Palócprovance épp a múlt vasárnap figyelmeztetett, hogy nemsokára itt az idő, sőt, még egy ibolyaecetes bejegyzést is készített…akkor írtam én, hogy nálam meg már érik az ibolyalikőr ;-).
Végre sikerült pohárban is lencsevégre kapni a nedűt.
Szerintem -kóstolás nélkül mondom- kell neki néhány hónap mire megérik. Karácsony táján biztos, hogy kinyitjuk az üveget!
Következő projekt: limocello. Már megvettem hozzá a bio citromokat. Úgy három hét múlva ezzel is jelentkezem!
-
200 g frissen szedett ibolyavirág (csak a virág!)
-
800 g cukor
-
1,5 dl 90 fokos alkohol
-
1 l víz
A vízből és a cukorból szirupot főzünk, majd lehűtjük.
A kétszer-háromszor folyó víz alatt alaposan leöblített ibolyavirágokat az alkohollal együtt egy hermetikusan záródó üvegbe rakjuk, lezárjuk, és 4-5 órán keresztül állni hagyjuk.
Az alkoholt leszűrjük, visszaöntjük a légmentesen záródó üvegbe, lezárjuk, a visszamaradt virágokat pedig átrakjuk a már kihűlt cukorszirupba, majd egy teljes napon keresztül állni hagyjuk.
Ezután a cukorszirupot dupla gézlapon keresztül kétszer átszűrjük, és hozzáadjuk a gyönyörű, sötétlila színű alkoholt.
A likőrt üvegekbe töltjük, és legalább 3-4 hónapig sötét, hűvös helyen érleljük.
Megj.: a receptben leírt hozzávalóknak csak a felét használtam fel. 100 g ibolyairág összegyűjtése így is 1,5 órát vett igénybe, pedig még Artúr is segített 😉
Az eredeti recept szerint a virágokat mielőtt a cukorszirupba tennénk a virágokat össze kellett volna turmixolni. Ez nálam kimaradt. Nem azért mert elfelejtettem, csak egyszerűen így volt szimpatikusabb az egész. A színe még így is sötétebb, mint az Enciklopédiában lévőé (mert a recept onnan van).
Huh, Kinga, jó kérdés, nem tudom, de mivel az eredeti receptben az áll, hogy a virágokat össze kell turmixolni és úgy rakni a szirupba, szerintem ok. Lényeg, hogy szűrd majd le többször a végén, hogy a szájban később ne adjon húzós, darabos érzetet.
az az igazság, h szedtem, de édes keveset, gondoltam, h míg nem szedek hozzá, addig áztatom az alkoholban és ahogy a többi likőrömet szoktam, jó pár hét után – leszűrés után – tenném hozzá a cukorszirupot… szted?
Alanie, nagyon örülök, hogy ízlik a likőr, és persze nagyon sajnálom, hogy nem találtál rá a receptre egy picit hamarabb.De persze, ahogy mondod, jövőre is lesz tavasz!Azt hiszem, én is újragyártom majd! 🙂
Szia megcsináltam a likőrt. Nekem nem ilyen szép viola színű lett, hanem inkább kékes. Lehet, hogy azért mert az itthoni ibolya kék, és nem ilyen színű mint a képen a tied? Az íze nagyon finom. Bánom, hogy nem múlt hétvégén találtam rá erre a receptre, mert mostanra elnyíltak az ibolyák ebben a melegben, alig tudtam 5 dekára valót összeszedni. Na majd jövőre! alanie
Elnézést a késésért, de az utóbbi napok kicsit zsúfoltak voltak, így nem volt időm bekapcsolni az ámítógépet.Szera, reméljük, tényleg az lesz, ha “megérik”! :-)Orsi, van egy 18 cm átmérőjű, 10cm magas tálkám (épp most mértem meg 🙂 Ezt a tálkát szedtem tele, csak lazán, nem lenyomkodva, így lett 100 g. Ja, és ez tartott kb. 1-1,5 óráig úgy, hogy közben Artúrt kellett babusgatni, mert ugye ő is segíteni akart…;-)Szerintem vágj bele bártan!
mennyi az a 200gr ibolya??térfogatra mondjuk?nagyon sok ibolyám van a kertben, de azért nem akarom egy óráig szedni 😀
Micsoda fenséges ital!
Tudtam, tudtam, tudtam! Màrmint, hogy Mammànak tetszeni fog! 🙂 Na jó, őszintén szólva belenyaltam. De hogy nézett volna ki, hogy postolok egy likőrt, utána meg illegve-billegve bejelentem, hogy anyuka leszek? :-)))))Egyébként nem sok likőrt iszok meg, nem vagyok körömlakk párti, degestivoként inkább a pálinkákra vagy esetleg keserűre szavazok.Tudom, hogy ez sem lesz a kedvencem. Inkább valami másra fogom felhasználni….mondjuk fagylaltokhoz ;-)Egyébként mióta Mazsola van, az egyetlen dolog, ami nem megy le a torkomon, az az alkohol. Smmilyen formában. Még egy korty bor vagy sör sem. Jelenleg számomra minden alkoholos italnak egyforma ecet íze van. 🙂
Ez nekem is nagyon tetszik. Többfajta szárított (bio) virágom van, megpróbálom abból. Talán nem lesz ennyire intenzív, de meglátjuk. Igen, az alkohol kioldja a színeket is, emiatt olyan gyönyörű!!:))Ó, nagyon finom lehet!!Én a helyedben azért beledugnám a nyelvem hegyét:))
Semmi baj! Ezért vagyunk! 🙂
OK, igy mar nekem is, valszeg figyelmetlen voltam…
Átolvastam.Nekem vili. 🙂 De ha mégsem az, szóljatok légyszi!
Juj, úgy látom, újra meg kell tanulnom magyarul. :-)A virag az egesz virag a kis zöld bigyóval az alján. Az alkoholba beletettem az összeset (nálam 100 g-ot, mert feleztem a receptben lévő mennyiségeket), aztán leszűrtem, és az egészet (mind a 100 g-ot, ami már jól kiázott az alkoholban) átpakoltam a szirupba.Most megyek, és még egyszer átolvasom, és megpróbálom érthetővé varázsolni a szöveget.;-)
Gabah, a csak a virag a szirmokat jelenti, vagy az a kis zold kocsan a virag aljan maradhat? Az nem vili, hogy mennzit tettel alkoholba es mennyit a szirupba?
Tényleg szép színe lett.Amikor az alkoholba belaraktam a virágokat, szinte percről percre egyre sötétebb lett a lé. Nagyon érdekes volt figyelni. Aztán persze még a szirupot is kellőképpen elszínezte.Sajnos nem tudom, otthon hol vannak tuti ibolyalelőhelyek. 🙁
Csodaszép a színe! Lehet, hogy az alkohol jobban kioldja a színt…Ki fogom próbálni, feltéve, ha tudok még valamennyi ibolyát szedni.:)