Töröm a fejem, mikor is készült…kb. egy hónapja, amikor rábukkantam a pincében két árva almára. Azelőtt nem sokkal ettük kedvenc barátunk anyukájának az egészen hasonló fahéjas almás crostatáját, aminek a receptjét szégyen, vagy nem szégyen, elfelejtettem elkérni, mindenesetre nem borultam sírva az asztalra, kicsit gondolkodtam, átlapoztam az Enciklopédiát és már meg is született a recept. (Kicsit tartottam attól, hogy a vanília, a fahéj az alma és a sárgabarack túl sok lesz együtt, de végül a kicsit tömény fahéj-vanília ízt kitűnően egyensúyban tartotta a citromlével meglocsolt alma és a házi sárgabaracklekvár savassága. Azt hiszem, ez utóbbiból drága nagyanyóm kispórolta a cukrot…de ez most épp kapóra jött! Imádlak, nagyikám!)
-
1 lap mélyhűtött négyszöletes leveles tészta
-
2 alma
-
1 citrom leve és lereszelt héja
A krémhez:
-
3 tojás sárgája
-
75 g kristálycukor
-
2,5 dl tej
-
fél vaníliarúd kikapart belseje
-
1 kk. őrölt fahéj
-
20 g liszt
A tetejére:
-
kissé savanykás, lehetőleg házi sárgabaracklekvár
-
1-2 ek. nádcukor
-
30 g vaj
A tejet a citrom lereszel héjával felforraltam, majd leszűrtem. A tojásokat a cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a lisztet, a vanília kikapart belsejét, a fahéjat és a még meleg tejet, majd az egészet gőz fölött sűrűre főztem. (Bátrabbaknak „a gőzt” elhagyhatják 😉
Az almát vékonyan felszeleteltem, és meglocsoltam a citromlével.
A leveles tésztát egy vajazott-lisztezett, 24×24 cm-es tepsibe fektettem úgy, hogy minden oldalán hagytam egy kb. 1-2 cm magas peremet.
Itt-ott villával megszúrkáltam, rákentem a vaníliás-fahéjas krémet, a krémre pedig ráfektettem az almaszeleteket. Az almák közé a sárgabaracklekvárból kisebb kupacokat halmoztam, végül az egészet megszórtam a nádcukorral és az olvasztott vajjal.
200 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöttem.
Ja, és ügyesek vagytok! Majd jövök gyakorlati tanácsokért két kalimpa közben! 😉
Az éhség nagy úr! ;-)Én azt sem bánom ha hajnali 4-kor kelünk majd, csak este ne kelljen sokáig “kalimpálni”…na de gondolom jó anyuka mindent kibír, és ha kell, kalimpál majd ő is éjjel-nappal. :-)))Legyen szép napotok!:-)
🙂 haaat… ma fel hatkor keltem, Aprotalpu ehen akart halni, mostanaban ez a modi, de legalabb mar vegigalusszak az ejszakakat.
Itt az ebéd is! ;-)Köszönjük szépen, Kispocak jól van! Állandóan kalimpál. Éjjel-nappal. Szinte egyfolytában. Remélem, majd ha megszületik, kicsit megnyugszik, mert ha így folytatja bizti nem alszunk egy darabig…
jajajaj, reggel koran ennyire fogamra valot… 🙂 Csak egy gyors kerdes: hogy van kispocak?