Két szilvás desszertet is hozok a héten. Az egyik ez az egyszerű, rusztikus galette, amelyet annak ellenére, hogy nem vagyok nagy sütemény fan, viszonylag gyakran ültetem a vasárnapi ebéd végére. Szeretem, mert könnyen, gyorsan elkészíthető, nem telít úgy, mint egy szelet csokoládétorta, és így hamar el is fogy.

A tölteléket nem feltétlenül szükséges előfőzni és keményítővel sűríteni, de ezzel a módszerrel a fűszeres gyömölcs íze sokkal koncentráltabb lesz, és szeleteléskor sem folyik ki a tésztából.

Szilvás galette

Hozzávalók:

A tésztához: 200 g liszt, 80 g hideg vaj, 2 ek. porcukor, ½ citrom reszelt héja, 2 tojás, 1 ek. víz

A tésztára: 1 tojás, 2 tk. kristálycukor

A töltelékhez: 400 g vörös szilva, 3 ek. kristálycukor, 1 kk. őrölt fahéj, ½ vaníliarúd, 1 púpozott kk. étkezési keményítő

A vajat a  liszttel elmorzsoljuk, és elkeverjük benne a porcukrot valamint a reszelt citromhéjat. Hozzáadjuk a tojásokat, a vizet, majd az egészet könnyen formázható, puha masszává gyúrjuk. A tésztát gombóccá formáljuk, és folpackba csomagolva legalább 30 percre hűtőszekrénybe tesszük.

Közben elkészítjük a tölteléket: A szlvákat kimagozzuk, negyedekre vágjuk, és a cukorral, a fahéjjal, valamint a vaníliával felforraljuk. Hozzáadjuk a keményítőt, még 30 másodpercig főzzük, majd levesszük a tűzről, hűlni hagyjuk.

A tésztát lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, és a közepére kanalazzuk a kihűlt fűszeres szilvát. A tésztalap szélét felhajtogatjuk, a tetejét megkenjük egy felvert tojással, megszórjuk a kristálycukorral, és az egészet 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Dolce marmorizzato con prugne secche al profumo di cannella – per il tè delle 17:00 – Márványozott fahéjas-aszalt szilvás süti ötórai teához Szőlős-aszalt szilvás házinyúl Epres-habos süti Mandulás-édesköménymagos és mogyorós-mogyorókrémes keksz

A hőmérő ismét harminc fokot mutat, ami azt jelenti, hogy még egy utolsó gazpacho bűntudat nélkül belefér a szeptember végi menübe. A kései, megfáradt paradicsomok kifejezetten kellemes aromát kölcsönöznek ennek a levesnek. Próbáljátok ki! Megéri!

Klasszikus gazpacho

Hozzávalók 4 személyre: 1 kg paradicsom, 150 g uborka, 150 g kaliforniai paprika, 1 db vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 100 g száraz kenyér, kb. 80 ml sherry ecet, só, frissen őrölt fekete bors, kb. 120 ml extra szűz olívaolaj, néhány friss bazsalikomlevél

Az uborkát meghámozzuk, a paprika csumáját és a paradicsom szárát eltávolítjuk, a hagyma és a fokhagyma héját lefejtjük. Az előkészített zöldségeket és a kenyeret nagyobb kockára vágjuk, és egy tálba tesszük. Meglocsoljuk az ecettel és az olaj felével, átkeverjük, majd legalább egy órán keresztül állni hagyjuk. Ezután az egészet turmixgép keverőpoharába töltjük, és a maradék olívaolajat lassanként hozzácsorgatva simára dolgozzuk.

A pépet átpasszírozzuk, a levet sózzuk, és egy-két órára hűtőbe tesszük. (Ha túl sűrű lenne, kevés vízzel hígíthatjuk.)

A lehűlt zöldséglevest néhány csepp extra szűz olívaolajjal, friss bazsalikomlevelekkel és egy csipetnyi frissen őrölt fekete borssal tálaljuk.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Így készül az olasz klasszikus, a panzanella Anellini füstölt sonkával, zöldborsóval, fürjtojással és ropogós kalácsmorzsával – klasszikus egyperces “húsvét keddre” Klasszikus kekszek – nem csak húsvétra Bonèt – klasszikus karácsonyi desszert Piemontból

A „pasta alla carbonara” (tészta szénégetőné módra) az egyik legvitatottabb eredetű olasz tésztaétel. Egyesek szerint az 1800-as években, az Appenninek erdőiben dolgozó, eredendően egyszerű és  tápláló ételek elkészítésére berendezkedett szénégetőkről, mások szerint a karbonáró mozgalomról kapta a nevét. Vannak akik azt mondják, hogy a borssal/pirított tokaszalonna csíkokkal megszórt tojásos tészta olyan, mintha szénnel hintették volna meg, innen jött tehát az elnevezés.  A leghihetőbb, és a gasztronómiai szempontból igencsak nemzettudatos olaszok számára legnehezebben elfogadható verzió szerint ez az étel a második világháború alatt Itáliában állomásozó amerikai katonák leleményességének köszönhetően terjedt el. A szövetségesek raktáraiban mindig rendelkezésre álló tojáspor és bacon nem másra, mint a történelmi múltú, de a tengerentúli ízlésnek szegényesnek tűnő „cacio e pepe” (juhsajtos-borsos) spagetti gazdagítására szolgált.

Az igazságot nehéz lenne kideríteni, de ha megtudnánk sem biztos, hogy nagy jelentősége lenne. Ami a történettől sokkal fontosabb, az maga az elkészítési mód, amely vérremenő vitákat generál még a legnagyobb szakmai múlttal rendelkező olasz szakácsok között is. Kell-e fokhagyma, kell-e tejszín, a sajt a juhtejből készülő pecorino vagy a tehéntejből készülő parmezán legyen, tészta típusok, szalonnák… nem csoda, ha a földi halandó elvész a lehetőségek között, pedig csupán öt hozzávalóról van szó.

A kételyek eloszlatására álljon itt egy autentikus recept, amelyet figyelmesen követve bárki tökéletes carbonarát tud készíteni:

Spagetti szénégetőné módra

Hozzávalók 4 személyre: 320 g spagetti (legalább Nr5 vastagságú), 2 tojássárgája, 2 egész tojás, 100 g érlelt – nem füstölt – tokaszalonna (guanciale), 100 g + 1-2 ek. frissen reszelt, érlelt juhsajt (pecorino romano), frissen őrölt fekete bors, só

A szalonnát 0,5-1 cm vastag, 2-3 cm hosszú, lehetőleg egyforma csíkokra vágjuk.

Az egész tojásokat a tojássárgákkal együtt egy keverőtálba ütjük, és felverjük. Ezután megsózzuk (csak módjával, mert a sajt és a szalonna is sós) megborsozzuk, hozzáadjuk a reszelt sajtot, és az egészet elkeverjük.

A szalonnát forró serpenyőben üvegesre pirítjuk.

A spagettit forrásban lévő sós vízbe dobjuk, majd amikor eléri az „al dente” („harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, a sült szalonnához adjuk, és alaposan összekeverjük. Hozzáadunk kb. egy merőkanálnyit a tészta főzővizéből, majd ezzel is elkeverjük.

A serpenyőt levesszük a tűzről, ráöntjük a sajtos tojást. Az egészet összerázzuk/forgatjuk, majd tányérokra szedjük, megszórjuk még egy kevés frissen reszelt juhsajttal, és azonnal tálaljuk.

A fentiek alapján, jó, ha tudjuk: az eredeti spaghetti alla carbonara sem tejszínt, sem füstölt szalonnát, sem fokhagymát, sem hagymát, sem zöld fűszereket, és főleg gombát, tejfölt, trappista sajtot nem tartalmaz.

Buon appetito!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Így készül az igazi spaghetti all’amatriciana Gnocchi quasi alla sorrentina – Majdnem sorrentoi gnocchi Spagetti mascarponés-tejfölös spenóttal és posírozott tojással – Spaghetti con uova affogate e crema di spinaci, mascarpone e panna acida Lasagne alla bolognese

Hello világ!

Anyósomék kertjében az idén rengeteg padlizsán termett, így kb. egy hónapja szinte minden másnapra jutott egy-egy padlizsános étel. Készítettem belőle tradicionális rakott padlizsánt (“alla parmigiana”), paradicsomos-sültpadlizsános tésztát (“alla Norma”), krokettet, krémet, volt több grillezett és töltött verzió, de főztem lecsóba, sőt, ment babfőzelékre, na és persze pizzára is.

Az idei sorból ez a saláta volt az egyik kedvencem.

Szervírozható kisebb adagokban előételként vagy köretként, de egy szelet sokmagvas pirítóssal akár önmagában is megállja a helyét.

Csicseriborsós sültpadlizsán-saláta

Hozzávalók 4 személyre: 2 db közepes padlizsán, 2 gerezd fokhagyma, 1 doboz csicseriborsó konzerv (ha van időnk, főzzük “frissen”, ti. a végeredmény ezerszer finomabb lesz; fokozható a hatás szabadtűzön grillezett padlizsánnal), 2 ek. tejföl, 1 tk. csípőspaprika krém, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 1 db csípősapaprika, 1 db citrom, só, frissen őrölt fekete bors, extra szűz olívaolaj

A fokhagymagerezdeket megpucoljuk, és 2-3 nagyobb darabra vágjuk.

A padlizsánokat hosszában félbe vágjuk, húsukat bemetsszük. A résekbe fokhagyma darabokat tűzünk, majd megszórjuk sóval, frissen őrölt fekete borssal, és tűzálló tálba téve az egészet, 200 °C-ra előmelegített sütőben puhára sütjük.

A petrezselyemzöldet finomra aprítjuk, a csípőspaprikát vékony karikákra vágjuk. A csicseriborsó konzervet lecsöpögtetjük.

A padlizsánok héját lehúzzuk, húsukat csíkokra vágjuk, és egy keverőtálba tesszük. (A sült fokhagyma darabkákat félretesszük.) Szükség szerint ismét megsózzuk, megborsozzuk, meglocsoljuk fél citrom frissen facsart levével és 2 ek. extra szűz olívaolajjal, majd összeforgatjuk, és 5-10 percig állni hagyjuk.

A tejfölt a csípőspaprika krémmel és a fokhagyma darabkákkal botmixer segítségével krémesre turmixoljuk, majd só, bors és citromlé hozzáadásával az egészet kerekre ízesítjük.

A padlizsán csíkokat tányérokra rendezzük. A tetejükre szórjuk az egészben hagyott csicseriborsót, meglocsoljuk a csípős fokhagymás-tejfölös öntettel, majd meghintjük egy jó adag frissen aprított petrezselyemzölddel és csípőspaprika karikákkal. Végül mindegyik adagra egy teáskanálnyi friss olívaolajat csorgatunk, és azonnal tálaljuk. Langyosan a legfinomabb.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Tavaszi saláta sonkával, zöld spárgával és mozzarellával + spárgás tippek Édeskömény-hónapos retek-uborka saláta Tavaszi saláta de luxe Capri saláta melegen…