaníliakrémmel
Hozzávalók:
A csokoládés zsidócseresznyéhez:
  • 200 g zsidócseresznye
  • 100 g keserű csokoládé
  • 25 g vaj

A krémhez:

  • 1 l tej
  • csipetnyi só
  • egy citrom héja
  • 8 tojássárgája
  • 1 rúd vanília
  • 200 g kristálycukor
  • 80 g liszt

Gőz fölött olvasszuk fel a csokoládét, adjuk hozzá a vajat, majd keverjük teljesen simára.

A zsidócseresznye száraz leveleit hajtsuk fel, (ne szakítsuk le!) a gyümölcsöt pedig félig mártsuk az olvasztott csokoládéba. Sütőpapíron hagyjuk megszáradni.

A tejet a citrom héjával, a csipetnyi sóval és a vanília kikapart belsejével forraljuk fel, és hagyjuk kihűlni. A tojássárgákat a cukorral verjük habosra, majd apránként szórjuk bele az átszitált lisztet. Szűrőn keresztül adjuk hozzá a vaníliás tejet, és folyamatos keverés mellett, nagyon alacsony lángon forraljuk addig, amíg a krém besűrűsödik.

Alchechengi al cioccolato con crema pasticciera alla vaniglia

Ingredienti:
Per gli alchechengi al cioccolato:
  • 200 g di alchechengi
  • 100 g di cioccolato fondente
  • 25 g di burro

Per la crema pasticciera:

  • 1 l di latte
  • la scorza di un limone
  • un pizzico di sale
  • 8 tuorli
  • un baccello di vaniglia
  • 200 g di zucchero
  • 80 g di farina
  1. Sciogliete il cioccolato a bagnomaria aggiungendo il burro. Aprite le foglie degli alchechengi e immergete la metà del frutto nel cioccolato. Appoggiate gli alchechengi su una carta da forno e lasciateli asciugarsi.
  2. Portate a bollore il latte con i granelli raschiati della vaniglia, la scorza di limone e il sale, e fatelo intiepidire.
  3. Montate in una casseruola i tuorli con lo zucchero. Unite poco alla volta la farina setacciata. Senza smettere di mescolare, unite il latte filtrato attraverso un colino, poi mettete ad addensare la crema a fuoco moderato per qualche minuto mescolando costantemente.

Hasonló bejegyzések:

Frissebb bejegyzések »
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!