Tavola in Piazza

VKF! XXVI. Nyári előételek 2. Polipsaláta krumplival és brokkolival

Polipsaláta krumplival és brokkolival


Hozzávalók:
  • 1 kb. 800 g-os polip
  • 3-4 közepes nagyságú krumpli
  • 200 g brokkoli
  • 1 zellerszár
  • 1 sárgarépa
  • 1 közepes fej hagyma
  • 1 ek. vörösborecet
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 1 babérlevél
  • 1 és 1/2 citrom
  • kiváló minőségű extraszűz olívaolaj
  • frissen őrölt feketebors
Az itt leírt módon tisztítsuk meg a polipot.
Egy fazékban forraljunk vizet egy kevés sóval, dobjuk bele a babérlevelet, a sárgarépát, a zellert. Amikor a víz forr, merítsük bele a polipot kétszer-háromszor majd főzzük kb. 1 órán keresztül és hagyjuk a főzővízben kihűlni. (Általában 30 perc főzési időt szoktak számolni 3-400 g polipra.)
A hagymát vágjuk apró kockára és egy kevés olívaolajon dinszteljük meg, majd adjuk hozzá a felaprított petrezselyemzöldet, és pirítsuk nem több, mint 1-1,5 percig.
A krumplit hámozzuk meg, kockázzuk fel, és sós vízben főzzük puhára. (Ha kiflikrumplival dolgozunk, akkor főzzük meg héjastól, majd hámozzuk meg, és vágjuk karikára.)
A megmosott, rózsáira szedett brokkolit szintén sós vízben főzzük roppanósra.
Amikor a polip teljesen kihűlt, vegyük ki a vízből, húzzuk le a bőrét (a lábain lévő tapadókorongok környékén akár rajta is hagyhatjuk), vágjuk kisebb darabokra, adjuk hozzá a brokkolit, a krumplit, és a petrezselymes hagymát. Ezután sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg a citromlével és a vörösborecettel, és óvatosan, hogy a zöldségeket össze ne törjük, keverjük össze az egészet. Langyosan tálaljuk!

VKF! XXVI. Nyári előételek 1. Polipsaláta

A Vesta által megirdetett XXVI. VKF! épp kapóra jött, mert ugye nincs is nagyszerűbb előétel egy tengerparton eltöltött forró nyári nap után, mint egy hűvös teraszon elköltött polipsaláta. Két verziót hoztam: a krumplis-brokkolis akár télen is jólesik, az egyszerű, petrezselymest kimondottan nyárra ajánlom! Remélem, nem nagy baj, hogy most publikálom a recepteket, de indulás előtt vár még rám egy szülésfelkészítő tanfolyás, torna, kis kórházi ez meg az, no meg persze a pakk elkészítése. Szombat reggel pedig már úton leszek a naffényes Magyarország felé, ami pedig a hétvégéből marad, azt szeretném a régesrég látott családommal tölteni.
Mindenkinek kellemes nyári előételeket kívánok! 😉

Polipsaláta
Hozzávalók:
  • 1 kb. 800 g-os polip
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 1 babérlevél
  • 1 citrom
  • 1 gerezd fokhagyma
  • kiváló minőségű extraszűz olívaolaj
  • frissen őrölt feketebors


Mindenekelőtt tisztítsuk meg a polipot. Fordítsuk ki a fejét, mossuk ki alaposan a benne lévő fekete színű részt. Lehetőleg egyben szakítsuk le az itt lévő zsákocskát, amiben a polip belsőségei vannak, aztán vágjuk ki a szemeit és a száját is. Ha vízben főzzük a polipot -márpedig most vízben főzzük- a bőrét nem szükséges lehúzni. Anyósom általában mégis megteszi, de mivel nem könnyű feladat, én mióta tudom, hogy nem muszáj, inkább nem próbálkozom vele.
Egy fazékban forraljunk vizet egy kevés sóval, dobjuk bele a babérlevelet, majd merítsük a vízbe a polipot kétszer-háromszor, harmadszorra hagyjuk a polipot a forrásban lévő vízben. (Gondolom ez a merítkezés valami mágikus szertartás lehet, bár sokan azt mondják, hogy a polip karjai csak így fognak szépen összegöndörödni.) Főzzük a polipot kb. 1 órán keresztül és hagyjuk a főzővízben kihűlni. Általában 30 perc főzési időt szoktak számolni 3-400 g polipra. Állítólag ha nem a főzővízben hagyjuk kihűlni, akkor megkeményedik. Nem tudom, hogy ez is csak legenda-e, én eddig még nem mertem kipróbálni. 🙂
Amikor a polip teljesen kihűlt, vegyük ki a vízből, húzzuk le a bőrét (a lábain lévő tapadókorongok környékén akár rajta is hagyhatjuk), vágjuk kisebb darabokra, locsoljuk meg egy kevés olívaolajjal, a citrom levével, borsozzuk, szórjuk meg az apróra vágott petrezselyemzölddel, és adjuk hozzó a félbe vágott fokhagymagerezdet. Egy kanállal alaposan keverjük össze az egészet, rakjuk hűtőbe, és kb. 1-2 órán keresztül hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. Tálalásnál ne felejtsük el a fokhagymadarabokat eltávolítani és friss citromot kínálni mellé!

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 33

A vadas menü első fogása, amit nemrég ígértem:
Tagliatelle szalonka raguval
Hozzávalók:

  • 320 g tagliatelle
  • 1 szalonka megtisztítva (májával együtt) és 2 csirkemáj
    vagy
  • 2 szalonka
    (Egy szalonkát kevésnek találtam 3-4 főre, de mivel nekem csak egy madaram volt, így adtam hozzá 2 csirkemájat. Először úgy 5 dkg-nyi marhamájat akartam hozzáadni, de féltem, hogy túl intenzív lesz az íze, és a szalonka nem érvényesül mellette.)
  • 5 dkg húsos füstölt szalonna
  • olívaolaj
  • 1 vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 zellerszár
  • 1 sárgarépa
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 babérlevél
  • 2 zsályalevél
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 3 dl l húsleves (lehetőleg marha)
  • néhány szem borókabogyó
  • 3 hámozott, darabolt paradicsom
  • petrezselyemzöld
  • frissen őrölt bors


A szalonkát 6 részre vágtam (2 szárny, 2 comb, mell, hát).
A szalonnát felkockáztam és egy lábasban kiolvasztottam azt a kevés zsírt, ami benne volt. A pörcöt benne hagytam. (5 dkg-től ne várjunk sokat, csak az íze miatt kell!) Öntöttem hozzá egy kevés olívaolajat, majd amikor felforrósodott, hozzáadtam az apróra vágott hagymát, az áttört fokhagymát, a zöldfűszereket és néhány percig pároltam.
Ezután tettem bele az egészen pici kockára vágott sárgarépát és zellerszárat, majd nagy lángon addig pároltam, amíg szinte az összes víz elpárolgott a zöldségek alól.
Felöntöttem a vörösborral, majd ismét lepirítottam. (Ekkorra már jó sűrű szaft keletkezett a lábasban.) Hozzáadtam a szalonkadarabokat, a borókabogyót, tekertem rá egy kevés borsot, majd lefedtem, és kb. 1 órán keresztül, alacsony lángon főztem.
1 óra főzésidő után hozzáadtam a hámozott, darabolt paradicsomokat, majd ismét 1 óra főzés következett. Ekkor raktam hozzá a csirkemájakat, amik a szalonkával együtt (végre) kb. 15 perc alatt megfőttek. (Nem tudom, miért kellett ennyi idő ennek az aprócska madárkának ahhoz, hogy megpuhuljon!)
A tagliatellét lobogó, sós vízbe dobtam.
A májakat és a szalonkadarabokat kivettem a lábasból, megvártam amíg egy kissé kihűlnek. A szalonkadarabokról leszedegettem a húst, a májakat pedig apróra vágtam. Mániám, hogy nagyobb darab zöldfűszert, és főleg borókabogyót egészben, szószban, szaftban nem hagyunk, úgyhogy én a szószból a leveleket és a bogyókat is kihalásztam.
A húst és a májat visszatettem a paradicsomos-zöldséges szószba, megszórtam egy kevés apróra vágott petrezselyemzölddel, majd megvártam míg az egész újra felmelegszik.
A tésztát leszűrtem, a szósszal összekevertem és azonnal tálaltam
.

Karácsonyi fácántekercs januárban

Elkészült a karácsonyi fácántekercs, ami a Nemisbéka által kírt karácsonyi receptverseny főétel kategóriájában harmadik helyezést ért el. Köszönöm mindenkinek, aki szavazott rá, és főleg köszönöm Nemisbékának elsősorban a verseny ötletét, a lebonyolításba fektetett rengeteg energiát, végül pedig a nyereményt!
Írtam akkor, hogy utolsó héten már nem volt időm elkészíteni, így a madár a fagyasztóban végezte.
Vasárnap Luciano jött hozzánk, (a Giorno della Memoria kapcsán sohasem hiányozhat, meg egyébként is állandóan újabb és újabb könyveken dogozik…fáradhatatlan!!!) ráadásul „anya-pakkot” hozott, egyértelmű volt tehát, hogy kitüntetett barátunk kitüntetett vacsorában részesül.
Így lett a menü tagliatelle szalonka raguval -recept később- és fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal. (Desszertet nem készítettem. Luciano nem rajong a desszertekért.)

Íme a már korábban megígért recept:


Fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal


Hozzávalók:

  • 1 fácántekercs (a tekercs elkészítésének a leírása itt található)
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 2 paradicsom
  • 2 babérlevél
  • egy ágacska rozmaring
  • 2-3 friss zsályalevél
  • 2 dl tejszín
  • bors
  • olívaolaj
Egy nagy lábasban felhevítek egy kevés olívaolajat, és a fácántekercs minden oldalát alaposan megpirítom benne. Hozzáadom a vékony csíkokra vágott hagymát, az áttört fokhagymát és a zöldfűszereket, majd addig pirítom, amíg a hagyma kissé sárgás színt kap. Ezután meglocsolom a vörösborral, megvárom amíg nagy része elpárolog, hozzáadom a kb. 1x1x1cm-es kockára vágottzöldségeket, lefedem, és folyamatosan, mindig csak épp egy kevés vizet hozzáadva addig párolom, amíg a fácán megpuhul.
A tekercset kiemelem a lábasból és egy vágódeszkára helyezve hűlni hagyom. (A zöldfűszereket kidobom.)
A megmaradt zöldséges szaftot átpasszírozom, visszaöntöm a lábasba, belekeverem a tejszínt, és ha szükséges, egy kevés vizet is adok hozzá, majd egyet forralok rajta.
Ezalatt a fácánt kb. 2 cm vastag szeletekre vágom, és a szeleteket tálalásig a tejszínes szaftba helyezem, hogy ne száradjanak ki.
(No, ez lett volna az eredeti elgondolásom, de közben beugrott, hogy Luciano nem nagyon szereti a tejszínt, így a szaft egyik felét meghagytam eredeti formájában, és csak a másik felét tejszíneztem, és aki kért, annak locsoltam belőle egy keveset a tekercs tetejére.)

Polenta


Hozzávalók:
  • 300 g kukoricadara
  • 1 l víz
  • 2 tk. só
A vizet felforralom, hozzáadom a sót, és vékony sugárban a kukoricadarát. Közben megállás nélkül kevergetem, hogy ne csomósodjon össze. (Ha túl sűrűnek találom, adok hozzá még egy kevés vizet.)
A híg polentát kb. 40 percig folyamatosan kevergetve készre főzöm, és egy kisebb tepsibe vagy más -én általában hasáb alakú- formába öntöm. Frissen is szeretjük, de mindig úgy készítem, hogy maradjon másnapra is. A másnapra megmaradt polentát felszeletelem, és grillrácson, sütőben vagy bordázott aljú serpenyőben megpirítom.

Vajban párolt paraj


Hozzávalók:
  • 400 g fagyasztott parajlevél
  • 20 g vaj
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • frissen őrölt bors
  • szerecsendió
  • 50 g reszelt parmezán
A vajban megpirítom a hajszálvékony csíkokra vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Hozzáadom a még fagyott parajleveleket, lefedem, és addig melegítem, amíg teljesen kiolvad. Ezután sóval, frissen őrölt borssal és sok-sok szerecsendióval fűszerezem, és addig főzöm, amíg szinte az összes lé elpárolog alóla. Végül összekeverem a frissen reszelt parmezánnal, lefedem, és néhány perc pihentetés után tálalom.

Pasta e fasoi - Bableves tésztával

Na, ha már így belemerültem a tömény ételek sorába, a pasta e fagiolit (vagy ahogy errefelé hívják “pasta e fasoi“) nem hagyhatom ki.

Ezt a levest gyakorlatilag Olaszország minden részén ismerik, és a hozzávalók is majdnem mindenhol ugyanazok. Végre! Micsoda összetartás! 😉

Pasta e fagioli
Hozzávalók:
  • 200 g szárazbab (lehetőség szerint Borlotti)
  • 1 sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 100 g húsos szalonna (otthonról hoztam bele finom füstöltet 😉
  • 2 közepes krumpli
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 babérlevél
  • frissen őrölt bors
  • 80 g bucatini tészta (hosszú cső)
  • a leves tetejére egy kevés érlelt Latteria sajt és 1 tk. olívaolaj

A babot este langyos vízbe beáztatjuk, másnap a babérlevelekkel együtt puhára főzzük (nem kell sózni!). Ezalatt a szalonnát felszeleteljük, a zsírját kisütjük, a pörcöt félretesszük, majd a visszamaradt zsíron megpirítjuk az apró kockára vágott hagymát és a fokhagymanyomón áttört fokhagymát. Hozzáadjuk a felkockázott sárgarépát, zellerszárat és a krumplit, felöntjük vízzel, majd az egészet addig főzzük, míg a zöldségek megpuhulnak.

A babot leszűrjük, a felét a zöldségekhez adjuk, még kb. 10 percig együtt főzzük, majd botmixerrel pépesítjük.

Hozzáadjuk a leszűrt bab másik felét, fűszerezzük, beledobjuk a rozmaringágat, és felforraljuk.

A bucatinit 2-3 cm-es csíkokra tördeljük (de használhatunk akár más tésztát is; ha jól emlékszem, a legtöbb helyen spagettit tördelnek bele), a levesbe dobjuk, és kicsit roppanósra főzzük. (Mondjuk olyan “molto, molto al dentére”, ugyanis később a tészta még puhul a levesben.)

Tálalásnál a levest megszórjuk egy kevés durvára reszelt Latteriával, és meglocsoljuk egy evőkanálnyi olívaolajjal.

(Venetoi származású anyósom mesélte, hogy náluk sertésbőrrel készült ez a leves. Jövőre mindenképp kipróbálom!)

Szalonnás-sárgarépás lencse - nem csak Szilveszterre

A szilveszteri menü összeállítása nem volt egyszerű feladat. A levessel nem volt probléma, egyértelmű volt, hogy jó ecetes, káposztás bableves lesz füstölt csülökkel, az jólesik másnap is a megfáradt gyomornak, a főétel viszont gondot okozott: a szülők kacsát szerettek volna, Ember halat, én marhát. A szülők köretnek lehetőleg krumplit és párolt káposztát óhajtottak, Ember zöldsalátát, de minimum valami párolt zöldséget (lehetőség szerint káposztán kívül bármit), én lencsét. Ajjaj, a “jólét”!
Végül én engedtem.
Lemondtam a marháról (a lencséhez szigorúan ragaszkodtam!), és Ember ill. a hal mellett voksoltam. Aztán megtrágyaltuk, hogy ugye a halat nem mindenki szereti, a lencséhez meg egyébként sem passzol, s végül engedtünk a nagyok kívánságának: legyen kacsa. (Tudom én, hogy a kacsa nem az a kapirgálós fajta, de szárnyas no, és azért titkon bíztam benne, hogy friss kacsát nem fogok kapni Nyíregyházán 😉
Így is lett. De nem hogy kacsa nem volt, a hal a Piaccsarnokban botrányos kinézetű volt, a marhahús meg elfogyott. Mindez december 30-án délelőtt tizenegy óra körül. (Meg is dicsértem a nyíregyháziakat, amiért ilyen korán keltek, és felvásárolták az összes friss halat, kacsát és marhát -már ha korán reggel volt a Csarnokban…)
Maradt tehát a malac. S ha már így megjártuk, és senkinek nem tettünk a kedvére, gondoltam, legalább a köretek készüljenek mindenki kívánsága szerint.
Volt végül
– sütőben sült krumpli, sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé,
– ecetes főtt cékla,
– párolt vöröskáposzta,
– szalonnás lencse.
A szalonnás lencse receptjét mindenképp postolni szerettem volna, mert nagyon finom lett, és félek, hogy jövő Szilveszterig elfelejtem a receptet. 🙂

Szalonnás-sárgarépás lencse
– nem csak Szilveszterre
Hozzávalók:
  • 100 g húsos füstölt szalonna
  • 250 g lencse
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 kisebb sárgarépa
  • 1 kicsi petrezselyemgyökér
  • 1 babérlevél
  • bors


A lencsét néhány órára beáztatom (tudom, hogy elvileg nincs rá szükség, de így sokkal hamarabb elkészül, és ami a lényeg, nekem így nem esnek szét a szemek), majd bő, sós vízben a babérlevéllel együtt roppanósra főzöm.

Ezalatt a szalonnát vékonyra szeletelem, majd lassú tűzön, lassan kisütöm a zsírját. A pörcöt félreteszem, a visszamaradt zsíron megpirítom az apró kockára vágott hagymát, hozzáadom a felkockázott zöldségeket és a lencse főzőlevével folyamatosan locsolgatva az egészet puhára párolom.

Amikor a lencse majdnem megpuhul, leszűröm, alaposan összekeverem a párolt zöldségkockákkal, sózom, borsozom, és lefedve még néhány percig együtt párolom. Ha a pörcöt közben nem lopják el a torkos családtagjaink, felhasználhatjuk a díszítéshez.

Fácántekercs Karácsonyra

Írtam már arról, hogy az idén itt Olaszországban nem készülök karácsonyi menüvel, mert az ünnepeket otthon töltjük. Nemisbéka karácsonyi recptverseny-kiírásának azonban nem tudtam ellenállni, a fácán is kapóra jött, ja, és épp hiánycikk a szilikonos grillecset a konyhámban, úgyhogy most erre pályázok. 😉
A fácántekercs a hagyományos friulán konyha remeke. Kicsit időigényes, kicsit macerás, kell hozzá némi kézügyesség, és gyakorlat, de szerintem a második-harmadik alkalommal már tökéletesre lehet fejleszteni a technikát (mert ugye nem vagyunk gyakorlott hentesek, hogy egyik percről a másikra, csak úgy hipp-hopp szétkapjunk egy madarat :-).
A tekercs természetesen elkészíthető csirkéből is, sőt, nálunk a tekercs-specialista Ember nagynéni nyúlból is csinál hasonlót.
Két éve történt, hogy elmentem ehhez a nagynénihez, hogy megnézzem, hogyan is kell készíteni ezt a tekercset. A fácánt a férje lőtte, és mire én megérkeztem a madár már megkopasztva várt rám az asztalon. (Ez, tegnapi fácánkopasztós tapasztalataimból kiindulva nagyban könnyít a műveletsor elvégzésén 🙂 Emlékszem, nagynéninek kb. 10 percig tartott a csontozás, még 10 percig a töltés-tekerés. Olyan gyorsan csinálta, hogy csak ámultam meg bámultam! No és persze mivel fotókat nem készítettem, másnap fogalmam sem volt, hogy hol is kezdte…
Most azonban nem hozzá mentem. Tudtam, hogy anyós is ismeri a tekercs-rejtelmeket, megkértem hát, hogy tekerjünk együtt. (Szabadkozott ugyan, hogy de az övé nem lesz soha olyan szép, mint a “Rózsikáé”, de aztán végül mégis ráált.)
A receptben megpróbálom részletesen leírni az egyes teendőket.
A tölteléknek csak a fantáziánk szab határt, mi most főtt sonkát, specket és kolbászt raktunk bele, de ettem már zöldségekkel töltöttet is, és következő alkalommal mindenképp ki fogom próbálni füstölt sonkával és savanyú uborkával is.

Karácsonyi fácántekercs
Hozzávalók:
A tekercshez:
  • 1 fácán
  • 50 g hajszálvékonyra szeletelt főtt sonka
  • 50 g hajszálvékonyra szeletelt speck
  • 100 g kolbász
  • néhány zsályalevél
  • 2 ágacska rozmaring
  • só, bors

És ahhoz, amiben majd a fácánunk megsül/fő:

  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • extraszűz olívaolaj
  • 0,5 dl Brandy vagy 1 dl száraz vörösbor (Brandyvel szerintem finomabb)
  • 1 sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 zsályalevél
  • 1 babérlevél
  • néhány szem borókabogyó

A fácánt kicsontozzuk. A hátán kezdjük, a gerinc mellett. Először az egyik, majd a másik oldalról is lefejtjük a húst, aztán haladunk a melle felé mindaddig, míg a hát-és a mellcsont együtt, egészben elválik. (Őszintén szólva ez a legnehezebb az egészben, innen már gyerekjáték a folytatás.) Nem kell megijedni, ha itt-ott marad nagyobb darab hús a csonton, ezt majd a többi hozzávalóval együtt a tekercs belsejébe pakoljuk. Anyóssal ellentétben érdemes kicsi, éles, hegyes végű csontozókést használni.

Ezután a combcsont végét, ott, ahol az inak vannak, bárddal, egy határozott mozdulattal lecsapjuk, a combcsontokat kivágjuk, és a húsban maradt inakat -ha sikerül- eltávolítjuk. (A bárdos művelet nélkül is működik a dolog, ez csupán azért kell, hogy a combcsontot könnyebben ki tudjuk venni.)

Ekkor a fácánt alaposan átmossuk, hogy az esetleges csontszilánkok ne maradjanak benne, majd egy vágódeszkán kiterítjük, ha véletlenül valahol lyukat látunk rajta, azt egy-egy darab hússal befedjük. Megszórjuk egy kevés apróra vágott rozmaringgal, zsályával, frissen őrölt borssal, és ha a töltelékünk nem túl sós, akkor sózzuk is.

A kiterített, befűszerezett fácánra fektetjük először a sonka-, majd a speckszeleteket. Ráhalmozzuk a bélből kiszedett, szétmorzsolt kolbásztölteléket, végül az egészet feltekerjük, egy ágacska rozmaringot és néhány levél zsályát teszünk a tetejére majd szorosan összekötözzük. Kívül is sózzuk, borsozzuk.

Egy lábasban felhevítjük az olívaolajat, hozzáadjuk a fokhagymát, majd ezen az illatos olajon a tekercsünket jól átforgatjuk, kissé megpirítjuk. Meglocsoljuk a Brandyvel, 1-2 percig még fedő nélkül, nagy lángon főzzük/pirtjuk, hadd párologjon el minél gyorsabban az a kevés folyadék, ami a hús alatt képződik.

Ezután hozzáadjuk az apró kockára vágott zöldségeket, egy kis tüllzacskóban a fűszereket. Lefedjük, és a legkisebb lángon puhára pároljuk. (A főzési idő természetesen a fácán korától is függ. Ha főzés közben a leve elpárolog, öntsünk hozzá egy kevés vizet, de fontos, hogy mindig csak keveset, így szép, sűrű, szaftot kapunk majd a végén.)

Amikor a fácántekercs elkészül, eltávolítjuk róla a zsineget és a zöldfűszereket, felszeleteljük tálra rendezzük, ráöntjük a zöldséges szaftot, és grillezett vagy sütőben sült polentaszeletekkel tálaljuk.

Azért jó ünnepekkor ez a tekercs, mert a munka nagy részét előző nap el lehet végezni, (sőt, a zöldségeket is fel lehet aprítani előző nap), így nem marad más hátra, mint az a néhány perces pirítás és Brandyvel való locsolgatás.

Ha polentával tálaljuk, akkor tulajdonképpen ezzel sincs sok tennivaló: előző nap elkészítjük, másnap már csak szeletelni és 5-10 percig grillezni kell!

Ó, igen, még eszembe jutott valami! Megmarad ugye a fácán szíve, mája, zúzája, nyaka és egy kevés hús, ami a csontokon marad. Ehhez egy gyors recept:

Hagymát dinsztelünk, hozzáadjuk az apróra vágott maradékokat és némi zöldfűszert, kevés vörösborral meglocsoljuk, mehet bele még egy kockára vágott sárgarépa, szárzeller, paradicsom, só, bors, és mártás sűrűségűre főzzük. Gnocchival vagy házi tagliatellével az igazi (akár karácsonyi első fogásnak is a fácántekercs előtt)!

Aggiornamento!

Azóta már elkészült.

A recept itt található.

VKF XX./3. Bő lére eresztve - Kapros lazacleves

Kapros lazacleves

Hozzávalók:

  • 600 g krumpli
  • 300 g lazacfilé
  • 1 babérlevél
  • 1 dl tej
  • 1 dl tejszín
  • 1 ek. liszt
  • 1 közepes póréhagyma
  • 20 g vaj (én előre elkészített zöldfűszeres vajat használtam)
  • 1 csokor friss kapor
  • egy kevés metélőhagyma
  • só, fehér bors
A zöldfűszereket felaprítjuk, a pórét karikára, a megtisztított krumplit és a lazacfilét kb. egyforma méretű, apró kockára vágjuk. A pórét a krumplikockákkal és a babérlevéllel kb. 1 liter sós vízben félpuhára főzzük, majd hozzáadjuk a lazacot valamint a tejjel és a tejszínnel elkevert lisztet. További kb. 4-5 percig főzzük, majd levesszük a tűzről, hozzáadjuk a (fűszer)vajat, a felaprított kaprot, és óvatosan összekeverjük. Tálalásnál a leves tetejét az apróra vágott metélőhagymával szórjuk meg.
Zuppa di salmone e aneto

Ingredienti:

  • 600 g di patate
  • 300 g di filetti di salmone
  • 1 foglia di alloro
  • 1 dl di latte
  • 1 dl di panna fresca
  • 1 cucchiaio di farina “00”
  • 1 porro
  • 20 g di burro
  • 1 mazzetto di aneto fresco
  • 1 mazzetto di erba cipollina
  • sale, pepe bianco
  1. Lavate e tritate l’aneto e l’erba cipollina. In una pentola mettete le patate sbucciate e tagliate a dadini, il porro a rondelle, l’alloro e 1 litro di acqua. Salate, portate a ebollizione, coprite e fate cuocere finoa quando le patate diventano quasi tenere.
  2. Quindi unite il salmone tagliato a pezzettini, e la farina mescolata precedentemente con la panna e il latte. Coprite e lasciate cuocere ancora per 4-5 minuti.
  3. Togliete dal fuoco, aggiungete il burro e l’aneto, regolate di pepe e mescolate bene. Servite la zuppa nei piatti guarnendo con un po’ di erba cipollina tritata finemente.

VKF XX./1. Bő lére eresztve - Ciuppin - ligúr halleves

Ezúton kérek elnézést Cserkétől a késésért, de a hétvégén mindenféle családi és falusi ünnepség miatt a számítógép és én igen távol álltunk egymástól, így csak most jutottam el odáig, hogy postoljam a leveseimet. Remélem, még beleférek a “keretbe” 😉


Nagyon örültem a jubileumi VKF! kiírásnak, Cserke ugyanis ráébresztett arra, hogy a majd’ mindennapos tésztaevés következtében mennyi jó dolog marad ki az életünkből. Nem volt könnyű eljutni az eredményig, először képtelen voltam elvonatkoztatni a tésztától: azonnal valami tortellinis leves keringett a fejemben, aztán a sokak által ismert hazai “pasta e fasoi”, végül mégis továbbpöcköltem rögös gondolataimat, és megszületett A Halleves, mint alapötlet. Mostanában egyébként is halkampányt folytatok…;-) Végül három változat készült. Egy kevés kóstolóval átrohantam a szomszédba is, akik épp rokonokat vártak. (Szomszédaim egyébként a legjobb kritikusaim is egyben). M. mondta is: “C.-ék igazi ínyencek, ők majd biztos megmondják, ha valami nem ok.” Mhmmm, a frász kerülgetett arra gondolva, hogy ezek itt majd jól kitárgyalják a leveseimet, aztán csodák csodája, másnap nem győztem bezsebelni a dicséreteket. Őszintén szólva nagyon jólesett, egyrészt mert nem itt nőttem fel, és hát hogy néz az ki, hogy valaki, akinek még tengere sincs, tengeri halakból készít “versenylevet” (haha, mintha egy afrikai főzne gulyáslevest, és még dicsekedne is vele :-), másrészt meg mert végül kiderült, hogy 7 ember egyöntetű pozitív véleményéről van szó. A levesek tehát jól vizsgáztak, ezek után főleg bátran ajánlom mindenkinek.


Ciuppin – Ligúriai halleves
Hozzávalók:
  • 120 g anellini vagy más apró tészta
  • 70 g paradicsom
  • 1 póréhagyma
  • 800 g vegyes tengeri hal (vörös márna, sziklahal, morgóhal)
  • 1 babérlevél
  • 4 ek. extraszűz olívaolaj
  • 1 dl fehérbor
  • 4 olajban eltett ajókagyűrű
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • só, bors
A halakat megtisztítjuk, felszeleteljük, majd az olívaolajon a lecsöpögtetett ajókával, a karikára vágott póréhagymával és a babérlevéllel együtt átpirítjuk. Felöntjük a fehérborral, hozzáadjuk a meghámozott, kimagozott paradicsomot és 1,5 liter vizet. Sózzuk, borsozzuk, majd az egészet kb. 30 percig főzzük.
A babérlevelet eltávolítjuk, a halszeleteket lecsöpögtetjük, szálkátlanítjuk, végül a halhúst a paradicsomosfőzőlével együtt pépesítjük. A tésztát kifőzzük, leszűrjük, és a halkrémlevessel együtt tálaljuk. Tetejét apróra vágott petrezselyemzölddel szórjuk meg.

Ciuppin

Ingredienti:

  • 120 g di anellini
  • 70 g di pomodori
  • 1 porro
  • 800 g di pesce di scoglio assortito (scorfano, gallinella, triglia)
  • 1 foglia di alloro
  • 4 cucchiai di olio d’oliva extravergine
  • 1 dl di vino bianco
  • 2 filetti di acciuga sott’olio
  • 1 mazzetto di prezzemolo
  • sale, pepe
  1. Tagliate i pesci a pezzetti. In una pentola fate rosolare con l’olio d’oliva extravergine i filetti di acciuga sgocciolati, i pezzi di pesce, l’alloro e il porro tagliato a rondelle. Sfumate con il vino, poi unite i pomodori privati dalla pelle e dei semi. Versate 1,5 litro d’acqua, salate, pepate e fate cuocere per circa 30 minuti.
  2. Sgocciolate il pesce, eliminate le lische e passatelo al mixer con il fondo di cottura.
  3. Lessate la pasta, scolatela, e unitela alla preparazione. Cospargete la zuppa con il prezzemolo tritato e servite.

Vitello tonnato - Az egyik nagy kedvenc

VITELLO TONNATO ALLA PIEMONTESE
TONHALAS BORJÚCOMB PIEMONTE-I MÓDRA

Szeretem! Igaz, nem könnyű étek, de forró nyári napokon kitűnő eledel! Anyósomtól. Remélem, sok-sok szeretettel ;-)Hasznos, mert előre el lehet készíteni, ugyanakkor költséges mulatság… a borjú igen drága errefelé… 🙁



Hozzávalók:
80 dkg borjú hátsó comb,
1 közepes fej hagyma,
1 db szárzeller,
1 közepes sárgarépa,
1 csokor tetszes szerinti zöldfűszer (nálam: kakukkfű, babérlevél, zsálya, rozmaring),
1 dl száraz fehérbor,
1,5 dl napraforgó olaj,
1 tojás,
1 citrom leve,
20 dkg olívaolajas tonhal konzerv,
1 ek. kapribogyó,
só, bors
Tisztítsuk meg a sárgarépát, a zellert, és a hagymát. Ez utóibbit vágjuk ketté. A zöldfűszereket kötözzük össze, és a zöldségekkel együtt rakjuk egy nagy lábasba. Öntsünk rá 3 liter vizet, sózzuk, majd adjunk hozzá 0,8dl száraz fehérbort. Forraljuk fel, rakjuk bele a borjúcombot, és főzzük kb.35-40 percig. A húst ebben a lében hagyjuk kihűlni.
Merülő mixerrel pépesítsük a kapribogyót a maradék fehérborral és a tonhalkonzervvel. (Tetszés szerint hozzáadhatjuk a hús levében főtt zöldségek bármelyikét – én egy kis darab sárgarépát szoktam.) A tojásból, olajból és a citromléből majonézt készítünk, és a kapribogyós-tonhalas masszát belekeverjük. Ha túl sűrűnek találjuk, adhatunk hozzá 1-2 ek. húslét. I’zles szerint sózzuk, borsozzuk.
A borjúcombot kivesszük a vízből, alaposan lecsepegtetjük, es 2-3 mm-es szeletekre vágjuk, majd egy nagy tányéron, félig egymásra csúsztatva elhelyezzük a szeleteket. A majonézes-tonhalas mártást ráöntjük, az egészet folpackkal letakarjuk, és néhány órára hűtőbe tesszük. Galambbegy-hónaposretek-fekete olajbogyó salátával isteni!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!