Tavola in Piazza

Panna cotta zsidócseresznyés és kakiszilvás szósszal

Nem egyszer készítettem már panna cottát, e szerint a recept szerint. Most viszont sietnem kellett, ill. az időm nagy részét inkább a „garnírungra” akartam szánni, aztán azt gondoltam, hogy a zselatin majd megoldja a problémát.
Soha többé! Egy rágós-gumis vacak lett belőle.
S.O.S. Aki olvas, nálatok hogy működik a zselatin-(tej)-tejszín arány?
A képeken látható panna cottához felhasználtam 6 dl tejszínt, 2 dl tejet, 6 lap zselatint (egyenként 2 grammosak) és 100 g cukrot. Nem biztos, hogy még egyszer fogok vele próbálkozni -elvégre az eredeti recept sem tartalmazt zselatint-, de azért kíváncsi lennék, hogy másoknál hogy működik.
A poharak tetején lévő gyümölcsszószokról már napok óta álmodom. Szinte szó szerint. Többször megtörtént már, hogy éjjel, amikor felébredtem, hogy Annát megszoptassam, ezer féle ízkombináción járt az eszem. Tudom, dili vagyok, de az utóbbi időben már rettentően hiányzott a „konyha-lét”.
Tehát a panna cotta tetejére próbálkoztam egy zsidócseresznyés -(mangós)-mentás szószt kikísérletezni. A szószba a gyümölcsökön kívül egy pici akácmézet és néhány levél friss mentát raktam. (A gyümölcsök aránya 70-30 a zsidócseresznye javára, ill. volt egy sima, mangó nélküli változat is, de ez a főkóstolás után az asztalon való részvételben alkalmatlannak találtatott. Ja, és a képfeliratot is elbaltáztam. Menta helyett citromos kakukkfüvet írtam, és tkp. nem is nevezném pürének a gyümölcsös réteget a tetején, ugyanis a zsidócseresznyét nem pürésítettem, csak késsel nagyon apróra vágtam, nem akartam ugyanis, hogy a magocskák összetörjenek. Ha lesz egy kis időm, el ne felejtsem kijavítani! UPDATE- javtottam.)
A másik gyümölcsszószhoz, ami viszont végül püré lett, használtam kakiszilvát (az utolsót :-(((( az összes többi lefagyott Ember nagynéni kertjében a nagy fagy alatt), egy kevés frissen facsart narancslevet (Tarocco), és friss citromos kakukkafüvet. Ez utóbbi megnyerte a nagydíjat: részt vehet a téli panna cotta készítés következő fordulójában.

Zsidócseresznye vaníliás krémmel

Említettem már, hogy a múlt héten szomszédolni voltunk, és gyártottunk csokoládéba mártott zsidócseresznyét is főzött vaníliakrémmel. Nagyon mutatós desszert, szerintem a karácsonyi asztalon is megállja a helyét, és nem kell vele órákig pepecselni. Amikor postolni akartam a művet, eszembe jutott, hogy láttam már valakinél ezt a gyümölcsöt. Nem kellett sokáig keresgélni, Fűszeres Eszter volt az “elkövető”. A hozzászólók között viszont egy kedves biológus(?) lányka említi, hogy ő úgy tanulta, hogy a zsidócseresznye mérgező. Ezek után muszáj volt utánajárni a dolgoknak, mert hirtelen megijedtem attól, hogy a vállalkozó kedvű receptpróbálgató olvasók a zsidócseresznye kóstolgatása közben majd elkezdenek itt hullani nekem, mint a legyek. 🙂
Tehát az “igazság” a terebess.hu-ról:
Közönséges zsidócseresznye – Physalis alkekengi mintegy 30 faja leginkább Amerikában (hazánkban 1) terem. Levele hasítatlan, öblös, ritkán szárnyas hasábú, virága a levél tövéből fakad, lila, sárgás v. szennyes fehér; gyümölcse gömbölyű bogyó s az éréskor vele nagyobbodó, végre színesedő kehely rejti. A Physalis alkekengi L. többnyáréltű, bogyója cseresznye nagyságú. Vizelethajtóként ismeretes. Feltűnő – felfúvódott terméses csészéje skarlátpiros, belül a bogyó fényes piros, kedvelt szobadísz. Száraz erdőkben, cserjésekben, néha nitrogéndús ligetekben is megtalálható. A növény minden része, még az éretlen gyümölcse is mérgező!Perui földicseresznye – Physalis peruviana (= Physalis edulis) – ehető zsidócseresznye, ananászcseresznyeAz ehető földicseresznye legfeljebb 2 m magas, terebélyesen ágas, gyakran lilával futtatott, bordás szárú egyéves növény. Termése: sárga vagy világosbarna, gömbölyű, 1-2 cm nagyságú bogyó, amelyet a megmaradó, megérve szalmasárga, felfúvódott csésze vesz körül. A sima, vékony, szilárd, áttetsző héj alatt a bő levű, narancssárgás terméshúsban számos nagyon kicsi, lapos, sárga mag van. Az érett termés íze édes vagy édeskésen savanyú, zamatos. Felhasználása: a vitaminban gazdag bogyókat a csésze eltávolítása után a magokkal együtt nyersen fogyasztják, befőttnek, lekvárnak, zselének, chutneynak dolgozzák fel, vagy italokba teszik. A bogyó pudingok, gyümölcssaláták és jégkrémek nyersanyaga, vagy cukorral vagy mézzel párolva desszert. Az éretlen termések (és lampionszerű burka) mérgezők. Elterjedése: szubtrópusi növény, amely az Andokban honos, és világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon. A fajt a meleg évszakban újabban Európában is termesztik. Termesztése és betakarítása: a viszonylag hűvös, fagymentes klímán, tápanyagban gazdag, homokos talajon tenyészik; mindenütt nevelhető, ahol a paradicsomtermesztés lehetséges; a trópusokon inkább a hegyvidékeken termesztik. Magról szaporítják, a vetés után 3-4 hónap múlva kezdődik az érés, és sok hétig tart, mikor is egy növény több mint 300 bogyót hozhat. 10°C-on teleltetve egész télen át folyamatosan érleli a gyümölcseit. Fejlődésének első periódusában vízigényes, gyümölcsérlelés idején azonban kevés vizet kíván. A terméseket a csészével együtt szedik és tárolják, száraz, hűvös helyen több hónapig eltarthatók.És persze a “tökeccerű” recept:
Csokoládéba mártott zsidócseresznye vaníliakrémmel
Hozzávalók:
A csokoládés zsidócseresznyéhez:
  • 200 g zsidócseresznye
  • 100 g keserű csokoládé
  • 25 g vaj

A krémhez:

  • 1 l tej
  • csipetnyi só
  • egy citrom héja
  • 8 tojássárgája
  • 1 rúd vanília
  • 200 g kristálycukor
  • 80 g liszt

Gőz fölött olvasszuk fel a csokoládét, adjuk hozzá a vajat, majd keverjük teljesen simára.

A zsidócseresznye száraz leveleit hajtsuk fel, (ne szakítsuk le!) a gyümölcsöt pedig félig mártsuk az olvasztott csokoládéba. Sütőpapíron hagyjuk megszáradni.

A tejet a citrom héjával, a csipetnyi sóval és a vanília kikapart belsejével forraljuk fel, és hagyjuk kihűlni. A tojássárgákat a cukorral verjük habosra, majd apránként szórjuk bele az átszitált lisztet. Szűrőn keresztül adjuk hozzá a vaníliás tejet, és folyamatos keverés mellett, nagyon alacsony lángon forraljuk addig, amíg a krém besűrűsödik.

Alchechengi al cioccolato con crema pasticciera alla vaniglia

Ingredienti:
Per gli alchechengi al cioccolato:
  • 200 g di alchechengi
  • 100 g di cioccolato fondente
  • 25 g di burro

Per la crema pasticciera:

  • 1 l di latte
  • la scorza di un limone
  • un pizzico di sale
  • 8 tuorli
  • un baccello di vaniglia
  • 200 g di zucchero
  • 80 g di farina
  1. Sciogliete il cioccolato a bagnomaria aggiungendo il burro. Aprite le foglie degli alchechengi e immergete la metà del frutto nel cioccolato. Appoggiate gli alchechengi su una carta da forno e lasciateli asciugarsi.
  2. Portate a bollore il latte con i granelli raschiati della vaniglia, la scorza di limone e il sale, e fatelo intiepidire.
  3. Montate in una casseruola i tuorli con lo zucchero. Unite poco alla volta la farina setacciata. Senza smettere di mescolare, unite il latte filtrato attraverso un colino, poi mettete ad addensare la crema a fuoco moderato per qualche minuto mescolando costantemente.
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!