Tavola in Piazza

Ricottagombóc

Túró híján.
Na, itt kezdődött a honvágy. Aztán jöttek a mákos sütik, a sajtos-sós rúd…
Meg amúgy ilyenkor szokott becsúszni a kefires lángos – ha az arab zöldségest szépen megkérem, már emiatt sem kell otthoni szállítmányra várni – a vége pedig mindig az, hogy elkezdek bundás kenyeret reggelizni…aztán egyszer csak hazamegyünk. x-)
Ricottagombóc
Hozzávalók:
A gombócokhoz: 170 g ricotta, 1 tojás, 100 g finom búzadara,  1 ek. házi vaníliás cukor, 1 ek. méz, 1 csipetnyi só
A morzsához: 6 ek. zsemlemorzsa, 1 ek. vaj, 2 ek. házi vaníliás cukor
Mellé, rá, alá: anya/nagyi baracklekvárja vagy cukrozott tejföl
A gombócokhoz a hozzávalókat egy tálban alaposan összekeverjük, és legaláb 1-2 órán keresztül állni hagyjuk.
A morzsához a vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, hozzáadjuk a cukrot és addig hevítjük, amíg a cukor elkezd karamellizálódni. ekkor belekeverjük a zsemlemorzsát, még egy percig tovább pirítjuk, vigyázva, hogy a cukor ne égjen meg, majd levesszük a tűzről, félrerakjuk.
A ricottás masszából pingponglabda nagyságú gombócokat formázunk.
A gombócokat lobogó vízbe dobjuk, és addig főzzük, amíg feljönnek a víz tetejére. Ezután leszűrjük, a karamelles morzsába forgatjuk, és langyosan házi baracklekvárral vagy cukrozott tejföllel tálaljuk.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Marcsi says:

    Pacallevest nem szeretem, de pörkölt az jöhet!!!

  2. Gabah says:

    Marcsi, ha bírod…! Arany vagy! Öltözz fel jól, mert hűvös lesz útközben! 😉 Ja, és hozz legalább tíz kilót, mert nagyon, nagyon szeretem! Egy jó forró pacallevessel foglak váni…:-)

  3. marcsi says:

    Gabah, reggel bringára pattanok és viszek egy kis hazai túrót.Na mitszólsz? Mit nekem az a párszász kilóméter.

  4. Gabah says:

    Héééé, hééé, mi ez az elkeseredettség? Vicuska, fel a fejjel! Nem a világ végén vagyunk, nemsokára biztos hazamentek, aztán feltöltődsz egy kicsit! Mosolyt kérek! 🙂

  5. Vica says:

    Készitettem már én is.És nem ízlett.Nem azért mert nem volt jó hanem hiányzott belőle a megszokott igazi íz.Na meg persze az hogy anyukám készitse és én ott üljek a konyhájába és együtt együnk és dumáljunk.És most nagyon el vagyok keseredve mert nem tudom mikor lesz legközelebb.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!