Neeem, neem, nem buggyantam ám meg! Nálunk is tél van, de én novemberben még nem vagyok hajlandó elkezdeni a karácsonyi készülődést! Majd annak is eljön az ideje. Az “x nap Karácsonyig” feliratot is azért biggyesztettem ki, hogy lássam, igenis fogynak a napok a hazaútig.
No de a november hosszú. Hosszú, ködös, nedves, szomorú szürke hónap. Ilyenkor szoktam elővenni a nyáron készült fotókat, és egy csésze menta/kamillatea mellett merengek azon, hogy a csudába, már megint mindjárt vége az évnek.
Most ahogy a nyári képeket nézegettem, eszembe jutott egy egynapos gasztro-kulturális kirándulás, amiről már akkor akartam írni, de akkortájt rengeteg volt a munka, a post elmaradt, később úgy éreztem elvesztette az aktualitását, majd végül az emlékek az album mélyére kerültek…
Most, újra itt vannak, s gondoltam, írok erről a kirándulásról. Jó lesz majd később visszaolvasni. Mondjuk jövő novemberben. 🙂
Kezdem azzal, hogy a program teljesen ingyenes volt (kivéve természetesen az ebédet), sőt, a foglalást is zöld számon ejtettük meg. Azt hiszem, manapság igen figyelemre méltó és kivételes kezdeményezés! A program célja pedig nem volt más, mint a környék kulturális ill. gasztronómiai jellegzetességeinek bemutatása. (A szervezésben közreműködött jónéhány tartományi és megyei szervezet, a környező települések önkormányzatai, egyesületei, és ami nagyon fontos: bortermelők, éttermek, mezőgazdasági vállalkozók, tehát a magánszféra is kőkeményen dolgozott! Együtt, magunkért és a környékért! Vasárnap is! 😉
Indulásként meglátogattuk a Codernoban található tejfeldolgozó üzemet. Megismertük a sajtkészítés csínját-bínját, az üzem sajtboltjában pedig mi mást csinálhattunk volna, mint sajtot és helyben készült fagylaltot kóstoltunk.
Ricotta készítéséhez használt formák:
Itt jön ki a mozzarella-golyóbis:
Sós lében érik a Montasio:
Sajtkönyvtár:
Meglátogattuk a Kechler pincészetet, ahol Giovanni Munisso sommelier -és egyben kísérőnk is- lelkesen mesélt ennek a viszonylag új pincészetnek a borairól. (Kezében a néhány napos must látható.)
A Kechler kastély udvarán borkóstoló és mindenféle finomság várt minket.
A gyerekek minden helyszínen külön foglalkozáson vettek részt, és látszott rajtuk, hogy nagyon élvezték! (A tejfeldolgozó üzemben “Hogyan születik a sajt?” kérdésre kaptak választ, a Kechler pincészetben pedig a szőlő évszakonkénti változásairól és a szőlőműveléssel kapcsolatos munkákról beszélgettek/rajzoltak.)
Ebédelni a glauniccoi Al Mulino étterembe mentünk. A Del Negro család, séfjeikkel Alannel és Danielével a következő menüvel készültek:
La polentina (ami a malomban sohasem hiányozhat) Montasio fondüvel és erdei gombával
Nokedli réti füvekkel, kacsahúskockákkal
Sertésfilé vadrucola ágyon sült idéynzöldségekkel és krumplikockákkal
Poharas tiramisu
(No, ezzel voltak problémáink, mert a séf sokak szerint kissé túlságosan “újragondolta” a tiramisut, de megettük ám! Ne volt rossz, nem kell ám félreérteni a dolgot, inkább mondjuk úgy: egészen új ízvilágot terített elénk. 🙂 Alsó réteg: teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér kávéval meglocsolva, rajta a szokásos mascarponés-tojásos krém és egy pötty tejszínhab. Háááát…a tk. kenyér -úgy vettem észre- kicsit megzavarta a közönséget. Nem a friulán konyha -és főleg nem az olasz konyha, ha lehet még ilyet mondani- elsőrendű hozzávalója. (Igazi, teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret nem is igazán lehet kapni a közelben. A nagy rajongók Ausztriában vásárolnak.)
Ebéd után Beppe Bigazzi várt minket az étterem különtermében. Új könyvéről, a “La cucina del buonsenso”-ról beszélt. Beppe Bigazzi külön bejegyzést érdemelne. Lehet rajongani érte, és lehet nem szeretni, de szerintem a “nem szeretők” is tisztelők maradnak, mint én is… Sig. Bigazzi gyakran túlzásokba esik, és őszintén megmondom, azóta nem nézem a La prova del cuocot, mióta valaki -ha jól emlékszem Trentinoból- vitt egy karalábét a műsorba, Sig. Bigazzi pedig azt mondta: “Guardate ‘sta meraviglia, che cresce sotto la terra!”
Egy dologban igaza van: konyhánkban csak és kizárólag a természestes és friss alapanyagokat szabad használni!!!
Az “Al Molino”-ba egyébként mindenképpen érdemes ellátogatni! Mesés! Már Ippolito Nievonak is tetszett 😉
Az “Al Molino”-ba egyébként mindenképpen érdemes ellátogatni! Mesés! Már Ippolito Nievonak is tetszett 😉
A kirándulást a “Di Bert-Zoratto” malomban fejeztük be. Zuhogott az eső! Nagyon!!! Pedig lett volna még egy színházi előadás is, de megfutamodtunk 🙂
A fent említett malom elsősorban azért híres, mert itt működik a térség egyetlen tőkehalverő műhelye. A tőkehal bálákban érkezik, egyenesen Norvégiából!
A malomban kitűnő kukoricát is őrölnek, főleg puliszkának, és búzalisztre is akad még vevő. Természetesen minden “biologico”! Az ízek útján – Gasztronómiai utazás az olasz Friuliban című könyvben (örök hála és köszönet Csapody Balázsnak, a Kistücsök étterem tulajdonosának) ezt írják: “Aztán az árpa feldolgozásához való kőmedence és a modern malom 1945-ből való palmentivel (malomkővel), amely egy olyan nagyon ritka négymenetes hengersorral van ellátva, hogy a magyar pékmesterek remekművének számít, és még a puliszkalisztnél is finomabb lisztet lehet vele őrölni.” (A könyvre és a fordításra -jaj! :-(- szeretnék majd kitérni a kedvenc, és ajándékba is ajánlható 5 szakácskönyv ismertetése kapcsán. Nem tudom, hoyg az idén sikerül-e sort keríteni rá, de azért megpróbálom.)
A magyar gép, és rajta a következő felirat:
“ELSŐ MAGYAR GAZDASÁGI GÉPGYÁR BUDAPEST”
Ha jövőre is lesz hasonló program, mindenképp résztveszünk rajta!
Vica, akkor hát egyetértünk! 🙂 Nálam nincs más műsor. Max egy-egy híradó, hogy azért tudjam, mi történik a nagyvilágban, de ezen kívül tényleg kiiktattuk a TV-t itthonról.
Köszönöm, Füli! A terv meg remélem, előbb vagy utóbb megvalósul! Na, majd teszek róla, hogy ne csak álom maradjon itt nekünk ez az egész 😉
Tényleg nagyon jó írás! Jó lehetett ott lenni, nézelődni, enni.És nagyon tetszik a terv! Akkor álmodozzunk egy közös sétáról a következőn:))) Majd néha körben is megyünk:)))
Szia!Ezeket a szavakat mintha én mondtam volna.A müsor részemröl is kiiktatva már jó ideje ezek a dolgok miatt.Inkább nézem a GEO Geo c.müsort….
Köszönöm, Nyanyusom! :-)Nekem mindig is titkolt (ill. mostmár nem titkolt) vágyam volt, hogy Ti majd egyszer eljöttök ide, és csapunk egy nagy “kerekerdős” bulit!
Mmmmmmmmm.Nagy élvezet volt veled barangolni.Pontosan ugy éreztem én is ott vagyok annyira szemléletes a leirásod.Szívesen veled tartanék azért élőben is.
Vica, ez az olaszoknál teljesen normális 😉 Ha ők változtatnak a recepteken, az nem baj, de ha mondjuk egy osztrák tengeri halból készít bármit, akkor az már eleve nem lehet jó! 🙂 Persze ez az egész nem egyeztethető össze azzal, hogy pl. azt, amit én készítek, csak úgy falják! Pedig közöm a tengerhez még annyi sincs, mint mondjuk egy Villachban élőnek, akihez majdnem olyan gyorsan odaér a hal, mint hozzánk. :-))))) Egyszer fürödtem be, egy magyar halászlével, – amit ha még százszor próbálkoznék sem tudnám olyan finomabn elkészíteni-, na de ez van. Otthon is sokan vannak, akik egyáltalán nem vevők a tengeri halakra, miért várnám el, hogy az itteniek úgy egyék az édesvízi halból készült halászlét, mint ahogy azt mi tesszük? Bigazzira visszatérve: biztos láttad te is, hogy a La prova del cuoco itt olyan, mint a híradó. Ebéd közben a legtöbb csládnál ez a műsor megy. Egy időben én is rákaptam, pedig nem nézek TV-t, aztán amikor rájöttem, hogy mekkora badarságokat főznek (a friulán Zoppolatti spezzatinot 20 perc alatt akkora “bocconcini”-ből, mint egy Rubik-kocka), ki is iktattam az ebédidőből :-)Jaj, nem beszélve szegény kínai srácról, akit állandóan szekáltak…
Köszönöm, Citromfű! Jó lett volna ha ti is itt vagytok! Jövőre szervezhetnénk egy kirándulást ide…;-)
Erre a túrára én is elmentem volna! Jó volt olvasni!
Szia!Sig.Bigazzi bennem is hasonló érzéseket ébreszt…föleg miután senkitöl nem fogad el semmit és csak az a tökéletes amit ő mond.Egyébbként itt is jellemzö csak az a recept tökéletes amit ők tudnak…egy kis változtatás oriási bün..