A „pasta alla carbonara” (tészta szénégetőné módra) az egyik legvitatottabb eredetű olasz tésztaétel. Egyesek szerint az 1800-as években, az Appenninek erdőiben dolgozó, eredendően egyszerű és tápláló ételek elkészítésére berendezkedett szénégetőkről, mások szerint a karbonáró mozgalomról kapta a nevét. Vannak akik azt mondják, hogy a borssal/pirított tokaszalonna csíkokkal megszórt tojásos tészta olyan, mintha szénnel hintették volna meg, innen jött tehát az elnevezés. A leghihetőbb, és a gasztronómiai szempontból igencsak nemzettudatos olaszok számára legnehezebben elfogadható verzió szerint ez az étel a második világháború alatt Itáliában állomásozó amerikai katonák leleményességének köszönhetően terjedt el. A szövetségesek raktáraiban mindig rendelkezésre álló tojáspor és bacon nem másra, mint a történelmi múltú, de a tengerentúli ízlésnek szegényesnek tűnő „cacio e pepe” (juhsajtos-borsos) spagetti gazdagítására szolgált.
Az igazságot nehéz lenne kideríteni, de ha megtudnánk sem biztos, hogy nagy jelentősége lenne. Ami a történettől sokkal fontosabb, az maga az elkészítési mód, amely vérremenő vitákat generál még a legnagyobb szakmai múlttal rendelkező olasz szakácsok között is. Kell-e fokhagyma, kell-e tejszín, a sajt a juhtejből készülő pecorino vagy a tehéntejből készülő parmezán legyen, tészta típusok, szalonnák… nem csoda, ha a földi halandó elvész a lehetőségek között, pedig csupán öt hozzávalóról van szó.
A kételyek eloszlatására álljon itt egy autentikus recept, amelyet figyelmesen követve bárki tökéletes carbonarát tud készíteni:
Spagetti szénégetőné módra
Hozzávalók 4 személyre: 320 g spagetti (legalább Nr5 vastagságú), 2 tojássárgája, 2 egész tojás, 100 g érlelt – nem füstölt – tokaszalonna (guanciale), 100 g + 1-2 ek. frissen reszelt, érlelt juhsajt (pecorino romano), frissen őrölt fekete bors, só
A szalonnát 0,5-1 cm vastag, 2-3 cm hosszú, lehetőleg egyforma csíkokra vágjuk.
Az egész tojásokat a tojássárgákkal együtt egy keverőtálba ütjük, és felverjük. Ezután megsózzuk (csak módjával, mert a sajt és a szalonna is sós) megborsozzuk, hozzáadjuk a reszelt sajtot, és az egészet elkeverjük.
A szalonnát forró serpenyőben üvegesre pirítjuk.
A spagettit forrásban lévő sós vízbe dobjuk, majd amikor eléri az „al dente” („harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, a sült szalonnához adjuk, és alaposan összekeverjük. Hozzáadunk kb. egy merőkanálnyit a tészta főzővizéből, majd ezzel is elkeverjük.
A serpenyőt levesszük a tűzről, ráöntjük a sajtos tojást. Az egészet összerázzuk/forgatjuk, majd tányérokra szedjük, megszórjuk még egy kevés frissen reszelt juhsajttal, és azonnal tálaljuk.
A fentiek alapján, jó, ha tudjuk: az eredeti spaghetti alla carbonara sem tejszínt, sem füstölt szalonnát, sem fokhagymát, sem hagymát, sem zöld fűszereket, és főleg gombát, tejfölt, trappista sajtot nem tartalmaz.
Buon appetito!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: