Arisa – Sincerità
San Remo 2009
A radicchiot és a scarolát megmosom, leveleire szedem, a leveleket pedig kézzel akkora darabokra tépkedem, hogy azok kényelmesen beleférjenek az ember szájába. 🙂
Az édesköménygumó külső rétegét lefejtem, a maradékot vékonyan felszeletelem.
A grapefruitot kifilézem.
Egy salátástálba rakom a vékonyra szelt édesköményt, a salátákat és a grapefruitot, majd sózom, borsozom, meglocsolom ecettel vagy citromlével és egy kevés olívaolajjal, az egészet alaposan összekeverem, és azonnal tálalom.
Hozzávalók:
A sügérhez:
A salátához:
Paradicsomos édeskömény csőben sütve
Hozzávalók:
Az édesköményt sós vízben puhára főzöm, mindegyiket négyfelé vágom, és a negyedeket egy tűzálló tálra fektetem. Az egészet meglocsolom az olívaolajjal, tekerek rá egy kevés borsot, a tetején szétoszlatom a passzírozott paradicsomot, megszórom a zsemlemorzsával és a frissen reszelt parmezánnal, végül 200 fokra előmelegített sütőbe rakom, és (ha van, grill programon) addig sütöm, míg a teteje egy kissé megpirul. (Kb. 10 perc.)
A gubanáról: a gubana a Natisone völgy tradicionális (karácsonyi) kelt tésztája. Az első írásos emlék 1409-ből maradt fenn róla, amikor is XII Gergely pápa Cividaléba látogatott, és az ezen egyházi méltóság tiszteletére rendezett ünnepségen szilvapálinkával meglocsolt gubanát szolgáltak fel desszertként.
A tészta elnevezése állítólag szlovén nyelvterületről származik. A Natisone völgy ill.Gorizia környéke nagyrészt szlovénok lakta terület, és mivel szlovénul a „guba” azt jelenti „piega” (hajtás, redő, kanyarulat), azt mondják, a sünemény innen kapta a nevét. Furcsa következtetés, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezt a kelt tésztát Szlovéniában a „putizza” vagy „putizza” névvel illetik (Valamelyik friss néprajzos beleáshatná magát a témába, hátha van valami más magyarázata is az elnevezésnek, mert ez a változat nekem olyan „eben guba”. 😉 Igen, igen, az esetleges magyar vonatkozásra gondoltam, bár az is lehet, hogy semmi köze hozzánk.)
A gubana eredeti változata egyébként négy napig készül. Akinek van bátorsága, itt talál róla egy „négynapos receptet” olasz nyelven.
Gubana
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Az élesztőt langyos tejben megfuttattam, hozzáadtam 100 g lisztet, és csomómentesre kevertem. Letakartam, és állni hagytam mindaddig míg a duplájára nőtt. Langyos sütőben ez kb. fél óráig tartott. (A langyos sütőről: amikor a konyhában hűvös van, és kelt tésztát készítek, a sütőt bekapcsolom 60 fokra, majd kikapcsolom, résnyire kinyitom, várok néhány másodpercet, végül letakarva belerakom a keleszteni való tésztát, ami így sokkal hamarabb megnő, mintha a konyhai hűvösben várakozna.)
A maradék lisztet egy deszkára borítottam, a közepébe krátert fúrtam, ide öntöttem a megfuttatott élesztőt, a cukrot, egy csipetnyi sót, apró darabokban a lágy vajat, 2 tojássárgáját, a rumot, a reszelt citrom-, ill. narancshéjat, és az egészet alaposan összegyúrtam. A tojásfehérjét közben kemény habbá vertem, majd ezt is beledolgoztam a tésztába. (Kicsit nyúlós-mállós-ragacsos volt az egész köszönhetően annak, hogy akitől a recept származik 100%, hogy nem annyi lisztet használt, mint amennyi az eredeti receptben le volt írva! Azért idebiggyesztem: eredetileg 400 g liszttel, a 2 helyett 4 tojássárgájával, és olvasztott vajjal „dolgoztak”. Ha dolgoztak. Egy kicsit mérges voltam. Ha belegondolok, hogy mennyire igyekeztem, hogy a tökeccerű gulyásleves receptje szinte grammra pontosan úgy legyen a cikkben, ahogy az a nagy fazékben volt, ezek a goriziaiak meg itt mit sem törődnek a gubanáéval, ami azért nem is olyan könnyen elkészíthető… Mindegy. Két friulán szakácskönyv és a világháló ezt a problémát is megoldotta. 4-5 gubana recept elolvasása után rájöttem, hogy ez így nem ok. Cukrászok és pékek rosszalló gondolataikat kérem mellőzzék! 😉 Nekem ez igenis probléma volt, hiszen nagyon ritkán sütök, és csak az utóbbi hónapokban sütök „szemre”, mint a nagyik. Előtte, ha süteményről volt szó, a mérleg mindig előkerült.)
Na de hol is jártam?
Igen, a nyúlós-mállós tésztánál. Szóval liszteztem. Mindig csak annyit, hogy ne ragadjon az összes a kezemre. Aztán amikor már gombócot tudtam belőle formázni, beletettem egy tálba, letakartam, és hagytam kelni egy órán keresztül.
Ezalatt elkészítettem a tölteléket.
A mazsolát, a narancshéjat és az áfonyát a Grand Marnier-be áztattam. A diót, a mandulát, a fenyőmagot és az amarettit apróra daráltam, hozzáadtam a cukrot, fűszereztem fahéjjal és egy kevés szerecsendióval, majd a likőrbe beáztatott bogyókkal jól összekevertem. (Kicsit későn kapcsoltam, de szerintem mézzel is finom lett volna.)
Amikor a tészta megkelt kb. 25×50 cm-es téglalappá nyújtottam, rászórtam a tölteléket, ide-oda vajdarabkákat raktam, majd az egészet feltekertem. A tekercset csigává formáztam, a tetejét megkentem a tojássárgájával, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 55-60 percig sütöttem. (Nézegessük időnként, és ha nagyon pirulna a teteje, fedjük le alufóliával!)
Egy lábasban felhevítettem a zsírt és 1 tk. vajat. Hozzáadtam az apró kockára vágott hagymát és az áttört fokhagymát, majd amikor üveges lett, kissé megpirítottam rajta a rizst. Felöntöttem a vörösborral, megvártam míg nagy része elpárolog, majd folyamatosan kevergetve, a forró húslevessel időnként meglocsolva addig főztem, amíg a risz szinte teljesen megpuhult. Ekkor hozzáadtam a kisebb darabokra vágott főtt vért, 1 tk. vajat, a parmezánt, végül borsoztam (sózni nem kellett) 1-2 percig még forraltam, és azonnal tálaltam.
Risotto al sangue
Ingredienti:
– 4-5 napig sóbal áll, majd fűszerezik, összetekerik, és hűvös (13 fok alatti) pincében hónapokig érlelik….mmmmmm… – 
– ld. feljebb –
– véres kolbász –
🙂
– Hányat mutatok?
– amikor már mindenki jobban tudja, mint a szakember –
🙂
🙂
– női szakasz – akik végig bírták –
– itt a vége –
– és itt –
Legutóbbi hozzászólások