Tavola in Piazza

Scampi

“Sokan vannak köztünk, akik csak messziről merik vizslatni a tenger adta kincseket Legyen ez az írás bátorító lökés, később kapaszkodó. Nyomtasuk ki, nyaraláskor (is) vigyük magunkkal a halárushoz, puskázzunk nyugodtan, és persze később a főzésnél se felejtsük el! Élvezzük az ízeket, csobbanjunk bátran új vizekbe, tegyünk úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga az lenne hogy halat és tenger gyümölcseit eszünk! Csak győzzük utána bezsebelni a barátaink és a családtagjaink dicséreteit…;-)

Mivel is kezdjük? Nézzünk egy frissítő, nyári előételt és egy első fogást. Ez ma ebédre bőven elég. (Aztán adok majd más ötleteket is.) Legyen valamilyen rákból, jó? Mesélek egy kicsit arról, melyek az olasz konyhában legtöbbször előforduló fajták, hogy néznek ki, mire figyelj a vásárlásnál, meddig tárold, hogy dolgozd fel őket, aztán írok pár sort a tápanyagtartalomról, csak, hogy tisztában legyünk azzal is, mennyire egészségesek, és persze a lényeg: hozok egy-két kipróbált receptet is, nehogy a végén éhen maradjunk.
Vágjunk bele!
Az olasz konyhában legtöbbször használt rákok a következők:
scampo (lat. Nephrops norvegicus), scampo, norvég homár, norvégrák, de egyes fordításokban királyrák vagy (óriás) garnélarák néven találkozhatunk vele;
cannocchia (lat. Squilla mantis), sáskarák;
granseola (lat. Maja squinado), tengeri pók;
aragosta (lat. Paliurus elaphas), európai languszta;
astice (lat. Homarus gammarus), európai homár;
granciporro (lat. Cancer pagurus), tarisznyarák;
– és számos garnélarák, mint pl. gambero imperiale vagy mazzancolla (lat. Penaeus kerathurus), ostorgarnéla; gambero bianco vagy gambero rosa (lat. Parapenaeus longirostris). rózsaszín garnélarák; gambero rosso (lat. Aristeomorpha foliacea), vörös garnélarák; gamberetto maggiore vagy gambero delle rocce (lat. Palaemon serratus) fűrészes garnélarák, gamberetto di nassa vagy parapandalo (lat. Plesionika narval), egyszarvú garnélarák stb.
A rákokról általánosan elmondható, hogy páncéllal rendelkeznek, amely az állat fejét és testét hivatott megvédeni. A tengeri pókon és a tarisznyarákon kívül minden fent említett rákfajtára hosszúkás testfelépítés jellemző. Mindegyikük öt pár lábbal rendelkezik, némely fajnál az első pár láb olló formájú, ezeket az állat védekezésre és támadásra használja. Figyelem, rákhús az ollókban is található! Kis türelemmel, néhány segédeszközzel (kés, olló, diótörő, esetleg homárolló, homárvilla 🙂 könnyedén kivarázsolhatjuk akár a scampi ollóiból is az ízletes, édes rákhúst.
Vásárláskor mire érdemes oldafigyelni? Először is arra, hogy a rákok nagyon frissek, élénk színűek legyenek, ne legyenek rajtuk barnás-feketés foltok (főleg nem az ízek összekapcsolódásáná és a hasi részenl), a szemük fényes, fekete, a testük ép kell, hogy legyen. A friss rákok tengerillatúak, az ammónia szag a nem friss áru első jele. A homárt, a langusztát de a sáskarákot is élve kell megvenni, nem árt tehát ellenőrizni, hogy az állat reagál-e arra, ha hozzáérünk a szeméhez vagy a csápjaihoz.
Tárolás: a rákokat tároljuk mindig a hűtő leghidegebb részében, lehetőleg egy napnál nem tovább. Fagyasztásra nyersen a garnélák és a scampi is alkalmasak, de fagyasztani csak akkor tanácsos, ha biztosak vagyunk abban, hogy a rákok frissek, és nem voltak vásárlás előtt sem lefagyasztva. Páncél nélkül fagyasztóban maximum két hónapig, páncéllal 30-40 napig tárolhatók. 
A scampo
Magyarországon sokáig csak a fagyasztóból, ma már szerencsére a halaspultok friss kínálatából is ismert, általában legendás észak-adriai nyaralásokból foszlányokban megmaradt gasztronómiai emlékek alapján elkészítendő rákfajta. Egyes fordításokban norvég homár, norvégrák, királyrák vagy (óriás) garnélarák néven találkozhatunk vele. Íze az árával vetekszik.
Egy kis tudomány
A scampo a tízlábú rákok, azon belül is a homárfélék családjába tartozó, páncélos, ollókkal rendelkező, hosszú, keskeny, narancssárgás-rózsaszínű rákfajta. Latin neve: Nephrops norvegicus. Az Atlanti-Óceán keleti, és az Adriai-tenger északi részén él. Hossza átlagosan 10-20 cm, de a hím egyedek akár 25 cm hosszúra is megnőnek.

Ha többet szeretnél tudni a langusztinokról, esetleg receptet is keresel, látogass el a Tarka Bárka blogra! A teljes cikket és a fotókkal illusztrált tisztítási és előkészítési folyamatot ITT és ITT találod. 

Verrine (mert most így divat) mogyorós morzsával, juhtúróval, peperonatával és ecetes főtt tojással

Ha flancos szeretnék lenni, azt mondanám, Anna keresztelőjére próbálok egy-két előételt kitalálni. Ha még flancosabb, azt mondanám, maradékokból dobtam össze.
Recept (vagy mi) a képen. Azért olaszul, mert a képszerkesztő betűtípusai között nem voltak magyar ékezetes betűk. Szóval ha valakinek nem vili, és nagyon szeretné tudni, hogy mi van a pohárban, íme magyarul is – fentről lefelé:
extraszűz olívaolaj, friss kakukkfű
só, frissen őrölt feketebors
kakukkfüves fehérborecet, főtt tojás
peperonata püré
friss juhsajt + joghurt
pirított mogyoró + kenyérmorzsa
A tojáshoz a Tokaji Borecet Manufaktúra kakukkfüves fehérborecetét használtam.

Ecetek a Tokaji Borecet Manufaktúrából VI. - Kapribogyós tonhalkrém tárkonyos fehérborecettel

Kapribogyós tonhalkrém tárkonyos borecettel
Hozzávalók: 2 tojás sárgája, kb. 2,5 dl nem túl karakteres ízű extraszűz olívaolaj, 1 tk. cukor, fél citrom leve, 1 tk. mustár, 1 kk. só, 200 g natúr vagy olajos tonhalkonzerv (lecsöpögtetve), 2 ek. tárkonyos fehérborecet, 1 ek. kapribogyó, néhány levél friss tárkony

Majonézt készítünk: A tojások sárgáját összekeverjük a cukorral, a sóval, a mustárral, majd vékony sugárban, folyamatosan kevergetve hozzáöntjük az olajat, végül a citromlevet. (Botmixerrel egy perc.)

A majonézhez adjuk a villával áttört tonhalkonzervet, az apróra vágott tárkonyleveleket, az ecetet és a kapribogyót, jól kikeverjük és spárga mellé szobahőmérsékleten, pirítósra hidegen, salátával retro szendvicsbe, vagy csak úgy magában – suttyomban, bulikra és hétköznap is, reggelire, vacsorára, sörrel vagy borral, de édes szénsavas ásványvízzel is…fogyasztjuk.

Ecetek a Tokaji Borecet Manufaktúrából V.- Zöldség zöldséggel: Fehérbab püré tárkonyecetes bébi mángolddal

Ezen a recepten nincs szövegelnivaló. Egészséges és finom. Törtpaszuly. Hm? Kicsit elegáncsosan.
Fehérbab püré tárkonyecetes bébi mángolddal
Hozzávalók: 250 g száraz fehérbab, 1 sárgarépa, 1 cikk fokhagyma, 1 babérlevél, tárkonyos fehérborecet, só, bors, extraszűz olívaolaj, 200 g friss, házi, apró mángoldlevél

A fehérbabot egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk.

A mángoldleveleket megmossuk, forrásban lévő vízben 2-3 percig főzzük, majd leszűrjük. 
A beáztatott babot a megtisztított sárgarépával, a fokhagymával, a babérlevéllel, és egy kevés sóval ill. borssal puhára főzzük, botmixerrel pürésítjük.
A langyosra hűlt mángoldot összekeverjük ízlés szerinti mennyiségű tárkonyos fehérborecettel, 1-2 evőkanálnyi nem túl intenzív ízű olívaolajjal és egy kevés sóval valamint frissen őrölt borssal.
A babpürét poharakba szedjük, és mindegyik tetejére egy kevés ecetes mángoldot ültetünk.
Grissinivel, pirítóssal, sós keksszel tálaljuk.

Karácsonyi menü 2010. előétel nr 2: Fokhagymás-robiolás-kapros kence édesköménnyel és pisztrángkaviárral - Crostini con uova di trota, finocchi e robiola aromatizzata all'aglio e aneto

Fokhagymás-robiolás-kapros kence édesköménnyel és pisztrángkaviárral
Crostini con uova di trota, finocchi e robiola aromatizzata all’aglio e aneto
Hozzávalók 6 személyre: 100 g robiola sajt, 0,5 dl tejföl, nagy csokor friss kapor, kb. 5 cm hosszú petrezselyemgyökér, 1/2 cikk fokhagyma, egy édesköménygumó, 90 g pisztrángkaviár, só, bors, extraszűz olívaolaj, néhány csepp citromlé
A petrezselyemgyökeret lereszeltem, hozzáadtam a friss robiolát, a tejfölt, az apróra vágott kaprot, egy kevés sót és az áttört fokhagymát. Alaposan összekevertem, nem túl vastagon kukoricalisztből készült kenyérszeletekre kentem (személyenként két szeletet számolva), egyik felére egy szelet édesköményt raktam, másik felére egy teáskanálnyi pisztrángkaviárt, az édesköményes fele kapott egy tekerés borsot, majd az egészre citromlevet és néhány csepp extraszűz olívaolajat csöpögtettem.

Karácsonyi menü 2010. előétel: tonhal carpaccio párolt (édes)burgonyával, citronette szósszal

Tonhal carpaccio párolt (édes)burgonyával, citronette szósszal
Hozzávalók: 2 közepes kiflikrumpli, 1 közepes édesburgonya (vagy kifliburgonya és édeskrumpli, krumpliburgonya és édeskifli stb. stb.), 150 g friss tonhal, só, bors, egy csokor petrezselyemzöld, fél citrom leve, kb. 0,5 dl extraszűz olívaolaj
A kiflikrumplit héjastól, az édesburgonyát meghámozva bő, sós vízben megfőztem (occhio! ha túlfő, nem lehet szépen szeletelni), a kiflikrumpli héját lehúztam. A krumplikat kihűtöttem, majd amilyen vékonyan csak sikerült, felkarikáztam, tányérra rendeztem – nem keverve a kettőt; a képen a tányér rendes krumplis fele, a főtt édesburgonya nem túl dekoratív. 🙂
A petrezselyemzöldet durvára aprítottam, rálocsoltam a citromlevet, sóztam, borsoztam, és kb. 5 percig állni hagytam, majd hozzáöntöttem az olívaolajat is, és az egészet habverővel nagyon alaposan elkevertem. (A petrezselyemzöldet a citromlében és a sóban csak télen szoktam “áztatni”, így a levelek megpuhulnak, és nem kirceg-karcog az ember foga alatt, ellenben a koranyári petreyselyemzöldnek erre nincs szüksége.)
A tonhalat fél órára mélyhűtőbe tettem, majd kb. 2 mm vastag szeletekre vágtam – nem szeretem, ha túl vékony -, a szeleteket a krumplikarikákra fektettem, az egészet meglocsoltam a citronette-tel, és azonnal tálaltam.
Eredetileg korianderpestóval készült volna a recept, de friss koriandert égen-földön nem lehet kapni (mint ahogy füstölt tokhalat sem), így hirtelen felindulásból esett a választásom a citronette-re, de végül jól sült el a dolog, ugyanis a citrom-olívaolaj-petrezselyemzöld hagyományos hármasa kiválóan kötötte össze az édesburgonya földes, és a tonhal fémes édességét.
Annyira ízlett az egész, hogy másnap ebédre rögtönöztem egy újabb adag citronette-et, a maradék tonhalra (összesen 300 g-ot vettem, mert féltem, hogy mivel nem vagyunk puszi pajtások a halárussal, nem fog olyan darabot adni, amit majd szépen lehet szeletelni, egyébként így is lett) tehát a tonhalra egy kevés olívaolajon kérget sütöttem, felszeleteltem, sóztam, borsot tekertem rá, megcsorgattam olívaolajjal, közben bő sós vízben spagettit főztem, összekevertem a citronette-tel, rápakoltam a tonhalszeleteket és mindannyiónk örömére jól megettük.
Ami azonban elvitte a napi/heti? pálmát, (na jó, mondjuk a sáfrányos-Szent Jakab kagylós rizottóval osztoznak a heti pálmán), az a maradék hideg édesburgonyára helyezett friss, forró kacsatepertő, szintén citronette-tel meglocsolva. És ez csak a véletlen -meg egy-két pohár aperitif- műve.
P.S.: A fényképek csúnyácskák lesznek, a főzés és a karácsony öröme mindennél fontosabb volt.

Majoránnás-köménymagos karfiolkence vagy Köménymagos karfiolkence (majoránna nélkül) balzsamecetes-vaníliás radicchiokockákkal

Ricottás karfiolpürének indult, pénteken, a második fogás részeként tálaltam volna, de mivel utolsó pillanatban vettem észre, hogy egy gramm ricotta sincs a hűtőben, kicsit át kellett szervezni a dolgokat… A végeredmény egy tökéletes kence, aminek a legjobb tulajdonsága az, hogy éppcsakegykevésicipicihalvány karfiol íze van következésképp Ember is megeszi! 
És a titok: egy serpenyőben szárazon megpirítottam két fél fokhagymagerezdet, egy fél trevisoi radicchiot apróra vágtam, ezt a fokhagymához dobtam, megszórtam egy csipetnyi őrölt köménnyel és egy csapott teáskanálnyi házi vaníliás cukorral, ez azonnal elkezdett karamellizálódni, hipergyorsan locsoltam rá egy kevés balzsamecetet, pici olívaolajat, tekertem rá egy kevés sót meg borsot, kevertem rajta egyet, levettem a tűzről, és a karfiolpürével megkent zsömleszeletek tetejére kanalazgattam. Nagyon, nagyon, nagyon finom lett, de erről már kép nem készült. 🙁 Legközelebb kétszersültre fogm kenni a karfiolkrémet, ezt jól behűtöm, és frissen, szinte forrón rakom majd a tetejére a balzsamecetes radicchiokockákat!
Karácsonyi, szilveszteri előételnek  szerintem tökjó!
Majoránnás-köménymagos karfiolpüré
Hozzávalók: 300 g karfiol, kb. 10 cm póréhagyma, 1 cikk fokhagyma, extraszűz olívaolaj, egy ek. szezámmag, csipetnyi kurkuma, egy kk. köménymag, fél kk. őrölt pirospaprika, egy dl száraz fehérbor, 100 g robiola, 50 g zöldfűszeres Philadelphia (ha nincs robiola, natúr Philadelphiával kiváltható), só, bors, néhány levél friss majoránna (ha a fent leírt balzsamecetes radicchio is rákerül a kence tetejére, a majoránna elhagyható, sőt, egyáltalán nincs rá szükség…csak zavarná az összhatást 😉
A póréhagymát felkarikáztam, és a fokhagymával együtt egy kevés olívaolajon megpirítottam. Hozzáadtam a rózsáira szedett karfiolt, a kurkumát, a szezámmagot, a paprikát és a köménymagot, néhány percig még pirítottam, majd felöntöttem a fehérborral, és az egészet addig főztem, amíg a karfiol megpuhult (vízzel néha meglocsoltam). Ezután a karfiolt botmixerrel pépesítettem -jó ha maradnak benne egész köménymagok! – kihűtöttem, elkevertem benne a robiolát, a zöldfűszeres krémsajtot, az apróra vágott majoránna levélkéket, kóstoltam, sóztam, borsoztam, kentem, fényképeztem.
kk. : kávéskanál!

Polentagombócok aszalt paradicsommal és gaetai olívabogyóval

Kívül ropogós, belül szinte krémes, mediterrán gombócok. Az eredeti ötlet a Cucina Naturale c. gasztronómiai magazinból származik, ott frissen készítik a polentát, nekem volt egy kis maradék keddről. Az aszalt parardicsom nem darabolva, hanem pépesítve került bele, aztán a massza kapott egy kevés robiolát (de kaphat bármilyen krémsajtot is), és a receptben feltüntetett fekete olívabogyót is lecseréltem olajban eltett gaetai fajtára; a bogyókról lecsusszanó illatos olaj jót tett a gombócok állagának is. Talán egy kevés friss bazsalikom még elfért volna benne…
A receptben szereplő mennyiségeket nem kell készpénznek venni! A lényeg, hogy könnyen formázható masszát kapjunk!
Polentagombócok aszalt paradicsommal és gaetai olívabogyóval
Hozzávalók: kb. 200 g keményre főzött, friss vagy maradék polenta, 4 fél aszalt paradicsom, 50 g robiola (vagy krémsajt), 8 db olajban eltett gaetai olajbogyó, 1 tojás, kb. 8 ek. zsemlemorzsa, 40 g frissen reszelt Parmigiano, bors, ha szükséges só, kukoricadara amiben a végén a gombócokat megforgatjuk, napraforgó olaj a sütéshez
A polentát az aszalt paradicsomokkal együtt botmixerrel pürésítettem, hozzáadtam az apróra vágott olajbogyót, a robiolát, a tojást, a Parmigianot, tekertem rá egy kevés feketeborsot és végül annyi zsemlemorzsát kevertem bele, hogy könnyen formázható masszát kapjak.
Gombócokat gömbölygettem, a gombócokat kukoricadarába forgattam, és bő forró olajban néhány perc alatt kisütöttem.
Majonézes édeskömény-lilakáposzta-sárgarépa salátával tálaltam második fogásként, de előételként vagy svédasztalos bulira is kiváló….mondjuk Szilveszterre…?

Kakukkfüves petrezselyemkrém

Szerintem a sorban a leggyengébb láncszem, ennek ellenére percek alatt elfogyott. Újratervezés folyamatban, a sütőben sült petrezselyemhez még sok reményt fűzök. Az biztos, hogy fokhagyma egyáltalán nem szükségeltetik a krémbe, a petrezselyemgyökérnek már önmagában is nagyon intenzív az íze, legközelebb hagyom, hadd érvényesüljön!
Kakukkfüves petrezselyemkrém
Hozzávalók: 200 g új petrezselyemgyökér, 2 gerezd fokhagyma, 3 ek. olívaolaj, 1 dl száraz fehérbor, friss kakukkfű, 1 ek. tejföl, só, bors, fél citrom leve, 2 tk. mustár
A petrezselyemgyökereket megtisztítottam, félbevágtam, a fokhagymagerezdekkel együtt egy sütőpapírral kibélelt tűzálló tálba raktam, meglocsoltam az olívaolajjal és a fehérborral, majd 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg megpuhultak/megpirultak.
A fokhagymát kinyomtam a héjából, és a sült gyökerekkel együtt botmixerrel pépesítettem. Hozzáadtam a citromlevet, a kakukkfűlevélkéket, egy kevés sót, borsot, és eredetileg ezen kívül nem is akartam mást tenni, csak így, langyosan gyorsan pirítósra kenni, de nekem kicsit kesernyésnek tűnt, így először a mustárral, majd a tejföllel próbáltam korrigálni az ízeket. 
A még forró, sült petrezselyemgyökér egy kevés hideg gorgonzolával a tetején mennyei!

Sáfrányos-lilahagymás tojáskrém

A kerti mulatság menüjének egyik mellékszereplője, nem mellékes retro beütéssel ill. sikerrel.
Sáfrányos-lilahagymás tojáskrém
Hozzávalók: 5 tojás, 5 ek. tejföl, 5 ek. natúr joghurt, 2 ek. majonéz, fél citrom leve, egy csipetnyi sáfrány, egy kis csokor friss korianderlevél, 1 kis fej lilahagyma, só, bors
A tojásokat 10 perc alatt keményre főztem, kettőt nagylyukú reszeltőn lereszeltem, hármat nagyobb kockára vágtam, majd hozzáadtam felaprított lilahagymát és a korianderzöldet. Meglocsoltam a citromlével, sóztam, borsot tekertem rá, jól összekevertem, és kb. 20 percig állni hagytam. Csak ezután adtam hozzá a tejfölt, a joghurtot, a majonézt és a sáfrányt, végül az egészet néhány órára hűtőbe raktam, hogy az ízek összeérjenek.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!