Nyár van. (Hmmmm….nem mondom???) Igyekszem olyan ételeket készíteni, amelyek minimális főzési időt igényelnek, frissek, üdék, és persze a hozzávalókért maximum a kert végéig (10 m 🙂 kell menni.
Amikor második fogásként halat készítek, próbálom úgy szervezni a menüt, hogy, az első fogás is tartalmazzon halat. Ha ez nem megy, akkor sem szeretek túlságosan eltérni a második fogás ízvilágától. Ha pedig végképp nem jut semmi eszembe, akkor előveszem ezt a citromos-rozmaringos spagettit, és tadáááám…
Most biztos sokan azt gondolják, hogy ez a recept nem méltó arra, hogy lejegyeztessék, pedig vészhelyzetben, utsó pillanatban, konyhapánikban igenis jól jön majd csak úgy véletlenül rátalálni a világhálón! 😉
Amikor második fogásként halat készítek, próbálom úgy szervezni a menüt, hogy, az első fogás is tartalmazzon halat. Ha ez nem megy, akkor sem szeretek túlságosan eltérni a második fogás ízvilágától. Ha pedig végképp nem jut semmi eszembe, akkor előveszem ezt a citromos-rozmaringos spagettit, és tadáááám…
Most biztos sokan azt gondolják, hogy ez a recept nem méltó arra, hogy lejegyeztessék, pedig vészhelyzetben, utsó pillanatban, konyhapánikban igenis jól jön majd csak úgy véletlenül rátalálni a világhálón! 😉
Citromos-rozmaringos spagetti
Hozzávalók:
-
320 g spagetti
-
1 ek. vaj
-
1 gerezd fokhagyma (elhagyható)
-
1 citrom reszelt héja
-
½ citrom leve
-
1 ágacska rozmaring
-
0,5 dl száraz fehérbor
-
só
-
frissen őrölt bors
A rozmaringot felaprítom, és a vajban a késsel kissé szétnyomott fokhagymagerezddel együtt 1-2 percig pirítom. Felöntöm a fehérborral, majd amikor az alkohol elpárolog, sózom, majd hozzáadom a citromlevet és a reszelt citromhéjat, és az egészet nagy lángon még néhány másodpercig főzöm.
A tésztát ezalatt sós vízben kifőzöm, „al dente” leszűröm, összekeverem a rozmaringos-citromos mártással, és azonnal szervírozom. Tálalásnál mindenki saját ízlése szerint borsozza (de ez esetben ne takarékoskodjunk a frissen őrölt borssal; nagyon jót tesz a tészta amúgy is friss ízvilágának).
Én is! Aztán még villogni is lehet vele. ;-)Van egy kedves magyar barátunk, akinek akárhányszor hazamegyünk, mindig spaghetti all’aglio-olio-peperoncinot kell főzni, és minden egyes alkalommal elolvad a boldogságtól -pedig tudom, hogy az anyukája is nagyon jól főz… Tényleg, sokszor az egyszerű ételek nagyobb örömöt tudnak okozni, mint egy-egy túlságosan kidolgozott, túl sok hozzávalóval készült fogás.
De szuper, én imádom az ilyen jellegű tésztákat!