1.0Tavola in Piazzahttps://tavolainpiazza.cafeblog.huGabahttps://tavolainpiazza.cafeblog.hu/author/gaba/<div align="justify"><em>A következő narancslekvárt még az előző narancsszezonban, januárban készítettem, és bár nagyon macerás az egész procedúra, hideg, téli hétvégéken, a sparhelt melege mellett, forralt borral még a férjeket is meg lehet győzni arról, hogy áááááááá, ha együtt csináljuk, nem is olyan gáz... ;-)<br>Az <a href="http://www.makkakonyha.com/2008/11/ha-nem-is-teljesen-tradicionlis-de.html">eredeti recept a Makkakonyhából </a>származik, ő pedig <a href="http://www.deliaonline.com/recipes/cuisine/european/english/traditional-seville-orange-marmalade.html">Deliától </a>„tanulta”. </em></div><div align="justify"><em></em></div><div align="justify"><em></em></div><div align="center"><em><strong><span>Kókuszos-vaníliás narancslekvár </span></strong></em></div><div align="center"><em><strong><span>- Marmellata di arance alla vaniglia e cocco</span></strong></em></div><em><div align="justify"><br>Hozzávalók: </div><ul><li><div align="justify"><em>1,8 kg narancs </em></div></li><li><div align="justify"><em>2 db citrom </em></div></li><li><div align="justify"><em>2 kg kristálycukor (Ez <a href="http://www.deliaonline.com/recipes/cuisine/european/english/traditional-seville-orange-marmalade.html">Deliánál</a> majdnem a duplája, és azt hiszem, legközelebb én is emelni fogom egy kicsit a cukormennyiséget, mondjuk 2,5 kg-ra, a vizet pedig mindenképpen csökkenteni, mert a lekvár 5 órai főzés után is inkább szirup, mint zselészerű lett. Persze fagylalt tetejére, Crépe Suzette-hez kitűnő alternatívaként szerepelt. Nemrég felmerült bennem az is, hogy kell-e hozzá egyáltalán víz? Hiszen ha mondjuk valami igazán lédús, valóban érett naranccsal dolgozunk – nem a kamionban megérett spanyol narancsra gondolok! - akkor ahhoz már nem biztos, hogy egyáltalán bármennyi víz is szükségeltetik. No, de majd legközelebb többet próbálkozom.) </em></div></li><li><div align="justify"><em>1 vaníliarúd </em></div></li><li><div align="justify"><em>100 g kókuszreszelék </em></div></li></ul><p align="justify"><em><img border="0" alt="" src="https://tavolainpiazza.cafeblog.hu/files/2009/10/Narancslekvar.jpg">A narancsokat és a citromot forró vízben megmostam, majd egy zöldségpucoló segítségével mindegyikről lehántottam a külső sárga héját, amit egy éles késsel a lehető legvékonyabbra aprítottam. A gyümölcsöket félbevágtam, a levüket kifacsartam, és összekevertem a felcsíkozott héjakkal, a cukorral valamint 4,5 l vízzel.<br>A gyümölcsök rostjait kikapartam és a magokkal együtt dupla gézlapba csomagoltam. A batyut egy fakanálra kötöttem, és belelógattam a fazékba. (Ezt a műveletet ne hagyjuk ki! A rostokban lévő pektin sűríti majd be a lekvárunkat!) Az egészet felforraltam, és 2 órán keresztül főztem.<br>Ezután a gézbatyut levettem a fakanálról és alaposan kinyomkodtam - két kistányér sokat segít! - majd a fazékba zuttyantottam a cukrot, és állandóan kevergetve, főztem mindaddig, míg a cukor elolvadt.<br>Itt jött volna az eredeti receptben is említett „kistányér-teszt”, aminek ilyenkor még tényleg semmi értelme, így kivártam a <a href="http://www.makkakonyha.com/">Makka</a> által javasolt újabb 2 órát, amire én még ráhúztam egyet, aztán minden türelmemet elveszítve a vanília kikapart belsejét a lekvárba kevertem.<br>A már kész lekvárt megfeleztem, az egyik felét csak így, vaníliásan, a másikat 100 g kókuszreszelékkel összekeverve töltöttem üvegekbe. Az üvegeket lezártam, és szárazdunsztban hagytam kihűlni.<img border="0" alt="" src="https://tavolainpiazza.cafeblog.hu/files/2009/10/Narancslekvarszirup.jpg"></em></p></em>rich