Tavola in Piazza

Kitalálós kérdés: Mi van a képen?

segítség nr 1:
“A pirosbikinis polip és a mai bejegyzés főszereplője között csak annyi a közös, hogy fogyasztás előtt mindkettőt jól meg kell püfölni.”

segítség nr 2:
Éva írta a Facebookon: “Nálunk concha fina a neve…”

éééés ebben a percben Moha a Facebookon meg is fejtette a rejtvényt:

vénuszkagylóról van szó, egészen pontosan barna vénuszkagylóról

lat. Callista chione
eng. brown venus, cock
ol. fasolaro
sp. concha fina

legegyszerűbb elkészítési módját a blogon is megtaláljátok:

Itt Észak-Olaszországban nagy hagyománya van a barna vénuszkagyló fogyasztásának.
Ha erre jártok, mindenképp kóstoljátok meg! Osztrigarajongóknak különösen ajánlott!

Köszönöm, hogy játszottatok!
🙂

Gyors VKF! - a harmincnegyedik

Aphroditével ugyan jóban vagyunk, mostanában mégis csak elrohanunk egymás mellett. Int, én is; bólint, én is; meg még oda is kacsintok, hogy azért jövök én, jövök, de legyen még egy icipici türelemmel…
Ilyen ez a Duende által meghirdetett 34. VKF!!!-re készült előétel is. (Ok, elismerem nem kifejezetten erre készült, de ide épp jó!)  Kicsit sietős, kicsit nyers, kicsit különleges, kicsit titokzatos, kicsit csípős ez már önmagában is vágykeltő, nem igaz? Osztriga barát szégyenlősen elbújik mellette! Arról pedig már nem is mesélek, hogy eddig ez az idei év legfinomabb étele…bááááár, báááááár a gorgonzolás-fehérspárgás rizottó is több mint “da ristorante” minősítést kapott.
Ha erre jártok, ezt a fajta kagylót mindenképp kóstoljátok meg!
Marinált barna vénuszkagyló

Hozzávalók:
  • 1,5 kg barna vénuszkagyló 
  • olívaolaj 
  • 1 citrom leve 
  • petrezselyemzöld 
  • csípőspaprika
A barna vénuszkagylókat először is elő kell készíteni. Tudom, nem egyszerű feladat, kicsit veszélyes is, de megéri, higgyétek el! A tisztítás menete a következő: fogd meg jó erősen a kagylót a tenyeredben. A kagyló nyílása a tenyereddel ellentétes irányba, azaz kifelé nézzen. Egy kés pengéjét, óvatosan, hogy a kagylóhúst (és főleg a kezedet!) meg ne sértsd, épp csak 2-3 mm-re csúsztasd be a kagyló belsejébe, majd feszítsd szét a késsel a héjakat. Érdemes kerülni a hegyes késeket, mert a művelet nagyon balesetveszélyes, különösen ha először próbálkozunk nyers kagyók nyitogatásával.
A kagyló belsejében lévő folyadékot fogd fel egy kis tálkában. Ha találsz kisebb kavicsokat vagy homokot a kagylóhéjban, azt a késsel kapard ki, vedd ki a kagylóhúst, ha szükséges, öblítsd le, helyezd egy vágódeszkára, és a piros színű, ún. “lábrészt” húsklopfolóval ütögesd finoman mindaddig, amíg meg nem puhul. A tisztítás és az előkészítés ezzel kész.
Ezután fogd a kiklopfolt, immár puha kagylóhúst, locsold meg egy kevés kiváló minőségű olívaolajjal, egy (lehetőleg olasz) citrom levével, a kagyló belsejében lévő leszűrt folyadékkal, szórd meg egy marék durvára vágott petrezselyemzölddel, és néhány vékony karika friss csípőspaprikával. Keverd össze, tedd a hűtőbe kb. 30 percre, majd tálald, és élvezd az ízorgiát!
Duendének pedig köszönöm az ötletet! Hetek óta készülök publikálni ezt a receptet. 
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!