Tavola in Piazza

Számoljunk le a késztermékekkel VKF! 44.forduló - Narancsos-mandulás répatorta és más késztermékkerülő régiségek

Gaba

2011. Sep. 05.

Hozzászólások (0)

Számoljunk bizony!
A VKF! 44. fordulójára sütit hoztam, mert épp a napokban hallottam, milyen forgalmat bonyolít csak a tortákból és a süteményekből az egyik magyarországi hipermarket sütödéje… No comment.
20 perc munka. Ok? A többit elvégzi a sütő.
Az eredeti recept Benedetta Parodi Benvenuta nella mia cucina könyvéből származik – szokás szerint egy keveset módosítottam rajta, de ez a lénygen igazán nem változtatott.

Narancsos-mandulás répatorta

Hozzávalók: 300 g sárgarépa, 3 tojás, 170 g kristálycukor, 80 g liszt, 120 g mandulaliszt, 1 ek. étkezési keményítő, 2 tk. sütőpor, 1 ek. házi vaníliás cukor, 70 g kandírozott narancshéj, egy marék zabpehely


A sárgarépát meghámoztam, kislyukú reszelőn lereszeltem. A tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját a kristálycukorral és a vaníliás cukorral robotgép segítségével fehéredésig kevertem, majd beleforgattam a lereszelt sárgarépát és a kandírozott narancshéj felét is. Hozzáadtam a mandulalisztet, a sütőporral és a keményítővel elkevert, és átszitált sima lisztet, csomómentesre kevertem.
A tojások fehérjéből kemény habot vertem, és óvatosan belekevertem a sárgarépás masszába.
Egy 24 cm-es tortaformát sütőpapírral kibéleltem, a masszát beleöntöttem, megszórtam a maradék kandírozott narancshéjjal és a zabpehellyel, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35 percig sütöttem.
Kicsit ragacsos lett, de legalább az enyém
No? Ki vesz ezután gazdaságos sütit?
Köszönjük Krisztinek a nagyszerű ötletet! A beérkezett posztokból biztosan szuper receptgyűjtemény kerekedik majd!
És akinek még van kedve szemezgetni a Tavola In Piazza otthon készült remekeiből:
Pékáru:
Kekszek – lassan-lassan sikerült saját magamat is rávenni az itthoni kekszgyártásra
Levesek
Kencék

Hasonló bejegyzések:

Paprikakrémleves friss zellerrel

Gaba

2011. Jun. 12.

Hozzászólások (6)

Tudom, ez nem harmincperces fogás, de ha ügyesek vagyunk, este, mialatt a vacsora fő, megsütjük, meghámozzuk a paprikákat, így másnap a leves összeállítása már tényleg semmiség!
Paprikakrémleves friss zellerrel
Hozzávalók: 4 db piros vagy sárga színű, vastag húsú kaliforniai paprika, 1 fej vöröshagyma, 1 cikk fokhagyma, extraszűz olívaolaj, 1 ágacska rozmaring, 1 dl száraz fehérbor, só, bors, 1 dl tejszín, egy zellerszár, frissen facsart citromlé

A paprikákat egy tűzálló tálba helyeztem, és 220 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a héjuk szinte teljesen megfeketedett. Ekkor kivettem a tálat, letakartam, 5-10 percig állni hagytam, majd levettem a fedőt, és a paprikákat meghámoztam.
Egy lábasban felhevítettem az olívaolajat, megpirítottam benne a fokhagymát és a rozmaringot, majd mindkettőt kihalásztam, és kidobtam. A megmaradt illatos olajon megdinszteltem az apró kockára vágott hagymát, hozzáadtam a hámozott, sültpaprikát, a fehérbort, sót, borsot, és az egészet kb. 10 percig főztem, botmixerrel a nyers zellerszárral együtt pürésítettem. (Ha nagyon szép sima levet szeretnénk, mindenképp szűrjük át!) Kóstoltam, és mivel kissé tolakodónak éreztem az ízét, adtam hozzá nem több mint 1 dl tejszínt, forraltam rajta egyet, levettem a tűzről, újrakóstoltam, facsartam bele egy kevés citromlevet, és először csak egy pötty citromos-kapros tejföllel, másodszor pedig kapros olívaolajban megpirított fokhagymás kenyérkockákkal tálaltam. Ember tejfölös vívmányok helyett, tőle megszokott módon parmezánt reszelt a tetejére és meglocsolta egy kevés olívaolajjal is.

Hasonló bejegyzések:

Crema di patate con cotechino - Burgonyakrémleves cotechinoval

Gaba

2011. Jan. 08.

Hozzászólások (0)

Még két gyors szilveszteri recept, aztán elég az ünneplésből; jöhetnek a tavaszváró, egyszerű, gyorsan elkészíthető, (könnyebb?) ételek.

A szilveszteri menü első fogása volt a következő burgonyakrémleves, amit megpróbáltam a lehető legegyszerűbben előállítani. A lényeg úgyis a cotechino volt! Otthon friss, belül omlós-puhára, kívül ropogósra sült májas hurkát raktam volna a tetejére. (Azért ha valaki Olaszországban jár, szaladjon be egy henteshez, és dobasson a hátizsákjába egy cotechinot! Számunkra viszonylag ismeretlen ízvilágot képez, érdemes megkóstolni!)
Burgonyakrémleves cotechinoval
Hozzávalók: 500 g burgonya, 1 kisebb fej fehérhagyma, 1 ág rozmaring, 1 cikk fokhagyma, 500 ml zöldség alaplé, extraszűz olívaolaj, 1/2 citrom leve, só, bors, 1 cotechino
A cotechinot nagyon alacsony lángon bő vízben legalább 2 órán keresztül főztem, leszűrtem, felkarikáztam (a belet természetesen leszedtem róla).
A hagymát apró kockára vágtam, egy kevés olívaolajon a rozmaringággal együtt megfonnyasztottam, a rozmaringot kidobtam, majd a hagymához adtam az áttört fokhagymát és a felkockázott burgonyát, az egészet felöntöttem a zöldség alaplével, és addig főztem, amíg a krumpli megpuhult. Ezután hozzáadtam a citromlevet, majd botmixerrel pürésítettem, vízzel még kicsit hígítottam, sóztam, és tányérokba szedtem. Mindegyik leves kapott egy cotechino karikát, egy-két tekerés feketeborsot, és egy csík extraszűz olívaolajat.

Hasonló bejegyzések:

Édeskömény krémleves gorgonzolával

Gaba

2010. Nov. 17.

Hozzászólások (3)

Édeskömény-megkedveltető fogás.
Tudom, a gorgonzola megosztja majd a bátor résztvevőket, de “nagy vész nincs” (mondta mindig Lajos bácsi magyar órán), senkire nem erőltetünk rá semmit -penészes sajtot meg főleg nem…több marad nekünk ;-). Aki tehát nem szereti a gorgonzolát, törjön át egy gerezd fokhagymát, vágjon fel egy nagy csokor petrezselyemzöldet, keverje össze a kettőt, öntsön rá egy kevés friss olívaolajat, és locsolgassa ezzel a levese tetejét!
Édeskömény krémleves gorgonzolával
-vagy anélkül-

Hozzávalók: 3 közepes édesköménygumó, 1 ek. édeskömény mag, 1 gerezd fokhagyma, 1 közepes fej fehér hagyma (jó a vörös is, de a fehérnek sokkal visszafogottabb íze van), 1 ek. olívaolaj, 2 tk. vaj, 1 dl száraz fehérbor, só, bors, szerecsendió, kb. 4 dl tej és ugyanennyi víz, 30 g frissen reszelt parmezán, 1 dl tejszín, fejenként diónyi gorgonzola piccante vagy egy evőkanálnyi gorgonzola dolce

Az édeskömény magot egy lábasban megpirítottam, hozzáadtam a vajat és az olívaolajat, majd üvegesre pároltam rajta az apróra vágott hagymát és az áttört fokhagymát. Ezalatt az édeskömény gumókat felszeleteltem, a hagymán a szeleteket kissé átpirítottam, felöntöttem a fehérborral, és nagy lángon, állandóan kevergetve addig főztem, amíg a bor szinte teljesen elpárolgott. Ekkor sóztam, borsoztam, reszeltem rá egy kevés szerecsendiót, felöntöttem 4 dl tej és ugyanennyi víz keverékével (lehet, hogy elég kevesebb folyadék is, lényeg, hogy az édeskömény szeleteket ellepje). Amikor az édeskömény megpuhult, – kb. 15 perc; gumókor függő:-) – hozzáadtam a parmezánt, majd merülőmixerrel pépesítettem, és átszűrtem az egészet.
A levest végül visszaraktam a tűzhelyre, hozzáadtam a tejszínt, és még egyet forraltam rajta.
Tányérokba diónyi gorgonzolát raktam, erre mertem a forró levest, és azonnal tálaltam. (A fent említett petrezselymes-fokhagymás olívaolajjal, vagy pirított zsemlekockákkal, de csak egy kevés frissen őrölt borssal és néhány csepp jóféle olívaolajjal a tetején is finom.)

Hasonló bejegyzések:

Panada (il pan bulìt - per quelli che non hanno denti) - Panada (főtt kenyér - a fogatlanoknak) --- VKF! XXXVI.

Gaba

2010. Aug. 03.

Hozzászólások (6)

Nem volt könnyű szülés ez a VKF! forduló, nem azért mintha a számítógépem nem tobzódna még publikálatlan tradícionális olasz ételek fotóiban, hanem mert az történt, hogy készültem, terveztem, olvastam reggel-este, aztán Ember vasárnapra húslevest, sült csirkét és lecsót óhajtott, ráadásul otthonról jött egy kb. tízkilós zöldségszállítmány, amit nem hagyhattam a tavernában, ott már a bornak sem jó, nemhogy a friss zöldségeknek, s én szerényen mindemellett házisajtot terveztem, kenyeret, egy cápás quiche-t a VKF!-re, meg sütit, igen, sütit azt mindenképp, mert hetek óta nem láttam süteményt az asztalunkon.
Ráadásul épp néhány hete találtam rá féláron a Culinaria sorozat Karibi konyha kötetére, meg biztos ami biztos, egyúttal bedobtam a kosaramba egy kevésbé színvonalas kiadású venetói tengeri recepttárat is, arra az esetre ha repülőhalat, nagyobb cápát, hibiszkuszvirágot, zöld banánt, kenyérfagyümölcsöt most az egyszer Rivignanoban nem kapnék. Erre Ember jön itt nekem a húslevessel… Csak onnan tudtam, hogy nagyon vágyik rá, mert azt is hozzátette, hogy még Annát is elviszi egy naaaagy rivignanoi körutazásra, csak legyen végre egy jó brodo. 
Végül persze lett húsleves, meg lecsó, megsült a csirke is, sikerült a 10 kg friss zöldséget felnőttesen is és gyerekesen is elkészíteni, de a nagy rivignanoi körutazásnak 1/2 11-kor vége lett, én meg itt ültem kétségbeesve, hogy akkor most én mit fogok publikálni a Sedith nagyszerű témájában. Arra már nem volt időm, hogy nagy terveket szőjek, gyorsan meginterjúvoltam a szomszédot, van-e valami dél-itáliai ötlete (anyukája déli),  de csak padlizsános receptek jutottak eszébe, nekem meg épp padlizsánom nem volt itthon, aztán végiglapoztam egy friulán szakácskönyvet, és végül vállveregetve konstatáltam, hogy a főtt kenyértől egyszerűbb étel nem létezik a világon, ezt fogom elkészíteni.
Gyorsan utánagugliztam a szakácskönyves polcon, és kiderült, hogy van toszkán változata is, ami csupán néhány tojással gazdagabb, és a nem csak simán, hanem lereszelve szétázott kenyér miatt minden bizonnyal szimpatikusabb állagú is – mert bizony ennek a levesnek? ….nem mondom ki na, hogy milyen állaga van, de evés közben az az érzése támad az embernek, hogy beszedett egy jó kis doveberi begfázást, khgrrrrr, phö.
És hogy mindez miért  a fogatlanoknak? Mert az olasz paraszti konyha eme gyöngyszeme az idősek és a gyerekek kedvenc eledele volt egykor. (És én nem is gondoltam volna, hogy manapság is elő-előfordul a hagyományőrzőbb családok asztalán!)
Mostanában egyébként nem adom fel olyan könnyen, így a legközelebbi húslevesnél a toszkán változattal próbálkozom; azt majd kissé antiautentikusan, ropogósra sült zsályalevelekkel a tetején fogom tálalni, mert szerintem ehhez a csatakos-mállós-nyálas-nyúlós halmazállapotú paraszti ételhez kifejezetten illik.
Aztán egyszer csak megbarátkozunk, a panada meg én.
Panada – il pan bulìt
Hozzávalók: 400 g száraz kenyér, 1 l húsleves vagy 7,5 dl víz és 2,5 dl tej, 2 babérlevél, 1 zsályalevél, 30 g vaj vagy egy kevés olívaolaj, érlelt sajt
A száraz kenyeret a levesbe aprítottam, hozzáadtam a babérlevelet, és az egészet gyakran kevergetve addig főztem, amíg az egész krémes állagú lett (ezt a “krémes” állagot nem én találtam ki, a szakácskönyv írta). A levest még forrón tányérokba szedtem, (pontosabban tányérba, mert Ember köszönte szépen, és azt mondta, hogy neki még van foga), a tetejét meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, reszeltem rá egy kávéskanálnyi Grana Padanot. A tányérba szedett leves felét megettem, kb. egy fél evőkanálnyit A Gyereknek adtam – nem kérette magát -, a többit pedig közös megegyszés alapján Artúrnak adtuk.
Nem lepődnék meg, ha valaki magyar verziót is fel tudna mutatni!

Hasonló bejegyzések:

Joghurtos spenótkrémleves

Gaba

2010. May. 27.

Hozzászólások (2)

A spenót még tavalyi vetésből maradt a kertben. Az idén már kétszer vágtam, általában vajjal, fokhagymával és egy kis szerecsendióval megpárolom, pikk-pakk, kész. Nemrég egyik ismerősünknél Ember véletlenül egy gasztronómiai magazint lapozgatott (nem szokása) és rámutatott egy zöld színű levesre, aminek a tetején szép tejfölcsík úszott, és azt mondta, hogy na ő ezt ugyan meg nem enné, ez biztos nem jó. Vártam néhány napot, amíg elfelejti, amit mondott, és ebédre készítettem neki valami egészen hasonlót (mert azért a tejfölt tényleg csak akkor eszi meg, ha már saláta sincs itthon :-). Az eredmény engem is meglepett, nem csak azért, mert Ember kétszer szedett, hanem mert egy friss,  üde, savanykás, tavaszi leves lett belőle.
Joghurtos spenótkrémleves
Hozzávalók: 500 g spenótlevél – akkor lesz igazán markáns, kicsit csípős-savanykás íze, ha az idősebb levelekből készítjük, 300 ml marhahúsleves, 2 krumpli, 2,5 dl zsíros natúr joghurt, 50 g frissen reszelt Parmigiano, bors, olívaolaj
A spenótot megpároltam, hozzáadtam a húslevest és a meghámozott, felkockázott krumplit, majd az egészet addig főztem, amíg a krumpli megpuhult. Ezután az egészet botmixerrel pépesítettem, majd levettem a tűzről, és belekevertem a 2 dl joghurtot ill. a parmezánt is. (Ezzel már nem főztem tovább.) A maradék joghurttal, egy csík olívaolajjal és két tekerés borssal a tetején tálaltam.

Hasonló bejegyzések:

Minestra verde di primavera - Tavaszi zöld leves

Gaba

2010. Mar. 25.

Hozzászólások (0)

Ecco la seconda ricetta promessa. Lüidea di base arriva dalla rivista La Cucina del Corriere Della Sera -che secondo me è la rivista di cucina più bella che in questo momento si trova in Italia. Quando l’Uomo ha visto la foto della minestra, ha detto: “Questa non la mangerei.”
Il giorno dopo l’ha mangiato! 😉 Anzi…!
Minestra verde di primavera
Ingredienti:
  • un bel mazzo di erba cipollina
  • 1 cipollotto
  • 1 spicchio d’aglio
  • 100 g di foglie di ortiche
  • 100 g di foglie di silene
  • 100 g di spinaci
  • un mazzetto di prezzemolo
  • 2 patate medie
  • 1 l di brodo di verdure
  • qualche rametto di timo fresco
  • 4-5 foglie di basilico
  • 4 cucchiai di panna acida
  • 1 cucchiaino di burro
  • olio d’oliva extravergine
  • sale
  • pepe

In una casseruola con l’olio e il burro fate imbiondire l’erba cipollina, la cipolla e l’aglio sminuzzati. Aggiungete le patate tagliate a cubetti, le foglie di ortiche, anche quelle di silene, gli spinaci e le erbe aromatiche. Pepate, versateci il brodo e lasciate cuocere per circa mezz’ora.
Con un frullatore ad immersione frullate le verdure, e servite subito con un cucchiaio di panna acida e qualche erba profumata sopra.
Magyar változat a Gasztrotippen.

Hasonló bejegyzések:

Frissebb bejegyzések »
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!