Tavola in Piazza

Zöld fűszeres padlizsánkrokett

Hello Világ!

Újság van! A Tour de Serpenyő csapata (Mamma, Égigérő Paszuly, Al Dente és Chili) meghívott az idei Giro d’Italia gasztronómiai közvetítésére, én pedig örömmel mondtam igent az invitálásra. Ez az egész annyit tesz, hogy négy szakasz erejéig magamra öltöm a rózsaszín kötényt, megfőzöm nektek az adott térség egy-egy hagyományos ételét, hozok némi információt a helyi gasztronómiáról, és persze beszámolok a Giro aktuális eseményeiről is.

Lássuk, hogy működik mindez a gyakorlatban! 🙂

A szombati, hollandiai történésekről és egy remek borsólevesről Égigérő Paszulynál olvashattok.

A Giro harmadik szakaszát vasárnap Marcel Kittel, német versenyző nyerte, így ő ölthette magára a rózsaszín trikót. A tegnapi nap pihenőnap volt, így azon kívül, hogy a csapatok Hollandiából a napfényes Itáliába repültek, különösebb esemény nem történt. Ma a srácokra egy 200 km-es, a vége felé kifejezetten izgalmas, emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított táv vár, amelynek nagy része közvetlenül a Tirrén-tenger partján fut. A kiindulási pont Catanzaro, az érkezési Praia a Mare, tehát Calabriában vagyunk.

Az itteni konyha kifejezetten a szegényparaszti hagyományokra épül, az étkezési szokásokat még manapság is az ünnepek határozzák meg. Régió szerte elterjedt a hüvelyesek használata, amelyek általában sűrű, pépes levesek alapjaként szolgálnak, a húsok közül népszerű a kecske, a birka és a sertés, halak közül a szárított tőkehal és a szardínia. Nagy hagyománya van az olajban eltett zöldségeknek (paradicsomnak, padlizsánnak), valamint a citrusfélék és a csípős paprika mindennapos használatának.

Térjünk át a receptre: Először arra gondoltam, hogy az aktuális tengerparti útvonalhoz híven halas fogással készülök a mai napra, de a blogjam délolasz halételes kínálatát tekintve (rigatoni ajókával és pirított morzsával ITT, paradicsomos csőtészta sült szardíniával ITT,  sült szardínia sült paprikás burgonyasalátával ITT, rántott szardínia szendvicsek ITT, stb.) erről inkább lemondtam. Ráadásul eszembe jutott, hogy van egy calabriai származású szomszédom, aki egyszer egy nagy tál isteni padlizsánkrokettet hozott egy összejövetelre. Tessék, nektek szeretettel egy szupertitkos családi recept:

Zöld fűszeres padlizsánkrokett

Hozzávalók kb. 30 db kroketthez:

1,5 kg padlizsán

2 gerezd fokhagyma

2 db tojás

60 g frissen reszelt érlelt juhsajt

10 db bazsalikomlevél

egy nagy csokor petrezselyemzöld

só, frissen őrölt fekete bors

200 g száraz zsömle

100 ml tej

zsemlemorzsa

a sütéshez semleges ízű olaj

crochette di melanzane

A zsömléket apró kockára vágjuk, egy keverőtálba tesszük, meglocsoljuk a tejjel, és összeforgatjuk. Amikor a zsömle az összes nedvességet magába szívja, alaposan kinyomkodjuk.

A padlizsánokat megtisztítjuk, felkockázzuk, és sós vízben kb. 10 perc alatt puhára főzzük. Ezután leszűrjük, és ezt is nagyon alaposan kinyomkodjuk (Fontos, hogy a lehető legtöbb vizet eltávolítsuk, mert ha ezt nem tesszük meg, a massza túl lágy, nehezen formázható lesz).

A főtt padlizsán kockákat a szétmorzsolt zsömlékhez adjuk, és botmixerrel nem több, mint fél percig pépesítjük. Mi szeretjük, ha marad benne egy-két nagyobb darab padlizsán.

A petrezselyemzöldet, a bazsalikomot és a fokhagymát finomra aprítjuk, és a zsemlemorzsával, a tojásokkal, sóval, borssal valamint a sajttal együtt a zsömle-padlizsán péphez adjuk. (Ha túl lágy a massza, adhatunk hozzá egy kevés sajtot és/vagy zsemlemorzsát.) Az egészet összekeverjük, majd a masszából pingponglabda nagyságú golyókat formázunk, és kissé ellapítjuk őket. Végül mindegyiket egyenként zsemlemorzsába forgatjuk, és bő, forró olajban ropogósra sütjük. Nálunk sültpaprikás majonézzel szerették, de szerintem rengeteg mártás remekül passzol hozzá. Ja, és kihűlve is finom!

Holnap Al Dente veszi fel a rózsaszín kötényt. Kövessétek!

Így készül a pizza Margherita

A világ egyik legismertebb lepénykenyere a pizza. Története hosszú, szövevényes, és mint a legtöbb itáliai nemzeti ételé, legendákkal tarkított. Mai értelemben vett formájának szülőhazája Nápoly, ahol a szegények között már a XVII.  században is népszerű étel volt. Ez idő tájt még „fehéren” készült, tetejét zsírral, zúzott fokhagymával kenték meg, gazdagabb változatai sajttal és bazsalikommal, vagy sózott szardellával megrakva kerültek ki a pékségekből. Fogyasztása ekkor még nem helyben történt: az ízletes lepénykenyeret az emberek vagy hazavitték vagy félbe hajtva, az utcán ették meg. Mozgóárusok is léteztek, akik a frissen sült pizzákat hordó alakú, többemeletes rézedénybe helyezték, aminek az alsó részébe parazsat helyeztek, és ezzel járták a nápolyi utcákat ebéd- ill. vacsoraidőben.

Az igazi változást a pizza életében a paradicsom elterjedése hozta el, amely ugyan már a XVI. században is felbukkant a félszigeten, de mint több más, Amerikából érkezett növényt, sokáig mérgezőnek tartották, és így étkezési célokra csak a XVIII. század végén kezdték el használni.

A legenda szerint a leghíresebb nápolyi pizza megalkotója az 1780-ben nyílt Pizzeria Pietro (mai neve Pizzeria Brandi) egyik alkalmazottja, Raffaele Esposito volt, aki 1889-ben, I. Umberto és felesége Savoyai Margit nápolyi látogatása alkalmára három pizzát készített: egyet zsíros-sajtos-bazsalikomosat, egy Marinarát (paradicsommal, fokhagymával, olajjal és oregánóval), egy és egy paradicsomos-bivalymozzarellás-bazsalikomosat. A történet szerint a királynénak a trikolór verzió ízlett a legjobban, ezért kapta a pizza a Margherita nevet.

A pizza a XX. századig Nápoly sajátja volt.  Érdekes, hogy az észak-olasz területeken csak a II. világháború után terjedt el, a tengerentúlon viszont, a délolasz emigránsok közvetítése révén, már az 1900-as évek elején megkezdte hódító hadjáratát, és a „pizza-pie” egy szempillantás alatt a játékos amerikai közönség szerelme lett.

A valódi nápolyi pizza hozzávalóit és elkészítési módját tekintve, legyen szó akár a Margheritáról, akár a Marinaráról, nagyon szigorú előírásoknak kell, hogy megfeleljen. (485 °C-os kemence hőmérséklet, 60-90 másodperces sütési idő, eredetvédett hozzávalók felhasználása, stb.) Mi ezt az esetek többségében ezeket az előírásokat valószínűleg nem tudjuk betartani, de egészen hasonlót, egy kis gyakorlattal, otthoni körülmények között is tudunk készíteni.

Íme a tökéletes, otthon készülő pizza Margherita receptje – fontos, hogy minden hozzávaló szobahőmérsékletű és kiváló minőségű legyen!:

Pizza Margherita

Hozzávalók 3 db kb. 26 cm átmérőjű pizzához:

A tésztához:

300 g liszt (BL55 vagy BL80 vagy manitoba)

15 g élesztő

165 ml meleg víz

csipetnyi cukor

2 + 3 ek. extra szűz olívaolaj

A feltéthez:

300 g mozzarella

200 g passzírozott paradicsom

1 tk. szárított oregánó

frissen őrölt fekete bors

3 ek. extra szűz olívaolaj

egy kis csokor friss bazsalikom

pizza

A tésztához a lisztet egy keverőtálba öntjük, összekeverjük a  sóval, majd a közepébe krátert formálunk. A meleg vízben feloldjuk az élesztőt és a cukrot, majd a sós liszt közepén lévő kráterbe öntjük. A hozzávalókat gyors mozdulatokkal összekeverjük, és végül hozzáadunk 2 ek. olívaolajat is. Ezután tovább keverjük, majd amikor a massza összeáll, munkalapra téve 15-20 perc alatt rugalmas tésztává dagasztjuk, gombóccá formáljuk.

pizzateszta

A tésztagombócot kelesztőtálba helyezzük, tetejét kereszt alakban bevágjuk, tiszta kendővel lefedjük, és szobahőmérsékleten kb. egy óra alatt a duplájára kelesztjük.

pizzateszta3

A mozzarellát nagyobb darabokra tépkedjük, szűrőbe tesszük, és legalább 30 percig csöpögni hagyjuk. (A végén egy kicsit ki is nyomkodhatjuk. Ez azért fontos, mert ha a sajtban túl sok víz marad, eláztatahatja a tésztát.)

Közben három kb. 26 cm átmérőjű kerek tepsit nagyon vékonyan kiolajozunk.

A kelesztési idő letelte után a tésztát három egyforma részre osztjuk, majd olajos kézzel minden egyes részt egyenként ellapítjuk/nyújtjk úgy, hogy a bennük lévő levegő a szélek felé haladjon, vagyis a korongok szélei vastagabbak legyenek , mint a középső rész.

A kinyújtott  tésztakorongokat a kiolajozott tepsikre helyezzük, és letakarva további 30 percig kelesztjük.

Ezalatt a sütőt a maximum hőmérsékletre melegítjük. (Nálunk ez 250 °C.)

A második kelesztési idő letelte után az egyik tésztakorongot megkenjük a paradicsom egyharamadával, ráhelyezzük a mozzarella harmadát, majd megszórjuk sóval, oregánóval valamint  frissen őrölt fekete borssal. A pizzát azonnal az előmelegített sütőbe rakjuk, és néhány perc  alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a korong alja egységesen megpirul.

Amikor az első adag majdnem kész, a második megkelt tésztakorongra is rárakjuk a feltétet, aztán amikor ez is majdnem elkészül, jöhet a harmadik. (A tésztát nem szabad hamar megrakni sem a paradicsommal, sem a mozzarellával, ti. elázhat.)

A kisült pizzákat friss bazslikomlevelekkel azonnal tálaljuk.

pizza1

Juhtúrós-bazsalikompesztós metélt

Szerencsések vagyunk: a remek időnek köszönhetően a bazsalikomültetvény a kertben még mindig él és virul – ergo a fagyasztószekrényben féltve őrzött dobozkákból még decemberben is lesz tésztáravaló.

Íme egy friss, gyors bazsalikomos pasta juhtúróval, dióval és érlelt juhsajttal “turbózva”.

Juhtúrós-bazsalikompesztós metélt

Hozzávalók 4 személyre:

320 g tojásos hosszúmetélt tészta

80 g juhtúró

60 g megmosott és alaposan megszárított friss bazsalikomlevél (szár nélkül)

1 kis gerezd fokhagyma

1/2 kk. durva tengeri só

1 ek. dióbél

kb. 50 ml extra szűz olívaolaj

40 g érlelt juhsajt frissen reszelve

juhturos pestos teszta

A dióbelet száraz serpenyőben megpirítjuk. A fokhagymagerezdet megpucoljuk.

A tésztát lobogó, sós vízbe dobjuk.

A bazsalikomleveleket, a sót, a pirított dióval és a fokhagymával együtt, mozsárba (esetleg konyhai robotgépbe) tesszük, és az olívaolajat lassanként hozzácsorgatva pépesre zúzzuk. Hozzákeverjük a juhtúrót, majd a szószt kb. egy deciliternyi tészta főzővízzel elkeverjük.

A közben kifőtt metélt tésztát leszűrjük, elkeverjük a diós-bazsalikompesztós-juhtúrós szósszal, és tányérokra szedjük. A tésztakupacok tetejére egy kevés érlelt juhsajtot reszelünk, és azonnal tálaljuk.

Nagy mennyiségű bazsalikompesztó egyébként ÍGY készül nálam. Sajt hozzáadása nélkül jégkockatartóba, apró dobozokba téve, fagyasztószekrényben 2-3 hónapig eltartható.

Ha tetszett a bejegyzés, követheted a blog történéseit a Facebookon is!

Így készül az olasz klasszikus, a panzanella

A panzanella vagy pansanella Olaszország középső területein elterjedt kenyérsaláta. Neve a pane (kenyér) és a zanella (fonott kosárka) szavak összefonódásából ered. Alapja állítólag tengerész-találmány: a hosszú hajóutakon ugyanis nem lehetett sokáig frissen tartani az otthonról hozott kenyeret, így miután az kiszáradt, tengervízbe áztatták, és összekeverték a hajókonyha raktárában fellelhető alapanyagokkal.

Az eredeti recept sótlan, száraz kenyér, fehérborecet, extra szűz olívaolaj, só és frissen őrölt fekete bors felhasználását írja elő, ehhez egyes helyeken paradicsom- ill. uborka szeleteket és friss zöld fűszereket (bazsalikomot, petrezselyemzöldet, mentát) kevernek.

Toszkánában és Ubriában a vízbe áztatott kenyeret egészen apróra morzsolják, aminek következtében a végeredmény egy sűrű, szinte levesszerű fogássá alakul, Marche és Lazio környékén nagyobb, falatnyi darabokban hagyják, ezeket keverik össze az ecetes-olajos dresszinggel valamint a zöldségekkel, s a panzanella így inkább tápláló, friss salátaként funkcionál.

A hozzávalókat tekintve az olaszok kivételesen nem túl szigorúak: a kenyér mellé sok helyen kerül olajos szardella, zeller, kapribogyó, főtt, tojás, esetleg tonhal, de van aki hideg sült hússalt vagy párolt tenger gyümölcseivel, sárgarépával, édesköménnyel, sajtkockákkal gazdagítja ezt a remek salátát, A panzanella elkészítésnek tehát csupán a fantáziánk, és persze a jóérzés szabhat határt. Kísérletezzetek bátran!

Panzanella – olasz kenyérsaláta

Hozzávalók 4 személyre: 300 g vastag héjú, száraz kenyér, 4 db érett paradicsom, 200 g uborka, 1 db lila hagyma, 8-10 db friss bazsalikomlevél, 4 ek. fehérborecet, 6 ek. extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt fekete bors

panzanella1

A kenyeret nagyobb kockára vágjuk, és 1-2 percig hideg vízben ázni hagyjuk. (Lehet, hogy kevesebb idő is elég, ez a kenyér textúrájától függ.) Ezután leszűrjük, alaposan kinyomkodjuk, és egy keverőtálba rakjuk.

A lila hagymát megpucoljuk, vékonyan felszeleteljük, az uborkát 1-2 mm vastag karikákra, a paradicsomot falatnyi darabokra vágjuk.

A zöldségeket, a bazsalikomlevelekkel, a fehérborecettel és az olívaolajjal a kenyérhez adjuk, megsózzuk, megborsozzuk, majd az egészet óvatosan összeforgatjuk, és azonnal tálaljuk.

Klasszikus gazpacho

A hőmérő ismét harminc fokot mutat, ami azt jelenti, hogy még egy utolsó gazpacho bűntudat nélkül belefér a szeptember végi menübe. A kései, megfáradt paradicsomok kifejezetten kellemes aromát kölcsönöznek ennek a levesnek. Próbáljátok ki! Megéri!

Klasszikus gazpacho

Hozzávalók 4 személyre: 1 kg paradicsom, 150 g uborka, 150 g kaliforniai paprika, 1 db vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 100 g száraz kenyér, kb. 80 ml sherry ecet, só, frissen őrölt fekete bors, kb. 120 ml extra szűz olívaolaj, néhány friss bazsalikomlevél

gazpacho

Az uborkát meghámozzuk, a paprika csumáját és a paradicsom szárát eltávolítjuk, a hagyma és a fokhagyma héját lefejtjük. Az előkészített zöldségeket és a kenyeret nagyobb kockára vágjuk, és egy tálba tesszük. Meglocsoljuk az ecettel és az olaj felével, átkeverjük, majd legalább egy órán keresztül állni hagyjuk. Ezután az egészet turmixgép keverőpoharába töltjük, és a maradék olívaolajat lassanként hozzácsorgatva simára dolgozzuk.

A pépet átpasszírozzuk, a levet sózzuk, és egy-két órára hűtőbe tesszük. (Ha túl sűrű lenne, kevés vízzel hígíthatjuk.)

A lehűlt zöldséglevest néhány csepp extra szűz olívaolajjal, friss bazsalikomlevelekkel és egy csipetnyi frissen őrölt fekete borssal tálaljuk.

gazpacho2

Cukkinikrémes-tonhalas tészta

Gyors vacsora; a te gyerekeid is biztos imádni fogják!

Cukkinikrémes-tonhalas tészta

Hozzávalók 2 személyre: 160 g mini orecchiette tészta, 200 g zsenge cukkini, 1 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt fekete bors, frissen reszelt szerecsendió, 2 tk. frissen facsart citromlé, 2 bazsalikomlevél, 80 g tonhal konzerv olívaolajban, 1 ek. krémsajt (pl. Philadelphia)

cukkinikremes teszta1

A cukkinit megtisztítjuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük. A fokhagymát megpucoljuk. A tonhal konzervet lecsöpögtetjük.

Egy lábasban olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a fokhagymát és a cukkinit, majd nagy lángon néhány percig pirítjuk. Megsózzuk, megborsozzuk, megszórjuk egy csipetnyi frissen reszelt szerecsendióval, meglocsoljuk 2 tk. citromlével, hozzáadjuk a bazsalikom leveleket, és még egy percig pirítjuk. Ezután felöntjük 50 ml vízzel, és az egészet addig főzzük, amíg a cukkini megpuhul. (Kb. 2 perc.)

Közben a tésztát forrásban lévő, sós vízben kifőzzük. Amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük.

A fűszeres-fokhagymás cukkinit a krémsajttal és 1 ek. friss olívaolajjal együtt botmixer segítségével pürésítjük. Ha szükséges, adhatunk hozzá egy keveset a tészta főzővizéből.

A szószt össszeforgatjuk a tésztával valamint a lecsöpögtetett tonhal konzervvel, és azonnal tálaljuk.

cukkinikremes teszta

Ha tetszett a bejegyzés, követheted a blog történéseit a Facebookon is!

Ha a halételeket is szereted, nézz be a Bárkámra! Biztos vagyok benne, hogy találsz kedvedre való, egészséges, halas recepteket.

Ha pedig valami más tésztára vágysz, ITT válogathatsz a blog bőséges pasta kínálatából.

Spenótsaláta eperrel és mozzarellával

Ha találtok még néhány szem epret, ezt a kombinációt mindenképpen próbáljátok ki! Csupán öt perc befektetés, az eredmény pedig egy könnyű, szemet-lelket vidító, frissítő saláta.

Mozzarella-eper-spenót saláta

Hozzávalók 4 személyre: 250 g eper, 200 g mini mozzarella golyó, 100 g bébi spenót, egy kis csokor bazsalikomlevél, só, frissen őrölt fekete bors, balzsamecet, extra szűz olívaolaj

eper-spenot salata

Az epret folyó víz alatt leöblítjük, leveleit eltávolítjuk, a gyümölcshúst 2-3 mm vékonyan felszeletelejük. A spenót- és a bazsalikomleveleket megmossuk, megszárítjuk. A mozzarella golyókat lecsöpögtetjük.

A  spenótot, az epret, a sajtot és a bazsalikomleveleket tányérokra rendezzük, megsózzuk, megborsozzuk, meglocsoljuk egy kevés balzsamecetttel valamint extra szűz olívaolajjal, és azonnal tálaljuk.

eper-spenot salata2

Három frissítő nyári turmix

Már épp kezdtem örülni az idei nyárnak, de nem, sajnos mégsem ússzuk meg kánikula nélkül – ami ugyan önmagában még nem lenne óriási probléma, de úgy tűnik, a hőmérséklettel együtt a páratartalom is az egekbe szökik, és én ki nem állhatom ezt a trópusi jellegű klímát. Igen, azt hiszem, ez az egyetlen dolog, amihez képtelen vagyok/leszek hozzászokni ebben az egyébként csodálatos, napfényes országban.

Mától tehát ismét szúnyogrisztót kenünk még a fülünkbe is, továbbá visszatérünk hűsítő reggeli smoothie-k iszogatásához. Egészségetekre!

Mangó lassi

Hozzávalók 4 személyre: 2 db mangó húsa meghámozva, kockára vágva, 300 g zsíros, natúr joghurt, 100 ml tej (vagy kókusztej), 4 kk. rózsavíz, 1 kk. őrölt kardamom mag, 3-4 citromfű levél, 1/2 citrom frissen facsart leve, 2 tk. méz, 4-5 db jégkocka

A hozzávalókat krémesre turmixoljuk, poharakba töltjük, és citromfű levelekkel díszítve lehetőleg azonnal “tálaljuk”.

mango lassi

Eper-alma-édeskömény smoothie

Hozzávalók 4 személyre: 300 g eper, 1 db édeskömény gumó, 1 db nagy alma meghámozva, 250 ml szénsavas ásványvíz, 2 tk. méz, egy kis csokor friss bazsalikom, 1/2 citrom frissen facsart leve, 4-5 db jégkocka

A hozzávalókat nagyobb darabokra vágjuk, blenderben pürésítjük, poharakba töltjük, és 1-2 bazsalikom levéllel azonnal tálaljuk.

smoothie alma-eper-edeskomeny-bazsalikom

Mentás-fahéjas sárgadinnye-fehér cseresznye smoothie

Hozzávalók 4 személyre: 100 g fehér cseresznye kimagozva, 300 g fehér húsú sárgadinnye (pl. Canary – én a LIDL-ben vettem) meghámozva nagyobb kockára vágva, 200 ml szénsavas ásványvíz, 2 tk. méz, egy kis csokor friss menta, 4-5 jégkocka, 1 kk. őrölt fahéj

A hozzávalókat pépesre turmixoljuk, poharakba töltjük, és friss mentalavelekkel, valamint egy csipetnyi őrölt fahéjjal azonnal tálaljuk.

dinnye smoothie1

Capri saláta melegen...

… vagy valami olyasmi. A paradicsomnak az idén végleg leáldozott. Néhány nappal ezelőtt a száraz töveken már csupán néhány zöld gömb árválkodott, ezeket az alábbi ételhez használtam fel:

Meleg capri saláta paradicsomos füstölt kolbásszal

Hozzávalók 4 személyre: 1 fej fehér hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 200 g friss fehér (nem paprikás) füstölt kolbász vagy zsírosabb darált sertéshús, 100 ml száraz fehérbor, 200 g passzírozott paradicsom, friss bazsalikomlevelek, csipetnyi frissen reszelt szerecsendió, csipetnyi szárított oregánó, só, frissen őrölt fekete bors, extra szűz olívaolaj, 200 g mozzarella, 4 db zöld paradicsom, 160 g liszt, 250 ml jéghideg sör, 2-3 db jégkocka (attól függően, hogy vastagabb, tapadósabb, vagy vékonyabb, levegősebb tésztát szeretnénk lehet emelni a sör vagy a liszt mennyiségét), a sütéshez napraforgó olaj

DSC_1678

A kolbászról lefejtjük a belet, a húst villával szétnyomkodjuk. A hagymát és a fokhagymát megpucoljuk, finomra aprítjuk, és kevés olívaolajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a kolbászhúst, és nagy lángon, folyamatosan kevergetve lepirítjuk. Sóval, fekete borssal, kevés frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük, felöntjük a fehérborral, és fedő alatt 40 percig pároljuk. Hozzáadjuk a passzírozott paradicsomot és a bazsalikomleveleket, majd további kb. 10 perc alatt az egészet készre főzzük.

A mozzarellát és a paradicsomot 1 cm vastagon felszeleteljük, besózzuk.

A sörtészta hozzávalóit elnagyolt, gyors mozdulatokkal összekeverjük. A paradicsom szeleteket a masszába mártjuk, majd bő, forró olajban, mindkét oldalukat ropogósra sütjük, és papírtörlőre szedve leitatjuk róluk a fölösleges zsiradékot.

A sült paradicsom és a mozzarella korongokat apró nyársakra húzzuk.

A paradicsomos füstölt kolbászt tányérokra szedjük, mindegyikre egy-egy nyársat ill. bazsalikom levelet ültetünk, és azonnal tálaljuk.

A legfinomabb bazsalikompesztó

Így kezdődött a kissé hatásvadász paradicsomszószos recept is, ami messzemenően a legnépszerűbb bejegyzés a blogon, gondoltam ez a poszt is megérdemel legalább annyi látogatót…
Egyébként tényleg sikerült a legfinomabb verziót kikísérletezni. A titok a fenyőmag pirításában rejlik – igaz, így a recept a legkevésbé sem nevezhető autentikusnak. Erről pedig az jut eszembe, hogy mivel másfél kg bazsalikomlevelet nem voltam hajlandó az alig 15 cm átmérőjű mozsaramban péppé zúzni (konyhai robotgépet használtam), a szószt tkp. nem is nevezhetjük “pesto”-nak. A továbbiakban tehát bazsalikomszószról beszélünk.
 
Bazsalikomszósz
Hozzávalók: 100 g megmosott és alaposan megszárított friss bazsalikomlevél (szár nélkül!), 1 gerezd fokhagyma, 1 kk. durva tengeri só, 1 ek. fenyőmag, kb. 80 ml extra szűz olívaolaj
 
 
A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítjuk. A fokhagymagerezdet meghámozzuk.
A hozzávalókat konyhai robotgépbe helyezzük, és pépesítjük. Ha szükséges, adhatunk még hozzá  olívaolajat.

Kevés frissen reszelt, érlelt juhsajttal tésztákra, ízesítőként levesekbe, egy szelet friss bivalymozzarellával pirítóson is finom. Nagyobb mennyiség jégkockatartóba, apró dobozokba téve, fagyasztószekrényben 2-3 hónapig eltartható. (Másfél kg bazsalikomlevél lecsöpögtetésére és megszárítására kiválóan alkalmas a salátacentrifuga.)

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!