Tavola in Piazza

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 27

Gaba

2008. Nov. 07.

Hozzászólások (8)

Ehhez a tésztához az előző bejegyzésben leírt fokhagymás-kapribogyós koktélparadicsomot használtam. (Pofonegyszerű az olasz konyha, nem? :-)) Persze, ez nálunk csak az első fogás, utána szinte mindig van hús és párolt vagy nyers zöldség.

Tagliatelle fokhagymás-kapribogyós koktélparadicsommal
Hozzávalók:
A tésztához:
  • liszt
  • minden 100 g liszthez 1 tojás

A szószhoz:

A lisztből és a tojásból elkészítjük a tagliatellét.

Az olajat felhevítjük, hozzáadjuk a lecsöpögtetett koktélparadicsomokat és a hámozott, darabolt paradicsomot, majd 2-3 percig főzzük. Ennyi idő alatt a friss tagliatelle is “al dente”-re fő.

A tésztát összekeverjük a paradicsomos mártással, tálalásnál kevés parmezánt reszelünk a tetejére.


Tagliatelle con pomodorini, aglio e capperi

Ingredienti:

Per le tagliatelle:

  • farina
  • 1 uovo per ogni 100 g di farina

Per il sugo:

  • 1 vasetto di pomodorini con aglio e capperi
  • 2 pomodori sbollentati, spellati, privati dai semi e tagliati a cubetti
  • olio extravergine d’oliva
  • parmigiano grattugiato

  1. Dalle uova e farina preparate le tagliatelle.
  2. In una padella riscaldate l’olio, unitevi i pomodorini e i cubetti dei pomodori pelati. Cuocete a fiamma alta per 2-3 minuti.
  3. Nell frattempo cuocete la pasta, in abbondante acqua salata, poi scolatela al dente e mescolatela con il sugo. Servitela cosparsa con un po’ di parmigiano appena grattuggiato.

Hasonló bejegyzések:

Fokhagymás-kapribogyós koktélparadicsom

Gaba

2008. Nov. 07.

Hozzászólások (0)

A Casamia Cucina nyári számában bukkantam erre a receptre, és mivel koktélparadicsom dömping volt nálunk,mindenképp ki kellett próbálnom! Most bontottam fel az első üveget, és bár az íze egyáltalán nem olyan, mintamilyet vártam, tésztaszószokhoz kitűnő alapanyag!

Fokhagymás-kapribogyós koktélparadicsom

Hozzávalók:
  • 4 kg koktélparadicsom
  • 100 g kapribogyó
  • 60 bazsalikomlevél
  • 30 gerezd fokhagyma
  • extraszűz olívaolaj

Egy serpenyőben pirítsuk meg a fokhagymagerezdeket. Adjuk hozzá a kapribogyót és a paradicsomokkat, nagy lángonpirítsuk kb. 5 percig, majd töltsük előre kimosott üvegekbe. A paradicsomok közé tegyünk egy-egy megmosott, megszárított bazsalikomlevelet.

Zárjuk le az üvegeket, helyezzük őket egy nagy lábasba. A lábast töltsük meg annyi langyos vízzel amennyi az üvegeket ellepi, és nagyon gyenge lángon (épp csak gyöngyözzön a víz) forraljuk kb. 20 percig, majd így hagyjuk kihűlni. Néhány hét múlva fogyasztható.


Pomodorini con aglio e capperi

Ingredeinti:

  • 4 kg di pomodori ciliegino
  • 100 g di capperi
  • 60 foglie di basilico
  • 30 spicchi di aglio
  • olio extravergine d’oliva
  1. In una padella scaldate l’olio e soffriggete l’aglio. Unite i capperi e i pomodorini, cuocete a fiamma alta percirca 5 minuti, poi trasferite i pomodorini nei vasetti intervallandoli con le foglie di basilico precedentemente lavate e asciugate.
  2. Mettete i vasetti in una pentola capiente, ricopriteli completamente d’acqua e bolliteli per 20 minuti. Lasciateli raffreddare nell’acqua.

Hasonló bejegyzések:

Robiolás csirkemájjal töltött vaníliás csirke

Gaba

2008. Nov. 07.

Hozzászólások (0)

Tanár Úr, kérem, én készültem… mármint a májas játékra. Aztán máj otthonról csak nem jött, olasz társával pedig nem tartottam illdomosnak nevezni egy magyar baromfimáj promócióra, pedig így utólag nagyon fáj a fogam Pamina csudaszép libuskájára. Sebaj, hátha lesz még rá alkalom! Ez lett volna az egyik pályamű:
Robiolás csirkemájjal töltött vaníliás csirke
Hozzávalók:
  • 1 csirke
  • 1 vaníliarúd
  • 150 g csirkemáj
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 150 g toast kenyér
  • 150 g robiola
  • tej
  • 2 tojás
  • 50 g reszelt grana padano vagy parmezán
  • egy csokor petrezselyemzöld
  • 0,5 dl Brandy
  • 60 g vaj
  • só, bors

A fokhagymagerezdeket áttörjük, összekeverjük a vanília kikapart magocskáival, és a csirkét alaposan bedörzsöljük vele úgy, hogy a bőre alá is kerüljön, majd 4-5 órán keresztül állni hagyjuk.

A csirkemájat 20 g vajon kissé megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk, és a robiolával, ill. a petrezselyemzölddel, együtt pépesítjük. Hozzáadjuk a tejbe áztatott és jól kinyomkodott toastkenyeret, a tojást és a reszelt sajtot, és alaposan összekeverjük.

A csirkét sózzuk, borsozzuk, megtöltjük a májas-sajtos töltelékkel, bekenjük a maradék vajjal, 180 fokos sütőben 2,5 óráig sütjük. Amikor kész, kivesszük a sütőből, meglocsoljuk a Brandyvel, meggyújtjuk és ha közben nem kell tűzoltókat hívni, azonnal fogyaszthatjuk.

Forrás: Sale e Pepe 2006. decemberi szám


Pollo alla vaniglia farcito con robiola e fegatini di pollo

Ingredienti:

  • 1 pollo
  • un baccello di vaniglia
  • 150 g di fegatini di pollo
  • 2 spicchi di aglio
  • 150 g di pancarrè
  • 150 g di robiola
  • latte
  • 2 uova
  • 50 g di grana padano grattuggiato o parmigiano
  • un mazzetto di prezzemolo
  • 0,5 dl di Brandy
  • 60 g di burro
  • sale, pepe
  1. Schiacciate i due spicchi di aglio e mescolateli con i granelli raschiati dal baccello di vaniglia.
  2. Spalmate il pollo con il mix, facendo attenzione di metterne un po’ anche sotto la pelle, e fatelo riposare per 4-5 ore.
  3. Rosolate i fegatini in un padellino con 20 g di burro, sale e pepe e frullateli nel mixer con la robiola e il prezzemolo. Incorporatevi il pancarrè inzuppato nel latte e strizzato, le uova e il formaggio grattuggiato.
  4. Salate e pepate il pollo e farcitelo con il composto. Spalmatelo con il burro rimasto e infornatelo a 180 gradi per 2 ore e mezzo.
  5. Versate il Brandy sul pollo e infiammatelo. Se non c’è bisogno dei vigili, potete servire il pollo subito.

Hasonló bejegyzések:

Gyerekkori emlékek

Gaba

2008. Nov. 06.

Hozzászólások (6)

Citromfűtől kaptam a kérdést/kérést ti. hogy meséljem el egy gyerekkori élményemet.
A játék lényege (Childhood Memories):
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a “díjat” kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Nos, élmény, amihez történetet tudnék fűzni most hirtelen nem jut eszembe. Elsősorban ízek, illatok, egy-egy kép,egy-egy villanás maradt fenn ebből az időszakból az emlékeimben. A húsvéti füstölt sonka, amit sárga túróval és friss kaláccsal ettünk; a szalonnás tojás, amiben nagyapám a szalonnát épp csak üvegesre pirította; a nagyi nyárikonyhájában a disznóknak fővő aprókrumpli, amiből mindig loptam néhányat; a kapálásból visszahozott “madárlátta” kenyér, a perzselt disznó illata, az omlós hagymás vér, a tejfölös túró, ó, és a vajas kifli is! (Mit nem adnék most egy igazi magyar kifliért!)
No, itt a nagy nosztalgiázásban majdnem elérzékenyültem, de közben mégis eszembe jutott egy történet. (Épp időben, mert már kezdtem pityeregni.)
Az óvodában történt: rám borult egy egész fazék forró paradicsomleves. Nem derült ki, hogy ki volt a hibás, én pedig nem emlékszem, de az biztos, hogy harmadfokú égést szenvedtem, aminek a helye az egyik vállamon még ma is látszik. Utána évekig nem ettem paradicsomlevest.
Továbbadom a kérdést
Fűszeres Eszternek (akkor is, ha tőle nap mint nap hallunk csodás történeteket a gyerekkori emlékeiről),
Loriennek (hátha kiderül hol van a turpiszság),
Grenadine-nek (öööö, mert érdekel, hogy “ezen eszperente nyelvet esetlegesen gyerekfejjel es kezelte-e”),
Cooking Starnak (mert szerintem majdnem egyszerre voltunk gyerekek),
Mini Málnának (mert ő már egy kicsit később volt az),
Jucy boszinak (mert ő földim),
a hetedik te magad légy! 🙂

Hasonló bejegyzések:

Mióta főzök és miért?

Gaba

2008. Nov. 06.

Hozzászólások (2)


Citromfűtől és Gabriellától érkezett a kérdés, már nem is emlékszem rá, hogy pontosan mikor. Azóta már az egész blogszférán végigsöpört, sőt, újabbak is körbejárnak. Sajnos nem követtem figyelemmel azt hogy kinél járt már a “labda”, így nem is adom tovább, de ha valakinek van kedve játszani, jelentkezzen!
A késésért pedig elnézést kérek, de mostanság sajnos rengeteg tennivalóm akadt, így nem volt időm írni. Jó hír: kezdek kilátszani a papírhalom alól! 🙂
Lássuk tehát, hogy mióta főzök és miért.
Az igazat megvallva, az első kérdésre nem tudok pontos választ adni. Gyerekkoromból az illatokon kívül nem maradtak fenn meghatározó élmények. Persze, mint minden “rendes”kislány, én is segítettem nagymamámnak csigatésztát böngyörgetni, pogácsát karikázni, rántott húst panírozni… Sokkal erőteljesebben él bennem a nagyi receptfüzete, amit órákig képes voltam olvasgatni. Ez annak is köszönhető, hogy nagyon hamar (ötévesen) tudtam olvasni, és minden érdekelt, amit olvasni lehetett, nagymamám szép, kacskaringós, dőlt betűs írása pedig különösen elbűvölt. Emlékszem, később az anyukám füzetét is birtokba vettem, és a Magyar Konyhában fellelhető minden olyan receptet belemásoltam, amihez szép kép is tartozott. Aztán egyszer megláttam a nagyi sógornőjének, Klárika néninek azt a füzetét, amit a lányának készített: nem csak a recepteket gyűjtötte össze, hanem gondosan melléjük ragasztotta a hozzájuk tartozó képeket is… Na, ekkor határoztam el, hogy nekem is lesz egy ilyenem! Azóta már három van: kettő magyarul, egy pedig olaszul.
Eleinte tehát inkább íródeákként léptem fel, mint a szakácsművészetért rajongó házikisasszonyként. (Ó, és eszembe jutott egy kedves könyv is, amit imádtam! A szerkesztőjére nem, de a címére még emlékszem: Színészek főzőkanállal. Ezt annyira szerettem, hogy négyszer nevettem könnyesre a szemem rajta.)
De mikor is kezdtem el igazán főzni? Talán középiskolás koromban. Igen, akkortájt O. barátnőmmel jónéhány konyha-partit szerveztünk. Aztán pedig otthon lassan-lassan rámragadt minden.
Az egyetemi évek változást hoztak. Nem rögtön, az elején; jó néprajzosokhoz híven ugyanis megelégedtünk a prof. pálinkája után egy szelet zsíros kenyérrel, vagy az otthonról hozott füstölt kolbásszal, abárolt szalonnával is, de azért éveken keresztül ezeken mégsem lehetett élni!Ráadásul B. barátnőmék szüleinek zöldségesük volt (remélem, még mindig megvan, csodálatos emberek!), és így minden héten kilószámra érkezett a friss zöldség a kollégiumi szobába. B. nagy sajtrajongó is, neki köszönhetem, hogy megtudtam, hogy a Trappistán túl is van élet.
Később az albérletben már magam főztem, vagy az albérlőtársakkal együtt, de az biztos, hogy ekkor már otthon is elvállaltam bármit. Egyre jobban érdekelt a gasztronómia, s ezen belül is az olasz konyha. Gyakorlatilag azt is ennek köszönhetem, hogy felvettek olasz szakra. A felvételire ugyanis nem sok időm volt készülni mindenféle néprajzos elfoglaltság miatt, és amikor a felvételi vizsgán rám került a sor, M. tanár úr azzal a kéréssel állt elő, hogy válasszak egy hozzám közel álló művészetet, és beszéljek róla. Nem mintha nehéz téma lett volna, de már mielőtt bementem, elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én az olasz konyháról fogok beszélni. Akár tetszik, akár nem, erre fogom terelni a témát (nehogy véletlenül pl. az olasz irodalomról kérdezzenek, mert a Pinocchión és egy Felliniről szóló könyvön kívül semmit sem olvastam -persze a középiskolás kötelező olvasmányokon kívül, de hát mikor volt már az!!!). M. tanár úr kérésére tehát szélsebesen rávágtam, hogy akkor a konyhaművészetről beszélnék, mert ugye az isművészet. Hajaj, nem várt fordulat 😉 M. tanár úr nagyot néz, és csak ennyit mond: “Beh, ha ragione, carissima Gabriella, allora ci racconti quali sono i suoi piatti italiani preferiti!” (Ez annyit jelent: “Háááát, végülis iagaza van, kedves Gabriella, akkor mesélje el nekünk, hogy mik a kedvenc olasz ételei.”) Innen pedig már minden ment, mint a karikacsapás! Kell ennél jobb téma egy felvételi beszélgetésen??? Mázlim volt, tudom: volt, akinek az akkori olaszországi aktuális politikai helyzetről kellett beszélni!Most, hogy jobban belegondolok, ez biztos valami jel volt arra vonatkozóan, hogy szorosabb kapcsolatba fogok kerülni az olasz konyhával. 🙂 Éééés ezzel vissza is kanyarodtam az eredeti témához, amihez mindenképphozzá kell tenni, hogy “véresen komolyan” csak kb. 2-3 éve főzök, és nagy örömömre egyre szélesedik a befogadók tábora.
Arra a kérdésre pedig, hogy miért főzök, nagyon egyszerű a válasz: egyrészt szeretek enni, szeretek főzés közben kóstolgatni, figyelni hogyan forrnak össze az egyes ízek egy nagy közös csodává, másrészt szeretek örömet szerezni másoknak, szeretem, ha szeretik amit főzök, amikor látom az arcokon, hogy “mmmmmm, ez igazán jól sikerült”… és mivel tudjuk, hogy az evés sokunk számára nem csupán biológiai szükséglet, hanem örömforrás is, tagadhatatlan az a tény, hogy az a háziasszony, aki örömmel főz, és örömmel is eszik, duplán boldog! (A kis önző! ;-)) Persze az már más kérdés, hogy duplájára is nő :-)))
Közben itt motoszkálnak a fejemben Polcz Alain szavai:
“Hidd el, a főzés szeretet és fantázia kérdése!
Mármint a főzést kell szeretni és azokat, akiknek főzöl.”
Azt hiszem, teljesen igaza van! 🙂

Hasonló bejegyzések:

Loriennek...

Gaba

2008. Nov. 03.

Hozzászólások (8)

~~~~~~~~ Lorien tudja miért… 😉 ~~~~~~~~

A XX. VKF!-re eredetileg ezzel szerettem volna nevezni:


A címe pedig az lett volna, hogy “A leves és ami mögötte van…” avagy “Il gran bollito misto”.

Csak azért nem lett belőle VKF! szereplő, mert az itteni hagyományok szerint a marha hét különböző részéből kell hozzá összeválogatni a húst (tarja, első szegy, hátsó szegy, comb, lábszár, lapocka, lapos hátszín), aztán kell hozzá még hét “járulélkos”, kevésbé “értékes” alapanyag (marhából még nyelv, fej, farok; sertésköröm; tyúk; cotechino, ami a sertés bőréből, zsírjából és néhány belsőségből készült amolyan “hurkaféle”, és egy ún. rollata, ami nem más, mint csirke- vagy pulykamell sonkával, szalonnával és mindenféle illatos fűszernövénnyel töltve). Ja, és mindehhez hétféle mártást (rusztikus zöldmártás, gazdag zöldmártás, pirosmártás, tormamártás, kandírozott gyümölcsös mustármártás, cugna -almás-körtés-fügés mártás, és mézmártás), és négyféle köretet (gomba, spenót, főtt krumpli és édes-savanyú hagyma) kínálnak.

Végül a “Gran bollito misto” nálam már a marha hét különböző részének a beszerzésénél megbukott, de ettől függetlenül amit sikerült mégis összeszedni, az is isteni finom lett, sőt, a levesről is elmondhatom, hogy életem eddigi legfinomabb húslevese lett.

Bővebben erről az ételről a “Főtt Hús Rend” oldalán olvashatunk.

~~~~~~~~ Lorien tudja miért…;-) ~~~~~~~~

Hasonló bejegyzések:

VKF XX./3. Bő lére eresztve - Kapros lazacleves

Gaba

2008. Nov. 03.

Hozzászólások (2)

Kapros lazacleves

Hozzávalók:

  • 600 g krumpli
  • 300 g lazacfilé
  • 1 babérlevél
  • 1 dl tej
  • 1 dl tejszín
  • 1 ek. liszt
  • 1 közepes póréhagyma
  • 20 g vaj (én előre elkészített zöldfűszeres vajat használtam)
  • 1 csokor friss kapor
  • egy kevés metélőhagyma
  • só, fehér bors
A zöldfűszereket felaprítjuk, a pórét karikára, a megtisztított krumplit és a lazacfilét kb. egyforma méretű, apró kockára vágjuk. A pórét a krumplikockákkal és a babérlevéllel kb. 1 liter sós vízben félpuhára főzzük, majd hozzáadjuk a lazacot valamint a tejjel és a tejszínnel elkevert lisztet. További kb. 4-5 percig főzzük, majd levesszük a tűzről, hozzáadjuk a (fűszer)vajat, a felaprított kaprot, és óvatosan összekeverjük. Tálalásnál a leves tetejét az apróra vágott metélőhagymával szórjuk meg.
Zuppa di salmone e aneto

Ingredienti:

  • 600 g di patate
  • 300 g di filetti di salmone
  • 1 foglia di alloro
  • 1 dl di latte
  • 1 dl di panna fresca
  • 1 cucchiaio di farina “00”
  • 1 porro
  • 20 g di burro
  • 1 mazzetto di aneto fresco
  • 1 mazzetto di erba cipollina
  • sale, pepe bianco
  1. Lavate e tritate l’aneto e l’erba cipollina. In una pentola mettete le patate sbucciate e tagliate a dadini, il porro a rondelle, l’alloro e 1 litro di acqua. Salate, portate a ebollizione, coprite e fate cuocere finoa quando le patate diventano quasi tenere.
  2. Quindi unite il salmone tagliato a pezzettini, e la farina mescolata precedentemente con la panna e il latte. Coprite e lasciate cuocere ancora per 4-5 minuti.
  3. Togliete dal fuoco, aggiungete il burro e l’aneto, regolate di pepe e mescolate bene. Servite la zuppa nei piatti guarnendo con un po’ di erba cipollina tritata finemente.

Hasonló bejegyzések:

VKF XX./2. Bő lére eresztve - Anconai halleves

Gaba

2008. Nov. 03.

Hozzászólások (4)

Anconai halleves
Hozzávalók:
  • 2 kg vegyes hal és tenger gyümölcsei (fekete tőkehal, ördöghal, nyelvhal, pérhal, rája, kakashal, vörös márna, rombuszhal, polip, királyrák, tisztított kékkagyló, sáskarák, tintahal)
  • 1 vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 700 g paradicsom
  • 0,5 dl extraszűz olívaolaj
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 1 dl fehérborecet
  • 8 szelet házi fehér kenyér
Egy cserépedényben pirítsuk meg az apróra vágott hagymát és a fokhagymát, locsoljuk meg a fehérborecettel, majd adjuk hozzá az apróra vágott petrezselyemzöldet és az előzőleg meghámozott, feldarabolt paradicsomot.
A megtisztítot halakat és a tenger gyümölcseit forgassuk lisztbe, majd adjuk a paradicsomos léhez oly módon, hogy előbb azok a halak kerüljenek bele, amik hosszabb főzési időt igényelnek. Alacsony lángon főzzük a levest kb. 30 percig, majd vegyük le a tűzről, és hagyjuk állni még 10-15 percig, hogy az ízek összeérjenek. Pirított házi fehér kenyérrel tálaljuk.

Zuppa di pesce all’anconetana

Ingredienti:

  • 2 kg di pesce e frutti di mare (merluzzetti, coda di rospo, sogliole, cefali, razze, pesce San Pietro, triglie, rombi, polpi, scampi, cozze giá spurgate, cannocchie, seppie)
  • 1 cipolla
  • 2 spicchi di aglio
  • 700 g di pomodori
  • 0,5 dl di olio d’oliva extravergine
  • 1 mazzetto di prezzemolo
  • 1 dl di aceto di vino bianco
  • 8 fette di pane bianco casereccio

  1. Fate soffriggere l’aglio e la cipolla in un tegame di coccio con l’olio di oliva; aggiungete l’aceto, il prezzemolo tritato e i pomodori privati dalla pelle e dei semi.
  2. Pulite, infarinate e mettete il pesce a cuocere nel tegame: prima quelli che hanno bisogno di un tempo di cottura più lungo, andando avanti con quelli più delicati. Fate cuocere a fuoco basso per circa 30 minuti, quindi spegnete il fuoco e lasciate poi riposare per circa 10-15 minuti.
  3. Servite la zuppa con le fette di pane casereccio tostato.

Hasonló bejegyzések:

VKF XX./1. Bő lére eresztve - Ciuppin - ligúr halleves

Gaba

2008. Nov. 03.

Hozzászólások (0)

Ezúton kérek elnézést Cserkétől a késésért, de a hétvégén mindenféle családi és falusi ünnepség miatt a számítógép és én igen távol álltunk egymástól, így csak most jutottam el odáig, hogy postoljam a leveseimet. Remélem, még beleférek a “keretbe” 😉


Nagyon örültem a jubileumi VKF! kiírásnak, Cserke ugyanis ráébresztett arra, hogy a majd’ mindennapos tésztaevés következtében mennyi jó dolog marad ki az életünkből. Nem volt könnyű eljutni az eredményig, először képtelen voltam elvonatkoztatni a tésztától: azonnal valami tortellinis leves keringett a fejemben, aztán a sokak által ismert hazai “pasta e fasoi”, végül mégis továbbpöcköltem rögös gondolataimat, és megszületett A Halleves, mint alapötlet. Mostanában egyébként is halkampányt folytatok…;-) Végül három változat készült. Egy kevés kóstolóval átrohantam a szomszédba is, akik épp rokonokat vártak. (Szomszédaim egyébként a legjobb kritikusaim is egyben). M. mondta is: “C.-ék igazi ínyencek, ők majd biztos megmondják, ha valami nem ok.” Mhmmm, a frász kerülgetett arra gondolva, hogy ezek itt majd jól kitárgyalják a leveseimet, aztán csodák csodája, másnap nem győztem bezsebelni a dicséreteket. Őszintén szólva nagyon jólesett, egyrészt mert nem itt nőttem fel, és hát hogy néz az ki, hogy valaki, akinek még tengere sincs, tengeri halakból készít “versenylevet” (haha, mintha egy afrikai főzne gulyáslevest, és még dicsekedne is vele :-), másrészt meg mert végül kiderült, hogy 7 ember egyöntetű pozitív véleményéről van szó. A levesek tehát jól vizsgáztak, ezek után főleg bátran ajánlom mindenkinek.


Ciuppin – Ligúriai halleves
Hozzávalók:
  • 120 g anellini vagy más apró tészta
  • 70 g paradicsom
  • 1 póréhagyma
  • 800 g vegyes tengeri hal (vörös márna, sziklahal, morgóhal)
  • 1 babérlevél
  • 4 ek. extraszűz olívaolaj
  • 1 dl fehérbor
  • 4 olajban eltett ajókagyűrű
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • só, bors
A halakat megtisztítjuk, felszeleteljük, majd az olívaolajon a lecsöpögtetett ajókával, a karikára vágott póréhagymával és a babérlevéllel együtt átpirítjuk. Felöntjük a fehérborral, hozzáadjuk a meghámozott, kimagozott paradicsomot és 1,5 liter vizet. Sózzuk, borsozzuk, majd az egészet kb. 30 percig főzzük.
A babérlevelet eltávolítjuk, a halszeleteket lecsöpögtetjük, szálkátlanítjuk, végül a halhúst a paradicsomosfőzőlével együtt pépesítjük. A tésztát kifőzzük, leszűrjük, és a halkrémlevessel együtt tálaljuk. Tetejét apróra vágott petrezselyemzölddel szórjuk meg.

Ciuppin

Ingredienti:

  • 120 g di anellini
  • 70 g di pomodori
  • 1 porro
  • 800 g di pesce di scoglio assortito (scorfano, gallinella, triglia)
  • 1 foglia di alloro
  • 4 cucchiai di olio d’oliva extravergine
  • 1 dl di vino bianco
  • 2 filetti di acciuga sott’olio
  • 1 mazzetto di prezzemolo
  • sale, pepe
  1. Tagliate i pesci a pezzetti. In una pentola fate rosolare con l’olio d’oliva extravergine i filetti di acciuga sgocciolati, i pezzi di pesce, l’alloro e il porro tagliato a rondelle. Sfumate con il vino, poi unite i pomodori privati dalla pelle e dei semi. Versate 1,5 litro d’acqua, salate, pepate e fate cuocere per circa 30 minuti.
  2. Sgocciolate il pesce, eliminate le lische e passatelo al mixer con il fondo di cottura.
  3. Lessate la pasta, scolatela, e unitela alla preparazione. Cospargete la zuppa con il prezzemolo tritato e servite.

Hasonló bejegyzések:

Frissebb bejegyzések »
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!