
2008.
2009
Isten éltessen, Artúr!
2008.
2009
Isten éltessen, Artúr!
Vidám hétvégét mindenkinek! :-)))
Szépséges hétvégét mindenkinek! 🙂
Artúr, Túró Rudi, Turbó Rudi, Tündérbogár, Gabikának legcebb kutyája a világon, nyali-fali meg minden. Imádom! Igaz, kicsit a fejünkre nőtt, de olyan szép, hogy egyszerűen nem lehet neki nemet mondani. Na jó, néha: például amikor nagy sunnyogva ellopja az autómosó szivacsot, amit perceken belül darabokra szed, vagy amikor a frissen vetett fűbe jó mélyre eltemeti a készleteit, vagy amikor indulás előtt a fehér nadrágba nyomkodja a mancsait (jah, minek vesz fel az ember fehér nadrágot, ugye…), nem beszélve a számos ellopott cipőről, jónéhány megevett gumilabdáról, elrágott pálmalevélről, virágokról… A muskátlit nem szereti! 🙂
Szóval Artúr nagykuty lett, egészen pontosan június 26-án. Épp aznap, amikor a fényképezőgép bemondta az unalmast. Mostmár tudjuk, végérvényesen. Ez csupán azért jelent problémát, -azon túl, hogy nem tudom közzétenni a szülinapi torták fotóját – mert van néhány nagyon jó salátareceptem a VKF következő fordulójára, és ezúttal szeretnék én is benevezni, mindenképpen fotóval illusztrálva a recepteket. Majd még meglátom, talán sikerül legalább erre az alkalomra kölcsönkérnem egyet.
Visszatérve a tortákhoz:
A kenyeret beáztatjuk, jól kinyomkodjuk, összekeverjük a darabokra vágott virslivel és a tojással. A masszát egy kisebb tortaformába tesszük, majd egy tálra borítjuk, majd a közepébe, gyertya gyanánt beleszúrjuk a csontot (jelen esetben ez a hozzávalókban említett oldalas volt).
Isten éltessen, Artúr!
Legutóbbi hozzászólások