1.0Tavola in Piazzahttps://tavolainpiazza.cafeblog.huGabahttps://tavolainpiazza.cafeblog.hu/author/gaba/<div align="justify"><em>Van néhány tippem diéta kellős közepén előtörő édességvágy csillapítására: kávé, tea, rágó stb., de az a helyzet, hogy ezek nem mindig nem mindig működnek. (Megjegyzem, nálam a gyümölcs ilyenkor nem sokat ér!)<br>Tegnap is annyira kívántam valami édességet, hogy egy szelet sütiért odaadtam volna a fél karomat! Pedig nem is szeretem annyira az édességet. Látszik ez a „DOLCI” címszó mögötti 11-es számról is: szégyen, nem szégyen, ez kb. havonta 1 desszertet jelent (szinte kizárólag jeles alkalmakkor).<br>Most azonban nem bírtam tovább.<br>Ahogy kerestem a <a href="http://piazza-piazza.blogspot.com/2008/09/megjelentem.html">Casamia Cucina tavalyi őszi számában a gulyásleves receptet olaszul </a>(a disznóvágás óta többen is rágják a fülem érte ;-), rábukkantam a Gubana leírására. Évek óta készülök arra, hogy elkészítsem, de mivel elég időigényes elfoglaltság, így mindig csak halogattam.<br>Reméltem, hogy mire elkészül, elmúlik az édesség utáni vágyam is... :-)<br>Nem múlt el. Ettem belőle egy szeletet. Evan kérem. </em></div><div align="justify"></div><p align="justify"><img alt="" src="https://tavolainpiazza.cafeblog.hu/files/2009/02/Gubana-2.jpg" border="0"><br><em><strong>A gubanáról</strong>: a gubana a Natisone völgy tradicionális (karácsonyi) kelt tésztája. Az első írásos emlék 1409-ből maradt fenn róla, amikor is XII Gergely pápa Cividaléba látogatott, és az ezen egyházi méltóság tiszteletére rendezett ünnepségen szilvapálinkával meglocsolt gubanát szolgáltak fel desszertként.<br>A tészta elnevezése állítólag szlovén nyelvterületről származik. A Natisone völgy ill.Gorizia környéke nagyrészt szlovénok lakta terület, és mivel szlovénul a „guba” azt jelenti „piega” (hajtás, redő, kanyarulat), azt mondják, a sünemény innen kapta a nevét. Furcsa következtetés, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezt a kelt tésztát Szlovéniában a „putizza” vagy „putizza” névvel illetik (Valamelyik friss néprajzos beleáshatná magát a témába, hátha van valami más magyarázata is az elnevezésnek, mert ez a változat nekem olyan „eben guba”. ;-) Igen, igen, az esetleges magyar vonatkozásra gondoltam, bár az is lehet, hogy semmi köze hozzánk.)<br>A gubana eredeti változata egyébként négy napig készül. Akinek van bátorsága, <a href="http://www.cuocopercasa.com/archives/218">itt talál róla egy „négynapos receptet” olasz nyelven</a>. </em></p><p align="center"><img alt="" src="https://tavolainpiazza.cafeblog.hu/files/2009/02/DSC_3336.jpg" border="0"><br><span><em><strong>Gubana</strong> </em></span></p><p align="justify"><em>Hozzávalók: </em></p><p align="justify"><em>A tésztához: </em></p><em><ul><li><div align="justify">20 g friss élesztő </div></li><li><div align="justify">500 g liszt (dagasztás során az enyém felvett még jó 100-150 g-ot) </div></li><li><div align="justify">2 dl tej </div></li><li><div align="justify">60 g vaj </div></li><li><div align="justify">250 g kristálycukor </div></li><li><div align="justify">1 citrom lereszelt héja </div></li><li><div align="justify">1 narancs lereszelt héja </div></li><li><div align="justify">2 tojás sárgája </div></li><li><div align="justify">1 tojásfehérje </div></li><li><div align="justify">egy löttnyintés rum </div></li><li><div align="justify">egy csipetnyi só </div></li></ul><p align="justify">A töltelékhez: </p><ul><li><div align="justify">150 g mazsola </div></li><li><div align="justify">(80 g aszalt áfonya<br>50 g cukrozott narancshéj – az eredeti receptben sem az áfonya, sem a cukrozott narancshéj nincs benne, de gondoltam, elrontani nem fogja) </div></li><li><div align="justify">7 cl szilvapálinka (Kicsit későn kaptam észbe, hogy azt a keveset, ami itthon volt, elvittük a torba, így a Grand Marnier mellett döntöttem. A citromhéj, a narancshéj, a fahéj, a fenyőmag mellé nagyon passzolt. Talán jobb is így, mint szilvapálinkával.) </div></li><li><div align="justify">150 g dióbél </div></li><li><div align="justify">150 g hámozott mandula </div></li><li><div align="justify">30 g fenyőmag </div></li><li><div align="justify">40 g amaretti </div></li><li><div align="justify">40 g kristálycukor </div></li><li><div align="justify">20 g vaj </div></li><li><div align="justify">fahéj </div></li><li><div align="justify">frissen reszelt szerecsendió </div></li><li><div align="justify">a tetejére 1 tojássárgája </div></li></ul><p align="justify"><img alt="" src="https://tavolainpiazza.cafeblog.hu/files/2009/02/DSC_3357.jpg" border="0"><em>Az élesztőt langyos tejben megfuttattam, hozzáadtam 100 g lisztet, és csomómentesre kevertem. Letakartam, és állni hagytam mindaddig míg a duplájára nőtt. Langyos sütőben ez kb. fél óráig tartott. (A langyos sütőről: amikor a konyhában hűvös van, és kelt tésztát készítek, a sütőt bekapcsolom 60 fokra, majd kikapcsolom, résnyire kinyitom, várok néhány másodpercet, végül letakarva belerakom a keleszteni való tésztát, ami így sokkal hamarabb megnő, mintha a konyhai hűvösben várakozna.)<br>A maradék lisztet egy deszkára borítottam, a közepébe krátert fúrtam, ide öntöttem a megfuttatott élesztőt, a cukrot, egy csipetnyi sót, apró darabokban a lágy vajat, 2 tojássárgáját, a rumot, a reszelt citrom-, ill. narancshéjat, és az egészet alaposan összegyúrtam. A tojásfehérjét közben kemény habbá vertem, majd ezt is beledolgoztam a tésztába. (Kicsit nyúlós-mállós-ragacsos volt az egész köszönhetően annak, hogy akitől a recept származik 100%, hogy nem annyi lisztet használt, mint amennyi az eredeti receptben le volt írva! Azért idebiggyesztem: eredetileg 400 g liszttel, a 2 helyett 4 tojássárgájával, és olvasztott vajjal „dolgoztak”. Ha dolgoztak. Egy kicsit mérges voltam. Ha belegondolok, hogy mennyire igyekeztem, hogy a tökeccerű gulyásleves receptje szinte grammra pontosan úgy legyen a cikkben, ahogy az a nagy fazékben volt, ezek a goriziaiak meg itt mit sem törődnek a gubanáéval, ami azért nem is olyan könnyen elkészíthető... Mindegy. Két friulán szakácskönyv és a világháló ezt a problémát is megoldotta. 4-5 gubana recept elolvasása után rájöttem, hogy ez így nem ok. Cukrászok és pékek rosszalló gondolataikat kérem mellőzzék! ;-) Nekem ez igenis probléma volt, hiszen nagyon ritkán sütök, és csak az utóbbi hónapokban sütök „szemre”, mint a nagyik. Előtte, ha süteményről volt szó, a mérleg mindig előkerült.)<br>Na de hol is jártam?<br>Igen, a nyúlós-mállós tésztánál. Szóval liszteztem. Mindig csak annyit, hogy ne ragadjon az összes a kezemre. Aztán amikor már gombócot tudtam belőle formázni, beletettem egy tálba, letakartam, és hagytam kelni egy órán keresztül.<br>Ezalatt elkészítettem a tölteléket.<br>A mazsolát, a narancshéjat és az áfonyát a Grand Marnier-be áztattam. A diót, a mandulát, a fenyőmagot és az amarettit apróra daráltam, hozzáadtam a cukrot, fűszereztem fahéjjal és egy kevés szerecsendióval, majd a likőrbe beáztatott bogyókkal jól összekevertem. (Kicsit későn kapcsoltam, de szerintem mézzel is finom lett volna.)<br>Amikor a tészta megkelt kb. 25x50 cm-es téglalappá nyújtottam, rászórtam a tölteléket, ide-oda vajdarabkákat raktam, majd az egészet feltekertem. A tekercset csigává formáztam, a tetejét megkentem a tojássárgájával, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 55-60 percig sütöttem. (Nézegessük időnként, és ha nagyon pirulna a teteje, fedjük le alufóliával!)</em></p><p align="justify"><br><img alt="" src="https://tavolainpiazza.cafeblog.hu/files/2009/02/Gubana-1.jpg" border="0"></p><p align="center"></p></em>rich