Tavola in Piazza

S ha már a témánál vagyunk... - Könyvajánló

S ha már a témánál vagyunk, hadd ajánljam egyik legkedvesebb barátunk, Luciano Alberton, a Gradisca d’Isonzo-i Gasparini Történelmi Intézet gondozásában, tavaly megjelent könyvét:

A ma Magyarországon élő Luciano Alberton 35 évig volt általános iskolai tanár Olaszországban, s ezalatt az idő alatt a zsidó kultúrés a történelem szenvedélyes kutatójává vált.
Tanítás, történelem, zsidó kultúra – Luciano hivatásában a három legfontosabb szó. Megtanítani, elmesélni, átadni egy másik generációnak a történelem egy aprócska szeletét, amit évtizedekkel ezelőtt valaki megpróbált teljesen kitörölni az emberiség emlékezetéből. Azt, hogy e témáról mindenképp beszélni kell, a szerző maga is több helyen hangsúlyozza. Beszélni kell, elsősorban a fiataloknak, hogy ők is tudják, mivé lehet az ember, s beszélni kell róla azért is, hogy az életben maradt zsidó közösségek új életre kelthessék ezen eltűnt, jobban mondva eltűntetni szándékozott világot. Reményteljes üzenet ez, s egyben fontos feladat is – írja a mű előszavában Sig. Dario Mattiussi, a Gasparini Intézet titkára – elsősorban számunkra, az “Új Európa” polgárai számára, akik nem csupán arra vagyunk hivatottak, hogy a diszkrimináció minden formáját elutasítsuk, hanem arra is, hogy segítsük egy olyan kultúra, egy olyan civilizáció újjáépítését, amelynek valamilyen módon mindannyian örökösei és felelős őrzői vagyunk.S hogy konkrétan miről is szól a mű? A szerző olasz nyelvű
előszavából megtudhatjuk…

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 17

Pasta alla Norma

A Pasta alla Norma egy szicíliai tradícionális tésztaétel, amelyet általában spagettivel készítenek, s amely Vincenzo Bellini “Norma” című operájáról kapta a nevét. E névadásról több legenda is kering: egyesek szerint egy szicíliai szakácsnak annyira tetszett az étel, hogy Bellini operájáról nevezte el, a másik variáció szerint – és ez az, amit az olaszok legtöbbje elismer – Nino Martoglio, cataniai komédiaíró keresztelte el így, utalva a mű hatalmas sikerére. Bárhonnan is eredjen a legenda, mindenképp érdemes elkészíteni! Nagyon egyszerű, ennek ellenére akár egy ünnepi menübe is beilleszthető!

Hozzávalók:
  • 2 ek. extra szűz olívaolaj
  • 1 közepes padlizsán
  • 50 g sós ricotta
  • 300 g paradicsom
  • néhány levél bazslikom
  • 1 vöröshagyma
  • olaj a sütéshez (én általában napraforgó olajat használok)
  • só, bors
A padlizsánt vágjuk karikára, sózzuk be, majd egy szűrőben hagyjuk kb. fél óráig, hogy a fölösleges víz lecsöpögjön belőle.
A paradicsomot 1-2 percre merítsük forró vízbe, majd húzzuk le a héját, vágjuk nagyobb kockára, majd a hagymával, 1-2 levél bazslikommal és az olívaolajjal együtt főzzük sűrűre.
Ezalatt a padlizsánkarikákat papírtörlővel szárítsuk meg, és bő, forró olajban süssük pirosra.
A tésztát sós vízben főzzük meg, majd szűrjük le, szedjük tányérokra, halmozzuk rá- nem szeretem ezt a szót – a paradicsomszószt, rakjunk rá fejenként 3-4 db sült padlizsánkarikát, reszeljünk rá frissen egy kevés érlelt, sós ricottát, egy szép levél bazslikomot, és fogyasszuk azonnal!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!