Pay it forward!
Igen, igen, elért ide is! Citromfű Zsannamannájában olvastam erről a kedves játékról. Szeretek játszani, szeretek kreálni, és főleg, szeretek ajándékozni. Szeretem figyelni a megajándékozott arcát, amikor kibontja a meglepetést…
Sosem felejtem el, amikor az öcsém aprócska volt, 7-8 éves, talán valamivel több; nagyon vágyott egy számítógépre. Spórolt rá, mi is spóroltunk, aztán születésnapjára sikerült venni egy használtat, amit amíg ő nem volt otthon, becsempésztünk a szobájába. Hazaért, kinyitotta az szobájának az ajtaját, meglátta a gépet, és (jesszusklarinét, még most is végigfut a hátamon a hideg) azt kiáltotta: “Ez nem lehet igaaaaaaaaaz!” Aztán lehuppant az ágyára, és sírva fakadt. Az egyik vágyam az, hogy minden embernek tudjak ilyen meglepetést szerezni! Fantasztikus érzés mind az ajándékozónak, mind az ajándékozottnak…
Még eszembe jutott valami: számomra a legkedvesebb ajándék, amit a mai napig őrizgetek, szintén az öcsikém nevéhez fűződik. Épp csak megtanult írni, tehát ez is olyan hétéves kora körül lehetett, amikor szülinapomon egyszer csak eltűnt. A konyhaablakból láttam, hogy a kert végén “dolgozgat” nagy hévvel: valamit szedegetett a földről. Később átadta a művet: egy kis műanyag tasakban kavicsok voltak, amit a sóderkupacból gyűjtött össze, benne egy fecni, itt-ott helyesírási hibákkal ráírva: “Boldog szülinapot, Gabika!” No, jól elkalandoztam, gyorsan valami másra kell gondolnom, mert mindjárt rámtelepszik a honvágy itt a nagy messzeségben….
Tehát akkor fizetnék:
Pay it forward!
1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.
