Szintén A Gyerek szülinapjára, Flat-Cat Gabitól. A cukormennyiségre figyelmeztetett, úgyhogy alapból megdupláztam, sőt porcukrot tettem bele, az olívaolaj helyett napraforgót használtam, a ricottához pedig kevertem egy evőkanálnyi mézet. finom lett! Nekem kicsit túllógott a kukoricaíz, de a polenta(zabáló)evő furlánoknak ez egyáltalán nem volt feltűnő. 😉
Hozzávalók: 100 g finom, sárga vagy fehér kukoricadara (Gabi szerint liszttel is működik), 100 g liszt, 4 tojás, 100 g napraforgóolaj, 60 g nádcukor, 60 g porcukor, 1 tk. sütőpor, 1 kk. szódabikarbóna, 100 g ricotta, 1 ek. méz, 5 füge, 1 ágacska rozmaring, nádcukor, egy csipetnyi só
A tojások sárgáját a liszttel, a kukoricadarával, az olajjal, a nádcukorral, a porcukorral, a rozmaring lecsípkedett és angyon apróra vágott levélkéivel, a sütőporral és a szódabikarbónával habosra keverjük.
A tojások fehérjéből egy csipetnyi sóval kemény habot verünk, majd a lisztes masszába forgatjuk, ügyelve arra, hogy minél kevésbé törjön meg a fehérjehab.
A ricottát a mézzel kikeverjük, a fügéket 1 cm vastag szeletekre vágjuk.
A tésztát sütőpapírrral kibélelt 24×24 cm-es formába öntjük, rámorzsoljuk a mézes ricottát, a tetejét kirakjuk a fügeszeletekkel, megszórjuk egy kevés nádcukorral, és 180 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.
Renáta, a rozmaring levélkéit nagyon apróra vágtam, és még az elején a lisztes keverékhez adtam. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem, ez kimaradt a receptből. Most pótolom. A süti egyébként nem lett “parfümös”, annak ellenére, hogy nagyon átható illatú, erős, vastag levelű rozmaringom van itthon a kertben.Én is idegenkedtem az elején tőle, mert sikerült már fasírtot, sonkába tekert aszalt szilvát elferdíteni a túlzásba vitt rozmaringhasználattal, de ebben a süteményben szépen a háttérbe simult az íze – ez bizonyára annak is köszönhető, hogy a kukorica íz dominált, ahogy fentebb már említettem. Köszönöm, még egyszer, hogy szóltál!
Kedves Gabah, elnézést az értetlenkedésért, de a hozzávalókban feltüntetett kis ágacska rozmaringot mikor és hogyan használtad fel a receptben??? Illetve nem lett nagyon karakteres íze tőle a süteménynek? Köszönöm a válaszod! Renata
Köszöni szépen!:-)Nálunk a rétközben sosem volt nagy hagyománya a kukoricadarának (max. töltött káposztába rakták). Amúgy szerintem ahhoz a sütihez amit te készítettél, nagyon jól passzolhatott, itt szerintem a cukormennyiség borította fel az egyensúlyt (de persze ezt csak az én orrom/szám “vette észre” mivel ismertem a te receptedet, mások csak ették, ették…:-)Egyszer kipróbálom sósan, fügével, gorgonzolával, darával…Köszi még egyszer az ötletet!
Boldog születésnapot A Gyermeknek! :)))Nahát, én meg eddig az elvakult kukorica imádatot a szabolcsi génekkel hoztam összefüggésbe… :))) Egyébként rétesliszttel is működik kukoricadara/liszt helyett, az volt az alaptészta, amit itt módosítottam, az úgy tényleg sokkal közelebb áll a klasszikus süteményekhez. 🙂