Nem terveztem, hogy a blogon is szerepelni fog ez a rizottó, de a hatévesem ragaszkodott hozzá, hogy publikáljam, ugyanis ezt Ő készítette. Az újhagyma, az angol zeller és a szalonna szeletelésén kívül (természetesen szülői felügyelettel) mindent ő rakott bele, a virágokat is ő szedte, a tányért is ő választotta, sőt, a fotót is ő készítette – igaz, a beállításokkal egyelőre nem foglalkozott.
“Most csak bekapcsolom, mami, és megnyomom, jó?”
Határozott meggyőződése, hogy fényképezéssel fog pénzt keresni (!!!), és a “vagyonból” majd megvalósítja az álmát: vesz egy lovat
– vagy egy varázsaltos egyszarvút. 😉
Ennyi. Ambícióban nincs hiány. 🙂
Egyébként a rizottó isteni lett! Próbáljátok ki!
Szalonnás-zöldborsós rizottó
Hozzávalók 4 személyre: 100 g kolozsvári szalonna, 2 db újhagyma fehér része, 50 g angol zeller, 1 gerezd fokhagyma, 100 ml száraz fehérbor, zöldség vagy hús alaplé, 100 g fagyasztott zöldborsó, 2+2 tk. vaj, 4 tk. frissen reszelt parmezán, extra szűz olívaolaj, só, őrölt fehérbors
Az újhagymát és a zellert finomra aprítjuk, a fokhagymát áttörjük, a szalonnát vékony csíkokra vágjuk.
Az alaplevet felforraljuk, beledobjuk a még fagyott zöldborsót, és amikor puhára fő, szűrőkanállal kiszedjük, félre tesszük.
Egy nagy serpenyőben két teáskanálnyi vajat és egy kevés olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a szalonnát, és ropogósra sütjük. A pörcöt kivesszük, félretesszük. A serpenyőben maradt zsiradékon megfonnyasztjuk a finomra aprított zellert, valamint az új- és fokhagymát. Hozzáadjuk a rizst, meghintjük egy csipetnyi fehérborssal, és 1-2 percig pirítjuk. Ezután felöntjük a borral (közben folyamatosan kevergetjük), majd amikor a bor nagy része elpárolog, kisebb adagokban elkezdjük hozzáadni a forró alaplevet. Mindig csak egy keveset, és mindig megvárjuk, amíg a levet a rizs magába szívja.
Amikor a rizs már majdnem kész, hozzáadjuk a félretett zöldborsót, a sült szalonnát, a parmezánt és a maradék két teáskanálnyi vajat is. Az egészet átkeverjük, ha szükséges, megsózzuk, majd levesszük a tűzről, 1-2 percig lefedve pihentetjük, és frissen tálaljuk.
p.s. Aztán, ki tudja… Lehet, hogy egy csacsi is megteszi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: