1.0Tavola in Piazzahttps://tavolainpiazza.cafeblog.huGabahttps://tavolainpiazza.cafeblog.hu/author/gaba/<div align="justify"><img height="161" alt="" src="https://tavolainpiazza.cafeblog.hu/files/2008/06/PICT4432.jpg" width="218" border="0"><em><span><strong>Vadkomló - Luppolo</strong><br>A vadkomló (Humulus Lupulus) a kenderfélék családjába tartozó kétlaki évelő növény. Nálunk ligetekben, árokparti fákra felkúszva terem. Szeretem. Az előző bejegyzésben említett gyermekláncfű levél, ill. a „cofolón“ íz szempontjából elbújhat mellette! A vadkomló íze kellemesen kesernyés; nem zavaró, nem hivalkodó, a friss hajtások selymesen szétomlanak a szánkban..<br>A termelt komlót a sörgyártásban hasznosítják, hiszen a sör legfontosabb ízesítő és tartósító alapanyaga. Nyugtató és altató hatása csökkenti a feszültséget az erekben, valamint csillapítja a szapora szívverést. Keserűanyagai javítják az étvágyat, az emésztést, elpusztítva a káros bélbaktériumokat a vastagbélben. Természetes antibiotikum, a vesetisztító teakeverékek alkotórésze. A sebgyógyításban antibakteriális hatása miatt használják.<br>Ne gondoljuk, hogy valami nagy újdonságról beszélek! A vadkomló fiatal hajtásaiból, a „komlójövésekből” Erdélyben levest, főzeléket készítettek. Az „komló hegy salátát” említi már egy 16. századi erdélyi fejedelmi szakácskönyv is. Szerintem egy-két dédi is emlékszik még néhány réges-régi receptre. Ki tudja miért tűnt el az asztalunkról? Néha<a href="http://4.bp.blogspot.com/_xHt14BbMBW0/SGRkAMg5GzI/AAAAAAAAAC4/Q2FgN9BbRS0/s1600-h/PICT4436.JPG"><em><span><img height="167" alt="" src="https://tavolainpiazza.cafeblog.hu/files/2008/06/PICT4436.jpg" width="220" border="0"></span></em></a>-néha itt Olaszországban látok szupermarketek polcain egy-egy köteggel, horribilis összegekért! Egy kg-ért elkérnek akár 20-25 Eurot is. Hihetetlen! Pedig tényleg csak egy karnyújtásnyira van mindannyiónktól.<br>A vadkomlónak tehát csak a fiatal hajtásást szedjük le. Ha időben érkezünk, akkor lehet akár olyan szerenc</span></em><em><span>sénk is, hogy még egészen élénkzöld növénykéket szüretelhetünk, akár hosszabb, 10-12 cm-es szárral. Ezeket csak néhány percig kell párolni. Ha már a kolóhajtások sötétzöldek, esetleg kicsit barnásak, akkor csak a végét csípjük le, esetleg 3-4 cm-es szárat hagyjunk rajta. (A már megvastagodott sötétbarna szár fás is lehet.)<br>Párolás után szűrjük le, nyomkodjuk ki jól a levét, és készítsük el a Zöldek I. című bejegyzésben leírtak alapján. (Kiváló rántotta, rizottó alap, de kevés borecettel, olívaolajjal meglocsolva köretként is fogyasztható.)</span></em></div><br><div align="center"><em><span></span></em></div><div align="center"><em><span>Végezetül álljon itt egy már sokszor kipróbált recept:<br><strong>Vadkomlós rizottó – Risotto con luppolo</strong><br>Hozzávalók:<br>250 g rizs (lehetőleg Carnaroli)<br>1 jó nagy csokor frissen szedett vadkomló hajtás<br>1 kis fej vöröshagyma<br>20g vaj<br>1 dl száraz fehérbor<br>húsleves<br>1-2 ek. frissen reszelt Parmezán vagy Grana Padano<br>2 ek. extra szűz olívaolaj</span></em></div><em><span><br><div align="justify">A vadkomló hajtásokat mossuk meg, vágjuk apró darabokra. A húslevest egy edényben forraljuk fel. A hagymát vágjuk apró kockára, az olívaolajon dinsztejük meg (vigyázva, hogy ne piruljon meg!). Adjuk hozzá a vadkomló hajtásokat, jól keverjük össze, majd adjuk hozzá a rizst is. Nagy lángon pirítsuk 1-2 percig, majd öntsük rá a fehérbort. Amikor a rizs már kicsit megrészegedett, azaz felszívta a bort, lassan-lassan, kb.0,5-1dl-enként folyamatos keverés mellett adagoljuk a rizshez a forrásban lévő húslevest, és főzzük így együtt kb. 15-18 percig. Ha a rizs megpuhult, húzzuk le a tűzről, keverjük bele a vajat és a reszelt sajtot, takarjuk le, hagyjuk állni 1-2 percig, majd frissen, melegen tálaljuk.</div><br><div align="justify"></div><div align="justify"><strong>Csalán – Ortica</strong> <a href="http://2.bp.blogspot.com/_xHt14BbMBW0/SGRlC0N4s_I/AAAAAAAAADA/g0ahSEneYak/s1600-h/urtica-dioica-2.jpg"><img height="154" alt="" src="https://tavolainpiazza.cafeblog.hu/files/2008/06/urtica-dioica-2.jpg" width="194" border="0"></a><br>A csalán az egyik legsokoldalúbb gyógynövényünk. Nagyanyáink nap mint nap használták, s hogy mire? Vérzés- ill. fájdalomcsillapításra, vizelethajtásra, ízületi problémák, köszvény, reumás megbetegedések esetén. Vértisztító hatásának köszönhetõen enyhítheti az allergiás tüneteket, így az ekcémát, szénanáthát, asztmát és a csalánkiütést. Eltünteti a tinédzserek pattanásait, és egyes bõrbetegségek esetén is hatásos (pl. övsömör, ekcéma). Természetes vízhajtóként könnyíthet a premenstruációs tüneteken, mivel csökkenti a szervezet vízvisszatartását. Leveleiben találunk vitaminokat (béta-karotint, C-, B-, és K-vitamint), flavanoidokat, klorofillt, vasat, kalciumot és káliumot.<br>Elkészítési mód: a csalán különféle elkészítése igen egyszerű feladat, a probléma inkább a szedéssel adódik. Húzzunk jó vastag kesztyűt, amin a csalán nem tud áthatolni, így megelőzhetjük a kellemetlen tüneteket. Én kizárólag a felső, friss hajtásokat szoktam gyűjteni, de azt mondják, hogy pl. a csalánteához (ami jó köhögés csillapítására, torokfájásra, magas vérnyomás kezelésére, és állítólag külsőleg, aranyeres problémák esetén is, ülőfürdőként alkalmazva), jók a többi levelek is. Tehát mossuk meg a növényt, jól csorgassuk le, ezután több lehetőségünk van:<br>Nyers felhasználás:<br>- A leveleket nyersen péppé zúzzuk, s a kapott masszát borogatásra használjuk.<br>- A növényt kicentrifugázzuk, s a kapott levet elkortyolgatjuk.<br>- Isiász és lumbágó esetén csapkodjuk meg a reumás testrészt a nyers csalánlevelekkel. Ilyenkor a méreganyag sokáig tartó melegérzést okoz, a bőr kipirul. A bőrszövet sok vért kap, így a reumatikus fájdalmakat okozó lerakódások és gyulladások belülrõl szüntethetõk meg. Arra visoznt vigyázni kell, hogy a testrészt ne érje hideg víz, mert akkor a melegérzés égő, csípő érzésbe megy át.<br>Főve:<br>- Főzőlevét felhasználhatjuk hajmosásnál, a csalán természetes hatóanyagai serkentik a bőr vérellátását, így erősítik a hajhagymákat<br>- Készíthetünk belőle csalánfőzeléket (a sóskafőzelékhez hasonló módon) vagy csalánlevest (kevés tejfölös habarással, pici ecettel, mint ahogyan a salátalevest készítjük); tavasszal valóban frissítő, mondhatjuk, igazi vitamin- és ásványianyag bomba.</div><div align="justify">- Felhasználható még rizottóba, rántottába.</div></span></em>rich