Panna cotta zsidócseresznyés és kakiszilvás szósszal
Nem egyszer készítettem már panna cottát, e szerint a recept szerint. Most viszont sietnem kellett, ill. az időm nagy részét inkább a „garnírungra” akartam szánni, aztán azt gondoltam, hogy a zselatin majd megoldja a problémát.
Soha többé! Egy rágós-gumis vacak lett belőle.
S.O.S. Aki olvas, nálatok hogy működik a zselatin-(tej)-tejszín arány?
A képeken látható panna cottához felhasználtam 6 dl tejszínt, 2 dl tejet, 6 lap zselatint (egyenként 2 grammosak) és 100 g cukrot. Nem biztos, hogy még egyszer fogok vele próbálkozni -elvégre az eredeti recept sem tartalmazt zselatint-, de azért kíváncsi lennék, hogy másoknál hogy működik.
A poharak tetején lévő gyümölcsszószokról már napok óta álmodom. Szinte szó szerint. Többször megtörtént már, hogy éjjel, amikor felébredtem, hogy Annát megszoptassam, ezer féle ízkombináción járt az eszem. Tudom, dili vagyok, de az utóbbi időben már rettentően hiányzott a „konyha-lét”.
Tehát a panna cotta tetejére próbálkoztam egy zsidócseresznyés -(mangós)-mentás szószt kikísérletezni. A szószba a gyümölcsökön kívül egy pici akácmézet és néhány levél friss mentát raktam. (A gyümölcsök aránya 70-30 a zsidócseresznye javára, ill. volt egy sima, mangó nélküli változat is, de ez a főkóstolás után az asztalon való részvételben alkalmatlannak találtatott. Ja, és a képfeliratot is elbaltáztam. Menta helyett citromos kakukkfüvet írtam, és tkp. nem is nevezném pürének a gyümölcsös réteget a tetején, ugyanis a zsidócseresznyét nem pürésítettem, csak késsel nagyon apróra vágtam, nem akartam ugyanis, hogy a magocskák összetörjenek. Ha lesz egy kis időm, el ne felejtsem kijavítani! UPDATE- javtottam.)
A másik gyümölcsszószhoz, ami viszont végül püré lett, használtam kakiszilvát (az utolsót :-(((( az összes többi lefagyott Ember nagynéni kertjében a nagy fagy alatt), egy kevés frissen facsart narancslevet (Tarocco), és friss citromos kakukkafüvet. Ez utóbbi megnyerte a nagydíjat: részt vehet a téli panna cotta készítés következő fordulójában.
