Minden évben két májusi hétvégén kerül megrendezésre a codroipói Villa Manin előkertjében a SAPORI PRO LOCO elnevezésű gasztronómiai rendezvény, amelynek célja a tartomány tradicionális ételeinek népszerűsítése.
A rendezvényen résztvevő civil szervezetek 1, 2 ill. 3 Euroért árulhatják a helyben készített ételeiket, italaikat, a látogatók pedig azon túl, hogy olcsón, jót esznek, különböző kulturáli és sportprogramokon vehetnek részt.Az idén majdnem megfeledkeztünk erről a nagyszerű rendezvényről, de végül Ember sógor felhívott, hogy „Akkor megyünk???”, így ismét nem maradtunk ki a jóból.
Előételnek mindketten gombakrémes crostinit ettünk füstölt ricottával (hááááát, legyen elég annyi, hogy a gombakrém finom volt, a kenyér nem),
aztán Ember evett tengeri sügér carpacciós crostinit (na eeeeez naaaagyon ott volt; a pácolást valaki nagyon ügyesen csinálta), és tengeri sügér szeletet (ami nem egészen szelet volt). 
Ember sógor nagyon dicsérte a Fricokosárkában tálalt gnocchit speckkel és füstölt ricottával. 
Én bivalyszalámival készült orzottót választottam, 
desszertnek pedig bivalyricottából készült könnyű habot eperszósszal. Mindkettő az est fénypontja volt.
Kóstoltunk még egy-két süteményt: 
a „buiadnik”-ot, ami nem más, mint a Resia völgy tradicionális fügés süteménye, amit annak idején káposztalevélbe csomagolva a kemence parázsán sütöttek meg, 
aztán ettünk még almás rétest, aminek igaz, nem rétes, hanem kelt tészta jellege volt, és az egész inkább a Gubanára hasonlított (ami nem baj, mert így is illatos-fűszeres almában és aszalt gyümölcsökben fürdött a puha tészta) és végül megfeleztünk egy bundázott almaszeletet is. Ahhoz képest, hogy egyikőnk sem rajong a sütikért, nem volt rossz teljesítmény.;-)
Tavaly előételként burgundi csigát választottunk, aztán kóstoltunk sült békacombocskákat és szamárpörköltöt is. Akkor desszertet nem ettünk, de a mostani kóstolók után jövőre biza’ ki nem hagyom! 🙂
Amire szívesen beneveztem volna:
ezekre az oldalasokra polentával, rákokra zöldmártással, vááááá, őszibarackra (mármint a ragasztgatós rózsaszínű lagzis sütire, aminek annyira megörültem, amikor megláttam!), 
cjarsonsra (mert még egyszer nem biztos, hogy vállalkozom arra, hogy sk. készítsem el), 
sarde in saórra (mert imádom, és itthon sem tudom megunni),
Sapori Pro Loco a codroipoi Villa Maninban lesz tehát jövőre is! Aki erre jár, mindenképp nézzen be! Addig is lehet gyűjteni az 1-2 euros pénzérméket!
a „buiadnik”-ot, ami nem más, mint a Resia völgy tradicionális fügés süteménye, amit annak idején káposztalevélbe csomagolva a kemence parázsán sütöttek meg, aztán ettünk még almás rétest, aminek igaz, nem rétes, hanem kelt tészta jellege volt, és az egész inkább a Gubanára hasonlított (ami nem baj, mert így is illatos-fűszeres almában és aszalt gyümölcsökben fürdött a puha tészta) és végül megfeleztünk egy bundázott almaszeletet is. Ahhoz képest, hogy egyikőnk sem rajong a sütikért, nem volt rossz teljesítmény.;-)Tavaly előételként burgundi csigát választottunk, aztán kóstoltunk sült békacombocskákat és szamárpörköltöt is. Akkor desszertet nem ettünk, de a mostani kóstolók után jövőre biza’ ki nem hagyom! 🙂
Amire szívesen beneveztem volna:
ezekre az oldalasokra polentával, rákokra zöldmártással, vááááá, őszibarackra (mármint a ragasztgatós rózsaszínű lagzis sütire, aminek annyira megörültem, amikor megláttam!), cjarsonsra (mert még egyszer nem biztos, hogy vállalkozom arra, hogy sk. készítsem el), sarde in saórra (mert imádom, és itthon sem tudom megunni), angolnára, málnaszörpre, almalére….ééééés azt hiszem, ez az elkövetkező két-három évre éppen elég lesz. 🙂
Sapori Pro Loco a codroipoi Villa Maninban lesz tehát jövőre is! Aki erre jár, mindenképp nézzen be! Addig is lehet gyűjteni az 1-2 euros pénzérméket!
A rendezvényről bővebben itt olvashatunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: