Igaz, “csokis sütis ellenszolgáltatást” nem kapok érte, de azért nagyon szívesen…;-)
Az új blog egyelőre áll – szinte üresen. Ezzel akartam ott nyitni, de egyelőre fogalmam sincs, mikor lesz nyitás. Csúszunk. Mint mindig, az utóbbi időben.
Zselatin nélküli panna cotta
– elsősorban Flat-Catnek 😉 – mert megígértem
Hozzávalók 12 főre:
- 0,5 l zsíros tej
- 0,5 l tejszín
- 125 g cukor (nekem 80 is elég)
- 125 g akácméz
- 250 g tojásfehérje
- 1 vaníliarúd
- 1 kis darab fahéj
- 1 narancs reszelt héja
- 1 citrom reszelt héja
Keverjük össze a tejet, a tejszínt, a cukrot, a mézet, a vanília kiakapart magocskáit és a narancs ill. citrom lereszelt héját, majd kis lángon, folyamatosan kevergetve melegítsük fel. Amint elkezd forrni, vegyük le a tűzről, hagyjuk állni egy órán keresztül, majd szűrjük le és keverjük össze a kissé felvert tojásfehérjével. (Fontos! A tojásfehérjét villával szoktam nem is inkább felverni, csak éppen annyira megmozgatni, hogy a tejszín tökéletesen elkeveredjen benne. Ha a fehérjét túlságosan felverjük, a panna cotta „lyukacsos” lesz, ha pedig nem verjük fel kellőképpen, nem keveredik el a tejszínnel.)
Vajazzunk ki néhány hőálló formát (én a szufflé formákat szoktam használni, de ha nem akarjuk kiborítva tálalni, akkor egy-egy szép, hőálló üvegpohár is jó), töltsük bele a tojásfehérjés-tejszínes keveréket, és állítsuk bele egy meleg(!) vízzel félig felöntött tepsibe.
160 fokra előmelegített sütőben süssük kb. másfél órán keresztül.
Amikor a panna cotta elkészült, vegyük ki a sütőből (nem kell megijedni, ilyenkor még elég lágy), szobahőmérsékleten hagyjuk kihűlni, majd 5-6 órára tegyük hűtőbe, és csak ezután tálaljuk.
Ha a formából kiborítva szeretnénk tálalni, mártsuk a formát néhány másodpercre(!) forró vízbe, így a panna cotta elválik a forma falától, és könnyen kiborítható. Ha viszont nem akarjuk kockáztatni az esetleges olvadást, óvatosan húzzunk körbe a panna cotta és a forma fala között egy vékony pengéjű kést, és egy határozott mozdulattal borítsuk kistányérra a desszertünket.
(A képen látható panna cotta zselatinnal készült. Leírás itt.)
Sándor, megfejtettem! ;-)Ha van még kérdésed, írj nyugodtan!
Szia Gabah! A 2009-es “bresaola” ételed alá írtam egy kérdést. légyszives nézd meg. Hátha tudsz nekem segíteni. Köszönettel: Sándor
Ja, Cat, a sütitémát majd megbeszéljük! 😉
Lorien, nem hagyom abba, csak kicsit változtatok. Nem lehet tőlem ilyen könnyen megszabadulni! 😉 Ha majd tényleg kipróbálod a panna cottát, írj róla légyszi két sort, érdekel, hogy kinek hogy sikerül, ill. mennyire ízlik.Vicuska, megnéztem a blogot, nekem is tetszik. A hölgy savonai. Dddddejóneki! Gyönyörű az a környék!Flat Cat, szívesen! (Azért nagy volt a nyomás. 😉 Most ki is próbálod? Te aztán pörögsz ezerrel!Alexandra, Flat Cat érdeme az egész. :-)))Hobbiszakács, “Nnnnnna. Így kerek a világ. Meg a blog.”
Na így, na! (Végre helyreállt a rend). :-))
Köszi!!!!!!!!!
De jó! Erre a receptre vártam! Örülök, hogy azért ezt még közzétetted.Vica: & = AltGr-C
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!! :)A csokis sütiről meg lehet velem beszélni… :)Ezt most akkor ki is próbálom, pont ma akartam nekiállni a zselatinosnak.Egyébként nagyon hasznos volt, amit a tojásfehérjéről írtál, mert én “lightly beaten” kifejezést elég szabadon értelmeztem eddig. 🙂
Jaj Gabah de jó hogy azért jelentkeztél!Kipróbálom az tuti.Egyébbként “gyurok”az uj blogodra!Van egy magyar hölgy aki Salernoban él és a blogja olasz-magyar.A neve Paprika (itt most angol És jel jön csak nem találom a fránya laptopon)Paprika.Kukkants be hozzá,nekem tetszik.
Ezt jó lesz kipróbálni, mert nekem a panna cotta amúgy nerm szimpatikus.Egyébként meg nem kéne abbahagyni itt a blogolást, mert mindig van téma 🙂 Az olvasót tessék kiszolgálni, megérdemli, meg hát igény is lenne rá 🙂