Hozzávalók: 4 kicsi cukkini, 150 g nagyon zsenge zöldborsó (azért kell, hogy nagyon zsenge legyen, mert így egyszerre fő majd meg a cukkinivel), 2 ek. vaj, 2 ek. olívaolaj, 2 cikk fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, só, bors, egy csipetnyi cukor, 1/2 kk. kurkuma, kb. 200 g ementáli sajt

A cukkinit nagyon vékonyan felkarikáztam.

Kicsit változtattam rajta, mert ez-az nem volt itthon – többek között annyi olaj sem, amennyi kellett volna, pedig higgyétek el, nem zsír elvonókúrán tartom a családot, ez most teljesen véletlenül egészen furcsán így jött össze. (Furcsa, mert nálam úgy működik, hogy ha már csak félig van a hűtő/kamra, pánikba esek, és azonnal rohanok vásárolni.) Szóval változott itt-ott a dolog, ennek ellenére egy nagyszerű, könnyen kezelhető tésztával dolgoztam, – már amennyi az én részemet illeti -a pogácsák kívül ropogósak, belül párna-puhák lettek, és annak ellenére, hogy a koraesti trópusi időjárás miatt félóra alatt olyanok lettek, mint a szivacs, mind egy szálig elfogytak.

A szilveszteri (igen, szilveszteri!) vacsorán biztos, hogy fogok ilyet készíteni. Kettévágom, az alját megkenem egy pötty tejföllel vagy krémsajttal, rá salame tipo ungherese négybe hajtva, radicchio (most rukola volt kéznél), a tetejével befedem, egy miniszendvics-átszúró pálcikára olajbogyót fűzök, és beledöföm a töltött pogácsába. Lólesz, lólesz ez is, már látom előre!

A piadinára visszatérve: nem hagyott békén egész délelőtt. Aztán gondoltam egyet, és a pogácsatészta maradékát összegyúrtam, vékonyra nyújtottam, az utolsó három csepp olívaolajammal megkent tepsire raktam, hagytam, hogy duplájára keljen, megkentem tejföl és sk. paradicsomszósz keverékével, ráraktam az utolsó négy szelet salame tipo ungheresét, egy apró befőttesüveg üveg alján kandikáló kb. 20 szem kapribogyót, ráreszeltem a két napja a hűtőben kallódó füstölt scamorza-véget, és 240 fokra előmelegített sütőben, a legfelső rácsra helyezve néhány perc alatt készre sütöttem.
(És még Ember kétkedő, sanda, majdhogynem lekicsinylő tekintete is elégedett, széles mosollyá szelídült miután megkóstolta. 😉

Tudtam én, hogy lólesz!

Hozzávalók: 2 krumpli (nálam ez most 179 g), 500 g liszt, 2 ek. lenmag, 2 ek. szezámmag, 15 g élesztő, 1 tk. cukor, 2 tk. só, 2 tk. pirospaprika, 80 ml extraszűz olívaolaj, 50 g olvasztott vaj (vagy 130 ml extraszűz olívaolaj), 250 ml langyos tej + egy kevés a pogácsák megkenéséhez

A krumplit meghámoztam, felkockáztam, sós vízben megfőztem, még melegen villával áttörtem, öntöttem hozzá egy kevés tejet, és csomómentesre kevertem.

Ausztriai élmények és Mamma knédlireceptje alapján.
Anya, ha jöttök, ezt mindenképp megfőzöm majd nektek is! Isteni lett!

A húshoz: 500 g borjúlábszár, extraszűz olívaolaj, 2 közepes fej vöröshagyma, 2 cikk fokhagyma, egy ágacska rozmaring, 5-6 szem borókabogyó, 2 szem szegfűbors, 1,5 dl száraz fehérbor, só, frissen őrölt feketebors, egy csokor petrezselyemzöld, 1 dl tejszín

A knédlihez: 250 g száraz kenyér, 2 db tojás, 150 ml tej, 1 fej lilahagyma vagy 2 fej salotta, egy nagy csokor petrezselyem,1 gerezd fokhagyma, 4 ek. extraszűz olívaolaj, só, bors

A knédlihez a kenyeret apró kockára vágtam, egy tálba tettem, meglocsoltam a tejjel, félretettem.

Egy serpenyőben felhevítettem az olívaolajat, üvegesre pároltam rajta a nagyon apró kockára vágott salottát és a lereszelt fokhagymát, majd hozzáadtam a feleprított petrezselyemzöldet, levettem a tűzről, ezt is félretettem.

A tejbe ártatott kenyeret a tojásokkal botmixer segítségével pépesítettem, hozzáadtam a petrezselymes párolt hagymát, sót, borsot, végül a masszát jól összedolgoztam, és 15-20 percig állni hagytam.

Egy lábasban vizet forraltam. A kenyeres masszából vizes kézzel gombócokat formáltam (szeretem ha a kenyérgombócok kicsik, kb. diónagyságúak) és alacsony lángon addig főztem őket, amíg feljöttek a víz tetejére. A gombócokat leszűrtem, és a borókás borjúlábszárral együtt tálaltam.

Szombat 
metélőhagymás frittata garnélával
spagetti petrezselymes-paradicsomos garnélával
sült tenger gyümölcsei
vegye saláta 
Vasárnap 
sk. pizza (fő a változatosság, mindegy, ez most így jött össz; egy soksajtos-csípőspaprikás, és egy hagymás-tonhalas-fekete olajbogyós) 
keksz a hétre:

A cukkinifőzelékhez: 4 db közepes cukkini (kb. 500 g), 2 ek. extraaszűz olívaolaj, 1 salottahagyma, 1 cikk fokhagyma, (esetleg 1 ek. tejföl)

A fasírthoz a vöröshagymát és a fokhagymát lereszeltem, a sajtot nagyon apró kockára vágtam, a bazsalikomlevelet kézzel apróra tépkedtem, minden hozzávalót egy tálba tettem, és összekevertem annyi zsemlemorzsával, hogy könnyen formázható masszát kapjak.

Hozzávalók: 320 g durumbúzából készült tarhonya (vagy más, durumbúzából készült aprótészta), 1 cikk fokhagyma, 1 ágacska rozmaring, extraszűz olívaolaj, 2 kicsontozott csirkecomb, néhány levél bazsalikom és majoránna, 300 g hámozott, darabolt paradicsom, só

A kicsontozott csirkecombokat nagyon apró kockára vágtam. Egy alacsony falú lábasban felhevítettem az olívaolajat, megpirítottam benne a fokhagymát és a rozmaringot (majd mindkettőt kihalásztam, és kidobtam). Hozzáadtam a felkockázott csirkecombot, majd amikor a húskockák is megpirultak, belekevertem a hámozott, darabolt paradicsomot és az apróra tépkedett bazsalikom és majoránnaleveleket is. Végül sóztam, nagyon kevés borsot tekertem rá, és az egészet készre főztem.

A töltelékhez: 300 g fehérspárga, 200 g ricotta, 175 g krémsajt (most Philadelphia), 2 tojás, apróra tépkedett bazsalikom és majoránnalevelek, 4 ek. sűrített paradicsom

A tésztához a hideg vajat a liszttel elmorzsoltam, hozzáadtam a tojást, a sót, belereszeltem a sajtot, és az egészet sima gombóccá gyúrtam (útközben adtam még hozzá egy löttyintés tejet, mert úgy láttam, nem lehet majd könnyen nyújtani a tésztát), a gombócot pedig folpackba csomagolva kb. félórára hűtőbe tettem.

Tudom, ez nem harmincperces fogás, de ha ügyesek vagyunk, este, mialatt a vacsora fő, megsütjük, meghámozzuk a paprikákat, így másnap a leves összeállítása már tényleg semmiség!

Hozzávalók: 4 db piros vagy sárga színű, vastag húsú kaliforniai paprika, 1 fej vöröshagyma, 1 cikk fokhagyma, extraszűz olívaolaj, 1 ágacska rozmaring, 1 dl száraz fehérbor, só, bors, 1 dl tejszín, egy zellerszár, frissen facsart citromlé

A paprikákat egy tűzálló tálba helyeztem, és 220 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a héjuk szinte teljesen megfeketedett. Ekkor kivettem a tálat, letakartam, 5-10 percig állni hagytam, majd levettem a fedőt, és a paprikákat meghámoztam.

Egy lábasban felhevítettem az olívaolajat, megpirítottam benne a fokhagymát és a rozmaringot, majd mindkettőt kihalásztam, és kidobtam. A megmaradt illatos olajon megdinszteltem az apró kockára vágott hagymát, hozzáadtam a hámozott, sültpaprikát, a fehérbort, sót, borsot, és az egészet kb. 10 percig főztem, botmixerrel a nyers zellerszárral együtt pürésítettem. (Ha nagyon szép sima levet szeretnénk, mindenképp szűrjük át!) Kóstoltam, és mivel kissé tolakodónak éreztem az ízét, adtam hozzá nem több mint 1 dl tejszínt, forraltam rajta egyet, levettem a tűzről, újrakóstoltam, facsartam bele egy kevés citromlevet, és először csak egy pötty citromos-kapros tejföllel, másodszor pedig kapros olívaolajban megpirított fokhagymás kenyérkockákkal tálaltam. Ember tejfölös vívmányok helyett, tőle megszokott módon parmezánt reszelt a tetejére és meglocsolta egy kevés olívaolajjal is.