(Decemberben még azért becsúszhat egy-két bejegyzés. 😉
Az egyik kedvenc karácsonyi versemmel és a tavalyi kreálmányainkról készült képekkel búcsúzom:
Dsida Jenő: Karácsonyi utazás
Készülődés
Karácsony közeleg.
Én állok itt az ablakom előtt
nézem a halkan pihéző havat
s egy kis bokrétás, száradó fenyőt
törögetek.
Ma szivem is van.
Meg-megdobban a kabátom alatt
és csilingeli ezer kicsi csengő:
Karácsony közeleg!
Karácsony közeleg!
Utban
Csodálkozol:
Te balga kis fiu,
ma oly vignak látszol!…
Csillagáros betlehemi éjben
hivogat máma engem is a jászol.
Megyek! Megyek!az ajkam úgy dalol,
mig csörgős szánkóm megáll valahol
s letérdelve a kis Jézus előtt,
átnyujtom néki igaz ajándékul
ezt a kis, tépett bokrétás fenyőt.
Kérdezem
Mondd, kis Jézuskám,
Decemberfagyon, szélen, havon át
miért nem hozhattam Neked
egy csokor édes, piros orgonát?
Most minden, minden fenyő és moha
Pedig tudom, hogy szereted a májust
és Teneked is szebb az orgona.
Az ünnep
Mennyből az angyal…!
Égnek a gyertyák.
Kacag az ének, teritve az asztal –
-csak fáj, hogy sohse találkozik össze
a karácsony az orgonás tavasszal.
A kis Jézus beszél
Én szeretem a sápadt arcot is,
én szeretem a könnyes szemet is,
cirogatom a mellrebágyadt főt.
Akinek nincsen tettre kész,
merész,
lüktető: harcos piros orgonája
az hozzon egy kis álmodó gallyat,
sohajtva siró imádság fenyőt,
s az én kezem megáldja.
Hazafelé!
A gyertyák elalusznak
a távolodó kórus
altató, büvös simogató mákony…
Repül a szánkó,
csörgős csengője csilingeli csendben
Édes Karácsony!…
Tündér Karácsony!…
Boldog Karácsony!…
1924.
Pedig most Artúrra nagyon haragszom, mert rászállt a kaktuszaimra, amikről korábban azt godoltam, hogy számára elpusztíthatatlanok! Na de egy biglinél nincs akadály! Csak hát amikor ilyen szemekkel néz rám…….!